Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-18 / 3. szám

ÚJ szú 17 1985.1.18. TUDOMÁNY TECHNIKA A Földet körülölelő vastag lég­kör a rajta áthaladó fénysugarak­kal szemben optikai közegként vi­selkedik, aminek köszönhetően egész sor csodálatos fényjelenség jöhet létre atmoszféránkban. Elő­idézői többnyire a Nap, a Hold, esetleg a csillagok fénysugarai. Először is légkör nélkül teljesen fekete lenne az égbolt, csak az imént felsorolt égitestek fénylené­nek élesen. Ezt jól megfigyelhetjük az űrben készült fényképfelvétele­ken is. De vajon honnét kapja az égbolt a kék színét? Erre a látszólag egyszerű kér­désre hosszú évszázadokon ke­resztül nem sikerült megtalálni a választ. A jelenség a fényszóró­dáson alapszik, a légkör ugyanis nem egyformán szórja a különbö­ző hullámhosszúságú fénysugara­kat. (Rayleigh-féle szabály: a szó­ródott fény mennyisége fordítottan arányos a fény hullámhosszának negyedik hatványával.) A lékört alkotó molekulákon a rövidebb hullámhosszú fény (kék, indigó, ibolya) sokkal inkább szóródik, mint a nagyobb hullámhosszú vö­rös fény, s emiatt kék színű az égbolt. Ugyanéz a fényszóródás- effektus a magyarázata annak is, hogy napnyugtakor és napkeltekor vörös színű a napkorong. Ilyenkor ugyanis a napsugaraknak sokkal hosszabb utat kell megtenniük a légkörben, mint a nap más idő­szakában, s ezelatt a hosszú út alatt már minden kék fény „kiszó­ródik“ a napsugarak közül, s a hosszabbak (vörös) maradnak csak meg. Emiatt tehát a Földön sohasem figyelhetünk meg kék színben pompázó napkeltét, vagy napnyugatét. Az égbolt kék színe azonban időben és intenzitásban változó. Különösen szép, mélykék színű az égbolt nagyobb eső, vagy kiadós zápor után, míg hosszabb ideig tartó szárazságkor szinte tel­jesen fehér színezetű. A légkör­ben ugyanis nemcsak molekulák, hanem porszemcsék is jelen van­nak. Ez utóbbiak koncentárciója nagy mértékben függ az időjárás­tól; esőzéskor kimosódnak a lég­körből, míg hosszan tartó száraz időben nagy mennyiség jut a lég­körbe. Ezeken a porszemecské- ken a nagyobb hullámhosszú su­garak is szóródnak. Úgynevezett teljes szóródás következik be, s a különböző színű fénysugarak­ból álló napsugárzás szóródása során keletkezik a fehér fény. Ha­sonló elven működő törvényszerű­ség például az is, hogy fehér a barnasör habja, vagy a porrá tört eredetileg színes üveg is fehér színű. Tehát a levegőbe kerülő porszemcsék felelősek az égbolt és a felhők fehéres színéért. Általában Cirrusz, Sztratoku- mulusz és Altokumulusz típusú felhőzet megjelenésekor gyakran figyelhetők meg a Nap és a Hold körül kialakuló kisebb-nagyobb fénygyürűk. Ezeket együttes né­ven halojelenségnekh\v\uk. Idetar­toznak a fénygyűrűk, fényoszlo­pok, koszorúk, melléknapok, mel­lékholdak, nap- és holdudvarok. Valamennyi a légkör magasabb rézegeiben jelenlevő jégkristályo­kon, illetve vízcseppeken történő fénytörés, fényszóródás útján ke­letkezik, de nem ritkaság ezek kombinációja sem, amikor más­más összetételű és hőmérsékletű levegőrétegen keresztül haladó fénysugár leképezése idézi elő a fénytünemények csodálatos vál­tozatait. A leggyakoribb az egy­szerű 22 fokos fénygyűrű a Nap vagy a Hold körül (a 22 fok a gyűrű sugara). Jóval ritkább a nagyobb, a 46 fokos sugarú gyűrű kialakulá­sa, de volt már példa a két gyűrű egyidejűleg történt megjelenésére is. A Hold körül csak a teliholdhoz közeli fázisok esetén figyelhetünk meg halojelenséget, egyébként a Hold fénye túl gyenge ahhoz, hogy kiváltsa ezeket a fényjelensége­ket. A Hold halo színe fehér, míg a Nap körül szivárványszínben fordulnak elő az esetek többségé­ben. A melléknapok, vagy más néven a vaknapok általában a gyűrű két oldalán, a Nappal (vagy Holddal) egyenlő látóhatár feletti magasságban jelennek meg. Ezek fényes, kör alakú foltok a halogyűrűn, mintegy a fényfor­rás tükörképeinek látszanak. Földünk magasabb szélességi körein figyelhető meg az egyik legpompásabb fénytünemény: a sarki fény. Ritkán hazánk terüle­tén is megfigyelhető néhány per­cen át ez a fényjelenség (utoljára 1982-ben volt látható). Földünk legkülsőbb zónáiban a mágneses erővonalak mentén mozgó elekt­romosan töltött részecskék ger­jesztett állapota (elektronok kül­sőbb pályákra való átuqrása s visszatérése nagyon rövid idő alatt) idézi elő a sarki fényt. A ger­jesztést a napsugárzás intenzitá­sának rövid ideig tartó felerősödé­se (napkitörés) kelti, s azért látha­tó ez a jelenség csak a pólusok közelében, mivel a mágneses erő­vonalak itt buknak az atmoszféra külső rétegei alá. A sarki fények megjelenési formái igen változato­sak. Vannak közöttük felhöszerű- ek, a fényszóró sugárkévéjéhez hasonlóak, legyező, ún drapéria- szerűek. A felhők tárgyalásánál szándé­kosan nem beszéltünk az éjsza­kai, ún. világitó felhőkről), ugyanis ezek keletkezési körülményeik és fizikai jellegük merőben eltér a szokványos típusoktól. Az éjsza­kai világító felhők előfordulása na­gyon ritka. Eddig csak nyáron fi­gyelték meg az északi félteke kö­zepes szélességű övezetében. Árnyéktalanok, ritkábban fehére­sek, de többnyire kékes vagy ezüstös színűek. Az éjszakai ég­bolt hátteréből élesen kiválnak. Az eddigi gyér számú megfigyelések alapján magasságuk 75-90 km. Akkor jelennek meg, amikor az égbolt már besötétedik; kezdetben fehéresek vagy világosszürkék, majd fokozatosan ezüstös, kékes­fehér színészetet kapnak. A légkör módosító hatása nagy­mértékben jelentkezik a csillagok fényében is. A különböző összeté­telű, kiterjedésű, elhelyezkedésű és hőmérsékletű légrétegeken ke­resztülhaladó fénysugár minden pillanatban másként törik, ezért a megfigyelő táncolni, pislákolni látja a csillagokat, különösen a ho­rizont közelében levőket. Ugyan­ezen felsorolt okok miatt van az is, hogy egyszer pirosnak, másszor kéknek, vagy zöldnek látjuk a fé­nyesebb csillagokat. Ezt a jelen­séget szcintillációnak hívják. A fényelnyelés (extinkáció) pedig azt idézi elő, hogy közvetlen a horizont közelében nem látunk sohasem csillagokat, mivel a sűrű légkör enyeli azt. A világűrből érkező fénysugarak a légkör határánál megtörnek, mivel optikailag sű­rűbb közegbe jutottak. Ennek a fénytörésnek köszönhető, hogy minden az égbolton látható égitest a valóságosnál néhány ivperccel magasabban látható (refrakció). BÖDŐK ZSIGMOND Drapériás sarkfény, Bossekopból nézve (Felvétel: archívl A fényjelenségek Kínában ritka a szívinfarktus Míg az NSZK-ban a szívinfarktus az egyik leggyakoribb halálok, Kínában ez a betegség ritka. Például a 4 millió lakosú közép-kínai Vuhanban a szívkoszorúér-betegségek okozta halálesetek száma egyharmada a nyugatnéme­tekének. E különbség okainak vizsgálata sok mindent fölfédhet e betegségről. Ezért ígéretes a heidel- bergi, illetőleg a vuhani orvostudományi egye­tem kutatóinak az az 1982 októberében elkez­dett közös felmérése, amelyben a két intézmény szakemberei nagy számú kínai népességet kér­deztek ki táplálkozási szokásaik felől, számba vették testi adataikat, s elemezték vérszérumu­kat, majd a kapott adatokat összevetették a nyu­gatnémetekéivel. A vizsgálat azt mutatta, hogy a megvizsgált kínaiak vérszérumában 'jóval kevesebb kolesz­terin van, mint a nyugatnémetekében. Ez kizáró­lag a „rossz“ LDL-koleszterinre érvényes, mert a „jó“ HDL-koleszterinből az egészséges nyu-' gatnémetekben is ugyanannyi van. Tudnivaló, hogy az NSZK-ban a vérben levő sok koleszte­rint a szívkoszorúér-megbetegedések és a szív- infarktus első számú veszélyeztető tényezőjé­nek (,,rizikófaktorá“-nak) tekintik. Kínában cu­korbetegséget, köszvényre való hajlamot és a rendesnél több húgysavat is csak elvétve tapasztaltak. Mindennek valószínűleg az az oka, hogy a két vizsgált népesség egyébként azonos kaló­riatartalmú táplálékának összetétele eltér egy­mástól. Kínában csak kevés zsírt, főképp állati eredetű zsírt fogyasztanak, s a táplálékukban kétharmadnnyival kevesebb a koleszterin, mint a nyugatnémetekében. (ÉT) A Bratislavai Technika Házában még a múlt év decemberé­ben végezték az elektronikus kisszámitógépek rendszerének nemzetközi próbáit. A Zilinai Számítástechnikai Kutatóintézet bemutatta itt a 32 bittes CM 1505-ös kisszámítógépét, 8 meg­abytes műveleti memóriaegységgel. A KGST-országok kere­tében ez az első 32 bites kisszámitógép, amely ebben a kategóriában sikeresen kiállta a nemzetközi próbákat. Főleg bonyolult tudományos-műszaki számítások végzésére alkalmas. A felvételen Lídia Rusnáková operátor. (Felvétel: ŐSTK - Pavol Neubauer) Érdekességek, újdonságok Légy-csapás az álomkórra Etiópia középső részén meghökkentő megfigyelést tettek egy állattenyésztő központ kutatói: megfigyelték, hogy a rovarcsapdákba került rablólegyek rárontottak bizonyos, velük együtt befogott rova­rokra, méghozzá az álomkórt terjesztő cecelegyekre. A másutt zsákmányuknak számító más rovarokra ügyet sem vetettek. Egy Addisz Abeba-i kutatóközpont munkatársai most módot keresnek rá, hogy miként lehetne ezeket a rablólegyeket a félelmetes járvány megfékezésére felhasználni. Az effajta biológiai rovarpusztítás jóval kevesebb kárt okozna a természeti környezetben. Európa legrövidebb folyója A felső-olaszországi Garda-tó keleti partján, Malcesine köze­lében húzódik meg a Cassone nevű kis nyaralóhely. Különös nevezetessége, hogy itt ered Európa legrövidebb folyója: a csu­pán 84 méter hosszúságú Arii. A forrás és a torkolat között négy méteres jelentős magasságkülönbség van. Az Arii a hegyből bukkan elő: a Monte Baldo mélyében több víz alatti vízfolyásból meghökkenö vízmennyiség kerül napvilágra. A másodpercen­kénti vízhozam 14 köbméter. A folyócska még a legforróbb nyáron sem szárad ki teljesen - minimális vízhozama fél köbmé­ter másodpercenként. Nagyon tiszta a vize: a sziklák közül kristálytisztán bukkan elő és alig száz méteres hosszán nincs lehetőség a szennyezésre. Még rövid élete alatt is munkát végez: gabonamalmokat és olajsajtókat hajt. Ezenkívül áramot is fejleszt: hajtja a Garda-tó 1910-ben létesített első villamos erőmüvének turbináját. Vádirat a sótlan étkezés ellen A só nem tesz jót az egészségnek, még egy csipetnyi konyhasó sem - ezt az orvosi dogmát támadták meg hevesen angol, amerikai, svéd és új-zélandi specialisták a brit orvosi kutatóintézet egyik legutóbbi konferenciáján. Glasgowi vérnyomás-szakértők kijelentet­ték: „nincs tudományos bizonyíték a dogma igazolására“. Mi több, kifejezetten óvtak a sótlan étrendtől, mert egyes kísérleti patkányo­kon megállapították, hogy a sótlan étrend fékezi a növekedést és növeli a vérnyomást (eddig a magas vérnyomás fő okozójának éppen a sok konyhasót tartották). A kísérletek során bizonyos vérzésekért és bélelhalásokért is felelőssé tették a sószegény étrendet. Ennek ellenére kijelentették: a só megtiltásának lehetséges ártalmas követ­kezményeit még nem vizsgálták. A szakértők szerint a sószegény étrend előírása néhány magas vérnyomásos beteg rövid idejű megfigyelésére épült, és csak az artériás vérnyomás emelkedését vizsgálták. Ebből életük végéig tartó tilalmat előírni a magas vérnyo­másban nem szenvedő emberek számára „igazságtalan és felelőt­len“ - jelentették ki a tudományos tanácskozáson. Cölöpakadály a metróépítők előtt A középkorban bevert kemény cölöpök a legkorszerűbb alagút- épitő gépeket is meghátrálásra kényszerítették Lyonban, a metró építésekor. A vágathajtó gép felakadt a vaskemény oszlopokon. A 430 tonna súlyú és száz méter hosszú „gépvakond“, amely normális körülmények között naponta mintegy 17 méternyit halad előre, beleütközött egy középkori híd alépítményébe. A hidat Oroszlánszívű Richárd keresztes hadainak átvonulása után 1190-ben kezdték építeni a Rhone folyón. Most a mocsaras talajban évszázadok alatt vaskeménnyé vált oszlopokat egyenként kell elfűrószelni és a közéjük vert sziklaradabokkal együtt elszállítani A váratlan akadály legalább egyhónapos késést okoz a földalatti tervezett elkészültében. Hadüzenet a nehézfémszennyezésnek Az eddigi műszaki eszközökkel nem lehetett teljesen meg­szüntetni az acélgyárak okozta por- és nehézfémszennyezést. A Német Szövetségi Köztársaságban, a Ruhr-vidék egyik acél­gyárában most üzembe helyezett berendezés a másodlagos emissziót is megtisztítja. Különleges süveg fogja fel a nyersvas áttöltésekor, kéntelenítésekor és salaktalanításakor, valamint a konverner töltésekor és ürítésekor keletkező hulladék gázokat. Csövön át ezeket a hulladék gázokat száraz szűrőbe vezetik, amely 90 százalékkal csökkenti az ártalmas anyagok menyisé- gét. Ezzel az eljárással a nehézfémtartalmát az acéltonnánkénti 0,8 kilogrammról 0,08 kilogrammra csökkenthetik. (d) r* # 4

Next

/
Thumbnails
Contents