Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Orvosok az igazság szolgálatában lustitia, az igazságszolgáltatás bekötött szemű istennője sem mindentudó. A bíróságnak mérlegelnie kell, fontolóra venni minden lényeges körülményt s csak a tények ismeretében alkalmaznia a jogszabályt. A tények megismerésére viszont gyakran nem elég a jog ismerete, s ilyenkor jutnak szóhoz a nyomozószervek vagy a bíróság által kirendelt szakértők, elsősorban a szakértői hivatás legrégibb gyakorlói, az orvosok. Bratislavai székhelyük - a törvényszéki orvostani intézet - csak néhány percnyire van az igazságügyi palota épületétől. Ide látogattunk el, hogy munkájukról legalább némi ízelítőt nyerjünk.-Az intézetünkben - mondja dr. Milan Kokavec professzor - nem csupán orvosok dolgoznak, hanem pszichológus, pszichiáter, gyógyszerész és vegyész is, hogy a problémákat más tudományágazatok művelőinek ismereteivel kiegészítve vizsgálhassuk meg. Az intézet falain belül a tulajdonképpeni szakértői tevékenység mellett még tudományos és pedagógiai munka is folyik. A szakértői munkát hatósági felkérésre végezzük; az a feladatunk, hogy a hatóságok által feltett kérdésekre válaszolva közöljük velük objektív és tudományosan megalapozott megfigyeléseinket, észrevételeinket. Vérmintákat vizsgálunk vitás esetekben az apaság megállapítása, esetleg kizárása céljából, máskor pedig azért, hogy megállapítsuk a vér alkoholtartalmának szintjét, vagyis hogy ittas volt-e a vérmintát adó személy. Boncolásokat végzünk, hogy megállapítsuk a halál okát, s más körülményeket, amelyek nemcsak az igazságos ítélet meghozatalát, hanem már a nyomozást is befolyásolhatják, meggyorsíthatják. Mamipság egy-egy súlyos bűnténynél vagy annak gyanújánál egyre gyakrabban alakul ki egyfajta csoportmunka, amelyben mi is részt veszünk. A bűntett helyszínén maradt jelekből olykor legalább hozzávetőlegesen megállapítható a tettes pszichikai állapota, az indítékai, s azzal, hogy a történteket objektivizálni tudjuk, jelentősen leszűkíthető a gyanúsítottak köre. Sohasem mondhatunk azonban véleményt az úgynevezett jogi kérdésekről, például, hogy gyilkosság történt-e; legfeljebb annyit, hogy idegen személy közrehatása okozta a halált.- Miből indulnak ki a halál okának megállapításánál?-A boncolás előtt külön munkatervet dolgozunk ki. A halál mindig valamilyen külső vagy belső elváltozás eredménye. Külsőleg is észlelhető elváltozásokat, sebeket okoznak a fegyverek. A sebekből megállapíthatjuk milyen tárggyal, fegyverrel okozták őket, szúrt vagy vágott sebnél a penge szélességét és hosszúságát, s ha megkapjuk a gyanúsított fegyverét, akkor azt is, hogy az a fegyver okozhatta-e a holttesten található sebeket. A belső szervek és a test folyadékainak elváltozásaiból bizonyítani tudjuk a mérgezést s más külső behatásokat. Tökéletes gyilkosság nincs! A krimiszerzők és a laikusok gyakran találnak ki olyan halálnemeket, amelyekről az orvosszakértő állítólag soha nem tudná bizonyítani erőszakos voltukat. Nos, megnyugtathatom, hogy manapság - a tudományos ismeretek özönének korában - az ilyen kitalálásokat egyre inkább a dajkamesék világába utalhatjuk. Minden emberi cselekvésnek jele marad a külvilágban, s ez megtalálható. Odáig jutottunk, hogy bizonyos vegyi vizsgálatok eredményei alapján megtudhatjuk, ha az áldozat a halál pillanatában stresszben volt. Próbálkoztak már azzal is, hogy a gyilkosságot vízbefúlásnak álcázzák. Ez sem vezetett eredményre, hiszen a vízbefúlt ember csontvelőjében megtalálhatók a tüdőbe, majd onnan a vérárammal a csontvelőbe került víz planktonjai. Ezeknek a növényi szervezeteknek szilicum váza van, s a csontokból akár évekkel a halál beállta után is bizonyítható, hogy a test élve vagy halva került a vízbe. Sorsdöntő percek- A krimikben gyakran sorsdöntő az a 20-30 perc, amelyre a szakértő véleménye a halál időpontját teszi.- Látja, ezek az állítások is a krimiszerzók naivságát bizonyítják. Ritkán, s gyakorlatilag csak röviddel az elhalálozás után állapíthatjuk meg a halál beálltának legalább megközelítően pontos időpontját. Egy-két nap elteltével pedig nem hogy percet, de még órát sem mondhatunk.- A jogi karon néhány évvel ezelőtt megszüntették a törvényszéki orvostanból a vizsgát. Mennyiben befolyásolja ez a bíróságokkal való együttműködést?-Az ügyésznek, a bírónak egyaránt fontos, hogy az átlagosnál nagyob áttekintése legyen munkánkról, lehetőségeinkről, módszereinkről. Gyakran nem tudják mit kérdezhetnek tőlünk, s problémák merülnek fel a szakvélemények bizonyítékként való értékelésénél is. A törvényszéki orvostanban járatlan bíró olykor kritikátlanul fogadja el a véleményünket, vagy - mert erre is van példa - hagyja magát félrevezetni a vádlott ügyvédjének magyarázatával.- De jöjjön velem - áll fel a székéből - s nézze meg egyes munkahelyeinket. A szűkös, műszerekkel, vegyszeres üvegekkel, kémcsövekkel zsúfolt laboratóriumban aprólékos munka folyik. Az egyikben a laboránsnó ruhadarabokon, lepedőn, s a gyilkosság eszközének vélt késen levő vérfoltokat elemzi, hasonlítja össze. A másikban - a vegyészek munkahelyén - fojtogató bűz fogad. Menekülök. Egy emelettel lejjebb megyünk, a boncterembe. Fehér köpenyt, gumicipöt adnak rám, majd dr. Kokavec, az intézet vezetője dr. Mirko Mego egyetemi docens gondjára bíz, aki éppen a boncolásokat ellenőrzi.- Itt senki sem dolgozhat egyedül - magyarázza dr. Mego. - Minden munkát ellenőrzünk, minden egyes esetet legalább két szakértő ítél meg. Ez nem formalizmus. Annak, aki boncol, számtalan részletre kell ügyelnie és megtörténhet, hogy valami elkerüli a figyelmét. Kísérőm egy oldalhelyiséqbe vezet be. Az asztalon egy fiatal férfi holtteste fekszik. Értetlenül figyelem, hogy nincs rajta olyan seb, amely megmagyarázná halálos sápadtságát, merev mozdulatlanágát. Szóhoz sem bírok jutni, amikor az arcomon megérzem dr. Mego vizslató tekintetét.- Közlekedési baleset sérültje. Valószínűleg a mellkascsontok törése okozta belső sérülésekbe halt bele - szólt.- Egyébként megmondhatom - folytatja, miközben a boncterem felé veszi útját -, hogy ezt a látványt, s a munkát nem lehet megszokni. Szanitéceinknek, bár évek óta itt dolgoznak, nemegyszer elegük van, rosszul lesznek. Nekünk orvosoknak annyival jobb, hogy munkánk végzésére, szakmai kérdésekre összpontosítunk. Veszélyhelyzetben A boncterem négy asztalára a tetőablakon dől a napfény. Az orvosok gumikesztyűbe bújtatott, éles szerszámokat tartó, gyorsan és gyakorlottan mozgó kezeit figyelem. Nem veszélyes munka ez?-A legnagyobb gondosság mellett is előfordul, hogy megsérülnek. A vérmérgezés veszélyének szinte szüntelenül ki vagyunk téve ugyanúgy, mint olyan időben fel nem ismerhető fertőzéseknek is, mint a külföldön rohamosan terjedő AIDS-kór. Az intézetben már előfordultak mérgezések is, például ciánnal, de szerencsére halálos következmények nélkül. A szakértői vélemények megfogalmazásánál nem hagyhatjuk magunkat megfélemlíteni vagy befolyásolni. Éppen ezért azt hiszem, az orvosok közt sem vagyunk közkedveltek. Az intézet ajtajánál véget ér a kollegialitás. Tudnia kell, hogy az orvosokat elítélhetik a foglalkozásuk körében hanyagságból elkövetett műhibáért. A múltban előfordult, hogy befolyásolni próbáltak minket, rávenni arra, hogy takarjuk mulasztásaikat. Ma azonban már tudják, a tényeket nem változtathatjuk meg. Az igazságügyi szakértők legnagyobb erénye szakágazatuk magas fokú ismeretén kívül a részrehajlástól mentes, tudományosan megalapozott valósághűség. A bíróságok mindennapi munkájuk során elismerik a Bratislavai Törvényszéki Orvostani Intézet munkatársainak hozzáértését, becsületességét. FEKETE MARIAN $tj) Nehéz volt, de megérte Fürge járása, egyenes testtartása meghazudtolja korát. Senki sem mondaná róla, hogy túl van már a hatvanötödik életévén, hogy több mint negyven éve hivatásos katona. Jozef Jurik vezérőrnagy, a szlovák főváros helyőrségének a parancsnoka iz- zig-vérig katonaember. Nem szereti a bő beszédet, röviden fogalmazza meg mondanivalóját, pedig életéről, arról, amit a háborúban átélt sokat lehetne beszélni.- Dél-Szlovákiában, Dedinka településen születtem, apám uradalmi cseléd volt s bizony a tízgyermekes családban szűkösen éltünk. Az alapiskola elvégzése után magam is béresnek szegődtem, mindaddig amíg 1942-ben be nem hívtak katonai szolgálatra. Egységénél jóformán meg sem melegedett, néhány hónapon belül menetszázadba osztották be. Amíg a szerelvény a frontra tartott, gyakran eszébe jutottak az otthoni, idős kommunisták szavai: „Az első alkalommal állj át, ne harcolj az osztálytestvéreid ellen, ne ülj fel a fasiszta propagandának." A legszívesebben megbeszélte volna a dolgot katonatársaival, de nem tudta kiben bízhat meg.- Ha jól emlékszem karácsony előtt váltottuk le a lévai honvédezredet s én már január tizenhatodikén a másik oldalon voltam. Ott hallottam, hogy Buzulukban katonai egység alakul. Szerettem volna mielőbb eljutni hozzájuk, de mivel magyarul jól beszéltem és a németet is megértettem, azt mondták, hogy a fronton lenne rám szükség, nagy segítségére lehetnék a fel- derítőknek. Maradtam. A csaknem két évig tartó felderítő tevékenység alatt számos bevetésben vett részt. Nem egy alkalommal kilátástalan helyzetből is kivágta magát. 1944 augusztus elején az egyik bevetésnél csak hárman maradtak harcképesek az egyik kárpát-ukrajnai erdőben.- Itt ismerkedtem meg Úszta Gyulával, akit aztán 1960-ban láttam viszont, amikor a Szovjetunióban a Vorosilov vezérkari akadémián tanultam... Egy másik alkalommal Tibava település térségében egy század fasiszta volt a nyomomban, s juhok között bújtam meg. Az akolból az éjszaka leple alatt tovább álltam. Amikor a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység túljutott a Kárpátokon, a harmadik dandárban lett az egyik felderítő raj parancsnoka. A tüzérekkel együtt ott volt Jaszlónál, részt vett a Liptovsky Mikuláá-i, martini harcokban és Brest pri Hlubiny településen érte meg a háború végét. Részt vett az emlékezetes 1945 május 17-i prágai katonai díszszemlén.- Odahaza a család nem tudta, hogy mi van velem, hogy egyáltalán életben vagyok-e. Érthető, hogy szerettem volna mielőbb hazajutni, de erre csak aratás után került sor, akkor kaptam mint újdonsült alhadnagy szabadságot. A viszontlátás örömteli volt, végre mind a tizenkettőn egy asztalnál ültünk, úgy mint azelőtt. A falubeliekkel, főleg a férfiakkal koccintanom kellett a viszontlátásra. Amikor a csapattestéhez visszatért, azt mondták, maradjon a néphadseregben, szükség van a megbízható munkásemberekre. Kelet-Szlovákiába került, ahol 1946 áprilisától 1947 augusztusáig felderítötiszt- ként tevékenykedett. Szeptember elsején azonban már a milovicei katonai iskola padjában ült, amelyet főhadnagyként hagyott el. A februári események alatt is tudta hol a helye, egy percre sem ingott meg. S miután konszolidálódott a helyzet, tanulmányait a prágai Katonai Akadémián folytatta, amelyet 1951-ben feiezett be.- Különböző beosztásokban dolgoztam. Miután 1961-ben elvégeztem a szovjet vezérkari akadémiát, a néphadsereg vezérkaránál dolgoztam 1971-ig, amikor is a VySkovi Katonai Főiskola parancsnokává neveztek ki. Minden beosztásomban igyekeztem kommunistához méltóan helyt állni, az évek alatt szerzett tapasztalataimat beosztottjaimnak átadni. Több esetben volt a pártszervezet elnöke, vezetőségi tag és a vyákovi tevékenység ideje alatt a járási pártbizottság tagja. A párt feladatait igyekezett összehangolni mindennapi teendőivel. Szigorú, fegyelmet megkövetelő parancsnoknak ismerték beosztottjai, felettesei pedig olyan embernek, akiben mindig meg lehet bízni. Ma sincs ez másképpen. 1978-tól a bratislavai helyőrség parancsnoka, s végre a megérdemelt nyugdíjazására készül.-A hivatásos katonai életpálya nem könnyű, sok megpróbáltatással, lemondással jár. Szeretni kell, másképpen nem boldogul az ember, de azt hiszem, így van ez minden hivatással, életpályával. Jó családi háttérre van szükség, s ez nekem mindig megvolt. Gyermekeinek is a példaképe volt, ezt az is bizonyítja, hogy az egyik fia és a lánya a Nemzetbiztonsági Testület, a másik fia a néphadsereg tisztje. A legkisebb lánya orvosnak készül.- Életem legboldogabb pillanata volt hogy én is részt vehettem az idei kilencedikéi moszkvai katonai díszszemlén - mondja csillogó szemmel. - Százötvenen voltunk ott az egykori frontharcosok közül. Sokukkal, mint például Ivan Ihnatík tartalékos ezredessel, egykori ütegparancsnokkal negyven év után találkoztam. Sokukat megviselte az élet, de lelkesen készültek a nagy eseményre. Jómagam az egyik díszszázad élén haladtam. Hát kell ettől nagyobb elismerés, lehet-e szebben befejezni katonai pályafutásomat? Azt hiszem nem. Nehéz volt a megtett út, de megérte. Büszke vagyok rá, hogy a néphadsereg egyenruháját viseltem és viselem. Munkájáról, helytállásáról harminc kitüntetése beszél a legjobban, közte a Vörös Zászló, a Vörös Csillag, a Munka Érdemrend, a Csehszlovák Hadikereszt, a Bátorságért, az Építésben szerzett érdemekért érdemérem, valamint hat szovjet kitüntetés. Mint ember, mint katona gazdag, tartalmas életet tudhat maga mögött.- Szülőfalumban van egy családi házunk, kert is van hozzá, oda megyünk majd lakni nyugdíjazásom után. Szeretek a gyümölcsfákkal, a virágokkal foglalatoskodni, no meg hét unokámnak is jól jön majd, ha a szünidő egy részét falun, a nagyszülőknél tölthetik el. Lélegzetvételnyi szünetet tart, majd így folytatja.-Semmi különöset nem tettem, csak a kötelességem teljesítettem. Nem is tudom, miért kell rólam írni. Hiszen csak egy vagyok azok közül, akik fegyverrel a kezükben harcoltak, akik kivették részüket a néphadsereg harcképességeinek növeléséből, akik nem felejtették el, hogy a pártnak köszönhetik azt, hogy tehetségük érvényesülhetett. NÉMETH JÁNOS ÚJ sz 8 1985. VII
