Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
f Mindig és mindenütt a haladás élvonalában írta: Vladimír Trvala, az SZLKP KB osztályvezetője Közeleg a mérlegvonás ideje. Felmérjük, hogyan teljesítettük a XVI. pártkongresszus által meghatározott feládato- kat, miben léptünk előre, miben maradtunk le, mit kell mindenképpen leküzdenünk, megoldanunk. Olyan, egészében véve sikeres évek és hónapok vannak mögöttünk, amelyek során teljesítettük a CSKP XVI. és az SZLKP azt követő kongresszusának határozatait. A kommunisták és a pártonkivüliek kitartóbban törekedtek társadalmunk további fejlesztésére, a jobb minőségre, a népgazdaság intenzív fejlesztésére, a hatékonyság fokozására. Mindez a párt vezető szerepe elmélyítésének, a politikai-szervező, eszmei-nevelő és tömegpolitikai munka javításának, a vezető dolgozókkal szemben támasztott nagyobb igényességnek az eredménye. xxx A szocializmus építésének folyamatában törvényszerűen növekszik a párt vezető szerepe elmélyítésének jelentősége. A gyakorlatban azonban nemegyszer deformálódik a párt vezető szerepének lenini értelmezése. Főleg akkor, amikor a helyi állami és gazdasági szervek jogköre és felelőssége a pártszervekre hárul, amikor a társadalmi szervezetekkel szembeni vezető szerepét a párt irányvonalának gépies érvényesítésére korlátozzák, nem pedig a pártpolitika megvalósítása során tanúsított aktivitás és kezdeményezés fejlesztésének alapjaként értelmezik. így nemegy esetben a pártszerv vagy az alapszervezet pártbizottságát tevékenységi körén kívül eső feladatok kötik le, azokat helyettesíti, akik felelősek a feladatok teljesítéséért, s ezután már nem marad ideje a politikai, nevelő- és szervezőmunkára. A párt a társadalmi irányítás központja. Közvetlenül nem irányítja és nem is irányíthatja a politikai rendszer minden láncszemét. Ha ezt tenné, nemcsak a társadalmi folyamatok mennyiségére, hanem minőségére gyakorolt befolyása is csökkenne. A párt feladata az, hogy meghatározza a társadalom fejlődésének alapvető céljait, tájékoztasson ezekről a célokról, indokolja meg őket, s nyerje meg a tömegeket teljesítésüknek. A lenini munkastílusú vezetésre jellemző, hogy a feladatok nagy mennyiségéből ki tudja választani a fő feladatokat. Meghatározza a legfontosabb területeket, s ezekre összpontosítja a fő figyelmet. Az irányítási rendszer tökéletesítésére, a fölösleges láncszemek eltávolítására, az apparátus egyszerűsítésére, hatékonyságának növelésére, a rend és a fegyelem megszilárdítására szükség van. Törődni kell 'y azzal, hogy mindenki becsülettel végezze munkáját, amint ' azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB áprilisi ülésén hangsúlyozta: ,.Lényeges eredményeket sehol sem lehet elérni, amig a pártmunkás fogja helyettesíteni a gazdasági dolgozót, míg a tudós a zöldségtermesztésben, a szövőnő pedig a farmon dolgozik. Sajnos, ez gyakran előfordul.“, Ezzel függ össze az irányítás minden láncszeme feladatának meghatározása, a feladatok objektivizálása és azok jogkörének meghatározása, akik illetékesek a tisztség betöltésére és a feladatok teljesítésére egészen a felelősségvállalásig. Továbbá az irányítás minden láncszeme önállóságának, önszabályozásának meghatározása. Az önszabályozás szerepét hangsúlyozva el kell mondanunk, hogy ennek semmi köze nincs ahhoz, amit Őíkék hangoztattak. Sík csökkentette a párt vezető szerepét, s ezzel utat nyitott a kispolgári nézeteknek és érdekeknek. Az önszabályozás tudatos alkalmazása, a normák és az értékek képzésére gyakorolt, hatás a legfelsőbb irányítási szubjektumnak, a pártnak az egyik lényeges funkciója. * ÚJ SZÚ 3 A párt alapvető funkciója s vezető szerepének feltétele a megismerés; feladata a fejlődés objektiv törvényszerűségeinek megismerése s e törvényszerűségek alapján az erők olyan intézkedések végrehajtására való összpontosítása, amelyek összhangban vannak az említett törvényszerűségekkel, nem gátolják érvényesítésükét, hanem ellenkezőleg, alkalmazásuk hasznára van a társadalmi fejlődésnek. A szocializmusban a termelőerők és a társadalmi viszonyok objektív fejlődése összhangban van a dolgozók legsajátabb érdekeivel. Amikor a párt az objektív törvényszerűségekkel összhangban cselekedett, a* munkásosztály és a tömegek érdekeivel összhangban álló reális célokat tűzött ki, a munkásosztály és a tömegek nézeteire és erejére támaszkodott, akkor a tömegek mindig támogatták, s növekedett élcsapatszerepe és sikeréi. A CSKP története is erről tanúskodik: Így volt ez a nyomor, a munkanélküliség és a kizsákmányolás, a fasizmus ellen, a köztársaság védelméért, a munkásosztály hatalmáért vívott harcban, valamint a szocializmus építése során is. Másfelől - ahogyan azt* A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai című dokumentum megállapítja - akkor érték a sikertelenségek, amikor a párt nem rendelkezett tudományos előrejelzésekkel, koncepciókkal és ezek alapján kidolgozott eljárásokkal, amikor szubjektivista és voluntarista módon értelmezte vagy pedig későn ismerte fel a szükségszerűségeket. E tapasztalatokból kiindulva a párt a XIV. kongresszus után rendszeresen emelte a megismerési és döntési folyamatok színvonalát, főleg azzal, hogy e folyamatokba egyre jobban bekapcsolja a tudományos frontot, a társadalom egész eszmei potenciálját, a tömegek tapasztalatait, és döntéseit összeveti a gyakorlattal. A kritikai szemlélet a káderkérdést tekintve módszertani szempontból is rendkívül jelentős. Az elvégzett munkáért és a távlatok valósághű előrejelzéséért érzett személyes felelősséghez vezet. Az a dolgozó, aki nem koncepciózusán gondolkodik, nem lehet vezető. Ismeretes, hogy néhány dolgozó szívesen Írja a hiányosságokat az objektív körülmények számlájára. Az ő címükre el kell mondani: a fejlődésnek vannak objektiv törvényszerűségei, amelyek a tudattól függetlenül hatnak, s amelyeket meg kell ismerni. Elengedhetetlen feltétele ennek a marxizmus-leninizmus, főleg a marxista dialektika elsajátítása. Ennek alapján vagyunk képesek előrelátni, s így vagyunk képesek szembeszállni az eszme nélküli pragmatizmussal és az utilitarizmussal. A törvényszerűségeket nem szabad összetéveszteni az objektív feltételekkel, amelyeket szintén meg kell ismerni. A konkrét forrásokról, az anyagi, energetikai és emberi lehetőségekről van szó. Azért kell őket megismerni, hogy a különféle kibeszélések - „nem tudtunk róla“, „nem kaptuk meg", „nem intézték el“ - hatástalanok legyenek. A szállítóimegrendelői kapcsolatokban, a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum és a kereskedelem közötti kapcsolatokban és másutt is meg kell fékezni a felelőtlenséget. A megismerés, a megvalósítás és az ellenőrzés folyamata állandó, rendszeres, szükségszerűen kapcsolódik az előrejelzések készítéséhez, a program és a koncepció kidolgozásához, a tudományos elemzéshez, a bírálathoz és az önbirálathoz. A döntési folyamatok magasabb színvonalának elengedhetetlen feltétele olyan párton belüli kapcsolatok megteremtése, amelyek lehetővé teszik a nézetek és vélemények elvtársi cseréjét. Ezekből konstruktiv és pártszerű javaslatok, optimális megoldások és olyan döntések születnek, amelyek kifejezik a társadalmi érdekeket. A pártélet alaptörvénye a párt alapszabályzata, amely minden párttag számára egyformán érvényes. Minden párttagnak el kell sajátítania az alapszabályzatot, és munkáját naponta konfrontálnia kell az alapszabályzat tartalmával. Valamennyi pártszervezet és szerv kötelessége, hogy következetesen a pártélet alaptörvénye, a CSKP alapszabályzata szerint járjon el. Nem elég csupán kritikára ösztönözni. Kell, hogy akkor is bátrak legyünk, mikor le kell vonni a következtetéseket a kritika elfojtásából, a kritikáért történő üdvözlésből, valamint abból, ha valahol nem biztosított a nyílt véleménycseréhez szükséges légkör. xxx A párt nem érvényesítheti vezető szerepét szakmailag tehetséges, politikailag és eszmeileg edzett, erkölcsileg szilárd és tekintélynek örvendő dolgozók elvhú és rendszeres kiválasztása nélkül. A káderkérdés a pártszervek figyelmének központjában áll a legfelsőbb pártszervektöl egészen a legalacsonyabb szintűekig. Gustáv Husák elvtárs a XVI. kongresszuson hangsúlyozta: ,,az elkövetkező időszak tovább emeli a vezető káderekkel szemben támasztott igényeket, s megköveteli, hogy a dolgozókat a párt gazdasági és szociális programja feladatainak teljesítésére irányítsák, vezessék, neveljék és szervezzék. A vezetőktől meg kell követelni a fegyelmet, az elvhúséget, az újra való fogékonyságot, az alkotó kezdeményezést, a bürokrácia, a sztereotipiák, a rutin és a hiányosságokkal szemben tanúsított határozott magatartást. A pártszervek és -szervezetek teljes támogatását kell élvezniük azoknak a dolgozóknak, akik felelősségtudattal és bátran teljesitik feladataikat. A politikai fejlettség, a szakmai felkészültség és a szervezőképesség alapkritériuma a társadalom, a szocializmus javára végzett munka konkrét eredménye kell hogy legyen." Azonban még mindig találkozunk a káderpolitika és kádermunka lenini elveinek megsértésével. Néhol következetlenül valósítják meg a felsőbb pártszervek erre vonatkozó határozatait. Ez pedig nagy károkat okoz. A munkában ott mutatkozik meg a szubjektivizmus, ahol személyes szimpátia alapján kerülnek bizonyos tisztségekbe a dolgozók, ahol a protekcionizmus uralkodik. Ilyen környezetben a bírálat és az önbírálat elhal, gyengül a kapcsolat a tömegekkel, s az „eredmény“: sikertelenségek sorozata a munkában, s nemcsak ott. Ilyen körülmények között különböző visszaélésekre, a szocialista tulajdon megkárosítására, a szocialista erkölcs durva megsértésére kerül sor. Csökken a párt tekintélye és befolyása. A kispolgári csökevények, az individualizmus és az élősködés olyan táptalajt képez, amely bomlasztja a szocializmus alapjait. Ezért kemény, lenini módon kell véget vetni minden visszaélésnek. Napjainkban és a jövőben is egyedül annak alapján lehet értékelni a vezető dolgozók irányitómunkájának eredményeit, hogy hogyan járulnak hozzá az intenzifiká- cióhoz, a munka hatékonyságához és minőségéhez, mennyire értik meg a tudományos-műszaki forradalom által felvetett sürgető kérdéseket, a két világrendszer osztályküzdelmét a társadalmi munka nagyobb termelékenységéért. Aki ezt nem érti, mint vezetőnek nem lehet tekintélye, vagyis nem vezethet. A párt érdeke, hogy növekedjék a vezető dolgozók tekintélye. A kommunisták, főleg a vezető dolgozók tekintélye a népnek a pártba vezetett bizalmával erősödik, s az Arccal a tömegek felé gottwaldi jelszó sikeres megvalósításának egyik alapfeltétele. A párt s az állami és más szervek tisztségviselői azonban nem bújhatnak meg a központi bizottság és az említett szervek tekintélye mögött. Minden tisztségviselőnek és párttagnak munkájával, példamutatásával, elvhúségével és a nép érzékeny megközelítésével kell hozzájárulnál a párt tekintélyéhez, vezető szerepének megerősítéséhez. Emberségesen és igazságosan kell megoldani minden kérdést: osztály- és össznépi pozíciókból. A szerénység, a jellem, a kollektivitás, a kommunista öntudat példája kell, hogy legyen: s mindez nemcsak a szavakra, hanem a tettekre is vonatkozik. Nem szabad megengedni, hogy a szavak és a tettek ne legyenek összhangban. A párt azért fordít annyi figyelmet a párt- és népi ellenőrzés megszilárdítására és elmélyítésére. 4 A szervezeti egységet és akcióképességet nagymértékben az eszmei egység támasztja alá. A Tanulságok című dokumentum is rámutat, hová vezet, ha lebecsülik a párt ideológiai munkáját. A pártszerveknek és -szervezeteknek szüntelenül arra kell ösztönözniük a tagokat, hogy sajátítsák el a marxizmus-leninizmust, hogy a tudományos világnézet alkotó tanulmányozása minden "»kommunista munkastílusának állandó részét képezze. A kommunista elméleti és politikai érettsége az alapfeltétele annak, hogy a társadalmi célok és eszmék bekerüljenek a pártonkivüliek, a dolgozókollektívák tudatába, hogy öntudatosan - a párt programjával összhangban - cselekedjenek, s Így személyesen is részt vegyenek a párt vezető szerepének elmélyítésében. A pártalapszervezet az a hely, ahol a pártpolitika közvetlenül beépül a konkrét tervekbe és eredményekbe. Megismerése, eszmei, politikai-szervezési és ellenőrző tevékenysége tükrözi, hogyan érvényesül és mélyül a párt vezető szerepe az egyes munkahelyeken, intézményekben, állami szervekben, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben. Ezért kell mindenütt erősíteni a pártalapszervezet és bizottságának szerepét, növelve ezzel a párt vezető szerepét is, főleg a gazdaságban. Mi napjainkban és a jövőben a pártmunka stratégiai feladata? Figyelembe véve társadalmunk fejlődését és a dolgozók jobb életét, elmondhatjuk: a közvetlen feladat az, hogy a kommunisták segítségével a széles néptömegek tudatába bekerüljön a társadalom előtt álló feladatok újszerűsége, alkotó jellege és igényessége, hogy megértsék: mi hárul rájuk, hogy megnyerjék őket a problémák energikus és határozott megoldására, bátor és határozott tettekre. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a fő harctér a gazdaság. Lényeges fordulatot kell elérnünk a munka minőségében, termelékenységében, az intenzív fejlesztésben, a hatékonyságban, a tudomány és a technika vívmányainak gyors gyakorlati alkalmazásában. E céloknak kell megfelelniük a pártmunka formáinak és módszereinek is. A CSKP XVII. kongresszusát megelőző évzáró taggyűlések előkészítésének a magas fokú igényesség, a bolsevik elvhűség, valamint a párt- és állami fegyelem megszilárdításának légkörében kell lezajlania. Ez a módja a párt vezető szerepe és tekintélye további elmélyítésének. A párt vezető szerepének növekedése a fejlett szocialista társadalom törvényszerűsége
