Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
Az intenzifikálás nélkülözhetetlen tényezője FORDÍTSUNK NAGYOBB GONDOT A TÖMEGTAKARMÁNYOK TERMESZTÉSÉRE A növénytermesztés egyik alapvetően fontos feladata, hogy elegendő és jó minőségű tömegtakarmányt állítson elő az állattenyésztés számára. E feladat teljesítése szorosan összefügg a gabonaprogram végrehajtásával, hiszen a jó minőségű tömegtakarmányok etetésével jelentős mennyiségű abraktakarmány pótolható. Ä CSKP XVI. kongresszusa szintén hangsúlyozta, hogy ezen a szakaszon gyorsabb ütemű haladást kell elérni, s az efsz-ek X. kongresszusán Strougal elvtárs is rámutatott: a takarmánytermelés intenzitásának növelése minden mezőgazdasági vállalat elsőrendű feladata. Ez az irányvonal világosan célul tűzi, hogy az állattenyésztés fejlesztéséről saját takarmányforrásaink alapján kell gondoskodni. Ehhez következetesen ki kell használni minden ár mezőgazdasági földterületet, s az intenzív szarvasmarha- és juhtenyésztéssel összefüggésben gyors ütemben kell növelni a növénytermesztés teljesítményét. A tömegtakarmányok termeléséhez nem csekély földterület áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, habár gyakran hangzik el olyan panasz, hogy kevés a szántóterületnek a takarmánynövények termelésére kijelölt részaránya. A szántóföldi takarmánynövények összes területe körülbelül 390 ezer hektár, ami 25 százalékos aránynak felel meg. Ha ehhez hozzászámítjuk a 805 ezer hektárnyi rétet és legelőt, kiderül, hogy Szlovákiában a mezőgazda- sági földterület 48 százalékát takarmánynövények foglalják el. Ebben még mindig nem szerepelnek a cukorrépa melléktermékei és a szemes kukorica. A tömegtakarmányok termelésében fontos szerepük van a szántóföldi takarmánynövényeknek. A sokéves igyekezet ellenére azonban még mindig nem sikerült kialakítani az optimális arányokat az egyéves és az évelő takarmánynövények vetésterülete között. A 7. ötéves terv az évelő takarmánynövények szántóföldi vetésterületének részarányát 16 százalékban irányozta elő. Ezt az arányt azonban eddig a tervidőszak egyetlen évében sem sikerült elérni, s jelenleg sem megnyugtató a helyzet. Az ezen a területen megnyilvánuló stagnálást a statisztikai kimutatások is bizonyítják, amelyek'szerint az évelő takarmánynövények területe 1981-ben 12,1, 1982- ben 11,1, 1983-ban 11,9, 1984-ben pedig 11,6 százalékot tett ki a szántóföld egész területéből. A mezőgazdasági termelést irányító szakembereket bizonyára nem kell felvilágosítani arról, hogy milyen fontos szerepe van a lucernának az állattenyésztésben, valamint a vetésforgóban. A jelenlegi helyzet okait tehát valahol máshol kell keresnünk. A hosszú ideje tartó stagnálás egyik oka az, hogy a mezőgazdasági vállalatok, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben, az egyéves takarmánynövényekkel próbálják megoldani a tömegtakarmány-szükséglet fedezésének a problémáját. Emellett a herefélékből nem állt rendelkezésre elegendő vetőmag sem a vetésterület jelentősebb növeléséhez. A helyzet azonban az utóbbi években megváltozott, az 1983-84-es évek eredményes vetömagterme- lése lehetővé tette, hogy fordulat következzen be ezen a szakaszon. Az évelő takarmánynövények nagyobb arányú termelését az is fékezi, hogy a frissen vetett növényzet jelentős hányadát az időjárási viszonyok kedvezőtlen hatásai miatt beszántják. Ez az intézkedés általában az egész vetésterület 10 százalékára terjed ki. Ezért a tavaszi hónapok folyamán felszólítottuk a kerületi és a járási mezőgazda- sági igazgatóságokat, valamint a termelési-gazdasági egységeket, hogy a mezőgazdasági vállaltoknál gondoskodjanak a herefélék vetésterületének növeléséről, egyrészt tiszta vetéssel, másrészt zab és hüvelyesek alá vetve is, hogy már az idén szerepük legyen a takarmánymérlegben. Ahol az öntözéses gazdálkodás lehetővé teszi, ott a nyári vetés lehetőségét is ki kell használni arra, hogy az évelő takarmánynövények területe a 8. ötéves tervidőszak első évében elérje az előirányzott 16 százalékos arányt. Különösen fontos feladatnak kell ezt tekinteni a nyugatszlovákiai kerületben, ahol a rétek és legelők részaránya lényegesen kisebb, mint a másik két kerületben. Ennek ellenére itt egyetlen járásban sem érik el a szükséges arányt. Ugyanakkor a feladat megoldhatóságát bizonyítják egyes vállalatok példái, ahol az évelő takarmányok területi aránya eléri vagy meghaladja a 18 százalékot. Megemlíthetjük például a Őenkvicei Efsz-t és a Budmericei Efszt-t a Bratislava-vidéki-i járásból, a Felsópatonyi (Horná Potőn) Efsz-t, a Somorjai (Samorín) Efsz-t és a Lúcsi (Lúc na Ostrove) Efszt-t a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásból, a Libádi (Huba) Efsz-t és a Koltai Efsz-t az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásból, a Dunamocsi (Moőa) Efsz-t a Komáromi (Komárno) járásból, a Fegyverneki (Zbrojníky) Efsz-t, a Palásti (Plááfovce) Efszt-t és a Bátovcei Efsz-t a Lévai (Levice) járásból, valamint a Hlohoveci Efszt-t, az Ostrovi Efsz-t és a Trebaticei Efsz-t a Trnavai járásból. Ilyen példát azonban többet is említhetnénk. Arra van tehát szükség, hogy az ebből a szempontból lemaradozó mezőgazdasági vállalatok is felzárkózzanak, s így átlagos viszonylatban is kialakuljon az előirányzott arány. A nem kielégítő nagyságú vetésterület mellett azonban más körülmények is vannak, amelyek szintén csökkentik az évelő takarmánynövények hozamát. Az egyik legjelentősebb intenzifikációs tényező például az öntözés, főleg a tenyészidő száraz időszakaiban. A kedvező gyakorlati tapasztalatok ellenére a takarmánynövények öntözése még nem terjedt el kielégítő mértékben. A Dunaszerdahelyi, a Galántai (Galanta), valamint az Érsekújvári járás egyes vállalatainál, például a Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban, az Ostrovi Efsz-ben, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban, továbbá a Szenei (Senec) Állami Gazdaságban már több éven át meggyőződhettek az öntözés jelentős hozamnövelö hatásáról. Ugyancsak fontos kérdés a betakarítási és a tárolási veszteségek csökkentése. Egyes helyeken a tárolási veszteségek aránya a 30 százalékot is eléri, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló anyagi műszaki alap a technológiai fegyelem szigorú megtartása mellett kedvező feltételeket nyújt az ilyen jellegű veszteségek lényegesebb mértékű csökkentéséhez. E feladat igényességét az utóbbi időben az is fokozta, hogy a takarékosabb energiagazdálkodás feltételei között korlátozni kell a forrólevegős gyorsszárítók üzemeltetését, s előnyben kell részesíteni a kevesebb energiát igénylő tartósítási módszereket. A veszteségeket előidéző okok között okvetlenül meg kell említeni a betakarítás legfontosabb művelete, a kaszálás folyamán előforduló hibákat. Az újabban alkalmazott rotációs kaszálógépek kései aránylag gyorsan kopnak, s a megkopott szerszám már nem vágja, hanem tépi a növényt, miközben jelentős kárt tesz benne. A tompa késekkel megtépázott növényzetnek gyakran két héttel is hosszabb időre van szüksége a regenerálódáshoz, ami a negyedik kaszálás elmaradását is okozhatja, (gy az egész évi terméshozamnak körülbelül a 20 százaléka mehet veszendőbe. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a mezőgazdasági üzemekben rendszeresen ellenőrzik a rotációs kaszálógépek késeinek az élességét, s idejében gondoskodnak a kicserélésükről. Habár a mezőgazdasági dolgozók figyelme a jelenlegi időszakban és a legközelebbi napokban a gabonafélék betakarítására összpontosul, ugyanakkor nem szabad háttérbe szoritani a tömegtakarmányok főleg a lucernafélék további betakaritási munkálatait sem, annál is inkább, mert a júniusi csapadékos időjárás kedvező feltételeket biztosított a növényzet megújulásához. JOZEF MORBACHER mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának munkatársa ♦ ÚJ SZÚ 1985. VII. 12. Szenázsolási bemutató - értékes tapasztalatokkal Nem mindegy, hogy a sok munkával és befektetéssel megtermelt szálas takarmányok milyen minőségben kerülnek az állatok elé. Nem is szólva arról, hogy egy részük ilyen vagy olyan oknál fogva veszendőbe megy, ami egyenlő az ablakon kidobott pénzzel. Tehát jogos a kérdés, hogy miképpen lehet a szálas takarmányokat a lehető legkisebb veszteséggel betakarítani, illetve a tápértékük teljes megőrzése mellett tartósítani. A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen az illetékes szakembereknek ismerniük kell a növényi szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatokat ahhoz, hogy a tartósításra kerülő takarmányfélék számára megfelelő technológiát tudjanak kifejleszteni és alkalmazni. A takarmánybetakarítás idei csúcsidőszakában a Zlaté Klasy-i Béke Efsz-ben jól sikerült szenázsolási bemutatóra került sor, amelyen mintegy 80 szakember- gépesítő, agronómus, zootechnikus- vett részt a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásból. Amint arról Farkas László mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főgépesítóje beszámolt, a rendezvénynek az volt a fő küldetése, hogy gyakorlatban mutassa be a főként hazai gyártmányú betakarító gépekre és tartósító szerekre épülő, korszerű takarmánytárolási eljárást. A bemutatott szenázskészitési eljárás menete röviden a következő. A takarmánynövényt, amely lehet lucerna, vöröshere, réti fű, zab, vagy valamilyen keverék, először E 301 -es kaszálógéppel rendre vágják, majd a fonnyadási, száradási folyamat elősegítésére egyszer a renden átforgatják. Az időjárástól függően körülbelül 24—48 órára van szükség ahhoz, hogy a lekaszált takarmánynövény szárazanyag-tartalma elérje a kívánt 35-45 százalékot. Ezt követően a megfelelő fonnyadt takarmányt SPS 35-ös vagy SPS 420-as motoros járva- szecskázóval 2-3 cm hosszúságúra aprítják'’ Erre a szecskázógépre van felszerelve az a készülék is, amely hangyasavat, illetve a bemutató esetében tonnánként 1 literes mennyiségben Laktosil tartósító szert permetez a takarmányra. Ez a szer optimálisan kiegészíti, illetve fokozza a takarmányban végbemenő tejsavas erjedéssel járó biológiai folyamatokat, elősegíti a fontos tápanyagok megőrzését, s javítja a takarmány emészthetőségét. Hangsúlyozni kell, hogy az elmúlt évben a Zlaté Klasy-i Béke Efsz-ben 140 vagon szenázst készítettek ezzel a módszerrel, s a minősítési vizsgálatok eredményei alapján az egészet az első minőségi osztályba sorolták. A kiváló minőségű szenázs természetesen a tehenek termelékenységét is kedvezően befolyásolta. A szenázsolás további folyamata már megegyezik a silózáséval. A tartósító szerrel kezelt szecskát alaposan kitisztított felszíni betonelemes silókba szállítják, itt kerekes traktorokkal tömörítik, hogy minél kevesebb levegő maradjon benne. Ezután műanyag fóliával légmentesen lezárják, esetleg erre nehezékeket is raknak, s hat heti érlelés után készen áll a jó minőségű szenázs. Itt az is fontos követelmény, hogy a szenázskészités folyamata ne tartson 4-5 napnál tovább. Ez azért is fontos, hogy a szenázs hőmérséklete ne emelkedjen 35 Celsius-fok fölé, ami már rontaná a minőségét. A legújabb tudományos ismeretek fel- használásával végrehajtott takarmánytárolás tápanyagveszteség és minőségi romlás nélkül biztosítja a szálas takarmányok hosszabb időre való tárolását. Ez pedig nem kis dolog, főként napjainkban, amikor az intenzív gazdaságfejlesztés programja az állatok takarmányozásánál is előtérbe helyezi a takarékos gazdálkodás követelményét. Ezt többek között Lojkó Tibor mérnök, a bemutatónak otthont adó szövetkezet állattenyésztési ágazatának a vezetője is kiemelte. Szerinte az efsz elmúlt évben elért kimagasló gazdasági eredményeihez a gazdaságos takarmányfelhasználás is hozzájárult. Megjegyezte továbbá, hogy az elmúlt évben bevált módszerrel a bemutató napjáig 5 nap alatt 139 vagon szenázst készítettek, de az év folyamán a zöldtakarmánynak termesztett zabból és a herefüves keverékekből még körülbelül 60 vagonnyi szenázst készítenek, s az összes mennyiség elegendőnek bizonyul a szövetkezet állatállománya számára. Elmondhatjuk, hogy a jól szervezett szenázsolási bemutató minden vonatkozásban teljesítette a küldetését, a résztvevők értékes tapasztalatokat szereztek, s ezeket bizonyára felhasználják majd saját munkahelyeiken. Ezt a célt szolgálta a Dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalat által kiadott módszertani füzet is, amely a takarmányok tartósításával kapcsolatban hasznos adatokat és útbaigazításokat tartalmaz. MÉRI ISTVÁN A csapadékos júniusi időjárásban a növények jól fejlődtek, a gyakori eső azonban alaposan hátráltatta a szálas takarmányok betakarítását. A Poprádi járás mező- gazdasági üzemeiben is többnyire silózással és szenázsolással tartósították a tömegtakarmányokat. A Popradi Állami Gazdaság Vel'ky Slavkov-i részlegén június utolsó napján egy 15 hektáros herefüves táblát kaszáltak le, melynek terméséből 150 tonnát szenázs, 40 tonnát pedig zöldliszt készítésére használtak fel. A takarmánybetakarítás legaktívabb dolgozói közé tartozott Jozef Lihoh, az üzemegység pártalapszervezetének alelnöke, aki a felvételen az E 302-es kaszálógép vágószerkezetét igazítja. (A ÓSTK felvétele)
