Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
dt INR a Mk (®fe Beszélgetés OLEG TROJANOVSZKIJJAL, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjével _______________________________ ** *************1Htr**********jHHIr* A*******-** ********** Oleg Trojanovszkij nagykövet 1977. január 6-án nyújtotta át Kurt Wald- heimnek, az ENSZ akkori főtitkárának megbízólevelét, amely a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselójeként akkreditálta. Trojanovszkij 1919-ben Moszkvában született, itt először a Filozófiai, Irodalmi és Történelmi Főiskolán tanult, azután elvégezte a Moszkvai Idegen Nyelvek Főiskoláját. A második világháború idején a Vörös Hadseregben szolgált, a TASZSZ-nál, s 1946-tól kezdve pedig a szovjet külügyminisztériumban dolgozott. 1953 és 1958 között a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese, majd 9 évig a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese volt. 1967-1976 között nagykövetként dolgozott Japánban. Számos cikket és munkát írt nemzetközi kérdésekről. Oleg Trojanovszkij kétszer kapta meg a Lenin-rendet. I ★★It********-**»*********************************-**-** • Mikor hallott először arról a szervezetről, amellyel az ön élete immár majdnem nyolc év óta szoros kapcsolatban van? Hogyan és milyen helyzetben jött létre ez a szervezet?- Az ENSZ megalapításának gondolatáról én - akkor a Szovjet Tájékoztató Iroda tudósítója voltam - a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminiszterének 1943 októberében Moszkvában tartott konferenciájáról kiadott közleményből értesültem. Ott döntöttek először arról, hogy megkezdik az e szervezet létrehozására irányuló munkát. A konferencia különnyi- latkozata elismerte, hogy „szükséges a lehető legrövidebb időn belül általános nemzetközi szervezetet alapítani a nemzetközi békének és a valamennyi békeszerető állam szuverén egyenlősége elvén alapuló biztonságnak a támogatására, s e szervezet tagja lehet minden ilyen állam - nagy és kicsi egyaránt.“ A következő évben a három hatalom képviselői Dumbarton Oaksban (Egyesült Államok) tárgyalásokat tartottak az ENSZ Alapokmányának kidolgozásáról. Ezt a San Franciscó-i konferencián fogadták el, amely 1945. április 25-én nyílt meg, azon a történelmi napon, amikor a szovjet és az amerikai csapatok találkoztak az Elbánál. Általában közvetlen kapcsolat van az idén ünnepelt két jubileum ■— a német fasizmus fölött aratott győzelem 40. és az ENSZ megalapításának 40. évfordulója - között. Az ENSZ a Hitler-ellenes koalíció győzelmének, azon hatalmak erőfeszítéseinek eredménye volt, amelyek - a társadalmi és politikai rendszerükben levő különbségek ellenére - termékeny együttműködést tudtak folytatni nemcsak a közös ellenség fölötti győzelem érdekében, hanem a világháború után is. Az ENSZ Alapokmánya sok mindent magában foglalt abból, ami azt az időt jellemezte, elsősorban a különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműködésre való készséget. Az Alapokmányban megtestesültek az államok szuverén egyenlőségének, a népek szabadságának és önrendelkezési jogának, a leszerelésnek, az államok közötti kapcsolatokban az erőszak nem alkalmazásának, a bel ügyekbe való be nem avatkozásnak igazságos és demokratikus elvei. A San Franciscó-i konferencia záróülésén Andrej Gromi- ko, a szovjet küldöttség vezetője megállapította, hogy „a világ békeszerető népei, amelyek temérdek áldozatot hoztak a jelenlegi háborúban, természetesen nagy reményeket fűznek egy olyan nemzetközi eszköz közös erőfeszítéssel történő létrehozásához, amely képes volna megakadályozni egy újabb tragédiát.“ Ezekben a szavakban visz- szatükrözödött az ENSZ, az emberiség történetében a legnagyobb és legreprezentatívabb nemzetközi szervezet alapvető rendeltetésének felismerése. Negyven évvel ezelőtt 51 állam tartozott az alapító országok sorába, jelenleg az ENSZ-nek 159 tagja van, vagyis gyakorlailag az egész emberiség képviselteti magát benne. • önnek módja volt arra, hogy a legkülönbözőbb időszakokban megfigyelje és elemezze az ENSZ tevékenységét. Mi jellemzi a szervezet kezdeti időszakát, például az első tíz évet?-Először 1946 őszén voltam jelen az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Ez az 1. ülésszak második része volt. Azután többször is az Egyesült Államokba utaztam, hogy részt vegyek az 1949., 1950., 1955. évi ülésszak (ez utóbbi a jubileumi, 10. ülésszak volt, amelyet San Franciscóban rendeztek), az 1956., 1957. és 1960. évi ülésszak munkájában. Sajnos, az ENSZ-ben a helyzet a háború után hamarosan gyökeresen megváltozott. A szervezet tagjai, különösen a Biztonsági Tanács tagjai közötti együttműködést éles diplomáciai harc váltotta fel. • Foglalkozzunk az ENSZ legfőbb feladatával, a béke és a nemzetközi biztonság támogatásával. Milyen szerepet játszott ebben a kérdésben a szervezet, és mivel járult hozzá ehhez a Szovjetunió?-,Az ENSZ 40 éves fennállása alatt sohasem tartotta magát távol a tartós béke és az általános biztonság elérésének fő útjától - a leszerelés útjától. A közgyűlés 1946 októberi ülésszakán, amelyen jelen voltam, a szovjet küldöttség javaslatot terjesztett elő a fegyverzetek általános csökkentéséről és szabályozásáról - az atomenergia katonai célokra történő előállításának és felhasználásának megtiltását is beleértve. Az ezután következő években is az ENSZ figyelmének középpontjában állt a Szovjetunió sok javaslata a háborús veszély csökkentésére és a leszerelésre. Ezek alkották és alkotják az alapot a háború, elsősorban az atomháború megakadályozásáért, a leszerelésért vívott harccal összefüggő kérdések széles skálájának megvizsgálásához. A szovjet javaslatok a legszélesebb körű támogatásra leltek az ENSZ-ben. Ezek közé tartoznak: az atomháború elítéléséről és az atomkatasztrófa megakadályozásáról szóló nyilatkozat, az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokban való nem alkalmazására és az atomfegyver örök időre történő betiltására, az új tömegpusztító fegyverfajták és -rendszerek kidolgozásának és létrehozásának betiltására vonatkozó, még sok más javaslat. Ami az atomháború megakadályozására irányuló 26 határozatot illeti, az ezekről tartott szavazás jól szemlélteti a két hatalom álláspontját erről a kérdésről. A Szovjetunió 22-szer a határozatok mellett, egyszer ellenük szavazott és 3-szor tartózkodott; az Egyesült Államok pedig csupán 3-szor szavazott mellettük, 17-szer ellenük, és 6-szor tartózkodott.. Még meggyőzőbb jellegű volt a világűr militarizálásának megakadályozásáról szóló javaslatról tartott szavazás. 150 küldöttség szavazott mellette, és csupán egyetlen állam - az Egyesült Államok - nem támogatta ezt a határozatot. A 150:1 arány sok mindenről beszél. • Milyen volt a Szovjetunió álláspontja az ENSZ-szel kapcsolatban az egész 40 éves időszakban? Volt-e valaha is olyan időszak, amikor a Szovjetunió kételkedett e szervezet hasznosságában?- A Szovjetunióban sohasem eszményítették az ENSZ-t, mindenkor látták lehetőségeinek bizonyos korlátozottságát, de sohasem kételkedtek abban, hogy ez a szervezet hasznos, szükséges az emberiség számára. Mi mindig nemcsak tiszteletet tanúsítottunk a világszervezet és tevékenysége iránt, amely a jelenkor legsúlyosabb problémáinak megvalósítására irányul, hanem állandóan segítséget is nyújtottunk neki. A Szovjetunió, amint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára többször is hangsúlyozta, ,,a vitás nemzetközi kérdések erőszakkal történő megoldásának meggyózódéses ellenfele, mindig nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít az ENSZ-nek, mint a béke hatékony eszközének, és hajlandó újabb lépéseket tenni avégból, hogy azok az igazságos, demokratikus elvek, amelyek jegyében az ENSZ-t 40 évvel ezelőtt megalapították, szilárdan gyökeret verjenek a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában“. • Hogyan ünnepük meg a Szovjetunióban az ENSZ 40. évfordulóját?-Az ENSZ-közgyűlés ajánlásának megfelelően, országunkban bizottság alakult az ENSZ évének és a nemzetközi békeévnek a megrendezésére. Hogy a Szovjetunió milyen jelentőséget tulajdonít ezeknek a rendelkezéseknek, erre már a bizottság összetételéből is következtetni lehet. Elén Andrej Gromi- ko áll, aki az 1945. évi San Franciscó-i konferencián a Szovjetunió nevében aláírta az ENSZ Alapokmányát. Helyettesévé M. V. Zimjanyint, az SZKP KB titkárát nevezték ki. A bizottság tagjai vezető pártfunkcionáriusok és államférfiak, miniszterek, a Szovjetunió legnagyobb társadalmi szervezeteinek vezetői. Nálunk úgy vélik, hogy a világszervezet évfordulójának megünneplése és a nemzetközi békeév megrendezése további ösztönzésül szolgálhat - és kell is szolgálnia - a népek és a szervezet tagállamai azon erőfeszítéseinek mozgósításához, amelyek az atomháború veszélyének kiküszöbölésére és a nemzetközi béke és a biztonság megszilárdítására irányulnak. (APN) A Szovjetunió nevében Andrej Gromiko írta alá az ENSZ Alapokmányát 1945-ben. - A felvételen: Gromiko-Reagan találkozó az ENSZ-ben 1984-ben. (Archív-felv.) Illlllllil F ontos esemény elébe néz 1985 őszén Lengyelország. Október 13-ra tűzték ki a legmagasabb törvényhozó szerv, a nemzetgyűlés, a szejm 460 képviselőjének megválasztását. A Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom, a PRON a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. kongresszusának határozataival, a közmegegyezés, a szocialista megújhodás vezérelveivel összhangban tette közzé választási nyilatkozatát. Eszerint mindazok, akik nem ellenségei a szocializmusnak, megtalálhatják helyüket a társadalomban, ám a lengyel állam nem szünteti be a harcot a szocializmus ellenségeivel, a szocialista Lengyelország és szövetségeseinek érdekeit sértő erőkkel. E céloR megvalósítása érdekében a LEMP és a szövetséges pártok - az Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt valamint a pártonkívüliek széles körei a politikai, társadalmi, gazdasági élet további demokratizálására törekszenek. Választunk, nem csupán szavazunk! - ez a nemrégiben törvényerőre emelt választási szabályzat fő jelszava. Élhet választójogával valamennyi 18 éven felüli, s képviselővé választható minden 21. életévét betöltött lengyel állampolgár. Mindenki egyenlő választójoggal rendelkezik, s személyesen, tehát nem megbízott útján vesz részt a választáson. A választóhelyiségekben függönnyel elkerített fülkékben biztosítják a szavazás titkos jellegét. A lengyel állampolgárok két listára, az országos és a körzeti képviselőlistára szavaznak. Az országos lista 50 jelölt nevét tartalmazza, s azok nyernek képviselői mandátumot, akikre a választóknak több mint az 50 százaléka szavaz. A körzeti listákról 410 LENGYELORSZÁG jelöltet választanak. Itt a nevek száma kétszer annyi lesz: minden mandátumra két jelölt pályázik. A politikusok és közéleti személyiségek nevét tartalmazó országos jelöltlistát a LEMP, valamint a szövetséges pártok és társadalmi szervezetek együttműködésének legszélesebb platformját képviselő PRON dolgozta ki. A körzeti választási listák jelöltjeit a PRON területi szervei, a körzetben működő LEMP-bizottságok, a szövetséges pártok bizottságai, a szakszervezetek, az ifjúsági és a parasztszervezetek, továbbá más társadalmi szervezetek helyi szervei javasolják. A lengyel választójog új intézményei a választási konventek. Ezeknek a feladata a beérkező javaslatok megfelelő kiválogatása, s a képviselőjelöltek elhelyezése az országos és a körzeti listán. Végső soron tehát a választási konventektől függ, hogy kik közül választanak majd októberben a lengyelek. Éppen ezért különösen nagy súlyt helyeznek a konventek személyi összetételére. Tagjai csakis megkülönböztetett társadalmi bizalmat élvező, a fő társadalmi erőket képviselő személyek lehetnek. A választási szabályzat szerint csak az lehet képviselőjelölt, akit ismernek a választók. Ezért a jelöltek bemutatását konzultációs, úgynevezett elöváiasztási tanácskozásokon, valamint a tömegtájékoztatási eszközök révén kell biztosítani. A választók közölhetik fenntartásaikat a jelöltekkel szemben, s ezeket az észrevételeket a PRON szerveinek figyelembe kell venniük a végleges jelöltlista összeállításakor. A választás október 13-án reggel 6 órától este 22 óráig tart. Ha a választó a körzeti listán feltüntetett két név közül egyiket sem törli, ez annyit jelent, hogy sorrendben az elsőre szavaz. Az országos listán már nincs kettős jelölés, de a szavazó itt is végezhet törléseket. A választás akkor tekinthető érvényesnek, ha a választóknak több mint az 50 százaléka szavazott, s ha a szavazatoknak több mint az 50 százalékát elnyerte a képviselőjelölt. Előfordulhat, hogy valamelyik körzetben a választóknak kevesebb mint az 50 százaléka járul az urnákhoz, vagy a körzeti listák jelöltpárosai közül egyik sem kapott 50 százalékot meghaladó szavazati többséget. Ebben az esetben az államtanács pótválasztásokat ír ki. A pótválasztást csak egy alkalommal rendezik meg, s a képviselői mandátum megszerzéséhez elég az egyszerű szavazattöbbség. (INTERPRESS)
