Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-13 / 37. szám

ÚJ szú 5 985. IX. 13. Gépünk tizenkét órás repülés után landol az Addisz Abeba-i re­pülőtéren. Etiópiában éppen el­kezdődött a nyár. A főváros (am- hara nyelvén Új Virág), amely 2500 méteres tengerszint feletti magasságban, tehát a mi Lomnici- csúcsunkkal kb. egy szinten fek­szik, napfényben fürdik. A Bole nemzetközi repülőtéren barátaink, az Etióp Újságíró Szö­vetség képviselői üdvözölnek ben­nünket. Gépkocsiba ülünk és Hai­le Lóul, a szövetség főtitkára Ad­disz Abeba nevezetességeit mu­tatja sorra, s néhány etiópiai érde­kességgel szolgál. Az év itt nem január elsején, hanem szeptem­ber tizenegyedikén kezdődik és nem tizenkét, hanem tizenhárom hónapból áll. A főtitkár beszél az 1974-es népi demokratikus forra­gia termelésére kívánja kihasznál­ni. A leghosszabb folyó a Kék Nilus, amely a Tana tóból ered. Emlékszem, a repülőgépből cso­dálatos látványt nyújtott ez a 85 kilométer hosszú és 65 kilométer széles tó, melynek nehezen meg­közelíthető szigetein a középkor­ban menekültek húzódtak meg, festmények, kéziratok, elrejtett kincsek sokaságát hagyva maguk után. Országa természeti szépségei­ről beszélve Haile Lóul felhívja rá a figyelmet, hogy a fennsíkokon gazellák, zebrák, hiénák és antilo­pok élnek. A magasabban fekvő területeken a pávián és a köszáli kecske a jellemző. Az erdőségek­ben madarak száznál is több fajtá­ja található, s az etióp folyók vize halban rendkívül gazdag. érdekességeket tudunk meg. Pél­dául azt, hogy az ország nemzeti eledele - az etióp kenyér - az indzsera, amely a mi krumplislán- gosunkhoz hasonlít, csak mintegy négyszer olyan nagy. Az etióp kol­légák az új életről beszélnek, arról, hogyan folyik a harc az időjárás okozta károk ellen, s természete­sen hálával említik azt a segítsé­get, amelyet a szocialista orszá­gok nyújtanak az ország fejlődé­séhez. Az idő másnap is napsütéses. Addisz Abeba szinte ideális fekvé­se lehetővé teszi, hogy élvezzük a nyár kezdetét. Az etióp metropo­lissal ismerkedve a Lenin parkban egy közgazdasági középiskola di­ákjaival találkozunk. Terveikről beszélnek és üdvözletüket küldik a csehszlovák fiataloknak. Városnézés közben új lakóépü­letek egész sorát is megtekinthet­jük, ám az európai számára a leg­nagyobb élmény a Mercato, Afrika- állítólag legnagyobb piaca. De a Mercatót sem kerüli el a korsze­rűsítés, a hagyományos pultok és sátrak mellett, igaz, még bambusz­állványzattal borítva, látható egy modern épület, amely áruház lesz. Utunk Harar városába vezet tovább. Korán reggel Goshu Mo- ges, a tájékoztatási minisztérium osztályvezetője kíséretében repü­lünk Addisz Abebából Diredavába Igaz, még csak éppenhogy elkez­dődött a nyár, a hőmérő, a repülő­téren 40 fokot mutat. A gépkocsiban, amely aztán Hararba visz bennünket, nagyon meleg van. A hátsó ülésen ülök, s nézem a tájat. Szárazság van. A talaj megrepedezett. Néhány ki­lométer után nomád pásztorokkal találkozunk, akik lesoványodott te­heneiket legeltetik. A csorda mö­gött megy a pásztor, őt az asszo­nyok és gyerekek követik, s a sor végén haladnak az öregek.- A viz után mennek - mondja Deres Yirdav, a harari tévéstúdió igazgatója, s emlékeztet rá, hogy a vízhiány, a szárazság már több évtizede gyötri Etiópiát, főleg Wol- lo, Tigrai és Eritrea tartományokat. Ezek földrajzilag a Szahel övezet­hez tartoznak. A huszonkét érin­tett ország közül Etiópia a legin­kább sújtottak közé tartozik. Ezért az Etióp Dolgozók Pártja és a for­radalmi kormány a nép minden erejét mozgósítja a mintegy nyolc­millió veszélyeztetett megsegíté­sére. Emberek százezreit telepítik át kedvezőbb éghajlatú területek­re. Több mint háromszázezer éhe­ző gyermek megmentését külön program szolgálja. Deres Yirdav háláját fejezi ki a szocialista országok által nyúj­tott segitségért. Az élelmiszerszál- litmányokért, a tehergépkocsikért, repülőgépekért, helikopterekért, gyógyszerért, sátrakért és ruháza­tért, mindazért, ami a Szovjetunió­ból, Csehszlovákiából, az NDK- ból és más szocialista országok­ból érkezett. A kormány mentési terve több mint kétmillió ember áttelepítésé­vel számol, s persze magában foglalja az új telepesek bekapcso­lását is a mezőgazdasági terme­lésbe. A terv keretében nagy se­gítséget fognak nyújtani a mező- gazdasági termelőszövetkezetek, valamint a városi lakosság is és főleg a fiatalok. Jelenleg a legfon­tosabb az, hogy megtanítsák az embereket az új feltételek közötti életre. • Tavaly, a forradalom győzelmének 10. évfor­dulója alkalmából emelt emlékművön Mengisztu Haile Mariam, a legfel­sőbb etióp vezető gyúj­totta meg az öröklángot. dalom utáni eredményekről is, s gúnyosan megjegyzi, hogy az akkor elsöpört uralkodó, Hailé Szelasszié császár Salamon ki­rály és Sába királynője közvetlen leszármazottjának tartotta magát. Uralkodása idején még 1974-ben is a 28 milliós Etiópia Afrika nem csak legnagyobb, hanem legsze­gényebb országai közé is tarto­zott. A főváros utcáin amharákkal, tigraiakkal, guragékkal, a bedzsa, bitem, affár és más törzsek tagjai­val találkozunk. Merid Bekele, az etióp sajtóiroda igazgatója mondja el, hogy az országban mintegy 80 etnikai csoport él, amelyek szá­mára az Etióp Dolgozók Pártja és a forradalmi kormány biztosította az önmegvalósítás, a fejlődés le­hetőségét. Hozzáfűzi, hogy Etiópiá­ban nem csak a nemzetiségi struktúra, hanem a természet is igen színes. Délen és nyugaton fűvel benőtt trópusi síkságok terülnek el, ame­lyeken akácok csoportjai mered­nek az égnek. A trópusi, száraz és sivatagi területek mellett megtalál­ható itt a gazdag növényzet öve­zete is, de talán a legfontosabbak a legelők, amelyek az állatte­nyésztés alapját képezik. Főleg a szarvasmarha-tenyésztésben értek el sikereket, de a juh- és kecsketartás is igen elterjedt. Etiópia közepén magas hegyek emelkednek. A legmagasabb kö­zülük a 4620 méteres Saha, a Rasz Dasan hegység tagja. A hegyvonulatokat mély kanyonok darabolják szét, amelyek vad fo- lyóit a kormány elektromos ener­• Cséplés egy szövetkezetben.- Az új forradalmi kormány - hangsúlyozza Haile Lóul - nem­zeti parkokat létesített, hogy meg­védje az etiópiai állat- és növény­világot. Az oroszlán, a leopárd, a zsiráf, a krokodil és a víziló errefelé nem ritkaság. Az etióp nép tehát hegyóriások és vad folyók, ugyanakkor sivata­gok és félsivatagok országában él, ami befolyásolja az éghajlatot is. A fővárosban, amelyet 1887-ben II. Melik császár alapított, az ég­hajlat kedvező. Amint azonban vi­déki tartózkodásom idején meg­győződhettem róla, rendkívül ked­vezőtlen is tud lenni. Az etióp újságirókkll folytatott baráti beszélgetés során további mm wmm Harari kollégáink egy beszélge­tés során emlékeztetnek arra, hogy a burzsoá tömegtájékoztató eszközök az egész Szahel öveze­tet sújtó kritikus szárazságot és éhínséget politikai támadásokra használják ki az etióp forradalmi kormány ellen. Az imperializmus nem bocsátja meg ennek az or­szágnak, hogy a fejlődés szocia­lista útját választotta. Szálka a szemükben, hogy Etiópiában marxista-leninista párt alakult. Megfeledkeznek arról, hogy Etió­pia a forradalom előtt az egy főre eső 120 dolláros nemzeti jövede­lemmel a világ egyik legszegé­nyebb országa volt. Arról sem be­szélnek, hogy az imperializmus újgyarmatosító politikája lehetet­lenné tette a kitörést a középkori elmaradottságból. Hamis propa­gandájukkal szándékosan hallgat­ják el azt a tényt, hogy a száraz­ság és az éhínség okai konkrét történelmi gyökerekből fakadnak, s nem utolsó sorban abból, hogy több mint 25 éve csehszlovák tex­tilipari gépek dolgoznak, és meg vannak velük elégedve. A gyár megtekintése után őszinte örömmel töltött el, hogy akárcsak korábban, az Etióp Dol­gozók Pártja területi bizottságán, a televízióban és a rádióban, a szerkesztőségekben, a tájékoz­tatási minisztériumban, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek­ben és a harari sörgyárban (amely mellesleg csehszlovák segítség­gel épült, s az első a Szocialista Etiópiában), itt Diredavában is sok művelt, ügyes fiatalemberrel talál­koztam. Sokan közülük a szocia­lista országokban végezték tanul­mányaikat. Etiópia még nem gazdag or­szág. A múlt örökségét nem lehet egyik napról a másikra felszámol­ni. Az utóbbi években azonban a forradalmi kormány lényeges változásokat tudott elérni. Földre­formot hajtott végre, amely meg­könnyítette az emberek életét, fő­tt Rendszeresen érkeznek a szovjet segélyszállítmányok. a gyarmatosító és újgyarmatositó politika következtében Etiópia és a többi fejlődő ország gazdasága, főleg mezőgazdasága egyoldalú maradt. El akarják vonni a figyel­met arról, hogy az afrikai orszá­gokra kényszeritett monokultúrás földművelés túlságosan kimerítet­te a talajt, megbontotta az egész környezet egyensúlyát. Az igaz­ság tehát az, hogy a fejlődő orszá­gok súlyos gondjait nem csak a természeti adottságok, hanem elsősorban az imperialista rabló­politika okozza.- Az Etióp Dolgozók Pártja, a forradalmi kormány és az egész etióp nép igyekszik az ország fej­lődése érdekében kihasználni a szocialista országok segítségét - ezt már a diredavai textilgyár igazgatója, a 34 éves Radi Jemala mondja, aki ugyancsak fiatal kol­lektíva élén több mint hatezer al­kalmazott munkáját irányítja. El­mondja azt is, hogy a gyárban már leg vidéken, ahol a lakosság 85 százaléka él. A városi és a földmű­ves-szövetkezeteknek lehetővé tette, hogy bekapcsolódjanak az egészségügyi és szociális ellátás javításába. Jelentős sikereket ért el továbbá az írástudatlanság, az elmaradottság, a betegségek fel­számolása terén. Beszélgetőpartnereim meg­erősítették, hogy az elmúlt jó egy évtized során sok minden megvál­tozott, javult. Etiópiában nagyra becsülik és támogatják azt a prog­ramot, amelyet az Etióp Dolgozók Pártja valósít meg. Az ország gaz­dasági és szociális fejlődése még gyorsabb lehetne, ha az imperia­lizmus nem avatkozna Etiópia bel- ügyeibe, s nem támogatná főleg a szeparatista és ellenforradalmi elemeket. A párt azonban határo­zottan szembeszáll az imperialista cselszövésekkel és a Szocialista Etiópiát a további fejlődés útján vezeti. VOJTECH KREStANKO Montázs Julo Polák

Next

/
Thumbnails
Contents