Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

ca 'it Rudolf Povarnyicin újabb álmot váltott valóra EGY ISMERETLEN NYOMÁBAN Hír: Rudolf Povarnyicin Donyeckben, a Szovjet Atlétikai Kupa elődöntőjében 240 cm-re javította a férfi magasugrás világcsúcsát. A véletlen folytán éppen én vol­tam az ügyeletes a sportrovatban azon az augusztus 11 -i vasárnap délutánon. Úgy öt óra tájt kaptam a jelentést a távirati irodából. Az első pillantásra azt hittem, valami tévedés van a dologban, mert - mi tagadás - az életben soha nem hallottam erről a szovjet fiúról. Amikor kis idő múlva megerősítet­ték a hirt, lapozni kezdtem a tava­lyi ranglistákat, archívumi anyaga­imat. Sehol még csak egy bejegy­zést sem találtam. Felhívtam né­hány atlétikával foglalkozó kollé­gát, de náluk sem jártam szeren­csével. Másnap hát csak egy rö­vidke hír jelent meg a lapokban arról, hogy az atlétikában megdőlt egy újabb állomhatái*. Az első em­ber túljutott a 240 centiméteren. S ami az egészben a legérdeke­sebb, nem a világrekorder kínai Csu Csien-hua, sem a fedettpá­lyás Európa-csúcstartó svéd Pat­rick Sjöberg, vagy az Európabaj- nok nyugatnémet Dietmar Mögen- burg, még csak nem is a világbaj­nok szovjet Gennagyij Avgyejen- ko, vagy tehetséges honfitársa, Igor Paklin és Valerij Szereda hódította meg ezt a magasságot. Hanem egy ismeretlen, aki jött, látott, győzött - s egy csapásra megismerte nevét az egész világ. Ján Zvara idei mérlege: 4 országos csúcs A magasugrás nem tartozott a hazai atlétika erős szá­mai közé. Európa és a világ leg­jobbjainak sorába csak 230 centi­méter fölötti eredménnyel lehet felzárkózni, ilyen ugrónk pedig nem volt. Legaláb is 1985 február­jáig. Az idei fedettpályás országos bajnokságon megtört a jég. Jablo­nec nad Nisouban jött egy ,,gyet- vai legény“, s könnyedén átrepült a 230 cm fölött. Ján Zvara kimondhatatlanul boldog volt a sikeres harmadik kísérlet után. Amikor elmondta tör­ténetét, megértettük okát. Detvában, az iparitanuló-iskolá- ban Juraj Durica figyelt föl rá. Négyszázat futott, hármast ugrott, de egyiket sem különösebben jól. Egy Banská Bystrica-i versenyen látták meg az ottani Dukla szakve­zetői, s a következő évadtól már Frantiéek Vavrinőik irányításával készült. De ott sem ért el komo­lyabb eredményeket (amikor a kezdet elemzésében idáig ért csúcstartónk, ironikus színezetű lett a hangja), sőt... Vavrinőíkot hamarosan átvezényelték a fut­ballhoz, Ján Zvarát pedig eltaná­csolták, mondván: „ Nincs pers­pektívája mint hármasugrónak“. A kellemetlen emlék - vettük észre - még ma is fáj. Igaz, a siker hamar feledteti az emberrel, hogy valaha, valahol igazságtalanok voltak vele szemben. Persze, a dolog úgy is fölfogható, hogy talán szerencséje volt, hogy el­küldték, mert, ha ottmarad, talán egyike lett volna az elveszett te­hetségeknek. Zvarát persze sokáig bántotta az eset, kedvetlenül jött-ment. De a Kutná Hora-i katonai klubban Jaroslav HanuS nem hagyta any- nyiban a dolgot, lábra állította a fi­út. Magasugrót faragott belőle. KI EZ A SZOVJET FIÚ Rudolf Povarnyicin 1962. júli­us 12-én született az Udmurt ASZSZK egy kis falujában, Vot- kinszkban. Tizenkét éves kora óta sportol - az akkor már 170 cm magas fiú a kosárlabdát is ügye­sen kergette, sót, úszóeredményei is nagy jövőt ígértek. Négy eszten­dővel később mégis az atlétikai pályán kötött ki. Az öreg, ollózó stílussal még a 135 cm-rel is ne­hezen birkózott meg. Akkori edző­je Vlagyimir Reut rábeszélte: pró­bálkozzon a Floppal. Közben tel­tek az évek... 1980-ban Kijevbe költözött Rudolf Povarnyicin, hogy az egykori magasugró, Vlagyimir Kiba irányítása alatt dolgozzon tovább. Igaz, akkorra jócskán megnőtt, megerősödött. 201 cm magas lett, 75 kiló.- A fiúnak nagyszerű nekifutása volt, kitűnően rugaszkodott el, de a léc fölötti munkája borzalmas volt - mondta róla mestere. - Ah­hoz, hogy a technikája tökélete­sebb legyen, időre volt szükség. Tizenkilenc évesen 215, egy évre rá 218, majd 222 volt az egyéni csúcsa. Tavaly viszont a fedettpályás idényben megsé­rült, sokáig pihennie kellett, s nyá­ron semmi sem akart sikerülni. Tizenhétszer ugrotta át a 200 cm-t, S éppen Hanuá volt az első, aki tehetséget látott benne. Felhívta hát volt edzőjét, Jaroslav Kővárt, aki első látásra kapott a magasug­rón. Pedig Kovaf addig senkit sem fogadott be csak úgy a Spartába. Az új klubban sokat tanult Zvara.- Kezdetben kicsit faragatlan­nak tűnt - vallotta róla mestere -, • Ján Zvara még egyszer meg­nézi magának a lécet mielőtt nekifut (Vojtíéek felvétele) de lenyűgözött rugalmassága, kü­lönös stílusa. Wessig csinálja ha­sonlóképpen, a lendítő lábát egye­nesen tartja, mint a stradlnál, pe­dig Floppot ugrik. Hamarosan rá­jöttem, nemcsak ennyi írható a ja­vára. Egyenes, jelleme, szorgal­de a 221-gyei soha nem tudott megbirkózni. - Márpedig aki eny- nyit nem tud, nincs semmi keres­nivalója a magasugrószektorban! - határozta el, s azt is, abbahagy­ja. De Vlagyimir Kiba másként lát­ta. Segítségére sietett a szovjet válogatott főedzője, Igor-Ter Ovaneszjan, az egykori távolug- ró-világcsúcstartó, s rábeszélték Rudolfot, maradjon. Ovaneszjannak jó a szeme. Er­ről már többször is meggyőződ­hettünk. 1983-ban 6 volt az, aki foggal-körömmel harcolt azért, hogy az akkor ismeretlen Szergej Bubka és Avgyejenko helyet kapjon a helsinki VB-re utazó csa­patban. S emlékezzünk! Mindkettő világbajnokként tért haza.- Már tavaly láttam, hogy a fiú rendkívül jó képességű - nyilat­kozta Ovaneszjan a 240 cm legyő­zőjéről. - S amikor az idei Zna- menszkij-emlékversenyen átug­rotta a kétszázhuszonhat centit, tudtam, hogy nem tévedtem... TIZENNÉGY UGRÁS Amíg Rudolf Povarnyicin eljutott a világcsúcsmagasságig, nem ke­vesebb, mint 14-szer futott neki. Ötször javította meg egyéni leg­jobbját. 213 cm-en kezdett, majd a 221, 224, 226, 228, 230, 232-őt is első kísérletre ugrotta. A 235-ön már mindháromra szüksége volt. Az első két próbálkozás a 240 cm- en pocsék volt.- Amikor megláttam a lécet félni kezdtem - kommentálta az újdon­■ ■■■■■ 1.1 ■ ■ ■ ■ I ma, vasakarata igen közelhozta hozzám tanítványomat. S tavaly már azt is sejtettem, nem tarthat sokáig, és túljut a kétszázharminc centiméteren. Tavalyelőtt 195 volt Zvara egyéni csúcsa, tavaly fedettpályán 215-öt ugrott, a szabadban már 220-at is. Amikor Jablonecben megkér­deztem tőle, hol érzi magát ottho­nosabban, a csarnokban vagy a stadionban, furcsán mosolygott. A válaszból derült ki, hogy össze­hasonlításra még nem is nagyon volt alkalma, hiszen a szabadban csak egy idényt ért meg. S az idén a másikat. Méghozzá nem akármilyet. A Roáicky-emlék- versenyen már a 231 cm-es ma­gasság sem tudott neki ellenállni, s természetesen ez új országos rekordot jelentett. Aztán még két­szer toldotta meg a csúcsot. Előbb 232-re, majd legutóbb, a prágai országos bajnokságon 233-ra mó­dosította értékét. Az örök világranglista első tiz helyezettje között ugyan még nem szerepel a neve, de Ján Zvarát egyre többet emlegetik a nemzet­közi porondon is. Moszkvában, az Európa Kupa A-döntőjében ő sze­rezte a legnagyobb meglepetést. Megnyerte versenyszámát, olyan ellenfeleket utasítva maga mögé mint Paklin, Thránhardt vagy Wszola. A kontinensválogatott összeállításánál az ő neve is szó­ba került, de az európai szövetség képviselői egyelőre a tapasztal­tabb svéd Sjöbergnek szavaztak bizalmat. Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy a csehszlovák ma­gasugróról a jövőben még sokat hallunk. Az oldalt írta: URBÁN KLÁRA ■■■■■■■■■■■■■■■■ „A gyetvai legény“ története • Öröm a világcsúcs után - Rudolf Povarnyicin és edzője. Vlagyi­mir Kiba (ÖSTK-felvétel) sült rekorder az eseményt -, lába­im remegtek. Aztán mégis össz­pontosítani tudtam minden erő­met, tudásomat. Világossá vált számomra, hogy ezen a verse­nyen már oly sokat nyertem... LÉLEKTANI AKADÁLY? Főként az ugrók esetében sok szó esik a lélektani akadályról. Annak idején Szergej Bubka is elmondta, edzésen, vagy talán versenyen is megvolt már sokszor a hat méter, de akkor nem tudato­sította a magasságot. Az okfejtés­ben nyilván van valami igazság. Hiszen Mögenburg, Sjöberg, Csi­en-hua, Peklin és Avgyejenko kí­sérletei láttán sokszor ugrottunk föl a lelátón, mondván: Lábukban volt az a világcsúcs. Jelentett-e bizonyos előnyt Po­varnyicin számára, hogy mind ez idáig messze volt a 240 cm-től (14 cm-re), s ezért nyilván nem is nagyon foglalkozott vele? Magá­val ragadta az a sikerélmény, amit a 230 átugrása jelentett? Talán igen, talán nem. Talán még a fő­hős sem ismeri a választ. De egy bizonyos, sikerült. Augusztus 11-én délután, ami­kor a győzelmi emelvény legfelső fokán átvette a frissen irt okleve­let, még egyszer megnézte a be­jegyzést. A fehér papiron csillogott a fekete szám: 2 m 40 cm. Tenye­rébe temette fejét, és csöndben ezt motyogta: - Nem tudom el­hinni! Aztán valaki megszorította a kezét. Mestere volt az, Vlagyimir Kiba - No, fiú, most kezdődik csak az igazi munka. Mert be kell bizo­nyítanod, hogy nem véletlenül ju­tottál túl ezen a magasságon S ne feledd, Te hívtad ki a nagyo­kat, akik talán már holnap vála­szolnak.. . Számok, tények, adatok A magasugrás történetében mindig voltak kisebb- nagyobb teljesítmény-kilengések (negatív és pozitív értelem­ben is), viszont egyetlen verseny folyamán még soha nem volt ekkora javulás. A kővetkező táblázat azt mutatja, meny­nyit javítottak eredményükön egy esztendő alatt az atléták. 1911/12 Horine (amerikai) 8 cm: 193-201 1923/24 Osborne (am.) 7 cm: 196-203 1935/36 Johnson (am.) 6 cm: 201-207 1955/56 Dumas (am.) 7 cm: 208-215 1959/60 Thomas (am.) 7 cm: 216-223 1959/60 Brumel (szovjet) 19 cm: 201-220 1967/68 Fosbury (am.) 14 cm: 210-224 1970/71 Matsdorf (am.) 12 cm: 217-229 1972/73 Stones (am.) 9 cm: 221-230 1976/77 Jascsenko (szovjet) 11 cm: 222-233 1979/80 Wessig (NDK-beli) 15 cm: 221-236 1983/84 Sotomayor (kubai) 16 cm: 217-233. A világcsúcs fejlődése 1973 óta 230 Dwight Stones (am.) 231 Stones 232 Stones 233 Vlagyimir Jascsenko (szovjet) 234 Jascsenko 235 Jacek Wszola (lengyel) 235 Dietmar Mögenburg (NSZK-beli) 236 Gerd Wessig (NDK-beli) 237 Csu Csien-hua (kínai) 238 Csu Csien-hua 239 Csu Csien-hua 240 Rudolf Povarnyicin (szovjet) München, 1973 Philadelphia, 1976 Philadelphia, 1976 Richmond, 1977 Tbiliszi, 1978 Eberstadt, 1980 Fürth, 1980 Moszkva, 1980 Peking, 1983 Sanghaj, 1983 Eberstadt, 1984 Donyeck, 1985 Minden idők legjobbjai 240 Rudolf Povarnyicin (szül. 1962) 239 Csu Csien-hua (63) 238 Patrick Sjöberg (svéd, 64) 237 Valerij Szereda (szovjet, 59) 237 Carlo Thránhardt (NSZK-beli, 57) 236 Gerd Wessig (59) 236 Szergej Zaszimovics (szovjet, 62) 236 Dietmar Mögenburg (61) 236 Eddy Annys (belga, 58) 235 Jacek Wszola (56) 235 James Howard (am., 59) 235 Sorin Mátéi (román, 63) Donyeck, 1985 Eberstadt, 1984 Eberstadt, 1985 Rieti, 1984 Rieti, 1:984 Moszkva, 1980 Taskent, 1984 Eberstadt, 1984 Gent, 1985 Eberstadt, 1980 Houston, 1985 Bukarest, 1985 #ÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 1,5. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. í

Next

/
Thumbnails
Contents