Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
t-ÚJSZÚ 17 1985. VI. 28. TUDOMÁNY es TECHNIKA A CSKP XVI. kongresszusa célul tűzte az önellátás elérését az élelmiszerek termelésében. A CSKP Központi Bizottságának 11. ülése az eddigi eredményeket értékelve megállapította, hogy a kitűzött feladatok reálisak és teljesithetők. Saját lehetőségeinek határán belül minden országnak arra kell törekednie, hogy az élelmiszer-ellátásban önellátó legyen, mert ez egyrészt függetlenségének a záloga, másrészt pedig nemcsak gazdasági, hanem emberi és politikai szükségesség is, hiszen az élelmiszereknek stratégiai jelentőségük van a mai világban. Szocialista mezőgazdaságunk kiemelkedő eredményeket ért el ebben az irányban. Az utóbbi nyolc év alatt a gabonafélék átlagos hektárhozama több mint egy tonnával emelkedett, s jelenleg már megközelíti- az öt tonnát. ségét, az állatok ellenálló képességét és a betegségek megelőzését. A takarmányozási költségek csökkentése elképzelhetetlen a tömegtakarmányok termelési színvonalának emelése nélkül. Dél-Szlovákia feltételei között a tömegtakarmányokban a kukori- caszilázsnak van meghatározó szerepe, amely a kérődzők energiaszükségletének 50-60 százalékát fedezi. A silókukorica termesztése azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Ezt még az is tetézi, hogy a betakarítási és tárolási veszteségek helyenként a 25-30 százalékot is elérik. Óvatos becslések szerint a vizsgált minták 30 százaléka sem kapja meg az első osztályú minősítést. Márpedig a rosszul erjedt, ecetsavas, penészes, bűzös kukoricaszi- lázs etetése anyagforgalmi zavarokat, szaporodásbiológiai probléÁllattenyésztésünk magasabb színvonaláért Egyes mezőgazdasági vállalatok, például a Dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) járásban, már több mint 7 tonna gabonát termelnek hektáronként. E sikerek mellett mégis a növénytermesztés területén vannak a legnagyobb tartalékok. Nagy a lemaradás többek között a burgonya, a cukorrépa és a takarmánynövények termelési színvonalában. Főleg a rétek és a legelők hozama alacsony, még a háború előtti színvonalat sem éri el. Az egy főre jutó gyümölcs- és zöldségfogyasztásban a világ- ranglista közepén helyezkedünk el, s a lakosság nagyobb része csak a gyümölcs- és zöldségérés időszakában fogyaszt megfelelő mennyiséget. Az állattenyésztés feladatainak a teljesítését a CSKP 11. ülése pozitívan értékelte. A 7. ötéves terv első négy évében az időrendi tervteljesítés vágóállatokból 102,6, tejből 104, baromfiból 100, tojásból pedig 102 százalékot ért el. Az egy tehénre számított tejtermelés az elmúlt négy évben több mint 400 literrel emelkedett, s elérte a 3500 litert. Az állati termékek fogyasztása terén előkelő helyet foglalunk el a világranglistán. A jövőben a tömegtakarmányok fokozottabb kihasználásával kell fejleszteni a szarvasmarha- és juhtenyésztést, s az állati termékek 57 százalékát a szarvasmarha-tenyésztésben kell előállítani, a termelékenység további növelése alapján. Létszámnöveléssel csak a juhoknál számolunk. A sertés- és baromfitenyésztés fejlesztését a rendelkezésre álló abraktakarmányok mennyiségétől, valamint a kereslettől tesszük függővé. Állattenyésztésünk további fejlesztését elsősorban arra építhetjük, hogy nagy genetikai hatóképességgel rendelkező állatállományunk van, de ennek a genetikai potenciálnak csak kétharmadát hasznosítjuk. Ma már a beteg állat meghatározását is át kell értékelni, miszerint nemcsak az az állat beteg, amelyik a betegség klinikai tüneteit mutatja, hanem az is, amelyik nem termel genetikai képességének megfelelő, vagy azt megközelítő szinten. Konkrét gazdasági számításokkal bizonyítható, hogy a tartási és takarmányozási hiányosságok felszámolása sok százmillió koronás többlethez juttatná a termelőket és az egész társadalmat. A takarmány a legfontosabb környezeti tényező, mert aránya 70-75 százalékot képvisel az állati eredetű élelmiszerek előállitási költségeiben. Emellett nagyban befolyásolja az állati eredetű élelmiszerek minőmákat okoz, ami a termelés csökkenésével, borjúelhullásokkal jár, és sietteti a selejtezést. A szilázs rossz minőségének több oka is van, például a silózás idejének helytelen megválasztása, annak elhúzódása, illetve a technológiai fegyelem elhanyagolása, valamint a korszerű és olcsó gépek elégtelensége. A hektárhozamok növelésében úgy léphetünk előbbre, ha a jól előkészített talajba sok szemtermést adó hibrideket vetünk. Ezek vetőmagjának többletköltsége a nagyobb hozammal megtérül. Emellett a tömegtakarmányok vetésterületét is csökkenthetjük, s takarékosabban gazdálkodhatunk a szemes takarmányokkal. A szénakészítés nagyüzemi technológiájában is vanak tartalékok, mert az időjárástól függően a széna táplálóértékének 30-35 százaléka is veszendőbe megy. A pillangós virágú takarmányok betakarítása és tartósítása különösen nagy minőségi romlással és beltartalmi veszteséggel jár. (A vizsgált mintáknak rendszerint csak 10 százaléka kap első osztályú minősítést.) Ugyanakkor ezeknek a takarmányoknak elsődleges szerepük van a kérődzők karotin ellátásában. Ezért kell szorgalmazni a lucernaszéna kézzel való betakarítását is, legalább a borjak részére. A takarmányozásnál maradva, egyes üzemekben a borjúk rovására kezdenek takarékoskodni az abraktakarmányokkal. Az üszőborjúk felnevelése azonban 2-3 éves folyamat, s amit itt elrontunk, az kijavíthatatlan. Növekedésük és fejlődésük üteme a fehérjeellátástól függ, amit főleg megfelelő abraktakarmányokkal lehet pótolni. Tehát a borjúkat hiába neveljük egyéves korukig csupán szilázs- zsal, ha nem kapnak abrakot és jó minőségű, kézzel betakarított lucernaszénát, zavar áll be a csontozat és a nemi szervek fejlődésében, az üsző nem éri el a kívánt testtömeget, az ivarzás késik és a meglévő genetikai alap nem tud kibontakozni. Sajnos, sok helyen megengedik maguknak azt a luxust, hogy fejletlen és maximális termelésre eleve képtelen egye- deket sorolnak a termelésbe, ami csak az önköltséget és a selejtezést fokozza. igorúan ügyelni kell továbbá a tervezett sertés- és baromfilétszám megtartására, mert a nagy növekedési erélyre kitenyésztett sertés és baromfi fehérjehiányos takarmányozása nagyobb veszteséggel jár, mint a megtakarított fehérje értéke. A hazai abrak- és importált fehérjetakarmányok nagy része a sertés- és baromfitartásban kerül fel- használásra. Mindkét ágazatban még mindig meglehetősen nagy az egységnyi termékre számított takarmányfogyasztás. Ennek csökkentése sürgető feladat, mert minden 0,1 kg-os fajlagos takarmánycsökkenés 2-3 koronával növeli az egy kilónyi végtermékre eső nyereséget. Emellett mindkét ágazatban a szükségesnél 25-30 százalékkal magasabb a takarmánykeverékek energiatartalma, ami negativ hatással van a szaporodásbiológiára (kocánként 2-3 malaccal többet nevelhetnénk, s a tenyésztojások kelthetósége is növekedne). A fajlagos takarmányfelhasználást a minőségi hibák kiküszöbölésével, az etetési módok korszerűsítésével, főleg a száraz dara etetésének beszüntetésével, s az alapvető higiéniai előírások megtartásával 15-20 százalékkal lehetne csökkenteni, s így elérhetnénk a legfejlettebb állattenyésztéssel rendelkező országok szintjét. Teheneinknek sincs idejük megöregedni, mert főleg tartási és takarmányozási hibák miatt gyakran a legjobb tehenek hullanak el (mert a legérzékenyebbek), kerülnek kényszervágásra vagy selejtezésre. Teheneink átlagos élettartama alacsony, sok helyen nem éri el az öt évet, illetve a három laktációt, pedig a tehén maximális 'tejtermelése a harmadik laktáció- tól kezd állandósulni. így a tehenek legnagyobb része nem érheti el a maximális tejtermelés időszakát, mert korai selejtezésre kerül. Az ágazat gazdaságossága érdekében az lenne kívánatos, ha nyolc év lenne a tehenek átlagos élettartama, s ezen belül öt borjúval és öt laktációval számolnánk. Nagyok a tartalékok a borjúnevelés területén is, mert ha csupán néhány százalékkal csökkentenénk a borjúelhullás arányát, évente több tízezer borjút menthetnénk meg hizlalási és tenyésztési célokra. Ehhez nincs szükség nagyobb beruházásokra, s már a munka- és technológiai fegyelem következetes megtartásával is komoly eredményeket érhetnénk el. Szarvasmarha-tenyésztésünk további javításra váró területe az ivarzó tehenek kiválasztása, mert állatorvosaink a mezőgazdasági üzemekben napirenden találnak ivarzó teheneket, amelyek nincsenek megtermékenyítésre bejelentve, még sok esetben a nekik kezelésre átadott, „meddő“ tehenek között is. Itt határozottan érvényes az a mondás, hogy az idő pénz, mert minden elmulasztott nap 100 korona veszteséget jelent a tejtermelésben, s mivel az ivarzás csak 3 hét múlva ismétlődik meg, a teljes veszteség 2100 koronát tesz ki tehenenként. De nemcsak ez a három hét megy veszendőbe, mert ezalatt a tehén petefészkén olyan folyamatok mehetnek végbe - sárgatest képződése stb. - amelyek megakadályozzák a következő ivarzás jelentkezését. Mező- gazdasági üzemeink többségében a gondozók végzik az ivarzó tehenek kiválasztását, de mivel ezek fő feladata a fejés, a gondozás, illetve az őrködés, ennek a munkának az elvégzésére külön szakképzett személyt kell beállítani, megfelelő anyagi érdekeltség mellett. Á llandóan szem előtt kell tartani, hogy az állattenyésztési termelés biológiai folyamatai nem fordíthatók vissza és az elkövetett hibák következménye megsokszorozódik. A közeljövő elengedhetetlen követelménye az állatgondozók szakmai ismereteinek bővítése, a műszakokra való áttérés a tehenészetben, valamint az ötnapos munkahét bevezetése. Az állattenyésztési munka nem olyan egyszerű, hogy azt képesítés nélküli dolgozó is eredményesen végezhesse, ezért ennek megfelelően kell gondoskodni a munkaerő-állomány összetételer6llS Dr.FÓTHY JÁNOS A VeTká Lomnica-i Burgonyanemesitő Kutatóintézet dolgozói a Popradi járásban jelentős mértékben segítik elő, hogy a csehszlovák mezőgazdaság az évezred végéig 30 elismert burgonyafajtával rendelkezzen, s ezek között legalább 3—4 legyen korai fajta. Az intézetben eddig 11 fajtát nemesítettek ki. A 7. ötéves tervidőszakban elért eredmények közé tartozik a nagyon korai Eta fajta kinemesítése, melynek termelésével fokozatosan csökkenthető a korai burgonya behozatala. További új fajta a félkorai Rema, amelyet 1983-ban Aranykalász díjjal tüntettek ki. Ez a fajta különösen jó ízű étkezési burgonya, s ellenálló a burgonyafonálféreggel és a vírusos levélsodródással szemben. Egy új fajta kinemesítése átlagosan 13 évig tart, s csaknem egymillió magonc nevelésével és értékelésével jár. A felvételen Ladislav Smyk mérnök, a nemesitőállomás vezetője és Beáta Kalafutová nemesítő a magoncok kelését ellenőrzi. A ŐSTK felvétele Érdekességek, újdonságok ÖNTÖZÉS FELSZÍNI VÍZ NÉLKÜL Osztrák műszaki szakemberek olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel - az altalajba bevezetett árammal - még a kiszikkadt földek finoman elosztó pórusvize is a felszínre hozható. Ezáltal megmüvel- hetővé válhatnak a félsivatagok eddig hasznosithatatlan területei. Az elv az, hogy két elektród között nap- vagy szélenergiából nyert egyenárammal feszültséget keltenek. Az egyik elektródot, az Agro- netnek nevezett rácshálót a növények gyökérövezetében helyezik el, 30 cm-es mélységben. A villamos tér elektroozmotikus hatást fejt ki, a víz cseppek formájában felszáll, miközben megszabadul az esetleg benne levő sóktól: ezek a pozitív pólus körül gyűlnek össze. A villamos tér arra is szolgál, hogy az esővíz ne szivárogjon el, hanem megmaradjon a gyökérövezetben. A „víz nélküli öntözés" eljárását már sikerrel kipróbálták, s most egy nagyobb szabású kísérletben teszik próbára az Arab-félsziget délkeleti részén, az Omán-szultánságban. MILYEN CSÍPŐS A PAPRIKA? A paprika csípősségének a fokát érzékszervi vizsgálattal állapítják meg. Ez úgy történik, hogy a paprikából alkoholos kivonatot, abból pedig cukrozott oldatot készítenek, s ezt addig hígítják, amíg a szakképzett kóstoló még éppen érzi a csípősséget. A minősítő szakember nyelve azonban gyorsan elzsibbad, s nem érzékelheti a finom árnyalatokat. Az egyesült államokbeli McCormick vállalat kutatói most nagy nyomású folyadékkromatográfia alkalmazásával egy tárgyilagosabb eljárást dolgoztak ki. Ez azt méri, hogy a paprika csípősségét okozó kapszaicin származékaiból hányféle és mennyi van a paprikában. A takarmányélesztők gyártásának a bevezetése a Paskovi Cellulóz- és Faipari Kombinátban fontos lépést jelent mezőgazdasági termelésünk intenzifiká- lásában. A termelés teljes felfuttatása után évente 24 000 tonna Vitex szárított takarmány- élesztőt fognak gyártani. A próbaüzemeltetést 1984 októberében kezdték el, s az idén már 18 000 tonna élesztő gyártásával számolnak.. Az előirányzott évi termelés 11 040 tonna nyersfehérjének, illetve 88 320 tonna búzának felel meg. A felvételen Jiri Sklár a paskovi takarmánygyártó üzem párologtatójának és centri- fúgáinak vegyi tisztítóberendezéseit kezeli. (A ÓSTK felvétele)
