Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
1 £ ' It egyszer egy asszonyka. Ennek az asszonykának nem volt egyebe, csak egy kutyája, egy macskája és egy lisztes zsákja. Bodri kutyát az asszonyka nem nagyon szerette, seprűjével sokszor megkergette. Az asszonyka csak Cila cicáját szerette, tejben-vajban fürösztöt- te, s csak azt kérte Cilájától cserébe, hogy lisztes zsákját az egerektől védelmezze. Míg az asszonyka a ház körül sürgött-forgott, Cila cica az egérlyuk előtt őrködött. De ahogy az asszonyka kihúzta lábát a házból, Cila cica így kiáltott az egérlyukba: -Jöhettek egerek, elment az asszonyka! S Cila cica hívó szavára az egerek, élén az egérkirállyal, a konyhába meneteltek. Körbeáll- ták a lisztes zsákot, és az egérkiBenian Éva Miért haragszik Cila cica az egerekre rály kiáltására: -Rohamra fel!- a sok egér - lehettek vagy százan- megrohamozta a lisztes zsákot. A zsákon lyukat rágtak, s a folydo- gáló lisztet egymás mancsába adogatva, hordták az egérlyukba. S míg az egerek serényen dolgoztak, az egérkirály cincogó zenekara már a talpalávalót húzta. Az egérkirály mély hódolattal hajolt meg Cila előtt, hogy táncra kérje öt. És Cila cica irulva-pirulva, szemlesütve, szégyenkezve, igent bólintott fejével. A konyha közepén egymás karjába borultak, s a cincogó egerek cincogó muzsikájára már ropták is a macska- egértáncot. Alkonyodon már, amikor véget ért a mulatság. Amikor Cila búcsút ven az egér- királytól, lihegett a sok táncolástól. De nem ért rá, hogy megpihenjen, mert az árulkodó nyomokat, amelyeket az egerek maguk után hagytak, el kellett tüntetnie, még mielőtt asszonykája hazatér. A zsákból hiányzó lisztet Cila cica egy vödör homokkal töltötte fel. Alighogy végzett ezzel a munkával, asszonykája a konyhába lépett. Lihegő cicáját látva, sajnálkozva mondta:- Szegény Cilám, ma sok dolgod lehetett az egerekkel. Gyere, adok neked tejet. Másnap ismét megjelentek az egerek. S míg Cila az egérkirállyal táncolt, az egérszázad serényen dol- gozott. Így ment ez nap mint nap, míg egyszer csak mit nem lát az egérkirály? Liszt helyett már csak homok csordogál a zsákból. Nyomban panaszkodni kezdett, hogy fáj a dereka, fáj a lába, ezért ma nem táncolhat drága Cilájával. Az egérkirály, Cila bocsánatát kérve, száztagú seregével sietve vonult vissza az egérlyukba. Azóta se látta Cila cica az egér- királyt! Hiába is kiabált az egérlyukba: - Jöhettek, egerek, elment az asszonyka! - Ékkor sejtette már Cila, hogy az egérkirály ót csúnyán rászedte. Mi több, egy nap az asszonyka a lisztes zsákhoz lépett, hogy lisztet merjen belőle. S mikor liszt helyett csak homokot mert, mérhetetlen haragra gerjedt. Felkapta a seprűt, de akkorra már Cila futva menekült. S ha Cila nem mászik fel a szilvafa legmagasabb ágára, az asszonykája, fehér bundáját jól kiporolja. Cila cica a veréstől ugyan megmenekült, az asszonyka haragjától nem.- Ezentúl nincs fejecske, mines vajacska! Ha éhes leszel, fogj magadnak egeret! Azóta Cila cica az egerek legnagyobb ellensége. Ott fogja, ahol csak tudja őket. S zinte nincs ember, aki ne ismerné a hires-neveze- tes angol orvos, Lemuel Gulliver kalandjait Lilliputban, a törpék országában, és Brobding- nagban az óriások között. Jonathan Swift angol író metsző kritikájuk társadalomszatírának szánta a Gulliver-történe- tet, amelyben kora angol társadalmának ellentmondásait, igazságtalanságait pellengé- rezte ki. Persze az ó művét sem kerülte el a zseniális alkotások sorsa: a legkülönfélébb átdolgozások születtek belőle, aminek következtében csupán a történet maradt meg az eredeti formájában, az írói szándék a háttérbe szorult. így lett Gulliverből rajzfilmhös és képregényfigura, leporellószereplő és gyermekregények címadó alakja. Mi most azt vesz- szük szemügyre, miképpen sikerült Gullivernek kapcsolatot teremtenie a két ország csodás lényeivel, és hogy tudott-e egyáltalán beszélni velük. A nyelvi nehézség az egyszerűbb probléma: tudjuk, nincs az a nyelv, amely hosz- szabb-rövidebb tanulással ne lenne elsajátítható. Azonban, mint a leírásokból is tudjuk, e két ország lakói nem voltak Gulliver-méretúek, ennek megfelelően nem is beszélhettek ugyanolyan hangon, mint hősünk. A két regény aránylag pontos leírást ad Lilliput és Brob- dingnag lakóiról: a törpék 6 hü- velyknyiek, tehát kb. 16 centi- méteresek, míg az óriások hatvan láb magasak, tehát nagyjából tizenhét méteresek voltak. Ebből következik, hogy a lilliputiak hozzávetőlegesen tízszer kisebbek, míg a brod- bingnagiak nagyjából tízszer nagyobbak voltak Gullivernél. Hogy tudták érzékelni Gulliver hangját? Érdemes megvizsgálni, miként játszódik le a hallás folyamata az ember esetében, ami a törpékre és az óriásokra érvényes következtetések levonását is lehetővé teszi, hiszen a regényekben minden tulajdonságuk és szervük emberi, csupán méretük eltérő. A hallásérzet létrejöttének felétele, hogy a hang amely nem más mint a levegő rezgése - megrezegtesse a fül dobhártyáját. Ennek a rezgését a hallócsontocskák: a kalapács, az üllő és a kengyel veszi át. A kalapács a dobhártyához támaszkodik, ez adja át a rezgést az üllőnek, amely a kengyelen keresztül az ún. Corti-féle szervet hozza rézGULLIVER „KALANDJAI“ gésbe, ennek legfontosabb része a csiga. Ez egy olyan szerv, amelyben különféle hosszúságú érzékelők vannak, ezek a kengyel rezgéseinek megfelelően maguk is berezegnek, átalakítva a hangot idegingerekké. A leghosszabb érzékelők nagyjából tizenhat rezgésszámra (16 Hz) vannak, „hangolva“, míg a legrövidebb érzékelők ennek ezerszeresére, tizenhatezer rezgésre másodpercenként (16 000 Hz). Tehát egy általános ember ebben a tatományban hall. Ha tudjuk, hogy a lilliputiak pontosan tizedakkorák voltak, mint Gulliver, akkor tizedakko- ra hullámhosszúságú hangokat tudtak csak érzékelni, azaz a rezgésszám tízszeresét (a kettő között fordított az arány), tehát ők 160 hertztől 160 000 hertzig hallhatták a hangokat. Nálunk a legmélyebb férfihang rezgésszáma 80 Hz, a legmélyebb női hangé 180 Hz. Az emberi beszéd nagyrészt 300 Hz-től 3000-Hz-ig terjed, csupán a zöngétlen mássalhangzók nagyobb rezgésszámúak, ezek akár 10 0000 Hz is lehetnek (különösen a ,,c“ és az ,,sz“ nagyon magas hang). Tehát ha Gulliver mély basz- szushanggal rendelkezett, akkor á legmélyebb magánhangzókat kivéve (a, o, u) Gulliver beszédét meg kellett hallaniuk. Fordítva már kissé rosszabb volt a helyzet: a törpék hangja emberi fül számára madárcsicsergésként hathat, hiszen a mélyebb hangok 300 Hz körüliek, míg a megasabbak már Gulliver számára, halhatatlanok voktak. Ennek megfelelően zavartalanul csak a mély „basszushangokon“ beszélő törpékkel érintkezhetett, a lilli- puti nőket már csak a kutyája hallotta volna (ha vele van), mivel ez a háziállat a 20 000 Hz-nél magasabb, ún. ultrahangokat is hallja. Hasonló a helyzet az óriások esetében, ezúttal Gulliver javára: a legmélyebb férfihangokat nem hallotta, a legmélyebb női hangot annál inkább, bár alacsony, 18 Hz-es rezgésszámával basszus volt ez a javából! Természetesen még a legmagasabb óriáshangokat is nagyszerűen érzékelte. Érdemes megvizsgálni még, hogyan társaloghatott velük. Az óriások által hallott legmagasabb hang 1600 rezgésszámú lehetett. Ebből nyilvánvaló, hogy az óriások aránylag jól hallották hősünk beszédét, bár a zöngétlen mássalhangzók már kívül estek hallási területükön. Ennek megfelelően, ha óriásokkal beszélt, mindig mély hangokat kellett használnia, kerülve a c, s, sz használatát, hogy meghallják a mondandóját. Azt talán felesleges hangsúlyozni, hogy az óriások számára Gulliver nevetségesen magas hangon, szinte ma- dárcsicsergésszerúen beszélt. Még az is lehet, hogy egyes szavait csak az óriáskutyák érzékelték. OZOGÁNY ERNŐ BORNEMISSZA ENDRE Kőre szállt a szitakötő, ki hinné, hogy szitát köt ő? én se, te se, senkise, se Kóród, se Penyige. Ha kötne is, lyukas lenne, azzal vizet sosem merne, se kötője, se tűje, SZITAKÖTŐ se egy árva gyúszúje. Átrepül inkább két Tiszát, minthogy megkössön egy szitát, nem is lesz így szitája, és ha nem lesz, ki bánja? MEGFEJTÉS Az augusztus 30-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es; megfordítjuk. Nyertesek: Szaniszló Andrea, Osgyán (Oz- dany); Geleta István, Érsekújvár (Nővé Zámky); Pető Ervin, Ipolypásztó, (Pastov- ce); ifj. Hilkó Károly, Ipolyság (Sahy); Puskás Éva, Gabőíkovo. A vegyészek nátrium-klorid- nak hívják, a képlete: NaCI. Az alábbi kísérletekben ez az anyag lesz a főszereplő. Melegítsetek vizet és oldjatok fel benne lehetőleg minél több sót. Ezután ügyesen helyezzetek el az oldatban egy fekete cérnaszálat és hagyjátok kihűlni a folyadékot. A cérnaszálon apró sókristályok rakódnak le. Hagyjátok a cérnaszálat egy-két napig az oldatban, majd óvatosan vegyétek ki és szárítsátok meg. A cérnaszál egyik végét fogjátok meg ruhacsipesszel, a másik végét pedig gyújtsátok meg. A cérnaszál elég, de a fonal mégis megmarad, mert a sókritályok megőrzik az alakját. A kristályok olyan erővel tapadnak egymáshoz, hogy a „sófonal“ apróbb súlyokat (tollhegyet, rajzszöget) is elbír. A következő kísérlethez szükség lesz egy 4,5 voltos laposelemre és egy univerzális indikátorpapírra, amelyet a fo- tószaküzletekben lehet beszerezni. Egy lapos üvegtálba öntsetek tiszta vizet és lógassátok bele a laposelem két elektródját. A vízben nem történik semmi. Ha most konyhasót oldunk fel a vízben és ezután lógatjuk az oldatba a laposelem elektródjait, érdekes folyamatot figyelhetünk meg: a mínusz (-) jelzésű, hosszabb elektródon buborékok képződnek, a plusz (+) jelzésű, rövi- debb elektród pedig szürkés színűvé válik. Vajon mi történt a konyhasó oldatában? A legtöbb szervetlen vegyü- let nem molekulák, hanem ionok: pozitív (+) töltésű kationok és negatív (-) töltésű anionok formájában oldódik a vízben. Amikor egyenáramot vezetünk az oldaton keresztül (erre szolgál a laposelem), akkor az ionok elindulnak az egyes elektródok felé: a kato- nok a negatív töltésű katód (-), az anionok a pozitív töltésű anód (+) felé. Az elektródokon az ionok töltés nélküli atomokká alakulnak át. A konyhasó esetében az ionokra bomlás a következő egyenlet szerint megy végbe: NaCI = Na+ + Cl' A Na'-ionok elindulnak a negatív elektródhoz és ott Na- atomok formájában kiválnak. Az elemi nátrium azonban rögtön rekacióba lép a vízzel nátri- um-hidroxid (NaOH) és a hidrogéngáz (H2) képződés közben: Na + H20 = NaOH + 1/2 H2 A hidrogén buborékok alakjában távozik az elektródról. Hogy a reakció során valóban keletkezett nátrium-hidroxid (egy erős lúg) is, arról az indikátorpapír segítségével győződhettek meg. Érintsétek az elektród végét a papírhoz, s a citromsárga szín sötétkékbe csap át. (Meggylevet is cseppenthettek az elektródhoz az oldatba: a piros szín zölddé válik.) A Cl'-ionok a pozitív elektródhoz igyekeznek és ott klóratomok formájában válnak ki. Mivel az elektród cin-ötvözetből készült, a klór reakcióba lép vele cink-klorid (ZnCI2) képződése közben. Ha nem a laposelem elektródjait, hanem grafitelektródokat lógatnánk az oldatba, akkor a klór nem tudna reakcióba lépni az elektróddal: buborékok formájában távozna, s csípős szagáról felismerhető volna. LACZA TIHAMÉR GONDOLKODOM, TEHÁT... SÚLYOS KÉRDÉS Ha megforgatjuk az alsó fogaskereket a nyíl irányában, akkor megmozdulnak a betűvel jelölt súlyok. Melyek emelkednek közülük, és melyek süllyednek le? OKOS NYÚL Hm % ■ m i A mesék világában miért ne tudna a nyuszi is számolni? Ha pedig tud, akkor össze is állíthat a négyzet közepén látható számokból egy olyan sort. hogy a beírt számok összege a négyzet minden oldalán 42-42 legyen. Tedd te is ezt meg a valóságban! Nos, hová milyen számokat kell beírnod? ÚJ SZÚ 18 ■ tm ■■ ■■ tm wm tm 1985. IX. 13. A főszereplő: a konyhasó
