Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-06 / 36. szám

/'>Cíaládi ünnepségek, kollektívák si­Ub kereinek méltatása szinte nem múlhat el anélkül, hogy ital ne kerüljön az asztalra. Ez még nem is lenne baj. Saj­nos, sokan az ilyen „megengedett“ alkal­makon kívül is igen gyakran néznek a po­hár fenekére. A mértéktelen alkoholfo­gyasztás komoly gondot okoz. A munka­helyekre az ellenőrzések ellenére is be­visznek bort, pálinkát, ami nemcsak a tel­jesítményekben mutatkozik meg, hanem gyakran balesetet, tragédiát is okoz. Arról már nem is szólva, hány család életét keseríti, teszi pokollá az ital. Ha az alkoholizmus kerül szóba, na­gyon sok szemszögből vizsgálhatjuk ne­gatív hatását. Arról, hogy milyen lehető­ségek vannak a nemkívánatos jelenség megfékezésére, Lassan Margittal, a ri­maszombati (Rimavská Sobota) járási alkoholizmusellenes testület elnökével beszélgettünk.- Nem könnyű erről a témáról szólni, még nehezebb a testületünk munkájáról beszélni - szögezte le bevezetésképpen. - Sajnos, mi nem dicsekedhetünk olyan eredményességgel, mint egyéb területe­ken. Erőfeszítéseink nincsenek arányban eredményeinkkel. Őszintén szólva, néha igen borúlátó vagyok, alig látok egy kis reményt arra, hogy mélyreható változá­sokat érjünk el. A testület tevékenysége lényegében kétirányú. A meggyőzést, a szép szót választják, amikor az előadások és be­szélgetések során a jelenlévőknek a mértéktelen alkoholfogyasztás káros következményeiről szólnak. Az elmúlt év­ben 552 előadást és 179 beszélgetést szerveztek. Természetesen együttmű­ködnek a társadalmi szervezetekkel, a Szocialista Akadémiával és alkalomad­tán más szervekkel is.- Minden igyekezetünk ellenére a fel- világositó-nevelómunkánkat nem tartom elég hatékonynak, mert az említett összejövetelekről általában pont azok hi­ányoznak, akiknek legnagyobb szüksé­gük volna a jó tanácsra. Munkájuk másik területén olyan fel­adatokat valósítanak meg, amelyekre, ha alaposabban átgondoljuk, nem is volna szükség, amennyiben mindenki követke­zetesen teljesítené kötelességét, megtar­taná az előírásokat. Mindennapjaink ta­pasztalata viszont egészen mást mutat.- Törvényünk is van az alkoholizmus elleni harcról, csak épp ennek megtartá­sa sántít. Nem is kicsit. A kereskedelmi szervezetekben igen gyakran tárunk fel fogyatékosságokat ezen a téren. A tíz óra előtti alkoholárusitás, vagy a fiatalok és az ittasok kiszolgálása bizony nem megy ritkaságszámba. A vállalati belső ellenőr­zés sem teljesíti kötelességét. Például 1983-ban és 1984-ben a Jednota fogyasz­tási szövetkezet ellenőrei 542, illetve 627 ellenőrzést végeztek üzemegysége­ikben. Mindössze két-három törvénysér­tést állapítottak meg. A Zdroj vállalatnál 103, illetve 319 ellenőrző látogatás volt, ebből 9, illetve 3 esetben fedezték fel az említett előírásokkal kapcsolatos sza­bálysértést. A vendéglátóiparban végzett közel 200 ellenőrzéskor egyetlen egy esetben sem kelleti felelősségre vonni a vezetőket, hihetetlennek tűnik azon­ban, hogy ilyen pontosan betartják a tör­vényt. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy az alkohol eladásával igen jól lehet növelni a kiskereskedelmi forgalmat, megkapjuk a miértekre a magyarázatot. Az utóbbi években a járásban nem növekedett az alkoholmentes üdítők fo­gyasztása a kívánt szintre. Elgondolkoz­tató viszont (frissebb adat még nem állt rendelkezésre), hogy 1983 októberétől 1984 októberéig a járás szeszfőzdéiben 58 133 liter alkoholt készítettek.- A mértéktelen alkoholfogyasztás kö­vetkezményei - folytatta Lassan Margit - okozzák a másik égető gondot. A járási kórház pszichiátriai osztályához tartozó alkoholosztályon az elmúlt év végén (Nagy László felvétele) m sc* m /ammo um í 1621 alkoholistát, ebből 96 nőt tartottak nyilván. Tavaly a kijózanítóban 515 sze­mély töltött hosszabb-rövidebb időt, kö­zülük 173-an visszatérőként kerültek erre a helyre. A legmegrázóbb az, amikor az alko­holfogyasztással kapcsolatban a fiatalok kerülnek szóba. Nem vet jó fényt a neve­lésre a fiatalok kocsmázása, iszogatása. A rossz útról nehéz a későbbiekben visz- szatérni. A járási nemzeti bizottság családvé­delmi osztályán 30 alkoholista családját kísérik figyelemmel. Ezekben 81 kiskorú gyermek él. Van ahol a szülők testvérie­sen megosztják az innivalót, de akad olyan család, ahol az anya hódol a káros szenvedélynek. A járási házassági ta­nácsadóhoz 315 házaspár fordult segít­ségért, közülük 165 esetben volt fősze­replő az alkohol. A legszörnyűbb, hogy az egésznek a gyermekek isszák meg a levét, hisz a velük való törődést és a róluk való gondoskodást hanyagolják el a kedvtelésüket, szenvedélyüket előtérbe helyező szülők. Az is természetes, hogy az ilyen családoknak rosszabb az anyagi helyzete, fizetésük nagy része a kocs­mákba vándorol.- Már beszélgetésünk elején jeleztem, hogy igen széles körű összefüggései vannak az alkoholfogyasztásnak. Itt van például a közlekedés. Tavaly a rendőr­ség nyilvántartása szerint 54 baleset tör­tént alkoholfogyasztás következtében, 233 hajtási jogosítványt vontak be azok­tól a gépjárművezetőktől, akik ittasan ültek a kormány mögé. Az sem válik járásunk dicsőségére, hogy a Közép­szlovákiai kerületben a fiatalok által elkö­vetett „alkoholhatásos“ bűncselekmé­nyek száma alapján első helyre kerül­tünk. Az ügyészség kimutatása is arról tanúskodik, hogy az erőszakos bűncse­lekmények nagy részét alkoholos befo­lyásoltságban követik el. Az alkoholizmusellenes testület már azt is előrehaladásnak tartja/ hogy a nemzeti bizottságok 1984-ben 77 olyan kihágással foglalkoztak, amely alkohollal kapcsolatos. A fiatalkorúaknak és az itta­soknak eladott alkohol miatt viszont csu­pán 16 esetben róttak ki bírságot a ven­déglátóipari dolgozókra.- Bőven akad még tennivaló - magya­rázta a testület elnöke. - Azt hiszem, a szakszervezeti bizottságoknak is többet kellene tenniük dolgozóik érdekében. Hisz nemcsak az egészségvédelemről van szó, hanem a balesetek következté­ben mulasztott napokról ugyanúgy, mint a munkaidő kihasználtságáról. Sajnos, még mindig kevés munkahelyen törőd­nek a dolgozók családi körülményeivel. Ritkán történik meg, hogy a munkáltató javasol valakit elvonókúrára. Arról már nem is szólva, milyen körülményes elin­tézni, hogy az alkoholista ne kapja kéz­hez a fizetését. Nem sikerült egyetlen vállalatnál sem megszerveznünk az alko­holizmusellenes testületet, sőt még azt sem tudtuk elérni, hogy járásunkban leg­alább egy olyan étterem nyíljon, ahol alkoholt ne szolgáljanak fel.- Csak nagyobb társadalmi összefo­gással oldhatjuk meg az alkoholizmussal kapcsolatos gondokat - mondta befeje­zésül. Hogy erre nagy szükség van, azt a felsorolt tények világosan bizonyítják. DEÁK TERÉZ A az áldozat sem vétton" maí gyerekcipőben járó áldozattant^ g bombaszt.kusan^hato^c.m^^^ eredményeit kihaszn (ártatlanságra, melta ^ g büncselekmenyek u* —- ■ “ÄSPsr.Ä—-»•■■ Tudomány születik A modern büntetőjog, amely a bűncse­lekményt a társadalmat ért sérelemnek, s megbüntetését az államhatalom felada­tának és monopóliumának tekinti, jelen­tősen háttérbe szorította a bűncselek­mény áldozatát, a sértettet. Fokozatosan megváltoztatta a büntetés célját; az áldo­zat anyagi és erkölcsi kárpótlása helyett először a megtorlást, majd a bűnelkövető megjavítását helyezte előtérbe. A bünte­tőjog elsődleges célja a bűnözés vissza­szorítása lett. Ezt részben a büntetések­kel, részben pedig a bűnözés okainak kutatásával, felismerésével és semlege­sítésével akarták elérni. Megszületett a bűnözés okait, a bűnözőket vizsgáló tudomány - a kriminológia. A huszadik század második felében, amikor a bűnö­zés okait az öröklődéssel, ödipusz komp­lexussal, a pajzsmirigy, s más belső elvá­lasztásé mirigyek rendellenes működé­sével magyarázó burzsoá kriminológia kudarca nyilvánvalóvá vált, a figyelem középpontjába a bűncselekmény áldoza­ta került. A polgári kriminológusok „meg­felelő“ magyarázatot találtak a bűnözés valódi társadalmi gyökereit leplező elmé­leteik kudarcára: míg ők a tettessel foglal­koztak, addig az áldozatok maguk provo­kálták a bűnelkövetőket. A kriminológiában kivált egy új irány­zat, az áldozattá válás folyamatával fog­lalkozó viktimológia, amely kezdetben a bűncselekményekkel való bűvészke­déssel az áldozatot tette felelőssé azért, mert „ellenállhatatlan kísértéssel“ szol­gált valamelyik elkövetőnek. Kutatásaikat főleg az olyan könnyen azonosítható ál­dozatokkal járó törvénysértésekre korlá­tozták, mint az eröszakcselekmények és a szexuális bűntettek. Elméleteiket vi­szonylag könnyű volt széles körben elfo­gadni, hiszen a közvélemény egy részé­ben élő primitív igazságérzék szerint az embert ért szerencsétlenség saját koráb­bi vétkeinek következménye.' Hasonló­képpen a nemi erőszaknál is sokan hajla­mosak arra, hogy „megértsék" az elkö­vetőt és - vagy szépsége, kacérkodása, hiszékenysége miatt, esetleg egyszerűen azért mert nő, elítéljék az áldozatot, ót hibáztassák a történtekért („tisztességes lány nem ül idegen autóba, nem megy fel az ismerőse lakására,“ stb.). Utólag a bűnügyet a következményektől haladva ismerve meg, persze könnyű okosnak lenni. Nem véletlen, hogy ki, mikor és milyen bűncselekménynek, elkövetőnek áldoza­tává válik - áilitják a viktimológusok, de tudomásul kell venni azt is, hogy az áldozatok nem saját jószántukból kerül­nek szorongatott vagy kilátástalan hely­zetbe ugyanúgy, mint ahogy a bűnelkö­vető sem azért követi el cselekményét mert ún. tipikus veszélyhelyzetben találta a lehetséges áldozatot. Az ilyen áldozat­központú szemlélet a büntető joggyakor­latban felvetné a kérdést: az áldozat magatartása nem menti-e a tettest bünte­tőjogi felelőssége alól? Ki a valódi felelős és ki a valódi áldozat - az akit jogtalan sérelem, bántalom ért, vagy az, akit a sértett a bűncselekmény elkövetését lehetővé tévő körülmények megteremték sével, viselkedésével bűnbe vitt? A fele­lősség áthárítása az áldozatra azonban figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a tet­tes az, aki a tiltott cselekményt végrehajt­ja, s az áldozat csak azt teszi és ott, amit és ahol a jogrend engedélyezett. Hazánkban a viktimológia talán éppen a kioktató szemlélete, a felelősség meg­kérdőjelezése miatt sem vált olyan elis­mert tudománnyá, mint a fejlett tőkés országokban. Szemléletváltás A viktimológia harminc év alatt nagy változáson ment keresztül. Az áldozatok hibáztatása helyett inkább a helyzetükkel és jogaikkal foglalkozik - felismerte, hogy „gyakorlatilag bárki bűncselekmény ál­dozatává válhat“. Egy nemrégiben meg­kezdett búnper, melynek vádlottai 57 la­kásba törtek be, érdekes tanulságokkal szolgál. A károsultak közt akadtak, akik­nek vagyoni viszonyait a vádlottak ismer­ték (igazolva a provokáció elméletét), tudták, hogy lakásukból nem távoznak üres kézzel. Gyakran törtek be azonban „találomra“ is. A betöréssel okozott kár nem egy esetben meghaladta a százezer koronát is. Az áldozatok környezetében olykor találgatások indultak - „lehet, hogy ö sem tisztességes úton jutott hoz­zá vagyonához?“ Az áldozatok egy ré­sze így idővel egyre rosszabb helyzetbe került. Nem lehet kétséges az sem, hogy az első fokon hosszú szabadságvesztés­re és vagyonelkobzásra ítélt betörők sohasem tudnák megtéríteni a kár teljes összegét. A betörések áldozatai nem hibáztathatóak a sérelmükre elkövetett bűntettekért, még ha a betörőket - akik eltekintve „éjszakai portyáiktól“ tisztes­séges ember módjára éltek - látogató­ként beengedték is lakásukba. Hasonló tapasztalat vonható le az élet és a testi épség elleni bűntetteknél is. Közismert, hogy ezeket elsősorban az ismerőseik, szomszédaik, családtagjaik sérelmére követik el a tettesek, s hogy a bűntettet rendszerint nézeteltérések, viták, meg­romlott családi kapcsolatok előzik meg. Az ilyen rossz emberi kapcsolatok elter­jedtsége mégsem hasonlítható össze az említett bűncselekmény fajta előfordulá­sával. Egyszerűen arról van szó, hogy élete konfliktusait kevés ember „oldja meg“ bűnelkövetéssel, illetve, ha valaki ebben látja a kiutat, ennek okát nem az áldozatban kell keresnünk, hanem a tet­tes személyiségében, neveltetésében. A viktimológia vitathatatlan haszna, hogy segít megismerni azokat a veszé­lyeket, amelyekbe társadalmi helyzetünk, hivatásunk, kedvteléseink vagy éppen nemünk kapcsán kerülhetünk. Azok a sé­relmek, károk, melyeket a bűntények okoznak ezekből az ismeretekből korlá- tozhatóak, mint ahogy ezt számos hazai példa igazolja (gondoljunk csak az alko­holizmus, a korrupció, a jogtalan gazda­godás visszaszorítására vagy a közleke­dési fegyelem megtartására tett intézke­désekre...). A viktimológia eredményei tehát felhasználhatóak a bűnözés okai­nak felszámolásában, megengedhetetlen viszont, hogy a bűncselekmények sértett­jeit, károsultjait a szóbeszéddel, a kiokta­tással ismételten áldozatokká tegyük, pártfogolva és mentegetve ezzel a bűnö­zőket. FEKETE MARIAN ÚJ SZÚ 8 1985. IX.6.

Next

/
Thumbnails
Contents