Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
mmm mm Hulladék vagy másodlagos nyersanyag • Termelésben felhasználható felbecsülhetetlen érték • Eredmények, gondok és tennivalók Minél gazdagabb egy ország ásványi kincsekben, minél nagyobb a nyers- és alapanyag behozatala, minél nagyobb méretű a feldolgozása, minél fejlettebb az ipara, s a többi termelő ágazata, annál több az ezzel járó különféle hulladék is. Cáfolhatatlan sarkigazság ez, s egyben világ- probléma is. Lényegében két alapvető okból. Az egyik, hogy energia- és nyersanyagigényes korunkban, amikor a növekvő szükségletnek megfelelően áruk nemcsak emelkedik, hanem néha magasba szökkenő „lázgörbét“ ír le, mindenképpen fényűzés , ha tetemes hányaduk parlagon hever. Mert bár igaz, hogy a hulladék egy része további feldolgozásra alkalmatlan vagy a jelen technikai feltételek ezt még nem teszik lehetővé, az irdatlan mennyiségű hulladékra jóval inkább ráillik a másodlagos nyereség elnevezés. Részben és ideiglenesen holttá dermedt ugyan, de csak amolyan tetszhalott. Különféle formáikban szinte felbecsülhetetlen érték ez, amely felhasználható a termelésben és igy a társadalmi javak gyarapításában. S világprobléma ez - másodszor - azért is, mivel a hulladék, illetve a másodlagos nyersanyag tárolása vagy eltüntetése nehezen megoldható számtalan probléma eredendője a természeti viszonyok, a környezet- és következésképpen az egészségvédelem szempontjából is. így van ez nálunk is. ÉVENTE FÉLMILLIÁRD TONNA Csakúgy mint másutt, országunkban is az ipar, a mező- és az erdőgazdaság, az építőipar, de a háztartások is töméntelenül sok hulladékot „produkálnak". Gondos számítások szerint évente fél- milliárd tonnát. Ebből Szlovákiában megközelítően 22 milliót. Legnagyobb hányada, több mint 87 százaléka, a szén- és az ércfejtés, illetve feldolgozás számláját terheli. További nyolc százaléka keletkezik a hő- és az energiatermelésben, valamint az építőanyaggyártásban, másfél százaléka pedig a fémgyártásban. Csak a fennmaradó rész kerül ki az iparágazatokból és a mezőgazdaságból. A lakossági hulladék mennyisége is tetemes. A köztársaság egy lakosára évente nem kevesebb mint 264 kilogramm szilárd halmazállapotú hulladék jut. S bár ismét hangsúlyozzuk, összességében javarészt további feldolgozásra alkalmatlan, mégis a felhasználható kisebb hányad, amelynek nagyjából az egyharma- da kerül ismét vissza a termelés vérkeringésébe - óriási lehetőségeket rejt magában. Gazdaságunk hatékonyságának növelésében, a termelés olcsóbbá tételében, a tárolásra feláldozott sokezer hektárnyi földterület potenciális csökkentésében, illetve környezeti viszonyaink javításában vagy legalább is további rosszabbodásuk meggátolásában. MIT IS NYERÜNK A FELDOLGOZÁSSAL Vegyük először is szemügyre ennek a kérdésnek a gazdasági vonatkozásait, mégpedig az olvasóhoz legközelebb álló területeken. Mit is nyerünk a hulladékanyagok gyűjtésével, felvásárlásával és feldolgozásával? Egyetlen tonna papírhulladékkal megtakarítunk két és fél - három köbméter fát és ezzel megmentünk száz négyzetméternyi százéves erdőt. Feldolgozásához 450 kilowattórával kevesebb szükséges mint a fa feldolgozásához. Csak a hulladékpapír felvásárlásával az 1981-1984-es években hozzávetőleg egymillió köbméter fát takarítottunk meg. Ez igen jelentős tétel. Az üvegcserép is nagyon értékes. Egy tonnája 837 kilogramm elsődleges nyersanyag felhasználását teszi szükségtelenné. Márpedig ennek a nyersanyagnak egy részét különben importálnunk kell. S mérlegünk nyelvét kedvezően billenti ki nyolcvan kilowattóra és háromszázharminc köbméter energetikai gáz megtakarítása is. Tudjuk, hogy az utóbbi években szédületes iramban növekedett a kőolaj ára. Nos, egyetlen tonna műanyaghulladék feldolgozásával megkímélünk két és fél tonna kőolajat. így a hulladékpapirral kapcsolatban említett négy esztendő alatt a műanyag felvásárlásával 330 ezer tonna kőolajjal gazdagodtunk. Folytathatnánk a példák sorolását, de talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy elhanyagolhatatlan nagyságrendű gazdasági értéket óvunk meg a másodlagos nyersanyagok felhasználásával. Erre utal egyebek között az is, hogy csak Szlovákia ipara tavaly egymilliárd korona értékű másodlagos nyersanyagot dolgozott fel. A KIHASZNÁLÁS ALACSONY FOKA A másodlagos nyersanyagok hasznosítása azonban zömmel távolról sem felel meg sem az igényeknek, sem több európai ország eredményeinek. A vas- és az acélhulladékot ugyan majdnem 90, a vasat nem tartalmazó fémhulladékot 15-85, a textilhulladékot pedig 89 százalékra újra felhasználjuk, egyébként azonban jóval kedvezőtlenebb a helyzet. Az évente felvásárolt, jelenleg már a félmillió tonna határát közelítő hulladékpapírnak csak 28 százalékát veszi igénybe papíriparunk. Ezzel szemben ugyanez a mutató a Magyar Népköztársaságban 38, az NDK-ban 46, az NSZK-ban 42 százalék, több európai országban pedig eléri, sót meghaladja a hatvan százalékot is. Mi pedig a begyűjtött, felvásárolt papír iparilag felhasználatlan részét a nem szocialista államokban és részben Jugoszláviában értékesítjük. Igaz, konvertibilis vagy - köznyelven szólva - kemény valutáért, de nem éppen előnyös áron. Stefan Lazar, az SZSZK belügyminisztere ez év derekán a Szlovák Nemzeti Tanács plénumülésén ezt a tényt így kommentálta: „Meggyőződésem, hogy a tonnánként kapott ötven dollár aligha ellensúlyozza erdő- gazdaságunk nagy kárát.“ Arról már nem is beszélve, hogy az üvegcserép másodlagos nyersanyagként való ipari hasznosításának mértéke alig haladja meg a harminc, a műanyagoké a húsz, az autó- és az egyéb gumié a tizenkét százalékot. AZ OKOK SZÖVEVÉNYÉBEN E tények ismeretében minden józanul gondolkodó ember felteszi a kérdést - mi ennek az oka? Egyből azt válaszolhatjuk, hogy az okok szövevényéről van szó. Közös nevezőjükre viszont találóan tapintott rá a már említett SZNT-ülésen Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnö- ke: ,,A másodlagos nyersanyag és a technológiai hulladék nagyobb felhasználását több tényező gátolja, főleg ennek a területnek nem átfogó irányítása. Véleményem szerint minden szinten feltétlenül emelni kell az irányítás színvonalát, erre a területre kidolgozva valamennyi népgazdasági ágazat egységes programját. “ De megemlíthetjük és meg is kell említenünk az egyéb hátráltató tényezők legfontosabbjait is. így például az árképzés egyes ellentmondásait. Nevezetesen azt, hogy a feldolgozó ipar számára néha olcsóbb az elsődleges nyersanyag a másodlagosnál, így van ez az üveg- és részben a papírgyártásban. Továbbá nem minden esetben állnak rendelkezésünkre a korszerű osztályozó és feldolgozó gépsorok, beszerzésükre pedig a szükséges anyagi, részben devizaeszközök. A másodlagos nyersanyag gyűjtésének, felvásárlásának és szállításának szervezésében is előfordulnak - az utóbbi években e területen tapasztalható jelentős fejlődés ellenére - szervezési fogyatékosságok. A jobb eredmények elérésének kerékkötője az is, hogy az illetékes tárcák, szervek és gazdálkodó szervezetek még nem tudatosítják eléggé, a másodlagos nyersanyag újrafeldolgozásának' környezetóvó következményei, ha nem is „fiadzák“ a pénzt, de feltétlenül megtakarítják. Nem is szólva már a pénzzel csak körülményesen kifejezhető vagy kifejezhetet- len olyan értékekről, amilyenek természeti kincseink vagy a lakosság egészsége, jó közérzete. A MEGOLDÁS KULCSA Kiváltképp a nyolcvanas évek elejétől az említett problémák folyamatos és rendszeres megoldására több kormányrendeletet, tárcaintézkedést hoztak és az illetékes szervek sok gyakorlati lépést tettek. Elvitathatatlanul voltak és vannak eredmények is, de az ütem gyorsítása elkerülhetetlen. Időszerű Stefan Urbarmak, az SZSZK iparügyi miniszterének megállapítása: „A másodlagos ipari és lakossági nyersanyagok, illetve technológiai hulladék jobb hasznosítása technológiai, műszaki, gazdasági és szervezési intézkedéseket követel. Sok esetben a kitűzött cél elérhető kis beruházásokkal, megfelelő szervezési alapelvek alkalmazásával és anyagi ösztönzéssel. “ Hadd tegyük hozzá, hogy hosz- szabb távon a megoldás másik kulcsa: ahol csak lehet, a hulladékmentes vagy a hulladékszegény technológia széles körű bevezetése. A cél világos - ne kallódjanak el a népgazdaság fejlődésének, az életszínvonal emelésének javára ford ítható értékek. GÁLY IVÁN (A ÖSTK felvétele) flkmultm aá&ef? Furcsa, szokatlan kérdés, valóban. Az ember önkéntelenül számolni kezd, oszt, szoroz, kivon és összead, azután feladja — az élet értéke nem fejezhető ki konkrét számokkal. Ha elfogadjuk, hogy az élet valóban a legdrágább, akkor az is eszünkbe juthat, vajon miért teszünk olyan keveset megőrzéséért?! Közúti szerencsétlenség. Az autó roncsaiból kiszabadítják a szerencsétlenül jártakat. Az ájult vezető azonban beszorul, kis hozzáértéssel ki lehetne menteni őt is. Két férfi felmérte a helyzetet, indulna is, de a többiek, a nézelődők beszéde hallatán megtorpannak.- Nem szabad megmozdítani, hátha a gerince törött el... Ne nyúljanak hozzá, biztosan belső sérülései vannak... A végtagjai törhettek el, ha elmozdulnak a csontok, kész a baj... Várjuk meg a mentőautót, az orvost, a rendőrséget... Kocsik sokasága torlaszolja el az utat, s mire a mentőautó a helyszínre ér, már vagy ötvenen-hatvanan tanakodnak, mi baj lehet a még mindig önkívületben levő vezetővel. Amire a mentőorvos és társa kiemelik az autóból, már nem segít az élesztős... Az orvos tehetetlenül tárja szét karját, s jól hallhatóan megjegyzi: - Ennyi ember közül nem akadt egy sem, aki elsősegélyben részesítette volna?! Földre szemeződnek a tekintetek, a moraj elcsitul, a gépjárművezetők elhagyják a színteret, és senkinek sincs lelkiismeret-furdalása. Az út mentén lepedővel letakart halott fekszik. Miért?! Nemrég Bratislava egyik városnegyedében tűz keletkezett egy lakásban. A járókelők értesítették a tűzoltókat, akik gyors közbelépésének köszönhető, hogy a lakásból sikerült kimenteni az alvó anyát két kiskorú gyermekével. Az esetnek sok szemtanúja volt, „szabadtéri előadásnak" vették a tűzoltók munkáját. De senkinek nem jutott az eszébe, hogy segítsen az anyán, aki magához térve szakszerűen élesztgette ájult gyermekét. A másik ugyancsak mozdulatlanul feküdt. S mire magáihoz tért az egyik, és rémülten sírni kezdett, addig a másik... A helyszínre érő orvos már csak azt állapíthatta meg: késő... A kétségbeesett anya fájdalmas kiáltása vajon eljutott-e azok tudatáig, akik tétlenül szemlélték az eseményeket?! Közkedvelt fürdőhely. Három tizenéves fiú a tóba veti magát. Úsznak vagy száz métert, amikor az egyik odakiáltja társainak, hogy ő visszafordul, mert rosszul van. S mert a másik kettő látja, hogy barátjuk le-lemerül, hozzá úsznak. Nem veszítik el lélekjelenlétüket, segítségért kiáltanak. Néhány jó úszó partra segíti a fiúkat. Néhány másodperc telt el az eset óta, a fiú körül gyűlik a tömeg. Valaki orvosért kiált, a többiek pedig tanakodnak, mit is kellene tenniük. A szavakat nem követik tettek. Múlnak a drága másodpercek, senki sem vállalkozik a mesterséges lélegeztetésre. Az odaérő orvos megállapítja, hogy ha elsősegélyben részesítik, a kisfiú magához térhetett volna... Értelmetlen balesetek - mondjuk csak ki bátran. De tegyük is fel azonnal a kérdést: mi hogyan viselkedtünk volna? Vajon közülünk ki tud, ki vállalta volna az elsősógelynyújtást?! A Vörökereszt egyik fontos feladata az elsősegélynyújtási tanfolyamok, előadássorozatok megrendezése. Ók fel is készülnek, elegendő segédanyag, lelkes szakelőadó áll rendelkezésükre. De vajon felkészültünk-e mi is? Nem nagyon, hiszen az előadások hallgatósága között csak elvétve akad „idegen“, többnyire csak a lelkes vöröskeresztesek körében zajlik le az előadás. Az elsősegélynyújtás fontosságát, sajnos, nem mérjük fel kellőképpen. Mert ki gondol arra ma egészségesen, hogy holnap neki is szüksége lehet valakinek a segítségére?! Vannak országok, ahol célul tűzték ki, hogy minden családban legyen egy életmentő, aki elsajátítja a szükséges tudnivalókat. Hazánkban még nem tartunk ennél, s a vöröskeresztesek kevesebbel is beérnék. Azt szeretnék, ha egyre többen akarnának és tudnának segíteni. Hogy minél ritkábban kelljen az orvosnak szembe néznie a mulasztással. A miénkkel. Az életnél drágább kincsünk nincs. Ilyen jellegű védelmét nem szabja meg törvény. Csupán emberségünk. Valamennyiünké. PÉTERF1 SZONYA 1985.1
