Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-04 / 40. szám

KAMONCZA MÁRTA A medve és az ember A medve nagyon büszke volt az erejére. Tudta, hogy az erdőben nem akad senki, aki megbirkózna vele. Egy szép napon az állatok összeültek egy tisztáson és az emberről beszélgettek.- Bármilyen rafinált is va­gyok - kezdte *a róka -, az ember eszén nem tudok túljár­ni. A múltkor meg akartam lá­togatni egy baromfiudvart. Óvatosan, csendesen men­tem, az ember mégis észre­vett. Volt annyi esze, hogy nem ó kergetett, hanem két hatal­mas kutyát küldött utánam. Azok meg annyira megtépáz­tak, hogy még most is érzem a foguk helyét.- Én jóval erősebb vagyok az embernél - szólt közbe a farkas. - Mégis, ha ember­szagot érzek, inkább visszafor­dulok.- Bizony, az ember nagyon furfangos lény - mondta a nyúl. - Ha összetalálkozom vele, nyakamba veszem a lá­bam és uzsgyi. Pedig nekem nem kellene félnem, hiszen ha futásnak eredek, még az em­ber sem tud utolérni - tette hozzá büszkén.- De utánad tud lőni - káro­gott közbe a varjú.- Én bizony megbirkózom vele! - döntött a medve. Hiába próbálták lebeszélni az állatok, kitartott az elhatáro­zása mellett és elindult megke­resni az embert.- Hová, hová medve koma? - kérdezte a ló.- Megyek az ember után!- Nocsak, és mit akarsz te az emberrel? - érdeklődött tovább a ló.- Megbirkózni vele - felelte a medve.-Fölöslegesen fárasztod magad - legyintett a ló. - Lá­tod, én jóval erősebb vagyok az embernél, mégis igába köt. Húzom neki az ekét, a nehéz kocsit. Bizony, az ember na­gyon rafinált, eszes lény, nincs az az állat, amelyik meg tudna birkózni vele.- Én pedig megmutatom, hogy van - mondta a medve és sietett tovább, hogy még söté­tedés előtt megtalálja az em­bert. Már atkonyodott, amikor a falu határához ért. Az út mentén egy tehén legelészed.- Erőt, egészséget medve koma - köszöntötte már mesz- sziről. - Mi járatban vagy mife­lénk?- Az emberrel akarok meg­birkózni - felelte határozott hangon a medve.- Azt ne csináld, medve ko­ma! Az ember egyszerűen le­győzhetetlen. Látod, én is erő­sebb vagyok nála, mégis őt szolgálom.- Majd én megmutatom, hogy le lehet győzni! - kiáltotta dühösen a medve. Az út másik oldalán ember közeledett.- Meg akarok birkózni veled- állt elé a medve.- Na várj csak, előbb gon­dolkodom - mondta lassan az ember. - Tudod medve koma, nálunk, embereknél a birkó­zásban bizonyos szabályok is vannak. Ha az ellenfél nagyon erős, akkor pár nap kell a fel­készüléshez, de ahogy téged elnézlek, nekem pár óra is elég lesz. Addig itt hagylak, de ne­hogy elszökj!- Ugyan, dehogy - nevetett a medve. - Hisz egész nap téged kerestelek és most, hogy megvagy, csak nem futok el. Nemsokára visszatért az ember egy darab madzaggal.- Tudod, medve koma- szólt a medvéhez - mi, em­berek elég bizalmatlanok va­gyunk egymáshoz. Nekem nem elég, hogy megígéred, vársz rám, szerelnék bizto­sabb lenni a dolgomban. Ép­pen ezért úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha idekötlek ehhez a fához, igy biztos, hogy nem futsz el.- Hát ha nagyon akarod, le­gyen - egyezett bele a medve. Az ember jó erősen a fa törzséhez kötözte a medvét. Aztán elment az erdőbe, vágott egy jó vastag botot és azzal ment vissza a medvéhez. Ütöt­te, verte ahol csak érte. Sze­gény medve könyörgött, sirán­kozott az embernek, hogy en­gedje szabadon. Megígérte, hogy soha többé nem akar megbirkózni az emberrel. Hiá­ba volt minden, az ember csak ütötte, verte, amíg meg nem unta. Utána nyugodtan haza­ment. A medve pedig egész éjjel a madzagon rágta, feszí­tette, amíg az nagy sokára en­gedett. Végre szabadon - lé­legzett fel a medve, majd szo­morúan, fájó tagjait lassan vonszolva elbandukolt az erdő felé. Őszintén megfogadta, ha legközelebb találkozik az em­berrel, mindenképpen kitér előle. DÉNES GYÖRGY Három kukkó Nádas szélén roggyant kuckó, benne lakik három kukkó. Egyik halász, másik vadász, legvidámabb a madarász. ' Alkonyaiig énekelnek, pittymallatkor útra kelnek. Mendegéinek, ballagdálnak, térdig gyöngyharmatban járnak. A halász vén ladikba száll, varsájában csíkot talál. Hálóját a vízbe veti, gondját-baját elfeledi. A vadász egy fához lapul, lesi, mikor ugrik a nyúl. Ha a vad az ösvényt járja, nagyot durran a puskája. A madarász ugron-berken túljut, mire madarat lel. Ni csak! Épp most veszi észre, két szép cinke ment a lépre. Akad zsákmány itt is, ott is, volt már rosszabb, volt már jobb is. Megtelik iszák, kalitka, azonfelül a tarisznya. Három kukkó harangszóra visszaballag a kuckóba. Tréfálkozva sütnek-fóznek, jó illata van a gőznek. Esznek-isznak, így mulatnak, meggyfapipát szortyogtatnak. Szöveg nélkül Történetek tudósokról Mengyelejev, aki felfedezte a természet- tudományok egyik alaptörvényét, a kémiai elemek periódusos rendszerét, szabad ide­jében szívesen foglalkozott könyvkötéssel és böröndkészitéssel. Egyszer, amikor anyagot vásárolt bőröndkészítéshez, egy vevő azt kérdezte az elárusítótól:- Nem tudja, ki ez az ember?- Hogyne tudnám - felelte az. - Közis­mert, ő: Mengyelejev mester, a híres bőrönd­készítő! xxx Philippe Ricord (1800-1889) ismert pári­zsi orvost egy, fösvénységéről hires ismerő­se az utcán megszólította, és betegségéről panaszkodott, gondolván, hogy igy ingyene­sen jut orvosi tanácshoz. Ricord átlátott a szitán, és igy szólt a fösvényhez:- Hol érzi legjobban a fájdalmat?- A gyomromban.- No, majd megvizsgálom. Hunyja be a szemét, de ki ne nyissa, mig nem szólok, hogy lehet. A fösvény teljesítette az orvos kívánságát.- Mutassa a nyelvét. A páciens kinyújtotta a nyelvét.- No, most már nyugodtan viselje magát, hogy baját kivizsgálhassam. Negyedóra múlva, midőn a fösvény kinyi­totta a szemét, nagy néptömeg közepén találta magát. Az emberek ámulva nézték a különösen viselkedő embert. Ricord már messze járt. Gondolkodom, tehát.. FÜLLENTÓS A BÁLNA?- Én vagyok a világ legnagyobb hala! Ha igyekszem, felnőtt korom­ra harminc méter hosszúra is meg­növök. S miért ne igyekeznék?! Igazat mondott a bálna vagy fül­lentett? A földkéreg egyik leggyako­ribb eleme a szilícium. Külön­böző szilikátok formájában for­dul elő, de az egyik közismert anyagnak, a homoknak is fon­tos alkotórésze, hiszen ez vegyileg tulajdonképpen szili- cium-dioxid (S02). Ezavegyü- let a legtöbb savnak ellenáll, csupán a hidrogén-fluoriddal (HF) lép reakcióba. Az erős lúgok (mint pl. a nátrium-hidro- xid) magasabb hőmérsékleten szintén feloldják, ilyenkor nátri- um-metaszilikát keletkezik az alábbi egyenlet szerint: Si02+2Na0H = Na2Si03+H20. A nátrium-metaszilikát (Na2Si03) vizes oldata sűrű, szi­rupszerű folyadék és vízüveg néven kerül forgalomba. Erő­sen lúgos kénhatású, maró anyag, ezért tisztítószerként is használják a háztartásokban, de leggyakrabban mégis por­celánt és üveget ragasztanak vele. Első kísérletünkben mi is porcelánragasztót fogunk ké­szíteni. Egy mustárospohárba öntsünk néhány ml vízüveg- oldatot, majd szórjunk bele 4-5 kávéskanálnyi porrá tört fe­hérkrétát és jól keverjük össze. A sűrű pép fokozatosan (kb. 15-20 perc alatt) kemény anyaggá szilárdul. Ennek a ra­gasztónak sajnos az a hátrá­nya, hogy meleg hatására meglágyul, ezért a ragasztott porcelántárgyat nem szabad forró vízben mosni. A vizüveg kiváló impregná­lószer is, ami annyit jelent, hogy tűzmentessé teszi a gyú­lékony anyagokat (pl. a fát, a papirt vagy a szövetet). Né­hány ml vizüveghez öntsünk kétszer annyi vizet. Ebbe az oldatba helyezzünk kb, negyed órára egy hurkapálcát, majd vegyük ki és szárítsuk meg. Ha a pálcát lángba tartjuk, akkor nem fog égni, csak izzani. A vízüvegböl már gyenge savak hatására is kocsonyás anyag válik ki, amely lényegé­ben meta-kovasav (H2Si03). A szén-dioxid (C02) is gyenge savnak tekinthető, ez a ma­gyarázata annak, hogy a leve­gővel érintkező vizüveg egy idő után megzavarosodik, mert a levegőben található szén­dioxidot az oldat elnyeli. Ha a vizüveghez ecetet öntünk, azonnal kocsonyás csapadék válik ki. Ez a kocsonyás anyag érdekes tulajdonságokkal ren­delkezik, többek között külön­böző gázokat képes megkötni, de ha jól kiszárították, akkor a vízgőzt is magába szívja. Utolsó kísérletünkben kris­tálynövényeket fogunk „ter­meszteni“. Öntsünk egy bizo­nyos mennyiségű vizüveghez ugyanannyi vizet, majd dob­junk ebbe az oldatba néhány nagyobb réz-szulfát (CuS04) kristályt. Rövid idő múlva ágacskák nőnek a kristályo­kon. Más vegyületeket (pl. ko- balt-kloridot - CoCI2, nikkel­szulfátot - NiS04, vas-kloridot - FeCI3 stb.) is használhatunk, de ezek nehezen szerezhetők be. Az ágacskák addig kép­ződnek, amíg a réz-szulfát át nem alakul réz-metaszilikáttá: CuS04 + Na2Si03 — CuSi03 + Na2S04 A kristálynövények képződése egy bonyolult fizikokémiai fo­lyamat, az ozmózis eredmé­nye. Az ozmózis fontos szere1 pet játszik az élőlények anyag­cseréjében, különböző szerve­inek működésében. LACZA TIHAMÉR LOVAGIAS ÜGY A fent látható, bácsi korú lovag két azonos mintájú pajzzsal szeretné meglepni daliás fiát. A pajzsminták között ta­lált is két egyformát, de nem egymás mellett. Ha­nem hol? MEGFEJTÉS A szeptember 20-i szá­munkban közölt feladatok meg­fejtése: dal; állatét (orrszarvú); 49. Nyertesek: Németh Irén, Léva (Levice); ifj. Csatlós Sán­dor, Dernő (Drnava); Száraz Mónika, Nagykér (Milanovce); Mogrovics László és Sza­bolcs, Csallóközcsütörtök (Stvrtok na Ostrove); Fülöp Henrich, Érsekújvár (Nővé Zámky). ÚJ! 18 n ■■ m ■■ ■ I BM ■ 1985. X. 4. * fc&i&vc&tete ti /eanykMőtfi KRISTÁLYNÖVÉNYEK

Next

/
Thumbnails
Contents