Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
/'>Cíaládi ünnepségek, kollektívák siUb kereinek méltatása szinte nem múlhat el anélkül, hogy ital ne kerüljön az asztalra. Ez még nem is lenne baj. Sajnos, sokan az ilyen „megengedett“ alkalmakon kívül is igen gyakran néznek a pohár fenekére. A mértéktelen alkoholfogyasztás komoly gondot okoz. A munkahelyekre az ellenőrzések ellenére is bevisznek bort, pálinkát, ami nemcsak a teljesítményekben mutatkozik meg, hanem gyakran balesetet, tragédiát is okoz. Arról már nem is szólva, hány család életét keseríti, teszi pokollá az ital. Ha az alkoholizmus kerül szóba, nagyon sok szemszögből vizsgálhatjuk negatív hatását. Arról, hogy milyen lehetőségek vannak a nemkívánatos jelenség megfékezésére, Lassan Margittal, a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási alkoholizmusellenes testület elnökével beszélgettünk.- Nem könnyű erről a témáról szólni, még nehezebb a testületünk munkájáról beszélni - szögezte le bevezetésképpen. - Sajnos, mi nem dicsekedhetünk olyan eredményességgel, mint egyéb területeken. Erőfeszítéseink nincsenek arányban eredményeinkkel. Őszintén szólva, néha igen borúlátó vagyok, alig látok egy kis reményt arra, hogy mélyreható változásokat érjünk el. A testület tevékenysége lényegében kétirányú. A meggyőzést, a szép szót választják, amikor az előadások és beszélgetések során a jelenlévőknek a mértéktelen alkoholfogyasztás káros következményeiről szólnak. Az elmúlt évben 552 előadást és 179 beszélgetést szerveztek. Természetesen együttműködnek a társadalmi szervezetekkel, a Szocialista Akadémiával és alkalomadtán más szervekkel is.- Minden igyekezetünk ellenére a fel- világositó-nevelómunkánkat nem tartom elég hatékonynak, mert az említett összejövetelekről általában pont azok hiányoznak, akiknek legnagyobb szükségük volna a jó tanácsra. Munkájuk másik területén olyan feladatokat valósítanak meg, amelyekre, ha alaposabban átgondoljuk, nem is volna szükség, amennyiben mindenki következetesen teljesítené kötelességét, megtartaná az előírásokat. Mindennapjaink tapasztalata viszont egészen mást mutat.- Törvényünk is van az alkoholizmus elleni harcról, csak épp ennek megtartása sántít. Nem is kicsit. A kereskedelmi szervezetekben igen gyakran tárunk fel fogyatékosságokat ezen a téren. A tíz óra előtti alkoholárusitás, vagy a fiatalok és az ittasok kiszolgálása bizony nem megy ritkaságszámba. A vállalati belső ellenőrzés sem teljesíti kötelességét. Például 1983-ban és 1984-ben a Jednota fogyasztási szövetkezet ellenőrei 542, illetve 627 ellenőrzést végeztek üzemegységeikben. Mindössze két-három törvénysértést állapítottak meg. A Zdroj vállalatnál 103, illetve 319 ellenőrző látogatás volt, ebből 9, illetve 3 esetben fedezték fel az említett előírásokkal kapcsolatos szabálysértést. A vendéglátóiparban végzett közel 200 ellenőrzéskor egyetlen egy esetben sem kelleti felelősségre vonni a vezetőket, hihetetlennek tűnik azonban, hogy ilyen pontosan betartják a törvényt. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy az alkohol eladásával igen jól lehet növelni a kiskereskedelmi forgalmat, megkapjuk a miértekre a magyarázatot. Az utóbbi években a járásban nem növekedett az alkoholmentes üdítők fogyasztása a kívánt szintre. Elgondolkoztató viszont (frissebb adat még nem állt rendelkezésre), hogy 1983 októberétől 1984 októberéig a járás szeszfőzdéiben 58 133 liter alkoholt készítettek.- A mértéktelen alkoholfogyasztás következményei - folytatta Lassan Margit - okozzák a másik égető gondot. A járási kórház pszichiátriai osztályához tartozó alkoholosztályon az elmúlt év végén (Nagy László felvétele) m sc* m /ammo um í 1621 alkoholistát, ebből 96 nőt tartottak nyilván. Tavaly a kijózanítóban 515 személy töltött hosszabb-rövidebb időt, közülük 173-an visszatérőként kerültek erre a helyre. A legmegrázóbb az, amikor az alkoholfogyasztással kapcsolatban a fiatalok kerülnek szóba. Nem vet jó fényt a nevelésre a fiatalok kocsmázása, iszogatása. A rossz útról nehéz a későbbiekben visz- szatérni. A járási nemzeti bizottság családvédelmi osztályán 30 alkoholista családját kísérik figyelemmel. Ezekben 81 kiskorú gyermek él. Van ahol a szülők testvériesen megosztják az innivalót, de akad olyan család, ahol az anya hódol a káros szenvedélynek. A járási házassági tanácsadóhoz 315 házaspár fordult segítségért, közülük 165 esetben volt főszereplő az alkohol. A legszörnyűbb, hogy az egésznek a gyermekek isszák meg a levét, hisz a velük való törődést és a róluk való gondoskodást hanyagolják el a kedvtelésüket, szenvedélyüket előtérbe helyező szülők. Az is természetes, hogy az ilyen családoknak rosszabb az anyagi helyzete, fizetésük nagy része a kocsmákba vándorol.- Már beszélgetésünk elején jeleztem, hogy igen széles körű összefüggései vannak az alkoholfogyasztásnak. Itt van például a közlekedés. Tavaly a rendőrség nyilvántartása szerint 54 baleset történt alkoholfogyasztás következtében, 233 hajtási jogosítványt vontak be azoktól a gépjárművezetőktől, akik ittasan ültek a kormány mögé. Az sem válik járásunk dicsőségére, hogy a Középszlovákiai kerületben a fiatalok által elkövetett „alkoholhatásos“ bűncselekmények száma alapján első helyre kerültünk. Az ügyészség kimutatása is arról tanúskodik, hogy az erőszakos bűncselekmények nagy részét alkoholos befolyásoltságban követik el. Az alkoholizmusellenes testület már azt is előrehaladásnak tartja/ hogy a nemzeti bizottságok 1984-ben 77 olyan kihágással foglalkoztak, amely alkohollal kapcsolatos. A fiatalkorúaknak és az ittasoknak eladott alkohol miatt viszont csupán 16 esetben róttak ki bírságot a vendéglátóipari dolgozókra.- Bőven akad még tennivaló - magyarázta a testület elnöke. - Azt hiszem, a szakszervezeti bizottságoknak is többet kellene tenniük dolgozóik érdekében. Hisz nemcsak az egészségvédelemről van szó, hanem a balesetek következtében mulasztott napokról ugyanúgy, mint a munkaidő kihasználtságáról. Sajnos, még mindig kevés munkahelyen törődnek a dolgozók családi körülményeivel. Ritkán történik meg, hogy a munkáltató javasol valakit elvonókúrára. Arról már nem is szólva, milyen körülményes elintézni, hogy az alkoholista ne kapja kézhez a fizetését. Nem sikerült egyetlen vállalatnál sem megszerveznünk az alkoholizmusellenes testületet, sőt még azt sem tudtuk elérni, hogy járásunkban legalább egy olyan étterem nyíljon, ahol alkoholt ne szolgáljanak fel.- Csak nagyobb társadalmi összefogással oldhatjuk meg az alkoholizmussal kapcsolatos gondokat - mondta befejezésül. Hogy erre nagy szükség van, azt a felsorolt tények világosan bizonyítják. DEÁK TERÉZ A az áldozat sem vétton" maí gyerekcipőben járó áldozattant^ g bombaszt.kusan^hato^c.m^^^ eredményeit kihaszn (ártatlanságra, melta ^ g büncselekmenyek u* —- ■ “ÄSPsr.Ä—-»•■■ Tudomány születik A modern büntetőjog, amely a bűncselekményt a társadalmat ért sérelemnek, s megbüntetését az államhatalom feladatának és monopóliumának tekinti, jelentősen háttérbe szorította a bűncselekmény áldozatát, a sértettet. Fokozatosan megváltoztatta a büntetés célját; az áldozat anyagi és erkölcsi kárpótlása helyett először a megtorlást, majd a bűnelkövető megjavítását helyezte előtérbe. A büntetőjog elsődleges célja a bűnözés visszaszorítása lett. Ezt részben a büntetésekkel, részben pedig a bűnözés okainak kutatásával, felismerésével és semlegesítésével akarták elérni. Megszületett a bűnözés okait, a bűnözőket vizsgáló tudomány - a kriminológia. A huszadik század második felében, amikor a bűnözés okait az öröklődéssel, ödipusz komplexussal, a pajzsmirigy, s más belső elválasztásé mirigyek rendellenes működésével magyarázó burzsoá kriminológia kudarca nyilvánvalóvá vált, a figyelem középpontjába a bűncselekmény áldozata került. A polgári kriminológusok „megfelelő“ magyarázatot találtak a bűnözés valódi társadalmi gyökereit leplező elméleteik kudarcára: míg ők a tettessel foglalkoztak, addig az áldozatok maguk provokálták a bűnelkövetőket. A kriminológiában kivált egy új irányzat, az áldozattá válás folyamatával foglalkozó viktimológia, amely kezdetben a bűncselekményekkel való bűvészkedéssel az áldozatot tette felelőssé azért, mert „ellenállhatatlan kísértéssel“ szolgált valamelyik elkövetőnek. Kutatásaikat főleg az olyan könnyen azonosítható áldozatokkal járó törvénysértésekre korlátozták, mint az eröszakcselekmények és a szexuális bűntettek. Elméleteiket viszonylag könnyű volt széles körben elfogadni, hiszen a közvélemény egy részében élő primitív igazságérzék szerint az embert ért szerencsétlenség saját korábbi vétkeinek következménye.' Hasonlóképpen a nemi erőszaknál is sokan hajlamosak arra, hogy „megértsék" az elkövetőt és - vagy szépsége, kacérkodása, hiszékenysége miatt, esetleg egyszerűen azért mert nő, elítéljék az áldozatot, ót hibáztassák a történtekért („tisztességes lány nem ül idegen autóba, nem megy fel az ismerőse lakására,“ stb.). Utólag a bűnügyet a következményektől haladva ismerve meg, persze könnyű okosnak lenni. Nem véletlen, hogy ki, mikor és milyen bűncselekménynek, elkövetőnek áldozatává válik - áilitják a viktimológusok, de tudomásul kell venni azt is, hogy az áldozatok nem saját jószántukból kerülnek szorongatott vagy kilátástalan helyzetbe ugyanúgy, mint ahogy a bűnelkövető sem azért követi el cselekményét mert ún. tipikus veszélyhelyzetben találta a lehetséges áldozatot. Az ilyen áldozatközpontú szemlélet a büntető joggyakorlatban felvetné a kérdést: az áldozat magatartása nem menti-e a tettest büntetőjogi felelőssége alól? Ki a valódi felelős és ki a valódi áldozat - az akit jogtalan sérelem, bántalom ért, vagy az, akit a sértett a bűncselekmény elkövetését lehetővé tévő körülmények megteremték sével, viselkedésével bűnbe vitt? A felelősség áthárítása az áldozatra azonban figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a tettes az, aki a tiltott cselekményt végrehajtja, s az áldozat csak azt teszi és ott, amit és ahol a jogrend engedélyezett. Hazánkban a viktimológia talán éppen a kioktató szemlélete, a felelősség megkérdőjelezése miatt sem vált olyan elismert tudománnyá, mint a fejlett tőkés országokban. Szemléletváltás A viktimológia harminc év alatt nagy változáson ment keresztül. Az áldozatok hibáztatása helyett inkább a helyzetükkel és jogaikkal foglalkozik - felismerte, hogy „gyakorlatilag bárki bűncselekmény áldozatává válhat“. Egy nemrégiben megkezdett búnper, melynek vádlottai 57 lakásba törtek be, érdekes tanulságokkal szolgál. A károsultak közt akadtak, akiknek vagyoni viszonyait a vádlottak ismerték (igazolva a provokáció elméletét), tudták, hogy lakásukból nem távoznak üres kézzel. Gyakran törtek be azonban „találomra“ is. A betöréssel okozott kár nem egy esetben meghaladta a százezer koronát is. Az áldozatok környezetében olykor találgatások indultak - „lehet, hogy ö sem tisztességes úton jutott hozzá vagyonához?“ Az áldozatok egy része így idővel egyre rosszabb helyzetbe került. Nem lehet kétséges az sem, hogy az első fokon hosszú szabadságvesztésre és vagyonelkobzásra ítélt betörők sohasem tudnák megtéríteni a kár teljes összegét. A betörések áldozatai nem hibáztathatóak a sérelmükre elkövetett bűntettekért, még ha a betörőket - akik eltekintve „éjszakai portyáiktól“ tisztességes ember módjára éltek - látogatóként beengedték is lakásukba. Hasonló tapasztalat vonható le az élet és a testi épség elleni bűntetteknél is. Közismert, hogy ezeket elsősorban az ismerőseik, szomszédaik, családtagjaik sérelmére követik el a tettesek, s hogy a bűntettet rendszerint nézeteltérések, viták, megromlott családi kapcsolatok előzik meg. Az ilyen rossz emberi kapcsolatok elterjedtsége mégsem hasonlítható össze az említett bűncselekmény fajta előfordulásával. Egyszerűen arról van szó, hogy élete konfliktusait kevés ember „oldja meg“ bűnelkövetéssel, illetve, ha valaki ebben látja a kiutat, ennek okát nem az áldozatban kell keresnünk, hanem a tettes személyiségében, neveltetésében. A viktimológia vitathatatlan haszna, hogy segít megismerni azokat a veszélyeket, amelyekbe társadalmi helyzetünk, hivatásunk, kedvteléseink vagy éppen nemünk kapcsán kerülhetünk. Azok a sérelmek, károk, melyeket a bűntények okoznak ezekből az ismeretekből korlá- tozhatóak, mint ahogy ezt számos hazai példa igazolja (gondoljunk csak az alkoholizmus, a korrupció, a jogtalan gazdagodás visszaszorítására vagy a közlekedési fegyelem megtartására tett intézkedésekre...). A viktimológia eredményei tehát felhasználhatóak a bűnözés okainak felszámolásában, megengedhetetlen viszont, hogy a bűncselekmények sértettjeit, károsultjait a szóbeszéddel, a kioktatással ismételten áldozatokká tegyük, pártfogolva és mentegetve ezzel a bűnözőket. FEKETE MARIAN ÚJ SZÚ 8 1985. IX.6.
