Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-04 / 40. szám

mii V—& MOTOROSOK furcsa bíráskodás Amikor a majdnem zsúfolásig megtelt városi autóbusz a meg­állóba érkezett, az utasok közül még senki sem sejtette, hogy a kővetkező percekben milyen drámai pillanatokat élnek át. Nem sejthette, hiszen ennek semmilyen előjelei nem voltak. Amikor azonban az autóbusz a le- és felszállás után annak rendje-módja szerint akart elindulni, a négysávos úttest jobb szélső forgalmi sávját egy közeledő, lakókocsit vonó autódaru foglalta el, amely vezetőjének akkor aligha jutott az eszébe a közlekedési szabály­it: zat 9. paragrafusának 5. bekezdése: ,,Ha a városi tömegszállitó autóbusz vagy trolibusz vezetője :¥S a számára a 4. bekezdés szerint fenntartott forgalmi sávból más •>:¥ jármúsorba kíván ismét besorolni, a többi jármű vezetői kötelesek ezt számára lehetővé tenni, mégpedig a haladási sebességük csökkentésével, esetleg járművük megállításával is; ..." A sza­bálynak ez csupán a fele, de történetünk kezdetének fontos része: a két jármű ugyan nem karambolozott, a helyzet azonban nem volt egészen veszélytelen sem. Az egyik utas úgy jellemezte a helyzetet, hogy az autóbusz durva akadályozására került sor, S:j:; a buszvezető hirtelen fékezésre és menetirány-változtatásra kényszerült - különben az autódaru vezetője „közönséges sza- £$: bálysértést" követett el. Egy másik utas későbbi vallomása: „Az autóbusz valóban gyorsan indult el a megállóból. Kétszáz méter után hirtelen fékezett, és eltért a menetiránytól. Közben az autóbusz hátsó kereke az útszegélykönek ütközött; az utasok hirtelen helyzetváltoztatása már-már az elesésre emlékeztetett, ide-oda kapkodtak...“ Már lényegtelen, hogy a távolság valóban kétszáz méter volt-e, vagy kevesebb. Könnyen felidézhetjük a városi tömegközlekedés nagyon is hétköznapi arculatát: nehéz mindenkivel és mindenkor kijönni, ritkaság a tolerancia, a megértés, a menetrend pedig könyörtelen. Végül is az a lényeg, hogy semmi komolyabb baj nem történt, fellélegzünk - és megyünk tovább. Ám kezdetét veszi valamiféle feszültség, mélyül a konfliktus, „na várj csak!... Ma már nem igen tudjuk meg, mi befolyásolta jobban az esemény további menetét - a fárasztó vezetés harmincfokos hőségben, munkahelyi problémák, esetleg személyes, családi gondok? Vagy valóban az, amit később a buszvezető mondott: „A helyze­tet az utasok biztonságáért érzett felelősségtudat váltotta ki. Azt akartam, hogy a másik vezető kíméletlen magatartása ne marad­jon észrevétlen." Hogy, hogy nem, elkezdődött a két gépkocsi kergetösdije. Igazi ¥:¥ partnerek: lakókocsis autódaru versenyez a majd csak nem zsúfolt városi autóbusszal. Ilyen szokatlan gyorsasági próbát az ember aligha lát, illetve él meg. Amikor az autóbusz a küzdelem hevében elhagyta a saját útvonalát, még a leghitetlenebbek is rádöbbentek, hogy itt valami nincs rendben. Kiáltoztak a vezetőre, de az rájuk sem hederített. Elszántan folytatta útját, hajszolta a bűnöst, mig végül utolérte és megelőzte az autódarut. Azaz nem egészen... Amikor egy fülkehosszal az autódaru előtt haladt, megkezdte az előzés befejezését, keresztezte az autódaru menetirányát. Az autóbusz vezetője később elmondta: először kézzel adott jelzést, hogy az autódaru vezetője lassítson, de mivel erre nem reagált, úgy döntött, azzal kényszeríti megállásra, hogy óvatosan, jobbra tartva elébe hajt. Koccanásra került sor, szeren­csére az utasok közül senki sem sérült meg. A dologi kár mintegy 7500 koronát tett ki. Amolyan „szuperteljesitmény.“ Tudatos, életveszélyes, meg­bocsáthatatlan. A büntetőtörvény‘(180. §) ezt általános veszé­lyeztetésnek minősíti. A büntetés: (később közkegyelem alá esett) tizennyolc hónap szabadságvesztés három évre felfüg­gesztve, mindenféle gépjárművezetéstől való eltiltás öt évig. Az utasok véleménye egyöntetű volt: az autóbusz vezetőjének tudnia kellett, hogy az utasokat és közös tulajdont veszélyeztet. Erőszakos és veszélyes magatartást tanúsított. Ilyen vezető nem való a kormánykörök mellé. Voltak, akik sejtésüknek adtak :¥:■ hangot: „hecc“ volt az egész, mindketten kíméletlenül, agresszí­van vezettek. Nem illeti őket vezetői engedély... Ugyanakkor egyikük sem volt kezdő. Mindketten több évet Í:í: ültek a volán mögött, mint hivatásos vezetők. Hogy vajon a cow- boytörténetnek mi volt tulajdonképpen az eredeti, meghatározó i:*: oka, ma már talán ők maguk - józanul gondolkodó hivatásos vezetők -, a főszereplők sem értik. Hol végződik a vakmerő, :jÍ¥ kíméletlen autódaruvezető megbüntetésének, a sajátkezű igaz­ságszolgáltatásnak a vágya - és hol kezdődik a többtucat.utasért érzett felelősség, akik a munkából gyorsan és épen, egészségé­ig:: sen akarnak hazaérni? Milyen értéket jelez az autódaru vezetőjé­nek kíméletlensége, a mások sorsa iránt tanúsított közömbös­sége? Kisebb mértékben bár, de őt is „fülön csípte" az igaz- ságszolgáltatás: a közlekedésrendészeti felügyelőség felelős­ségre vonta a szabályok durva megsértéséért. Ez a történet is figyelmeztet: még mindig vannak közöttünk - a hivatásos gépjárművezetők között is - olyanok, akik a bizton- :;:;S ság, az elövigyáizatosság, az előzékenység helyett különféle meglepetéseket tartogatnak készenlétben. De előbb-utóbb őket igi is utoléri az igazságszolgáltatás... (ksm) Az utolsó simítások... Ablaktörlő nélkül veszélyes A jó kilátás a biztonságos közle­kedés alapvető teltétele az év minden szakában, a nap min­den órájában. Ezt pedig csupán a tiszta szélvédő teszi lehetővé. S itt az ablaktörlő a főszereplő... A hazai autósok többségére napjainkban többek között az is jellemző, hogy a gépkocsi leállítá­sa után az ablaktörlő lapátot leve­szi, majd indulás előtt ismét visz- szahelyezi a törlőkarra. Ez a szo­kás még akkor honosodott meg, amikor az ablaktörlő lapát hiány­cikk volt, pult alatt is ritkán kapha­tó. Akinek tehát hiányzott, úgy se­gített magán, hogy tulajdonába vette a másikét, a másik a harma­dikét és így tovább... S bár az utóbbi időben az ellátás terén ja­vult a helyzet, a szokás maradt: a törlőlapátokat le-fel rakosgatjuk, a kocsiba zárjuk, nehogy bárki is „kikölcsönözhesse“. A fonákság ebben az, hogy indulás előtt sokan „elfelejtik“ feltenni (főként rövid út előtt, mondván „kár a fáradságért, úgyis mindjárt leveszem“) - és törlőlapát nélkül közlekednek. Ez­zel tudatos szabálysértést követ­nek el, sőt mitöbb veszélyforrás is lehet. Még nyáron is, hiszen me­net közben bármikor érhet ben­nünket zivatar, szembejövő vagy előző gépjármű víztócsába hajtva lefröcskölheti a szélvédőnket, aminek következménye tragikus is lehet... Bár a „kölcsönvevők“ elől az ablaktörlő lapátokat a kocsiba zár­juk, nem árt egyet tartalékolni a csomagtérben. Helyet nem fog­lal, karbantartást nem igényel. Vi­szont, ha a lapátokat kint felejtjük és valaki netán eltulajdonítja, esetleg megrongálódik, vagy me­net közben elveszítjük, nem érhet bennünket meglepetés, mert a csomagtérből elővehetjük a tar­talékot, és utunkat biztonságosan folytathatjuk. (kis) ■ A világbank leányvállalata, az International Finance Corporation (IFC) 15 millió dollár hitelt nyújt Kínának egy autógyár felépítésé­hez. Ez az első alkalom, hogy az IFC, amely a tagországok szövet­kezeti és magánszektorának fo­lyósít kölcsönöket, hitelt ad Kíná­nak. Ezzel egy kínai cég és a fran­cia Peugeot gépkocsigyár közös vállalkozásában 79,5 millió dollár költséggel épülő furgongyár finan­szírozását segíti. Lancia Thema A világhírű autógyár a Prisma és Thema típusain modelltisztítást hajtott végre. Ez a művelet annyit jelent, hogy a kocsikon külsőleg és belsőleg változtatnak. A Thema és a Prisma alaposan felfrissült, hiszen motorterébe turbó és turbódizel motort is szerelnek a jövőben. A gyár a módosítások ellenére sem panaszkodhat, mert például a Prismából 1983 óta több mint 150 ezret készített és adott el. A Thema karosszériája Giorgio Guigiaro munkáját dicséri, és a 0,32 cw-érték eredmény önmagáért beszél. Röviden a kocsik paramétereiről. A Thema végse­bessége: 218 km/óra, álló helyzetből 100 km/ óra sebességre 7,2 másodperc alatt gyorsul fel. Fogyasztása 90 km/óra sebességnél: 6,4; 120-nál: 8,4; és a városban 9,9 liter/100 km. A kocsi turbódízel változatának a végsebessége: 185 km/óra, álló helyzetből 100 km/óra sebességre 11,9 másodperc alatt gyorsul fel. Fogyasztása 90 km/óra sebességnél: 5,2; 120-nál: 6,9; és a városban 8,5 liter gázolaj 100 km- re. A Prisma turbódízel végsebessége 170 km/óra. Álló helyzetből 100 km/óra sebességre 12,9 másodperc alatt gyorsul fel. A fogyasztása 90 km/óra sebességnél 4,6; 120-nál és a városban átlagosan 6,5 liter gázolaj 100 km-re. Lancia Thema turbó Lancia Prisma turbódízel A biztonsági öv A Securon Manufacturing elnevezésű angol cég az au­tókba utólag is beszerelhető biztonsági öv változatait mutat­ta be a Traffex ’85 kiállításon. Fő célja, hogy olyan biztonsági öv kapcsoló- és visszahúzó szerkezeteket fejlesszen ki, amelyeket tetszés szerinti szögben bárhol felszerelhet­nek az egyébként alkalmas pontra az autóban. A biztonsá­gi záró mechanizmus két de­rékszögű horonnyal illeszthető, a jármű tehetetlenségi mecha­nizmusa átmérősen ellentétes, kardáncsuklós. A jármű érzékelő mechaniz­musa az átalakított szíjtárcsa, amely tokjában - mint tehetet­lenségi egység - kiegyensú­lyozott. Ez érzékeli a gyorsí­tást, lassítást, intenzív helyzet­változtatást, s a kritikus válto­zás bekövetkeztéig a tárcsa nem dől meg. A szerkezettel szemben támasztott alapköve­telmény a 0,45 g, 10 g/s elvi­selése (dőlési paraméterekben ugyanez azt jelenti, hogy 12 foknál nem, de 27 foknál zár), és a szövet-érzékenység (0,8 g esetében még nem, de 1,5 g esetében már zár) is 10 g/s erőhatás felléptekor ér­tendő. Amint a tárcsa dőlni kezd, a benne rejlő „karom" felemel­kedik és a külső burokba hatol. Ez védi a burkolatot a további rázkódástól, illetve egy érintő­gyűrűn keresztül óvja a kereket a további rezgéstől. Maga a lendkerék a tokjában fut, egy spirális vájatban. ÚJ SZÚ 16 *1985. X. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents