Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
K lasszikus módon: kalapács és vasék segítségével vesz mintát Pavel Weiss az arany-ezüst összetételű kőzetből a kremnicai feltárás közben. Mennyivel egyszerűbb úton jutottak hozzá az aranyhoz a középkorban, amikor a kőzetek a felszínen voltak és jóval gazdagabb változatban kínálták magukat... A monda szerint a saáovi vár urai lelőttek egy foglyot a kremnicai hegyekben és annak torkában aranyszemcséket találtak. Ezért ezt a helyet a madárról Jarabicának nevezték el és nemsokára hozzáláttak az ottani érc kibányászásá- hoz. Csakhogy Stará Kremnica lakói már jóval korábban rájöttek erre, s ők a patakban végezték az aranymosást. Ezen keresztül aztán feljutottak a tiszta arany „forrásához“, amely a Jarabica hegylábánál feküdt. • Pavel Weiss munkaeszközeivel, az ékkel és a kalapáccsal • Készül a folyosó w i u^urí^Jw^b /i^iTf i7a i Kremnica sokáig Európa „aranyközpontja“ volt. Mintegy harminc bányamalma évente legalább 130 kilogramm 12 karátos aranyat állított elő. Azt ma sem tudni, hogy valójában mennyi aranyércet bányásztak ki a földből a város alól. Minden bizonnyal csak tonnákban vagy ezer tonnákban lehetne kifejezni. A kremnicai arany- és ezüstére felszínre hozásának jövedelmezősége azonban fokozatosan apadni kezdett. A fémtartalom csökkenése egyben növelte az egyre mélyebbről felhozott érc kitermelési költségeit. Századunk hatvanas éveinek végére a kremnicai aranyérc „gazdagsága" elfogyott. Bányászása már nem volt jövedelmező. így bezárták a Ludovik aknát is, Kremnicától mintegy egy kilométerre nyugatra. 1808-tól az ottani bányászok 376 méter mélységig jutottak, s 34 790 méter hosszú bányafolyosót tártak fel. Ma a Ludovik akna műemlék. Az egykori „aranyidőket“ idézi. ÚJJÁSZÜLETÉS KÜSZÖBÉN Emlékezni viszont csak rövid ideig lehetett. Ugyanis egyre inkább szót kért a kremnicai bányászat újjászületése. Egyszerűen csak azért, mert az elmúlt évtizedek sok mindenben kioktatták a közgazdászokat. Azelőtt bárhogyan is számoltak, mindig veszteséges volt az itteni kitermelés. Közben azonban a világpiacokon hirtelen felszökött az arany ára. Ezzel ismét időszerűvé vált a hazai készletek újraértékelése, még akkor is, ha az arany-ezüstére fémtartalma szegényebb is, mint az elmúlt századokban volt. Kremnicában még az is bonyolította a helyzetet, hogy 1969-ben, amikor befejezték a geológiai feltárásokat, a bányákat betemették, hozzáférhetetlenné tették őket.- Saját költségeinken 1982 májusában kezdtük el az átfogóbb geológiai felméréseket,- mondja Oliver Finka, a kremnicai ércbányák igazgatóhelyettese, -, s elkezdtük annak megállapítását, hogy Kremnica és Őturec között milyen arany- és ezüst készletek lehetnek. A részletes geológiai feltárás során eléggé nehezen tudtunk átjutni a régi, bedőlt bányaaknákon és a tektonikus töréseken. Fékezett bennünket az a szakadék is, amely 1443- ban egy lokális földrengés után keletkezett: Akkor a Őturec „aranycsúcsának“ egy része több tucatnyi méterrel mélyebbre zuhant. A bedőlt mélyedések érintetlenek maradtak, ezért most itt próbálkozunk. Átfogó felméréseket éppen ott végzünk, ahol a kremnicai érckörzet két legnagyobb vonulata találkozik. ÉRINTKEZÉS A MÚLTTAL Andrej Roob bányaszakaszvezetövel elhagyjuk Pavel Weiss, Frantisek Do- finsky, és Július Praőko társaságát, akik a feltárási munkát végzik. Kísérőm nemsokára a bányászlámpa fényét jobb felé irányítja és megszólal:- Most egy régi folyosót lát. A vízszintes bányákat valamikor téglalap alakú tölgy- vagy tűlevelű fával támasztották ki. A mennyezetet és a bánya oldalait hosz- szanti irányban hasított fával és deszkával erősítették meg. Ez könnyen kivehető itt is. A függőleges bányákban hosszú állványokra helyezett védőpajzsokat használtak. A legrégebbi pajzs anyaga fából volt... Nézze csak: ez a fadarab szintén erre szolgált. Évszázadokkal ezelőtt. Még el sem rohadt. A betemetés után ugyanis levegő nélkül maradt, nem oxidálódhatott és kibírta az ásványok állandó nyomása alatt. Ugyancsak megőrződött a bányászkalapács s fanyelének egy töredéke. Ennyi év után!- Mit gondol, hány éves lehet ez a fadarab? - kérdezősködik Oliver Finka. Furcsa! Hiszen az igazi fa legtöbbször köralakú és nem az elipszisre hasonlít. Ez pedig ilyen. Különleges, igazán különleges!- A régi bányapajzsot átadtuk a nyitrai (Nitra) archeológusoknak, nézzék át minél jobban. Ők ahhoz a végkövetkeztetéshez jutottak, hogy az ásványokkal elipszis alakúra összenyomott fa 1070- ből való. Ez azt jelenti, hogy már a második század elején Kremnicában létezett bánya. Tehát a kremnicai bányászat jóval nagyobb múltú, mint az Írásos adatokból (1328) kiderült. Az arany- és ezüstére kezdeti kitermeléséről, hiteles történelmi adatok nem maradtak fenn, de az elipszis alakú fa is azt bizonyítja, hogy a kremnicai lelőhely már ezer évvel ezelőtt ismert volt. Akkoriban a fejtés kézzel történt. A leggyakoribb eszköz a fejsze és a vasék volt. Ily módon havonta egy méterrel jutottak előbbre, ma fúrással, robbantással és más korszerű módszerekkel a bányászok havonta 30 méteres folyosót bontanak ki. TÖBBMILLIÓ TONNÁS KÉSZLETEK A felmérésre szolgáló kremnicai Andrej aknát az ottani bányászok önerőből tárták föl. Felhasználva erre az összevont pénzeszközöket és a központi alapot. Pajzsot és egyéb felszerelést a Liptovská Dúbrava-i és a Hodruáa-Hámrei testvérüzemből kaptak hozzá.-A felmérés célja az, hogy igazolja a több mint 2 millió 364 tonnás készletet, amelynek minimális fémtartalma egy tonna ércből másfél gramm arany és 15 gramm ezüst - állapítja meg Marián Fu- ták, a kremnicai ércbányák gazdasági igazgatóhelyettese. - A készlet felmérése az év végére készül el. Az érc fémtartalmának laboratóriumi elemzését kísérleti üzemegységünkben végezzük el. Jelenleg „Az aranytartalmú nyersanyagból nyert arany előállítása“ című feladatunk keretében tart a kísérleti gépsor megépítése, mégpedig a régi lúgozó üzemegység részbeni rekonstrukciójával. Jövő év áprilisától kipróbáljuk az arany-ezüsttar- talmú ércek feldolgozásának új technológiáját is. A Spiéská Nová Ves-i földtani kutatók közreműködésével feltételezzük, hogy 1989 végéig 6,5 millió tonna arany-ezüsttartalmú ércet sikerül feltárnunk a átureci lelőhelyen külszíni fejtésre. A fémnyerés új előállítási módjának technológiai problémáit a krempicaiak ja prágai Érckutató Intézet munkatársaival együttműködve oldották meg. Finka mérnök erről így beszél:- Az alacsony arany- és ezüsttartalmú ércben az arany mikroszkopikusan szétszóródva található meg, nem pedig egész szemcsékben. A korábban alkalmázott flotációs módszerrel ezt az értékes fémet nehezen tudtuk volna kinyerni az ércből. Ez úgynevezett kianizálással lehetséges, vagyis, hogy az ércet finomra őröljük és közvetlen lúgozása közben kianidot adunk hozzá. A lúgozás után arany és ezüstoldatot kapunk, amelyből horgany hozzáadásával és további kikészítéssel aranyat és ezüstöt nyerünk- Azt hiszem, külön nem kell hangsúlyoznom, a kianid alkalmazásának veszélyét. Erre is gondoltak. A kianizálás technológiája zárt körű lesz, a gépi berendezések alatti burkolóalapzat, a tartályok és az állványok biztonságosak, megakadályozzák a kianidszivárgást. Ez az anyag a termelési folyamatban körforgásban lesz, s ha mégis valamilyen módon szivárogni kezdene, azt felfoghatják egy ülepítő tartályba.- Az egykori flotációs kikészítő részleg felújítását tavaly áprilisban kezdtük el - folytatja. - Jövő év áprilisában már szeretnénk beindítani a kísérleti üzemegységet, a kianizálással együtt. A rekonstrukció kivitelezésébe besegítenek a 2iar nad Hronom-i SZNF vállalat építési üzemének dolgozói is. Most visszaadják azt a segítséget, amelyet több éven át éppen ebben a kikészítőben nyújtottunk nekik a kriolit regenerálásával. Kétezerig - ha elegendő nyersanyaguk lesz - az arany-ezüsttartalmú érc fejtésének és kikészítésének jelentős bővítését tervezik. Jövőre állítanák elő az első hét kilogramm aranyat és 54 kilogramm ezüstöt. Kétezerben 60 kilogramm arany és 450 kilogramm ezüst elkészítésével számolnak. Visszatérnek tehát a kremnicai aranyidők. JÚLIUS TADIAN • A kremnicai Andrej akna bejárata (A szerző felvételei) ROMÁNIAI HÉTKÖZNAPOK IV. A PIRAMIS CSÚCSÁN F ocsanitól nem messze található Románia egyik legkorszerűbb sertéstenyésztési kutatóbázisa. Itt szaporítják és nevelik Vrancea megye törzsállományát. Modern farmokon, az állattartás korszerű eszközeivel. A komplexum igazgatója Constandache Ionéi, ismert romániai szakember. Nemegyszer járt már külföldi tanulmányúton, számos publikációt irt, több éves tapasztalattal rendelkező kutató. És szerény ember, állítják ismerői, akik közül néhányan társaságunkban vannak, amikor leülünk beszélgetni az igazgatói irodában. Constandache Ionéi erre csak annyit mond: „A szerénység nem kutatási feladat.“ És máris témát vált, hogy minél többet elmondjon a komplexum tevékenységéről. (Sertéstörzsállomány tenyésztésével foglalkozunk, innen látjuk el fajtiszta állatokkal Vranceán túl néhány megyénket is. Állomásunkon voltaképpen kétféle tevékenység összpontosul: a valódi kutatómunka, a nemesítés és a sertésfeldolgozás. Tizenegy éve létezünk, akkor kezdtük el a hazai és külföldi fajták tenyésztését.). Elmeséli, hogy egyszer csehszlovák szakemberek is meglátogatták az állomást. Hasznos és érdekes véleménycserét folytattak. Végül is szorosabb együttműködés nem bontakozott ki köztük, de kapcsolataik közvetve továbbra is fennállnak. A farmokból, amelyeken a tényésztés folyik, három van. Mindegyikben 500 koca és 50 kan. Három tiszta fajta van náluk: a. nagy fehér, a yorkshire és a landrace. Minden farmon hétezer állat. Az 1500 koca évente 30-32 ezer malacot hoz világra, az elválasztott növendékek száma 24-26 ezer között mozog. Ebből 14 ezer darab tenyésztésre marad - nemenként fele-fele arányban, tízezret pedig 100-110 kilósra hizlalnak. Ebből ezer tonna húst kapnak, aminek egyik felét a húskombinátba küldik, a másikat feldolgozzák. Mindezt — a karbantartással együtt - mindössze 180-an végzik. Az állattenyésztésben jártasabbak máris számolhatnak, hátha érdekes összehasonlítani valójuk akad. (Állami célpogram alapján dolgozunk, ez kutatómunkánk iránytűje. Hat olyan állomás van az országban, mint a miénk, ahol tiszta fajták tenyésztésével foglalkoznak. Nézze csak azt a piramisszerú ábrát a falon. A csúcsához tartozunk. Alattunk még két sávban más állomások találhatók, de ők már a keresztezett hibrideket tenyésztik.) Kitér még a keresztezések különféle változataira, eljutunk tehát a genetika világába, a legjobb genetikai alap megőrzésének fontosságához. (Évente mintegy 24 ezer malacot választunk el. A koca öt hétig szoptat, aztán a harmincötödiktől a kilencvenedik napig külön bokszokban neveljük a malacokat. Háromtól hathónapos korukig teszteljük addigi munkánk eredményeit. Mérjük a napi súlygyarapodást, a zsírréteget. S mindezt az élő malacokon - ultrahanggal. Hat hónap elteltével következik az egyedek osztályozása. Ekkor tízből egyet mindig levágunk és ily módon is ellenőrizzük paramétereit.) Áthiv a szomszédos helyiségbe. A falakon körös-körül grafikonok, táblázatok - számadatokkal. (Jártam sok tudományos értekezleten, szerte a világban. Voltam az USA-ban, Svédországban és másutt, ismerem az élvonalbeli országok eredményeit. Itteni eredményeink összehasonlíthatóak ezekkel. Jó a genetikai alapunk is. Egyelőre csak természetes megtermékenyítést alkalmazunk, de rövidesen már a mesterségest is bevezetjük. Ebben van mit átvennünk a világ élvonalától.) Amikor létrehozták a komplexumot, mindössze Moldávia északi részére orientálódott. És ma? Országos méretekben is az első helyen található. Tevékenysége szerteágazó, kiterjed Románia majdhogynem egész területére. Tehát kétszeresen is ama képzeletbeli ^piramis csúcsára kerültek. Reménykedtem - fehér köpenyben és gumicsizmában - körülnézünk a komplexumban is. Vendéglátóink másként gondolták. Körszemle helyett inkább ebédre hívtak, saját készítményeikből. Elmaradt a látnivaló, így aztán csak az elmondottakból meríthettem. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ SZÚ 6 1985. IX. 6.
