Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
>< c w ■3 E z. O lm E '■ö ra > c 0) N 10 Hí> N < A martini járás egyik legeredményesebb földművesszövetkezete a sklabinai Szlovák Nemzeti Felkelés Efsz. Ennek élén áll Vladimír Chmúrny, aki 1964-től a Szocialista Munka Hőse. 1979-ben a Munka Érdemrenddel is kitüntették. E tényekből kiindulva valaki talán azt hihetné, hogy könnyű még az ilyen magas elismerésnek a kivívása is annak, aki járása egyik legkiválóbb közös gazdaságát vezeti. Ám ez esze ágába sem jutna annak, aki tudja, hogy Chmúrny elvtárs már 26 éve elnöke községe szövetkezetének.- Itt születtem, s néhány kisebb megszakítástól eltekintve mindig itt éltem - emlékezik a közvetlenségével azonnal megnyerő ember. - Kisparaszti családból származom. Említett távolléteim közé tartozik például az a nyolc hónap, melyet német hadifogságban töltöttem. A gimnázium elvégzése után a vasúthoz kerültem. A vasúti síneken mindigkönnyebben, zökkenőmentesebben lehet haladni, mint a dimbes-dombos, kacskaringós barázdákon. A fiatal Vladimír Chmúrnyt egyáltalán nem állították holtvágányra.- Előbb forgalmista lettem, majd három évig állomás- fönök-helyettes.- Hogyan került ilyen sikeres pályakezdés után a mező- gazdaságba? - csodálkozom. - Méghozzá abban az időben, amikor onnan menekültek az emberek?- Igen, járásunkban én voltam az első, aki akkor más területről átmentem a mezőgazdaságba - mondja, s talán mintha maga is csodálkozna rajta. - Volt, aki azt hitte, hogy büntetésből tettek meg elnöknek. Egy becsületes pártala- pitó azt mondta, belebukom a szövetkezet vezetésébe. Ez 1959 elején volt. Vagyis harminchárom éves voltam. Előtte két évig én álltam községünk pártszervezete élén, s szövetkezetünk sorsa már akkor sem volt közömbös számomra. 1959 januárjában új vezetőséget választottak az 1952- ben alakult, s szinte csak tengődö-vergődö efsz-ben, melyből ráadásul 1954-ben huszonkét tag ki is lépett, s csak négy esztendővel később sikerült őket meggyőzni, hogy újból lépjenek be.- Az új vezetőséget ugyan megválasztották, de az elnök mégsem vállalta a tisztséget - pergeti vissza emlékezetében az egykori eseményeket. - Ekkor eljöttek utánam a helyi és a járási pártvezetőségből, hogy vállaljam el én. El is fogadtam, de csak két évre. Ezt szerződésben is ^rögzítették. Mégis 26 esztendő lett belőle. A felsőbb szervek a szerződés letelte után hallani sem akartak róla, hogy elmenjek. Persze, ha nem lett volna ehhez a munkához megfelelő vonzalmam, nem maradtam volna. Távozásáról már csak azért sem lehetett szó, mert 1959 márciusában Chmúrny elvtársat beválasztották a járási pártbizottságba, melynek azóta is tagja. Tizenkét esztendőn át az elnökségnek is tagja volt. A kommunista párt tagjainak sorába 1952-ben vették fel.- Mivel kezdte a gazdaság helyreállítását? - érdeklődöm.- Már a vasútnál rájöttem, hogy a kis hiba nagy következményekkel jár. Ezért én a kis hibák eltávolításával kezdtem. Mindenekelőtt a munkaszervezés javításával. A feladatok teljesítését nemcsak megköveteltem, de ellenőriztem is. Nem hagytam, hogy becsapjanak. Ha például azt jelentette valaki, hogy teljesítette a rábízott feladatot, akkor utána is néztem, igaz-e.- Ezért többen hitetlen Tamásként emlegettek. Ami igaz az igaz: igyekeztem mindent ellenőrizni. És következetesen, határozottan fellépni. Emlékszem például, hogy egyszer, amikor hajnalra szénabegyújtést hirdettünk, ketten nem jöttek meg, mert előző este berúgtak. Én az esetet bemondtam a falu hangszórójába. Az eredmény: többször nem követtek el hasonló mulasztást. Sőt a hiányzók egyike később csoportvezető lett. Mindig törekedtem a káderek stabilizálására, fiatalítására. Most is lehetőséget adunk a fiataloknak. Konkrét példákkal magyarázza, hogy irányítani csakis megfelelő tájékozottsággal és a feladatok tökéletes ismeretével lehet. Ellenkező esetben nevetségessé válhat a vezető. Ez fordult elő a szövetkezet egyik csoportvezetőjével, aki embereit a széna betakarítására osztotta be, holott az már megtörtént.- A szervezés és az emberek nevelésének leghatásosabb eszköze a személyes példamutatás - folytatja Chmúrny elvtárs. - Erről sohasem feledkeztem meg. Ha kellett, megfogtam a villa nyelét is és segítettem. Mélypontról a csúcsra Bizalom és fegyelem Kezdetben a kézi munkára különösen szükség volt, hiszen alig voltak gépei a gazdaságnak. Ma már szinte hihetetlen, de csupán egy Zetor 25-ös traktor állt rendelkezésükre. Akkoriban még lovakkal, ökrökkel dolgoztak. Több mint negyven pár igavonó szarvasmarhájuk volt. Példát mutatott a szövetkezet elnöke a kapzsiság elleni küzdelemben, az önzetlenségben is. Amikor a legválságosabb időszakban a vezetőség három munkaegységet szavazott meg neki, ő csupán kettőt fogadott el, mert tudta, hogy nincs miből a tagokat fizetni-. Többször előfordult, hogy nem kapták meg a pénzüket. Az első havi fizetést 1959. március 8-án vehették át, s ennek tiszteletére azóta is mindig a hónap nyolcadika a fizetés napja. Büszkén beszélt Chmúrny elvtárs arról, hogy a szövetkezetben vezetése alatt a munkaegység mindig emelkedett. Igaz, az eredményekért szüntelenül kemény harcot kellett vívni. Az szinte természetes volt, hogy az elnök már legkésőbb hajnali öt órakor ment a munkahelyére, s fél hatkor megbeszélést tartott a vezetőkkel. Ám két-három évi kitartó küzdelem után egyre láthatóbbá vált a fáradozás gyümölcse. Aztán a gyors föllendülés útjára léptek. Az 1961 -es esztendőben elért eredményekért már járási vándorzászlót vehetett át. Időközben az efsz mennyiségileg is gyarapodott, hiszen négy község szövetkezetével társult. Ezek a községek: Horny Kalník, Horné Jaseno, Dőlné Jaseno, Záborie. Az egyesült gazdaság földterülete 2414 hektár. Ebből 833 hektár a szántó. A szövetkezetnek 447 tagja van, 272 az aktív dolgozó. S ha már adatokat említett, hadd jegyezzem meg, hogy száz taggal négy szocialista munkabrigád létesült az efsz-ben. Ezek közül három az állattenyésztésben, egy pedig a gépesítésben tevékenykedik. Ami a gazdaság hektárhozamait illeti, természeti viszonyaihoz képest azok is figyelemre méltóak. Tavalyelőtt búzából 4,3 tonnás átlag hektárhozamot értek el. Mi több, 63 hektárról hat tonnát takarítottak be. Igaz, azért gondjaik is akadnak, tudom meg a szövetkezet első emberétől. Például lemaradtak a beruházások terén. Különösen 1971 után, amikor szétesett az építkezési csoportjuk. Azóta újból létrehozták, s bizony van dolga. Sok mindent föl is épített már. A csoport dolgozói építették föl az új szociális épületet és a javítóműhelyt. Építkezésre, illetve az épületek karbantartására egymillió koronát fordít a közös gazdaság. Méghozzá kölcsön felvétele nélkül. Jelenleg éppen fejőstehénfarmot építenek, s rövidesen új szénatárolójuk is lesz.- Számunkra talán a legnagyobb gondot a lejtős területen való termeléshez szükséges gépek hiánya okozza, hisz hegyvidéken élünk - panaszkodik Vladimir Chmúrny. - Az ilyen gépek gyártását minél hamarabb meg kellene kezdeni. Erről beszéltem a CSKP XVI. kongresszusán is, amely kiemelte, hogy a növénytermesztés fejlesztésére az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Továbbá a növényvédöszerek helyes alkalmazását, a talaj alagcsö- vezését, rekultiválását is szorgalmaztam. Mindezek fontosságát mi már régen fölismertük, s igyekeztünk termőtalajunkat így javítani. Kongresszusi felszólalásomban fölhívtam a figyelmet arra, hogy nem elég, ha a hegyvidéki mezőgazdasági üzemek csupán megtermelik a takarmányt és a gabonát, de idejében és jó minőségben be is kell takarítaniuk. Ezért kellenek sürgősen a megfelelő gépek. Amikor beszélgetésünk végén azt kérdeztem tőle, hogyan foglalná össze szövetkezetük eredményeinek titkát, illetve mit tart a legjelentősebbnek abból, amit elértek, nem sokáig töprengett a válaszon.- A legfontosabb eredmény az emberek átnevelése. Az, hogy megváltozott a közös tulajdonhoz való viszonyuk. Ez szerintem a párt gazdaságpolitikájának helyes alkalmazását jelenti a mi viszonyaink közepette. Természetesen maguk az elért eredmények is pozitívan hatnak az emberek gondolkodására. Munkafegyelem nélkül nem lennénk ott, ahol most vagyunk. A munkafegyelem pedig összefügg a gazdaság vezetősége és tagsága közt kialakult jó viszonnyal. Na meg a szövetkezet gazdasági vezetősége és párt- alapszervezete szoros együttműködésével, melyre Jaros- lav Jesensky, az 51 tagú pártalapszervezet fiatal elnöke hívta föl a figyelmem. A tennivalók elosztásakor elsősorban a kommunistákra számítanak, akik valamennyien teljesítenek konkrét pártfeladatokat. Az alapszervezet, illetve a négy pártcsoport tagjainak tanácskozásain mindig az a fő kérdés, hogyan teljesíthetők a feladatok. Mindebben maga a szövetkezet elnöke mutatja a legszebb példát. Méghozzá immár több mint negyedszázada. így lett a szó szoros értelmében a szocialista munka hőse. FÜLÖP IMRE • A község partizánmúltjára, egykori áldozatvállalására emlékeztető szobor az iskolaépület előtt Hajdú András felvételei A fiatalok pártfogója Rendkívül fontos, és népgazdasági szempontból igen jelentős a szerszámok tervezésével, készítésével foglalkozó VUNÁR nemzeti vállalat, érsekújvári (Nővé Zámky) üzemének működése. Sok múlik azon, hogy milyen szerszámot, milyen munkaeszközt kapnak kezükbe a termelőüzemek dolgozói. Várnay Tibor, a személyzeti és káderosztály vezetője, az üzemi pártbizottság tagja, aki egyébként nagyon jól tudja, hogy milyen nagyfokú képzettségre és tapasztalatra van szükség a szerszámok tervezéséhez, készítéséhez, mindig, minden esetben, a fiatalok pártfogója.- Nem olyan képzettek - magyarázza -, mint az idősebbek, de a fiatalok, ha akarnak, tudnak ám nagyon szorgalmasak is lenni. Gyakran merészségük, ötletességük is pótolja a hiányzó tapasztalatot. Aki bízik bennük, egyszeregyszer váratlanul téved ugyan, de általában sohasem csalatkozhat. ha segit nekik. Ő mindig segít. Jelenleg mások, nem ö a tagjelölt fiatalok ajánlója, kezese, de számon tartja: az utóbbi másfél évtizedben tíz fiatal lett pártunk tagja az ő ajánlásával. Amikor megalakították az ifjúsági munkabrigádot, mely azóta már megszerezte a kitüntető szocialista munkabrigád címet is, ő volt az egyik leglelkesebb szervező. És a SZISZ üzemi vezetőségének gyűléseire is rendszeresen eljár, pedig korát tekintve azokhoz tartozik, akik három év múlva hivatalosan nyugdíjasok lesznek.- Egykori, negyven évvel ezelőtti önmagámra gondolva pártfogolom a mai fiatalokat - indokolja magatartását - mert tudom, hogy látszólagos büszkeségük, alkalmi hetykeségük, magabiztosnak tűnő keménységük ellenére is várják, igénylik a megértést, a segítséget. Ő maga tárgyilagos megítéléssel tekint vissza a távolabbi, közelebbi évtizedekre, esztendőkre, de igazán színesen, élménydúsan az ifjúkor eseményei, a negyven évvel ezelőtt történtek kerülnek emlékezésének előterébe.- Azám - mondja -, akkor Csepelen én az idősebbektől tanultam meg, hogy miként lehet a röpcédulákat a gyártető cserepe alá úgy elhelyezni, hogy azután néhány óra múlva a gyárkapun kívülről nézhessem végig, milyen izgatottan futkosnak a fasiszták, a nyilasok fel és alá, igyekeznek a tetőre jutni, mert úgy látják, onnan egyenként szórja lefelé a röpcédu- 'ákat valaki. Csepelre, Budapestre szülőfalujából, Vágtornócról (Trnovec nad- A fiatalok, ha akarnak, tudnak ám nagyon szorgalmasak is lenni - magyarázza Várnay Tibor, a személyzeti és káderosztály vezetője A szerző felvétele Váhom) került, géplakatos szakmát tanulni. Édesapja, Ferenc bátyja, Erzsébet nővére tanácsára, akik az akkori szokás szerint, munkát keresve hosszabb-rövi- debb ideig előzőleg már dolgoztak a herendi, a veszprémi gyárakban, és akkor a csepeli gépgyárban kaptak jó keresetet ígérő munkát.- Apámról tudtam - emlékszik -, hogy tagja volt a kommunista pártnak, míg annak működését hivatalosan be nem tiltották, de akkoriban már mintha nem politizált volna. Hogy a nővéremmel együtt bekapcsolódott az illegális tevékenységbe, akkor tudtam meg, amikor gyanúsítottként letartóztatták őket. Nem tudtak semmit sem rájuk bizonyítani, egy hét múlva kiengedték őket, én meg közben ifjúsági vonalon, illegálisan persze, egymás után kaptam a megbízatásokat. Teljesítettem is mindegyiket, sikeresen, mert az idősebbek segítettek. Kedves, megbecsült emlék gyanánt őrzi az akkor illegálisan használt, majd biztonsági okok miatt szétszedett, összezúzott sokszorosítógép néhány darabkáját. Budapest felszabadítása után, a romok alól, ahová elrejtette, szedte elő. Azokon a darabkákon az utoljára nyomtatott röpcédula szövegének négy szava jól olvasható. A legelső: ÜSSÉTEK, és az aláírásként szereplő három utolsó: Magyar Munkás Ifjúság.- Most valahogy kikívánkozott belőlem az emlékezés - jegyzi meg mert különben ritkán, keveset foglalkozom ilyesmivel. Nem érzem még magamat annyira idősnek, hogy az emlékek felidézésével töltsem az időmet. Sok fontosabb dolgunk van manapság. Ezekről a régi dolgokról, ha egyet- mást már el is mondtam, nem szoktam sokat beszélni a fiaimnak.. . Csak egy saját fia van, aki hivatásos katonatisztként Písekben szolgál. Az üzemben dolgozó fiatalokat, az ifjú kommunistákat említi fiaiként.- Nagyon szeretném - magyarázza -, ha megértenék, megérez- nék az eszmei, az elvi rokonságot, az együvétartozást. Furcsa lenne hát, ha előttük a magam példáját, a magam emlékeit idézgetném. Különben is, azok más idők voltak... A továbbiakban már egy szót sem szól a múltról, az emlékekről, fontosabbnak tartja, hogy komoly érveket felsorakoztatva értesse meg velem a maga igazának lényegét: aki a fiatalok pártfogója, nemcsak a fiataloknak, hanem elsősorban önmagának tesz jót. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ szú 1985. II. 1.
