Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-23 / 34. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Különleges áramtermelési módok A villamos energiát a jelenlegi hőerőművekben több fokozatban állítják elő. Minden fokozat egyúttal energiaveszteséget is jelent. Ezért célszerű lenne a közbenső fokozatok kiiktatása. Ez valósul meg azokon a berendezéseken, amelyek a hót közvetlenül alakítják át villamos energiává. E berendezések legfőbb előnye, hogy nincs mozgó alkatrészük. TERMOELEKTROMOS GENERÁTOROK Ezek működése az ún. termo- elektromos hatásokon alapul, amelyeket a múlt században fe­deztek fel. Az egyik a Peltier- hatás, a másik a Seebeck-jelen- ség. Ez a jelenség abban nyilvánul meg, hogy két különböző anyagú vezetőből álló áramkörben, amelyben T, és T2 különböző hő­mérsékletű a fémek érintkezési helye, a hómérséklet-különbség- gei arányos U, feszültség kelet­kezik. U, = a(T-T2), ahol az a a Seebeck-együttható. Bár e hatást már a múlt század­ban felfedezték, gyakorlati alkal­mazását nem tudták elérni. A helyzet akkor változott meg, amikor elkezdődött a félvezetők egyre szélesebb körű használata. A félvezetők elméletének fejlődé­sével előre jelezhetövé váltak tu­lajdonságaik, s ezek ötvözés, illet­ve alakítási eljárások segítségével Sózóddalclc 3 £ TÖ£eléa**/ag* ' Mc/e^/ío gin ták. A Szovjetunióban 1970-ben hozták létre a világ első termő- emissziós átalakítóját, a Topázt, amely 10 kW kimeneti teljesítmé­nyű volt. A termoemissziós energiaátalakító megalkotása az elvi egyszerűség ellenére komoly mérnöki feladatot jelent. A legna­gyobb nehézséget az okozza, hogy nagy hőmérsékleten, erős áramok és neutronfluxusok köze­pette hosszan és megbízhatóan működő anyagokat kell alkalmaz­ni, illetve ilyen szerkezeteket kell kialakítani. FÉNYELEKTROMOS ÁTALAKÍTÓK A fényelektromos átalakítók az elektromágneses sugárzást ala­kítják át villamos energiává. A kiin­duló sugárzás lehet hő- vagy más fajta energia. Leginkább a Nap elektromágneses sugárzása, a fény jöhet számításba. A fónyelektromos jelenség lé­nyege az, hogy a fényelektromos A nyílt ciklusú MHD berendezés felépítésének vázlata: 1 - komp­resszor, 2 - előmelegítő, 3 - égőkamra, 4 - fúvóka, 5 - az MHD- generátor csatornája, 6 - dlffúzor, 7 - gőzgenerátor, 8 - adaléklevá­lasztó, 9 - kémény ÚJ SZÚ 1985. Vili. 23. tág határok között változtathatók lettek. A termoelektródákhoz a megfelelő hőmérsékleti különb­ségek szempontjából a legalkal­masabb anyagoknak az ón, az ólom, a bizmut, az antimón, a tel­lur, a szelén stb. elemek ötvözetei és vegyületei látszanak. Az ezekből előállított termo- elektromos generátorokat nagy előállítási költségük miatt nem al­kalmazzák a nagy energetikai be­rendezésekben, felhasználási te­rületük az aránylag kis teljesítmé­nyű, egyedi áramtermelő beren­dezésekre szűkül. Habár a termo- elektromos generátorok szerkeze­ti anyagait állandóan tökéletesítik, technológiájukat javítják, olcsóbbá teszik, ma még nem számolha- jnk széles körű elterjedésükkel az energiaiparban. Úgy tűnik, hogy távlatilag is csak kisebb telje­sítőképességű egyedi berendezé­sekben lesznek alkalmazhatók. TERMOEMISSZIÓS ENERGIAÁTALAKÍTÁS A termoelektromos emisszió lé­nyege az, hogy ha egy fémet lég­üres térben T hőmérsékletre me­legítünk, akkor bizonyos mennyi­ségű elektronja a légüres térbe megy át. Az elektronoknak áram­lásuk közben le kell küzdeniük egy bizonyos energiaszintet, amit kilé­pési munkának neveznek. Nagy­sága néhány elektronvolt. Kisebb hőmérsékleten a szabad elektro­nok átlagos energiája lényegesen kisebb, mint a kilépési munka, ezért csak jelentéktelen mennyi­ségű elektron léphet ki a légüres térbe. A hőmérséklet növekedésé­vel ez a mennyiség gyorsan nö­vekszik. A termikus eiektronsugár- zás jelenségét széles körben fel­használják elektroncsövekben, elektrongyorsítókban stb. Az utób­bi időben az ilyen készülékeket kisebb-nagyobb módosításokkal már űrkutatási berendezések energiaforrásaként is felhasznál­átalakító katódjában levő elektro­nok az elnyelt elektromágneses sugárzás hatására megváltoztat­ják energetikai állapotukat. Az első kísérletek során a fény­elektromos átalakítók megalkotá­sára a külső fónyelektromos jelen­séget hasznosították, amelynél a sugárzás hatására elektronok szabadulnak ki a katód fémfelüle­téből a környező légüres térbe. Ezek az energia-átalakítók azon­ban igen csekély hatásfokkal mű­ködnek, s ma főleg a sugárzás detektoraiként, s nem átalakító­ként használják ki őket. A fény­elektromos átalakítók fejlesztésé­ben több reménnyel kecsegtet a záróréteges átalakítókra való át­térés, amelyek belső fényelektro­mos jelenségeken alapulnak. A záróréteges átalakítókat n és p típusú félvezetőkből állítják össze. Ezek érintkező felületeinek megvalósítása és a külső vezetők zárása villamos áramot hoz létre. A megvilágítás megszűnésekor az áramtermelés is megszűnik. Eze- »ket a fényelektromos átalakítókat ma főleg szilíciumból és germáni- umból készítik. Az utóbbi 20 év alatt a fény­elektromos átalakítók az űrhajók fedélzeti villamosenergia-forrása- ként sokat fejlődtek. A leginkább elterjedt szilícium fényelektromos átalakítók a fejlesztés során 15 százalék körüli hatásfokot értek el. A galliumarzenid-típusú átalakítók hatásfoka laboratóriumi feltételek között elérte a 20 százalékot. A fényelektromos átalakítók azon­ban ma még nagyon drágák, főleg a tiszta félvezető anyagok és a technológia drágasága miatt. Az Egyesült Államokban az 1 W telje­sítményű átalakító ára körülbelül 50 dollár. A kutatás és a technoió^ giai fejlesztés arra irányul, hogy ezt a fajlagos költséget 50 centre csökkentsék. Ilyen költséggel a fényelektromos átalakító már versenyképes lehet a villamos­energia-termelésben alkalmazott egyéb forrásokkal. MAGNETO-HIDRODINAMIKUS ENERGIAÁTALAKÍTÓK A magneto-hidrodinamikus (MHD) energiaátalakítók legfonto­sabb eleme a MHD-generátor. Mű­ködési elve lényegében azonos a hagyományos elektromechani­kus generátorokéval. Mindkét esetben feszültség indukálódik a vezetőben, amely bizonyos se­bességgel keresztezi a mágneses tér erővonalait. Míg azonban a ha­gyományos generátorokban a ve­zető szilárd, az MHD-generáto- rokban vezetőként folyékony fé­met vagy plazmát alkalmaznak. A plazmás MHD berendezés nyitott vagy zárt ciklusú lehet. A nyitott ciklusban a mukaközegül szolgáló plazmát tüzelőanyagok égéstermékeiből nyerik, a zártban pedig valamilyen nemesgázt (héli­um, argon vagy neon) használnak. Ahhoz, hogy a gáz villamos veze­tővé váljon, nagyon nagy hőmér­sékletre kell hevíteni, hogy atomjai és molekulái ionizálódjanak. A ter­mészetes tüzelőanyagok elégeté­sekor legfeljebb 3600 K körüli hő­mérséklet érhető el. Ezen a hő­mérsékleten még nem kielégítő az égéstermékek vezetőképessége. Ezért az égéstermékekbe bizo­nyos mennyiségű, könnyen ioni­zálódó ún. sózóanyagot juttatnak (káliumot, céziumot stb.) A Szovjetunióban 1971 -ben he­lyezték üzembe a világ első nyílt ciklusú MHD erőművét. Teljesít­ménye 20 MW. Amint a mellékelt ábrán is látható, az ógókamrába tüzelőanyagot (földgázt), oxigén­nel dúsított levegőt, valamint só­zóanyagot adagolnak. A levegőt előzőleg kompresszor sűríti, majd az előmelegítóben 1500 K-re fel­hevítik. A keletkezett égéstermék vezetőképessége a sózóanyag hatására megfelel a követelmé­nyeknek. A keletkezett plazma a fúvókában 1000 m/s sebesség­re gyorsul fel, s innen a mintegy 2T erősségű mágneses térbe jut. A MHD-generátort elhagyvá a plazma hőmérséklete és sebessé­ge még nagy, ezért góztermelésre használják fel, amely aztán ha­gyományos gőzturbinák által villa­mos energiát állít elő. A gőzgene­rátorban az égéstermékekből eltá­volítják a sózóanyagot, amely Így újra hasznosíthatná válik. A nyílt ciklusú MHD berendezé­sek ígéretesek a jövő energiaellá­tása szempontjából. Főleg klasz- szikus hőerőművek részeként al­kalmazhatók. A számítások sze­rint ezzel a hőerőművek hatásfoka a mai 40 százalékról 50—55 szá­zalékra emelhető. A zárt ciklusú, folyékonyfémes berendezésekkel már több mint 20 éve folynak a kísérletek, de itt a remények kisebbek, mint a nyílt ciklusú berendezéseknél. Ismere­tes, hogy a gyorsneutronos atom­reaktorok hőhordozójaként folyé­kony fémet, leggyakrabban nátriu­mot alkalmaznak. A folyékony fém nagy villamos vezetőképessége folytán az MHD-generátor ideális munkaközege lehetne, problémát okoz azonban a megfelelő sebes­ségre való felgyorsítása. Ez ma még megoldatlan kérdés, ezért a folyékonyfémes MHD berende­zések napjainkban csak a labora­tóriumi kísérletek állapotában vannak. A zárt ciklusú, nemesgázzal üzemelő MHD berendezések megvalósítását a gázhútésú atomreaktorok alkalmazása tenné lehetővé. Ahhoz azonban, hogy az ilyen MHD berendezés kielégítően üzemeljen, körülbelül 1700°C-os gázhőmérsékletre van szükség. A hatvanas évek végéig erőteljes kutatás folyt ebben az irányban, de mert nyilvánvalóvá vált, hogy 1700 °C hőmérsékletű hűtőgázzal működő atomreaktorok létesítésé­re az- elkövetkező 15-20 évben nem kerül sor, az érdeklődés kissé alábbhagyott. KOVÁCS ZOLTÁN A Topoíéanyi Béke Bútorgyárban az energiatakarékossági Intézke­dések keretében bevezették az üzemben keletkező hulladékanyag, a fűrészpor gőztermelésre való elégetését A fúrészporelszlvó berendezések közvetlenül a kazánházba szállítják azt a másodlagos tüzelőanyagot amit azelőtt a szemétdombra hordtak ki. Az idei év első öt hónapja alatt az eljárás bevezetésével 307 tonna egyezmé­nyes tüzelőanyagot takarítottak meg, 215 ezer korona értékben, ami körülbelül 12 vagon szénnek felel meg. A felvételeken a kazánház fúrészporsilói láthatók, valamint Jozef Kuőera, a kazánház vezetője, amint a tüzelőanyag adagolását szabályozza. A ÖSTK felvétele Érdekességek, újdonságok Elektronikus fútésszabályozás A nagy fútökazánokon már évekkel ezelőtt megjelent a mikroprocesszoros szabá­lyozó berendezés. Családi há­zak kazánjaihoz azonban ed­dig túl drága volt, ezért csak igen ritkán alkalmazták. Ez év márciusában az NSZK-beli Elesta AG Elektronika cég for­galomba hozta a Futuresta el­nevezésű szabályozó rend­szerét, melynek eladási ára le­hetővé teszi, hogy a nagy lakó­telepi és gyári fútökazánokon kívül a családi házaknál is al- kalmazhatókká váljanak. A be­rendezés az utóbbi napok hő- mérsékleti viszonyai szerint szabályozza a fűtést. A fűtési görbét önműködően illeszti a családi ház, épület termikus viszonyaihoz. Más-más idő- programja van a fűtőkörre és a melegvízkörre, s ezen belül a munkanapokra és a pihenő­napokra is. A váltás nyomó­gombbal végezhető el. A téli időszakról a nyárira való átállí­tás szintén gombnyomásra tör­ténik. Adattárolója és integráló üzemóra-számlálója nem igé­nyel karbantartást. Nap- és szélenergia a távközlésben A nagy távolságok áthidalá­sára lakatlan területeken és nehéz terepviszonyok esetén a híradástechnikai összekötte­tésekhez előnyben részesítik a mikrohullámú láncokat a ká­belekkel szemben. A mikrohul­lámú rádióösszeköttetések vi­szonylag gyorsan kiépíthetők több-kevesebb közvetítő állo­más felépítésével, amelyek szakfelügyelet nélkül is meg­bízhatóan működhetnek, mi­közben az áramellátást dízel- generátorok vagy akkumuláto­rok biztosítják. A Siemens cég újabban nap- és szélgeneráto­rokat is alkalmaz a mikrohullá­mú láncok közbenső állomása­inak áramellátására, ahol ezt a földrajzi viszonyok lehetővé teszik. Ilyen jellegű például az egyiptomi megrendelésre ki­épített mikrohullámú hálózat a Sínai-félszígeten, valamint az Ománi Szuttanátusban léte­sített 1000 km-es hosszú siva­tagi mikrohullámú lánc. A ŐKD Dukla Praha vállalatnál elkezdték a hőcserélővel ellátott innovált PGVE 100-as kazánok gyártását Az új kazánok hatásfoka mintegy 2 százalékkal javult, s 4,35 arkralékkal növekedett a maxi­mális hőteljesítményük. A tüzelőanyag-megtakarítás 1000 kW telje­sítményre számítva óránként 2,4 kg folyékony tüzelőanyagnak, illetve 2,8 mi3 földgáznak felel meg. Az innovált kazánok további előnye a füstgázok hőmérsékletének a csökkenése, ami a füstveze­tékek és a kémény hóterhelését is mérsékli. A felvételen Miroslav Koníőek köszörüli, Josef Skuhravy pedig hegeszt! a kazánok első oldalát ÖSTK felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents