Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

■x Világszínház • A kétnyelvű - magyar és ro­mán tagozattal rendelkező - szat­mári Északi Színház az 1983-84- es évadban közel 450 előadást tartott, több mint 170 ezer néző előtt. A színház Szatmáron kívül számos városban - Zilahon, Nagybányán, Máramarosszige- ten, Visón, Tiszahosszúmezön- mutatta be új darabjait, minde­nütt kiugró sikerrel. A magyar ta­gozat Gárdonyi Géza Ida regé­nyének Kisfalussy Bálint által megzenésített darabját már 75- ször játszotta, de sikerként köny­velhető el Lovinescu darabja, az Élet és halál játéka a hamusiva­tagban, Kovács Ferenc rendezé­sében. A Parászka Miklós rendez­te Tíz ballada, a marosvásárhelyi ifjú színészek fesztiválján külön díjat nyert. A román tagozatnál Ecaterina Opruiu Nem vagyok az Eiffel-torony és Saéa Lichy cseh író Ólomkatona című színművé­nek bemutatója hozott nagyobb sikert. Az 1983/84-es évadot a szat­mári Északi Színház - immár ha­gyományként - nem a színház épületében, ahnem a város egyik üzemében nyitotta meg. Az Unió gépgyár és a Mondiala ruhagyár után idén az IPSUIC vegyipari gépgyár volt a műsoros évadnyitó színhelye. A színház ezzel is jelezte, hogy közelebb kíván kerülni a munkásokhoz, s ez az alkotó párbeszéd mindkét fél számára hasznos lehet. A tavalyi évad első premierjére- Benedek Elek Többsincs királyfi mesejátékának bemutatójára- Nagybányán került sor. A ma­gyar tagozat további bemutatói a következők voltak: Horia Lova- nescu Romba dőlt fellegvár, Kós Károly Budai Nagy Antal című drá­mája, Dumitru Solomon Arkhimé­dész titkos fegyvere című darabja, valamint a Karácsony Benő több művéből készült feldolgozás, a Sohasem késő. Bemutatta az Északi Színház a Szatmáron élő Soltész József író József Attiláról szóló darabját, A tehervonat cím­mel, továbbá Fejes Endre ismert regényének, a Jó estét nyár, jó estét szerelem-nek a megzenésí­tett változatát. • III. Richárdot Ramaz Cshik- vadze, a Szovjetunió nemzeti mű­vésze játssza a tbiliszi Sofa Rusz- taveli Állami Akadémiai Színház­ban. Shakespeare drámájának eredeti módon való színpadra állí­tása is bizonyítja, hogy ez a szín­ház jelenleg a világ legjobbjai közé tartozik. Ezt az NSZK-ban, Ju­goszláviában, Mexikóban, Angliá­ban, Görögországban, Olaszor­szágban, Svájcban, Franciaor­szágban, Lengyelországban és Bulgáriában megjelent kritikák ál­lapították meg. Ezzel a produkció­val együtt emlegetik a Brecht Kau­kázusi krétakör és Shakespeare Othello cimú drámák e szinházbeli előadásait is. A grúz szinházkultú- ra több évszázados hagyomá­nyokra tekinthet vissza. Jelenleg 32 hivatásos, ebből 18 prózai tár­sulat dolgozik a szovjet köztársa­ságban. A repertoár felét nemzeti klasszikus és mai szerzők művei alkotják, a másik része pedig a vi­lágirodalom, a Szovjetunió népei­nek drámái és mai külföldi szerzők műveiből tevődik össze. Az elmúlt évek legjellemzőbb változása, hogy a két legpatinásabb szinház, a Rusztaveli és a Mardzsanisvili nevét viselők, világszínvonalon te­vékenykedik. Ez elsősorban a ki­váló színészek és a két igen kép­zett rendező - Robert Sturua, illet­ve Remur Csheidze - érdeme. A múlt év végén a Pécsi Nemzeti Szín­házban bemutatták Alekszandr Vampi­lov Az idősebb fivér című darabját. Az ismert szovjet drámaíró művét Valerij Fokin szovjet rendező állította magyar színpadra. A kritikák alapján ítélve - teljes sikerrel. A nézők mint­egy újra, valóban felfedezték a szerzőt, akit Magyarországon már régóta ismernek. Igaz ugyan, Az idősebb fivér most először került közönség elé.- Azok a problémák, amelyekkel Vampilov e darabja foglalkozik - az emberek kapcsolat­teremtési képessége és egymás iránt tanúsí­tott, lélekből fakadó figyelme, a nemzedékek kapcsolata, az apák és fiúk viszonya egymás iránt, a család megőrzése - a magyar nézőhöz igen közelállónak bizonyultak - mondja Valerij Fokin rendező (akit a közelmúltban a moszk­vai Jermolova Drámai Színház főrendezőjévé neveztek ki). - Érdekes, de nem könnyű munka volt. Persze, ha valaki olyan társulattal találkozik, amely más iskolának és más ha­gyományoknak a híve, akkor időre van szűk­Vendégrendezések sikere A MOSZKVAI SZOVREMENNYIK RENDEZŐI PÉCSETT ség ahhoz, hogy a rendező és a színészek közös nyelvet találjanak, kölcsönösen megért­sék egymást. Műfaját tekintve ez a darab - tragikomédia, és ebben, mint ennek a drá­maírónak csaknem valamennyi művében, Csehov és Gogol szellemisége teljes mérték­ben „összefér egymással“...-A színészek lelkesen dolgoztak, s ez azzal az eredménnyel járt, hogy valóban meg­értették a jellemeket, behatoltak abba, amit Sztanyiszlavszkij „az emberi szellem életé­nek“ nevezett. A magyar színházművészet­ben ma az az irányzat bontakozott ki, amely különös figyelmet tanúsít Sztanyiszlavszkij hí­res rendszere iránt. A Pécsi Nemzeti Színhá­zat és a moszkvai Szovremennyik Színházat régi barátság fűzi egymáshoz, ezek testvértár­sulatok. És mindkét színház becsületére válik, hogy ez az együttműködési szerződés nem formális.- Első közös munkánk: a Szerelvény a hát­országban volt - mondja Galina Vocsek. a Szovremennyik Színház főrendezője. - En­nek a tragikus történetnek, ahogyan darabját maga a szerző, Mihail Roscsin drámaíró ne­vezte, a második világháború a témája. Ezt népeink egyaránt átélték, Roscsin darabjában nem a háború eseményeit, nem a fronton véghez vitt hőstetteket ábrázolja. Hősei nem bátor harcosok, hanem nők és gyermekek, akiket a sors arra ítélt, hogy egy szerelvényen tragikus útra induljanak a hátországba. A pécsi színházban Roscsin egy másik darabja is színre került Galina Volcsek rende­zésében. A Siessetek jót tenni témája már a címében benne rejlik, és földünk valamennyi lakója számára időszerű. Ezzel a két előadás­sal kapcsolatban érdekes művészi kísérlet történt: két magyar színésznő Moszkvába ment, hogy játsszon a Szerelvény a hátor­szágban előadásában, a Szovremennyik Szín­házban. Marina Nyejelova és Álla Pokrovszka- ja szovjet színésznők pedig a pécsi színpadon játszottak ebben a darabban. A magyar és a szovjet színésznők egyaránt anyanyelvükön mondták a szöveget, ez azonban egyáltalán nem befolyásolta az előadás minőségét, sem pedig a nézők reagálását.- Ha kölcsönösen megértjük egymást, ha fontos belső kapcsolat jött létre, akkor nálunk színészeknél egy különleges, közös nyelv ala­kul ki. Egyetlen célzás, gesztus, pillantás ele­gendő, és a másik azonnal megért mindent - mondja Galina Volcsek. - Emlékszem, ami­kor Alla Pokrovszkaja a Szerelvény a hátor­szágban magyarországi előadásában szere­pelt, már a legelső mondatoknál pontosan „beletalált“ a magyar szövegbe. Mivel nem ismeri a nyelvet, ez a lényeg valószínűtlen, fantasztikus megragadása volt - és viharos tapsot kapott. A Siessetek jót tenni előadásán megismétel­tük, sót még bonyolultabbá is tettük kísérletün­ket - ez alkalommal négy szereplőt cseréltünk. Úgy vélem, ez nem valamilyen színházi bű­vészmutatvány volt, hanem igazi művészi kí­sérlet, amely arról győzött meg bennünket, hogyha a színészek mélyrehatóan, tudatosan ábrázolják hőseik életét, akkor cselekedeteik, gondolataik fordítás nélkül is világossá és érthetővé válnak bármely ország nézői szá­mára. NATALIJA KUROVA (APN) A színészi érettség ideje Ctibor Filcík 65. születésnapjára A színészi jubileumok alkalmából születő írások legtöbbször a művészi pálya állomásai­nak, az egyes szerepeknek a felsorolására szorítkoznak. Kétségtelen, hogy mindennek megvan a maga tényékbe, adatokba sűrített jelentősége, hátteret adva mindahhoz, amit egy színész pályája kiteljesedésének idején tud. A hangsúly a tudáson van, amely egy­szerre szellemi állapot és fizikai készenlét, színészi alkotókészség és teremtő erő. Ctibor Filőík, a Szlovák Nemzeti Színház művésze, az elmúlt évadokban szerepek egész sorát játszotta el. Végignézve ezeken, azt is megállapíthatjuk, hogy igényességüket tekintve különböző színészi alapállást kíván­nak. Aligha felelhet meg a jellegükben eltérő szerepek kínálta feladatoknak az a színész, aki nem birtokolja e hivatás valamennyi mes­terségbeli eszközét, s nem képes az élő, kommunikáló emberi testet, szellemet, egyéni­séget minden alkalommal megfelelő módon mozgósítani. Filőík éppen ennek a sokoldalú­ságnak a birtokában teremt a Szlovák Nemzeti Szinház előadásaiban a drámák dialógusai­ban megfogalmazott összetevők mellett egye­di, az ő játékára oly jellemző többletet. Ennek a játékmódnak olyan kettős elemei is vannak, mint például a kedvességbe lopott számítás, vagy a ridegség mögül sugárzó lelki gazdag­ság. Színészként képes érzékeltetni Nezval Atlantisz cimú drámájában, hogy a népe, or­Ctibor Filőík Jan Jílek Az én váram című darabjában. szága dicsőségére hivatkozó Uralkodó, ami­kor a köz nevében beszél, mindvégig önmagá­ra, sikereire gondol. Barő-lvan Ketten című drámájában az öre­get játszva úgy kelti fel a nézőben az öregség fizikai illúzióját, hogy közben a fiatalság cse­lekvését is érzékelteti, amely képes a lelkiis­meret felébresztésére, számonkérésre, ördö- ' gi és angyali ez az öregember, s a Kis Színpadon e nagy színész régebbi nagy sze­repeinek goethei kérdéseit is közvetíti felénk. 1984 legjobb színészi alakításaiért Ctibor Filőík idén megkapta az Andrej Bagar-dijat, az előbb említett öreg és az Osztrovszkij Jöve­delmező állás című komédiájának Akim Ju- szov szerepében nyújtott alakításokért. Ez az arisztokrata-udvarokban sürgő-forgó hivatal­nok-figura tudatában van önmaga becstelen­ségének, s talán éppen ezért mindent és mindenkit túlél. Alkalmazkodóképessége több­szöröse az emberi jellemének. Juszovnak ebben a színészi értelmezésben nincs egyéni­sége, de cserélhető (ál)arcai, gumigerince és macskajárása van. Felejthetetlen pillanatok sorával ajándékoz meg bennünket Filőík. Egy százhúsz fokos meghajlásából még ki sem egyenesedve kinéz a nézőtérre, s ebben a pil­lanatban értelmezi önmaga cselekvését. Legutóbb Ronald Harwood Az öltöztető cí­mű darabjában láttam. Sir, az öreg színész olykor már gyermeteg módon ragaszkodik szerepeihez. Éppen Lear királyt játssza, sze­repet, amibe bele lehet halni. A drámaíró a tájo­ló ripacs-társulat életén keresztül vall a szín­házról, amelyet hit nélkül még ebben a társa­ságban sem lehet játszani. A dráma természe­téből ered, hogy az öreg színész belehal a hitébe, hogy ő színész. Tökéletes illúzió, az illúziókeltésre nem képes vándortársulatról. Filőík mindenekelőtt egy sebezhető öregem­bert formált Sirböl, elhitetve velünk, hogy az egyén szempontjából a belső meggyőződés, a hit a döntő. Annál szánalmasabb és nevet­ségesebb az effajta ember, minél kicsinye­sebb, értéktelenebb az, amiben hisz. Sir hité­nek tisztessége mellett nincs ott az érték, így nincs meg az élet teljessége sem. Ctibor Filőík augusztus 15-én volt hatvanöt éves. Olyan színészként alkot, aki Shakes­peare Hamletiének szavai szerint szolgálja a színházat: ,,Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez." DUSZA ISTVÁN lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll V é ÚJ szó 14 1985. Vili. 16 I 3 1 « I 10 1 * I c I c a I s, i i 1 « I o I co I 4 is. t w ® s ᣠc : vs g* I |l I<§! I

Next

/
Thumbnails
Contents