Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
-V Aj szú 17 X. 11. TUDOMÁNY TECHNIKA HÁROM KÉP - HÁROM GÉP Rakéták, műbolygók, űrhajók FEJEZETEK AZ ŰRKUTATÁS TÖRTÉNETÉBŐL 3 A nyolcvanas évek elején az USA-ban kifejlesztették a Space Shuttle (STS) amerikai űrrepülő- géprendszert, amelynek orbitális egysége repülőgép módjára tér vissza a Földre a világűrből. Az STS rendszer első repülését - Jury Gagarin repülésének 20. évfordulóján - 1981. április 12-én bonyolították le, amikor is Cape Ca- neveralról útnak indították a Columbia űrrepülőgépet, fedélzetén az első szemüveges űrhajóssal, John Young parancsnokkal és Robert Crippen űrhajóssal. A fő feladat az űrrepülőgép kipróbálása volt 54 órás (36 keringéses) Föld körüli repülés során, 277 km magasságú körpályán. A Columbia második útját folyó év októberében valósították meg. A fedélzetén két amerikai úrpilóta, Joe Engle parancsnok és Richard Truly fedélzeti mérnök volt. A harmadik útja 1982 márciusában, a negyedik 1983 nyarán, az ötödik útja pedig ugyanazon év novemberében valósult meg. Ebben a repülésben már négy űrhajós vett részt. 1983 áprilisában kipróbálták a Challenger űrrepülőgépet, amelynek ötnapos repülése során négy asztronauta dolgozott. A Challenger második útja folyó év júniusában valósult meg. A repülés hat napig tartott és érdekessége, hogy fedélzetén volt az első amerikai, a világ harmadik női űrhajósa, Saly Ride asztrofizikus. A Challenger fedélzetén ez alkalommal öt kozmonauta dolgozott. A Challenger harmadik repülését rutinútnak is nevezhetjük, bár ez alkalommal volt az első éjszakai űrrepülőgép-indítás, ráadásul a leszállás is éjszaka történt. Már megszokott manőverként az űrrepülőgépről pályára helyzetek egy távközlési műholdat. Ez alkalommal dolgozott a fedélzeten G. Blu- ford személyében az első amerikai néger űrhajós. 1983 novemberében a Columbia hatodik útján - Föld körüli pályára vitte az ESA nyugat-európai űrkutatási szervezet által fejlesztett Spacelab űrállomást. Ez alkalommal a tíznapos űrrepülésen - rekordszám: egyszerre hat űrhajós vett részt. A kutatómunkában egy NSZK-beli fizikus, Ulf Merbold is aktívan részt vett. A Challenger negyedik repülése igen balszerencsésen indult. Pályára lökés közben egy felfúvódó gömbholdacska tönkrement, a két elindított távközlési hold, a Pala- ba-2 és a Westar-6 - hajtóműveik túl rövid égése miatt - a tervezett geosztacionárius helyett csak 300-1200 km közötti pályára került. Ezen a repülésen teljes sikerrel próbálták ki azt a rakétaszéket, amelyben az űrhajósok az űrrepülőgéptől függetlenül közlekedhetnek. Az 1984 februárjában megvalósított nyolcnapos űrrepülés során B. McCandless amerikai űrhajós próbálta ki a mintegy 170 kg tömegű rakéta-hajtású hátizsák és karosszék kombinációjára emlékeztető repülöegységet. Először a Challenger közelében manőverezett, majd mintegy 100 méterre eltávolodott az űrrepülőgéptől. Az asztronauta ekkor 250 km-es magasságban 28 000 km/h sebességgel száguldott a Föld körül. Ezután társa, Robert Steward repülte be a berendezést. Gyakorlatuk főpróbának tekinthető, ami remélhetőleg megnyitotta az utat a világűrben végzendő szerelő, javító munkálatokhoz. Meleg szavakkal köszöntötték a szovjet űrhajósokat, Kizimet, Szolovjovot és Atykovot, akik szintén a világűrben, a Szaljut-7 űrállomás fedélzetén végezték tudományos munkájukat. A Challenger ötödik, hétnapos útja folyó év áprilisában zajlott le, ami talán a NASA eddigi legmerészebb vállalkozása volt. Robert Crippen parancsnok az űrrepülőgép robotkarjával megfogta és a rakodótérbe emelte a Solar Max nevű műholdat. Két társa, van Hoften és Nelson szkafanderben néhány óra alatt megjavította a műholdat, amit aztán visszaállítottak pályájára. Ebben az úrkísérletben 5 kozmonauta vett részt. Elmondhatjuk tehát, hogy 1984 februárjában egyszerre 11 űrhajós tartózkodott a világűrben, mivel a Szaljut-7-en hatan dolgoztak. A Challenger hatodik és hetedik útját 1985-ben valósították meg. Az utóbbi repülés során egyszerre hét asztronauta repült az akcióban, akik ez év augusztusában értek földet. Az USA már kipróbálta a harmadik úrrepülőgéptípust, a Discovery-t, amellyel már négy űrrepülést is végrehajtott. A legutóbbit ez év augusztus-szeptemberében. Ezekben az űrrepülésekben aktívan részt vettek az amerikai női űrhajósok is, akiknek száma már ötre növekedett. Elmondhatjuk tehát, hogy a világ női űrhajósainak száma hét. Bebizonyosodott, hogy a női szervezet is károsodás nélkül viseli el a súlytalanságot, és a világűr különleges körülményei között is képes eredményes és aktív munkára. 1985. június 8-án Bajkonúrból a Szojuz űrhajó fedélzetén útnak indították Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih szovjet űrhajósokat, akik űrhajójukkal összekapcsolódtak a Szaljut-7 űrállomással. A tervek szerint nagyon hosz- szú ideig tartózkodnak majd a világűrben, ahol csillagászati és erö- fúráskutatási kísérletek sorozatát hajtják végre. Dzsanibekov egyébként most ötödször repült a világűrbe. így lesz ez mindig. Az első űrhajók és űrállomások nyomában újabb repülőszerkezetek fognak felszállni a csillagok közé, amelyeket új útvonalon olyan bátor és erős akaratú űrhajósok fogják vezetni, mint amilyen az első Szoljut legénysége volt. S a világűrben tett minden újabb lépés bátrabbá és bölcsebbé teszi a földlakókat. Megjegyzések nélkül, csupán az érdekesség kedvéért néhány adat az ember űrbéli tevékenységének - Gunkel futurológus szerint - várható fejleményeiről: 1985 - Közvetlen televíziós vétel űrtávközlési holdakkal. 1987 - Elkészül a Mars nyersanyag-előfordulási térképe. 1990 - Marsra szállnak az emberek, s először továbbítanak energiát az űrből a Földre. 1992 - A Földön kívüli élet felfedezése a Naprendszerben. 1995 - Első ipari létesítmény a világűrben. 2000 - Egy kisbolygó bányászati feldolgozása, az első űrkolónia benépesítése. 2020 - Más csillagvilágokra vonatkozó ismeretek forradalmasítják civilizációnkat, s a holdlakók száma 10 000 főre emelkedik. 2045 - Antianyag-hajtóanyag alkalmazása. 2105- A világűrben élő emberek száma meghaladja a Föld lakosságának számát. 2175 - Találkozás Földön kívüli civilizációval. Ezek persze csak feltételezések. Hogy hogyan és miképp valósulnak meg ezek az álmok, azt a jövő űrkutatása mutatja majd meg. Látjuk azonban, hogy az első - 1985-re feltételezett televíziós vétel távközlési holdakkal már valóság. Mi a célja tehát az űrkutatásnak? Miért megyünk a világűrbe? Nincs elég gond, ami megoldásra vár itt a Földön? Az emberiség napjainkban is több súlyos nehézséggel küzd, és most ne. gondoljunk rá, mi lesz, ha ezeket nem tudja időben megoldani. Hogy melyik a legfontosabb? Nyilvánvalóan a béke biztosítása, a fegyverkezési hajsza csökkentése, majd a teljes leszerelés, nehogy elpusztítsuk önmagunkat és mindazt, amit elődeink alkottak századokon, évezredeken át. De emellett is sok gond, világprobléma nyugtalanítja korunk emberét, hogy csak a környezetszennyezést, a túlnépesedést, az éhezést, az energia- és nyersanyaggondokat említsük. Talán meglepő, de ezek enyhítésében és megoldásában is nagy szerepe van az űrkutatásnak. Az erőforráskutató, meteorológiai és híradástechnikai műholdak bevonultak hétköznapjainkba. Az űrkutatás csakúgy, mint minden tudomány, az ember örök vágyát tükrözi új, a még ismeretlen dolgok kifürkészésére. Hogyan is állhatnánk meg Földünknél, a Naprendszernél! Tétován vágyakozunk új világok, már értelmes lények megismerésére. Szerencsések vagyunk, hogy már a mi életünkben elkezdődött ennek az „álomnak“ a valóra váltása. Természetes hát a remény, hogy az ember kíváncsi természete örök érvényű marad és folytatni fogja Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij művét. TARICS PÉTER Nagy hírek, kis helyen SZÉNSAVAS UTAZÁS Egy svájci cég a motorhajtás alapjában új lehetőségével lepte meg a világot: a modellek kis motorjainak szénsavpatro- nos hajtásával. A jövőben benzinkeverék vagy telep helyett szénsavval működtethetik a modellezők autóikat. A motor teljesítménye háromszorosan túlszárnyalhatja a hasonló villanymotorét: 96 grammos tömeggel a távvezérelt motor négy vattos teljesítményt fejt ki. A szénsavmotor a gőzgéphez hasonlóan nagy nyomással működik, de égési energia és a környezet szennyezése nélkül. Feltalálója szerint az új hajtási mód más területeken is alkalmazható. AZ ANTARKTISZ KLÍMÁJA Mintegy 180 millió évvel ezelőtt egy gigantikus földtömeg a Gondwana-óskontinens része volt az Antarktisz, és a déli félgömb trópusi-féltrópu- si térségében helyezkedett el. Ennek megfelelően hosszú időn át meleg-nedves volt a klímája, dús növényzet virult rajta és gazdag volt az állatvilága is. Ezt bizonyítják a legutóbbi időkben az Antarktiszon feltárt szénrétegek is. Az őskontinens széttörése és egyes részeinek elvándorlása révén az Antarktisz fokozatosan a Föld hidegebb régióiba jutott: mínusz 89,2 fokos legalacsonyabb hőmérsékletet mértek eddig rajta. Az Antarktiszt körülvevő keskeny zónában a hideg antarktiszi tengervíz az egyenlítő irányába haladva a melegebb szubtrópusi víztömeg alá bukik. Ebben a térségben néhány kilométeren belül 2-3 fokkal emelkedik a hőmérséklet, hirtelen megváltozik a növény- és az állatvilág. Három hír - három új számítástechnikai berendezés az NDK-beli Robotron műhelyeiből: az első egy adatbegyűjtö és -feldolgozó gépecske - jelzése A 6422 -, amely a termelés irányítását és ellenőrzését, a raktárkészlet számontartását, a személyi adatok és más információs rendszerek feldolgozását segíti elő. A második - jelzése A 1715 - elektronikus számlázó és könyvelőgép, amely a népgazdaság minden ágazatában komoly szerepet tölthet be. A harmadik - jelzése A 5120 - irodai számítógép, amelyből a Robotron-cég 1982- töl 400 darabot küldött hazánknak. (Jiff Kucera felvételei) MEGNÖVEKEDETT A JEGESMEDVÉK ÁLLOMÁNYA Két évtizeddel ezelőtt a kihalás réme fenyegette a jegesmedvét. 1965-ben Norvégia, Alaszka, Kanada, Grönland és Szibéria térségében már csak 5-10 ezer jegesmedve élt. Az érintett államok közös kutatásai nyomán 1973-ban elrendelt általános vadászati tilalom hatására a jegesmedvék száma időközben mintegy 25 000- re gyarapodott. A szakemberek most már azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az állományból évente 2-3 százalékot - leginkább hímeket - elejtsenek. GYORS DRÓTKÖTÉLPÁLYA Tirolban három hónap alatt építették fel a világ leggyorsabbnak mondott drótkötélpályáját, amelyben a legnagyobb sebesség 43 km/h és 4 perc alatt 120 személy szállítható a célállomásra. ÉLETMENTŐ SZÍVÓKÉSZÜLÉK Az idei angol formatervezési díjat olyan életmentő készüléknek is odaítélték, amiről azt hihetnénk, hogy a formának nincs nagy jelentősége. Az ízléses készülék egykezes működtetésű és lényegében olyan szivattyú, amely a balesetet szenvedett személy légzőszerveiből ki tudja szívni a folyadékot. A 240 ml úrtartalmú tartály átlátszó, ami a mentószemély- zet számára lehetővé teszi a kiszívott anyag vizuális megítélését. A tartályt túlfolyóval is ellátták, úgy hogy a folyamatos szivattyúzás is lehetséges. A készülék gyoran szétszerel- hetö, könnyen tisztítható és nagy előnye, hogy rosszul nem is rakható össze. Egyelőre csak emberi életmentés céljaira gyártják, de állatorvosi alkalmazásokra szolgáló kivitel for- galombahozását is tervezik. Az angol Vitalograph-cég a gyártott készülékek 86 százalékát exportálja.
