Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

Vasárnap 1985. augusztus 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.26, nyugszik 19.58 Közép-Szlovákia: 05.33, nyugszik 20.05 Nyugat-Szlovákia: 05.39, nyugszik 20.11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 00.37, nyugszik 16.46 Közép-Szlovákia: 00.44, nyugszik 16.53 Nyugat-Szlovákia: 00.50, nyugszik 16.59 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSUZSANNA, TIBORC -ZUZANA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SOK FÜGG A FELKÉSZÜLÉSTŐL Dr. Ján Machyniak docens, kandidátus cikke KIHELYEZETT MUNKAHELY Egri Ferenc írása ROMÁNIAI HÉTKÖZNAPOK J. Mészáros Károly riportsorozatának első része KÉT ÉVTIZED EGY MUNKAHELYEN Deák Teréz írása A MAGAS-TÁTRA TÖRTÉNÉSZE Gály Iván interjúja LÓVÁSÁR Gazdag József riportja MEGHALLANI A KOR SZAVÁT Szaszák György írása TALÁLKOZÓ Morvay Gyula novellája A Peckyi Ipari Automatizációs Művek cakovicei konszernvállalatánál elkezdték az atomerömüvi szervomotorok gyártását. Az idén három típusváltozatban körülbelül. 2500 ilyen motort készítenek. A motorok egy részét a modranyi SIGMA vállalatnál gyártott szerelvények tartozékaiként a Szovjetunióba szállítják, a többit a hazai atomerőművek építésénél használják fel. A motorok teljes mértékben megfelelnek az atomerőmüvek üzemeltetési követelményeinek a reaktorok hermetikusan elzárt zónájában. A felvételen Josef Hoskovec és Jaroslav épicák az atomerömüvi szervomotorokat szerelik. A ÓSTK felvétele Javában tart a nyári népvándorlás, Szlovákia fővárosa, Bratislava ne­vezetességeit is naponta a hazai és külföldi turisták ezrei tekintik meg. A felső felvételen lengyel diákok - a Bydhosti Mezőgazdasági Főis­kola hallgatói - láthatók a Slavinon. Az alsó felvétel pedig a bratislavai vár turistalátogatóinak egyik cso­portját örökítette meg. (Vlastimír Andor - ŐSTK felvételei) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Elvi jelentőségű kérdés - amelynek meg­oldására gazdaságpolitikánk stratégiájának érdekében nagy erőt kell összpontosítanunk - a népgazdasági tervezésnek és irányítás­nak a további tökéletesítése s a gazdasági mechanizmus működésének javítása minden szinten. Nem a különböző piaci koncepciók, a szocialista társadalmi vagyon és a pártnak a gazdaságban betöltött vezető szerepe meggyengítésének útján fogunk haladni. Ez­zel kapcsolatban rossz tapasztalataink van­nak. A követelmények egész komplexumáról van szó: a központi irányítás és tervezés tökéletesítéséről a gazdasági szabályok és értékviszonyok hatékonyabb kihasználásá­val, az egyes irányítási szintek szerepének és feladatkörének pontosabb meghatározá­sáról és konkrét feladatai kijelöléséről, azon képességek fokozásáról, hogy a probléma alapos ismeretében irányítsanak és döntse­nek. A központi és a vállalati kollektívák kezdeményezése közötti kapcsolatoknak megfelelő kiegyensúlyozottságáról, valamint arról van szó, hogy növekedjék a vállalatok jogköre és felelőssége a gazdálkodás ered­ményeiért, s a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséért. Abból indulunk ki, hogy a vál­lalatok túlnyomó többségénél tehetséges, felelősségtudattal rendelkező gazdasági dol­gozók és jól működő pártszervezetek dol­goznak. Következetesebben kell munkálkod­ni az önelszámolási és az anyagi érdekeltsé­gi rendszer tökéletesítésében, hogy minden dolgozó kollektíva és minden munkás kere­sete közvetlenül függjön a munka végered­ményétől, terjeszteni kell a brigádszerú mun­kaszervezést és javadalmazást. A demokrati­kus centralizmusra épülő irányítási rend­szernek meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy tovább növekedjék a dolgozók részvétele az irányításban, érdekeltségük a termelésben s a gazdálkodás minőségi szempontjainak aktív érvényre juttatásában minden vállalatnál, üzemben és minden szer­vezetben. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk, hogy ezen igényes követelmények fényében még határozottabban kerül előtérbe a közvetlen irányító- és szervező munka minőségének javítása. Színvonalát tekintve, mint már mon­dottuk, nem kevés a kívánnivaló. E tekintet­ben is növelnünk kell a nyomást, és határo­zottabban kell felszámolnunk a rutinmunkát és a maradiságot. Ez éppúgy vonatkozik a központi szervekre, mint az irányítás ala­csonyabb szintjére. Igényesebben kell ér­vényre juttatnunk a lenini gondolkodásmó­dot és munkastílust, s elsajátítani, valamint érvényesíteni az intenzív fejlesztésnek meg­felelő új eljárásokat. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolójából.) Negyvenöt múlt,- a dióspato- nyi (Orechová Potön) Barátság Efsz gépszerelője. A faluban született, kiskora óta itt lakik és 1959 márciusától a szövetke­zet központi gépműhelyében dolgozik. A termelésben egyre korszerűbb gépeket használ­tak, a műhely felszerelése is ennek megfelelően gazdago­dott, javultak a szociális felté­telek, s mindennek Miklós Vin­ce közvetlen átélóje volt. So­sem gondolt arra, hogy más munkát végezzen, de még arra sem, hogy ugyanazt, de eset­leg másutt. Amint mondta, nem azért, mert félt a változásoktól, hanem mert szereti a szakmá­ját, ami teljes egészében lekö­ti. Az sem lényegtelen, hogy megértő közösségben dolgo­zik, olyan kollégák között, akik messzemenően összetartanak és támogatják egymást. Az évtizedek alatt alaposan megismerte a gépeket, kitanul­ta titkaikat, a hibák gyors felis­merésének és kijavításának a módját. Nem véletlen, hogy általában a használat közben meghibásodott gépek javításá­val bízzák meg. Találkozá­sunkkor traktort javított, de már ott állt egy járvaszecskázó is, hogy keze nyomán üzemké­pessé váljon. „Nemcsak érti és szereti a munkáját, hanem tudását és tapasztalatait másokkal is szí­vesen megosztja. Egyike azon szerelőknek, akik mellé rend­szeresen beosztunk gyakorla­tot végző szakmunkástanuló­kat. Az aratás napjaiban is ha­sonló feladattal bíztuk meg. In­duláskor mindig kint volt a ha­tárban, hogy segítsen a gépek beállításakor, és a két évtized alatt szerzett kombájnosi ta­pasztalatait megossza a fiata­lokkal, tanácsokkal, útmutatá­sokkal lássa el őket“ - mondta a műhely mestere, miközben elment, hogy megmossa kö­nyökig olajos kezét.- Ez azt is jelenti, hogy vége a kombájnozásnak? - kérdez­tem tőle, felidézve a mester szavait.- Igen, vége. Átadom helye­met a fiataloknak. De egyszer, rövid időre azért, még vissza­ülök a nyeregbe. Talán már most ősszel. A fiam leszerel, és ahogy az elmúlt húsz év alatt sok fiatalt, őt is szeretném megismertetni a kombájnozás írott és íratlan törvényeivel.- A szakmai ismereteken túl elsősorban mire neveli, ösz­tönzi a fiatalokat?- Arra, hogy nemcsak érte­ni, hanem szeretni is kell a szakmát. Büszkék legyenek munkájukra, s úgy igyekezze­nek, hogy a minőség ellen so­se legyen kifogás. Nem vet jó fényt a szerelőre, ha a keze alól kikerülő gép idő előtt kerül vissza a műhelybe.- Ha mégis, az csak a sze­relő hibája?- Nem, és éppen ezért a pártcsoport ülésein, a szo­cialista munkabrigád tanács­kozásán és a munkaértekezle­teken is gyakran beszélünk ró­la. Sok függ attól, hogy miként bánnak a géppel, de attól is, hogy a kezelő a javításra le­adottgépéhez mennyire pontos „kórlapot“ mellékel. Előfordul, hogy nem figyelmeztet a már jelentkező, de még csak mun­ka közben észlelhető hibára, amiből aztán rövidesen na­gyobb lesz. Az ilyen és hason­ló eseteket kollegiálisán, de ugyanakkor kritikusan megvi­tatjuk, mert nemcsak a gép, hanem az ember hibáit is javí­tani kell. Az irodában látott kimuta­tásban olvastam, hogy évekkel ezelőtt megkapta a Mezőgaz­daság kiváló dolgozója kitünte­tést, kombájnosként nyert már járási versenyt, sőt szlovákiai helyezett is volt. Sikereit és elismeréseit említve kissé za­varba jön, mit is mondjon. Min­dig igyekezett a lehető legjob­ban dolgozni, tudása legjavát nyújtani. Az elismeréseknek, sikereknek örült, de sosem példázgatott velük. Változik a hang, megélénkül a beszélgetés, amikor másra terelődik a szó. Arra, hogy a helyi tűzvédelmi szervezet parancsnokaként elégedett-e a munkájával, és mivel tölti szabad idejét.- A tűzvédelem mindig ki­emelt feladat, s ilyenkor, nyár idején kétszeresen az. A pa­rancsnoksággal együtt járó munka nem kevés, de azért arra is jut időm, hogy kedvtelé­semnek hódoljak. A gyümölcs­fák és a szölőlugas árnyéká­ban pihenem ki a fáradalma­kat, s ha még mindig maradna a gondokból, a négyéves uno­kámmal való játszás, beszél­getés közben minden bizony­nyal azokat is elfelejtem. Nem mondta, de szavaiból egyértelműen következik, ki­egyensúlyozott, elégedett em­ber. S ez csak alap ahhoz, hogy a munkában a továbbiak­ban is megállja a helyét, példát mutasson. EGRI FERENC A szakmát szeretni kell r ÚJ 1985. Vili

Next

/
Thumbnails
Contents