Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
sfl Alighogy megszólal a csengő, nyílik az ajtó. Zömök, rövid hajú, mosolygós arcú ember jelenik meg a küszöbön. Kérdezés nélkül kezet nyújt, majd betessékel a szobába. Az asztalon fényképek, könyvek hevernek. A ház gazdájának még nem volt ideje arra, hogy rendet tegyen, az előző nap tért vissza a gyógykezelésről. A bardejovi fürdőben töltött el három hetet, s ez alatt az idő alatt több iskolába is meghívták a pionírok beszélgetésre. Azok ajándékozták meg őt a könyvekkel, ő pedig cserébe nekik adta annak a negyvenegy évvel ezelőtt készült felvételnek a másolatát, amely az egész világot bejárta: Rudolf Belavy szakaszvezető a Duklai hágó közelében társaival földbe ássa az államhatárt jelző oszlopot.- Nehéz utat tettem meg, míg eljutottam a Dukláig - kezdi el az emlékezést. - A Pruiinka patak festői völgyében, a hasonló nevű faluban születtem. Hatan voltunk testvérek, s bizony szegényesen éltünk. Az elemi iskola befejezése után azon nyomban munkába álltam. Aztán besoroztak és 1940 őszén behívtak tény* leges katonai szolgálatra. A martini harc- kocsizóknál töltöttem el a katonai szolgálat idejét. Miután a fasiszták megtámadták a Szovjetuniót, meghosszabbították a katonai szolgálatot, s később egy menetszázadba osztottak be. A kaukázusi fronton, ahol gépkocsivezetőként szolgált, társaival úgy döntött, az első alkalmat kihasználják az átállásra. A röplapokból - amelyeknek olvásá- sáért halálbüntetés járt - tudta, hogy a Szovjetunióban csehszlovák katonai egység van. S amikor a fasiszták a sztálingrádi vereség után a Kaukázusban is visszavonulásra kényszerültek, Kiszlo- vodszk térségében néhány társával lemaradt. Átgázoltak a jeges folyón, amelyet a fasiszták tűz alatt tartottak. Többen elestek, ő életben maradt.- Néhány napig a vörös hadsereg egységeinek segítettünk az utakat szabaddá tenni, majd Buzulukba irányítottak, de egy pár nap múlva már Novohoperszkba vitt a vonat, ahol az első önálló csehszlovák zászlóalj dandárrá formálódott. Ennek az egységnek a katonájaként vettem részt a későbbi ukrajnai hadműveletekben, mígnem 1943 decemberében Jefre- movba vezényeltek, a második ejtőernyős dandárhoz - folytatja. - Megkezdődött a légi kiképzés, az ejtőernyős ugrások gyakorlása. Az idő hamar elszaladt, s a nyár végén már a Kárpátok lábainál voltunk, hogy kivegyük részünket hazánk felszabadításából. Ekkor vettük a hírt, kitört a szlovák nemzeti felkelés. Rudolf Belavy és társai siettek volna haza, de a Kárpátokban szükség volt rájuk. Először védelmi harcokban, majd támadó hadműveletekben vettek részt. Aztán visszavonták őket a front mögé, hogy Szlovákiába repüljenek. Közvetlen az indulás előtt a harckocsivezetóket visszatartották. Egy T-34-es harckocsit kapott, amelyet egyhetes harc után kilőttek alóla. Égő overállal ugrott ki belőle, s ha Rudolf Belavy (A szerző és archívumi felvétel) nincs a közelében Szavalin törzsőrmester, aki tovább vonszolta, az életébe került volna, mivel a harckocsi néhány perc múlva felrobbant. Két bajtársa benne égett, nem segíthettek rajta. Sírt mint egy kisgyerek...- Néhány nap múlva egy páncélozott A nevezetes felvétel, az oszlop jobb oldalán Rudolf Belavy jármű vezetője lettem, ezzel vettem részt a további harcokban. így jutottam el Krosznoba Wladislaw Karwabiczky vasöntő lakásába. Ő készítette el a határoszlopra egy fénykép alapján a csehszlovák címert. Ma is jól emlékszem, október 5-én felraktuk a harci járműre a határoszlopot, s másnap szakadó esőben korán reggel elindultunk az államhatár felé. Útközben vettük a hírt, hogy a felderítők hazai földre léptek. A délelőtti órákban érkeztünk meg az államhatárra, ahol azon nyomban hozzáfogtunk a határ- oszlop felállításához. Ám olyan erős ellenséges géppuskatüzet kaptunk, hogy nem tudtuk folytatni a munkálatokat. A tüzéreink azonban segítségünkre siettek, elhallgattatták a tűzfészket, mi pedig gyorsan befejeztük az oszlop felállítását. Ekkor készült a fénykép, s még egy másik is, amelyen Svoboda tábornok társaságában vagyok látható. Ma is jól emlékszem szeretett parancsnokunk szavaira: „Végre hazai földön vagyunk. Nem harcoltunk hiába.“ Újabb harcok vártak Rudolf Belavyra is. Poprád, Levoca, Liptovsky Hrádok, Liptovsky Mikuláé, Ruzomberok, 2ilina, Vsetín. Itt segítettek a felkelőknek a város felszabadításában, majd parancsot kaptak, hogy induljanak a prágai felkelők segítségére. Csakhogy a fasiszták a kapituláció után sem tették le a fegyvert, fgy történt, hogy Kolín térségében két ellenséges golyó fúródott a testébe. Az úttesten feküdt eszméletlenül kora estétől másnap reggelig. Az egyik tábori kórházban tért magához, szinte mozdulni sem tudott. Társaitól tudta meg, hogy egy fasiszta teherautó is elgázolta.- Két hónap múlva az egyik gépesített zászlóaljhoz kerültem őrmesteri rangban, mint a századparancsnok helyettese. Hétről hétre vártam, hogy leszereljek, de mindig elodázták, mondván, hogy szükség van rám. így csak 1946 februárjában tértem haza szülőfalumba. Néhány nap pihenés után a dubnicai gyárban kezdtem dolgozni, ott vettek fel a pártba. Amikor hazánkban a banderisták garázdálkodni kezdtek, újra behívtak katonának. Kelet-Szlovákiában teljesítettem szolgálatot. Két hónap elteltével felvettek a nemzetbiztonsági testületbe. Ettől az időtől kezdve a nyugdíjazásáig már le sem vetette a nemzetbiztonsági testület egyenruháját. Különböző helyeken szolgált. A februári eseményeket Michalovcében érte meg. Éjszaka fegyverbe szólította az egykori harcostársait, a volt partizánokat, s mire megvirradt, mindenki a helyén volt.- Végül a szlovák fővárosban telepedtem le. Családot alapítottam, végeztem a szolgálati teendőket, s nem titkolom, hogy jólesett, amikor képviselőnek is megválasztottak. Olyan ember, aki mindig állta a szavát, aki kész volt szabad idejében a köz javát szolgálni. Kerek 25 évig képviselőskö- dött, tizenöt évig a mezőgazdasági szak- bizottság elnöki tisztségét látta el.- Több mint harminc év szolgálat után nyugdíjaztak, de nem maradtam munka nélkül. Ot évet dolgoztam a II. városkerületi nemzeti bizottság szociális ügyosztályán. Amikor a dúbravkai lakótelepen kaptam lakást, a műszaki ellenőrző állomáson vállaltam munkát. Ott dolgozom a mai napig portásként. Számomra fontos, hogy még mindig hasznos tagja lehetek a társadalomnak. A fényképek, könyvek mellé levélköte- gek is kerülnek. Egy részüket az ország különböző részéből pionírok írták, a többit a Szovjetunióból hozta a posta. Több mint harminc egykori harcostársával, ismerősével levelezik.- A fronton, a háborúban sok mindenen mentem keresztül. Állítom, hogy nincs borzalmasabb dolog a háborúnál. Ezért kell róla még ma is beszélni és tenni is ellene valamit, hogy a mai és a jövő generáció elkerülje azt a szenvedést, ami nekünk volt osztályrészünk - mondja búcsúzóul, majd megtoldja a szót. - Tizennégy unokám van, a munka mellett bennük látom életem értelmét, azt, hogy érdemes a máért, a boldogabb holnapért dolgozni, harcolni. Rudolf Belavy nyugalmazott alezredes a munka frontján is bizonyította a hazához, a párthoz való hűségét. S amint mondja, amíg egészsége engedi, nem lesz meg munka és a fiatalok nélkül. Továbbra is az igaz ügy harcosa mar3d NÉMETH JÁNOS lünk. Jórészt ezért nincsenek fazekasok a Csallóközben, hiányzik az alapanyag.- Hogyan alakult ki vonzalma az agyagokhoz, s milyen út vezetett odáig, hogy országos versenyek díjazottjai lettek?- Az iskolában a rajzórákat szerettem a legjobban. A körülöttem lévő világról vonalakkal, formákkal, színekkel ábrándoztam. Szünidőben a fazekasok műhelye lett az otthonom. Ott tanultam meg, hogy az élettelen agyag megelevenedhet. A köcsögöknél, tányéroknál olyan formákat próbálunk simítani, olyan motívumokat használni, hogy felidézzék a múltat, az ősi falu hangulatát. Ez az ami széppé, élővé teszi az égetett agyagot.- Nem tértem el a kérdéstől - mondja Kornélia ennyit el kellett mondanom, hogy megértse, csak ezért tudtam kitartani, átteni magam a kezdeti nehézségeken. Iparművészeti szakközépiskolában kerámia szakon végeztem. Főiskoláról álmodoztam, Prágába jelentkeztem. Beletörődve, hogy nem sikerült a felvételim, a fazekaskorongon elkezdtem az agyag meghóditását. Két évig kerámiaüzemekben dolgoztam, majd férjemmel együtt itt a város szélén rendeztük be műtermünket. Egy áiveticei öreg bácsitól kaptunk rúgós fakorongot, férjem pedig egy fafútéses kemencét épített, amelyet 1200 fokra kellett fűteni, hogy az égető- térben meglegyen a szükséges 800 fok. Szállt a hamu, nagy volt a hőmérsékletingadozás, ezért a termékeknek csupán 30 százalékát tudtuk értékesíteni, öt évig gyűjtöttünk villanykemencére és korongra.- Bizonyára sok fiatallal találkoznak, akiket érdekel ez a pálya, akiket foglalkoztat a gondolat, hogy egyszer koronghoz üljenek.- E zsúfolt helyiség sokszor benépesül érdeklődő fiatalokkal. Néhányan jamatőrként űzik a fazekasságot, és hozzánk fordulnak segítségért, hiszen ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, amelyek nekünk is fejtörést okoztak az indulásnál. Aztán vannak olyanok, akik csak kíváncsiskodni jönnek, megismerkedni a szakmával. Akadnak rendszeres visszatérők, ők egy maréknyi agyagot kérnek, gyúrják, formálják, aztán a koronghoz kéredz- kednek. Mindenkinek szívesen adunk tanácsot, különösen azokat bíztatjuk, akiknek az akaraton és a szorgalmon kívül kézügyességük is van. Két középiskolás lány velünk együtt dolgozott egész nyáron, ügyesen festenek, mintáznak. Szeptember elsejétől minden hétvégét a műteremben töltik. Kislányunk, a hétéves Kornélia osztálytársai is szinte mindennapos látogatóink.- S a kis Kornéliát is érdekli a korong?- Ó, hogyne! Ó is az agyag szerelmese. Pici korától, mert nem tudtuk kire hagyni, itt volt mellettünk, a babakocsiból figyelte a munkánkat. (Gyökeres György felvételei) Közben elkészült az agyag. Mielőtt a korongra kerül, háromszor kell ledarálni, aztán simává, formálhatóvá gyúrni. Kornélia éles zsinórral lapos kis korongot szel az agyagrúdból és a nedves fazekaskorongra helyezi. Figyelem, hogy gyengéd, finom mozdulatainak miként engedelmeskedik a tükörsima agyagdarab, ujjai hogyan simítják, becézik a formát. - Sokan azt hiszik, mi sárral dolgozunk. Ez tévedés, az agyag szennyezetten, vegyi anyagoktól mentes, nagyon tiszta alapanyag. A forgó korongon pillanatok alatt tányérrá varázsolja a nyersagyagot.- Úgy tűnik semmi az egész - magyarázza -, úgy tűnik némi irányítással az agyag magától felveszi a formát. Ám épp ez a nehéz a munkánkban, az agyag irányítása. Sokéves gyakorlat kell hozzá. Előttünk a korongon a még nedves agyagszínú tányér. Mi lesz a sorsa?- Ha megszárad, megszilárdul, színezem és a mintákat festem rá. A festés biztos kezet, rengeteg időt és türelmet követel. Ha a festék is megszárad, következhet az égetés. Minden darab kétszer kerül a 980 fokra hevített kemencébe. Másodszor a fényzománcot égetjük a tompa színű cserépre. Ennek nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati funkciója is van. A fényzománcos tárgyak nem szívják magukba a vizet, s ha főzőlapra helyezzük, nem károsodnak. Az agyagból a Szalay házaspár keze alatt apró csodák születnek, melyek otthonosabbá, meghittebbé varázsolják lakásunkat. TALLÓSIBÉLA ftórcos
