Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
A hol az országút Nagykapos (Veiké Kapuáany) határában a Latorca folyót övező erdőségbe fut, valamikor bokrokkal benőtt, vadvizes rét terült el. Ma ugyanazon a helyen teljesen más vidék tárul elénk. A kaszálót ugyan a területrendezés nem számolta fel teljesen, ám nagy részét szántóterületté változtatta. Mostanában már pásztorkunyhót sem igen látni arrafelé, viszont az út keleti oldalán néhány korszerű építmény sorakozik. A közelmúltban ott épült fel a tranzit gázvezeték egyik szivattyúállomása, mellette pedig egy üvegházgazdaság terebélyesedik. MINDEN KEZDET NEHÉZ... Az üvegház létrehozásának a gondolata már a hetvenes évek elején felmerült a környék mezőgazdasági üzemeiben. Akkorra ugyanis köztudottá vált, hogy a gázvezeték szivattyúállomásán nagy mennyiségű hulladékhő illan hasznosi- tatlanul a levegőbe. A hőforrás tehát megvolt, csupán a hasznosítási módját kellett megtervezni, majd megvalósítani. Az ötletet tettek követték. Mi tagadás, néha talán lassan és túl óvatosan, mert egy teljesen új feladatról volt szó, egy több hektáros üvegházgazdaság felépítéséről és üzemeltetéséről. Mivel az építkezés és az üzemeltetés sok pénzbe kerül, s mindkettő munkaigényes is, nem volt könnyű vállalkozó szervezetet találni. Végül a járás mezőgazdasági üzemeinek zöldségtermesztéssel és értékesítéssel foglalkozó közös vállalatára esett a választás, a kivitelezést pedig az Agrostav építkezési vállalat tőketerebesi (Trebi- sov) üzemének nagykaposi részlege vállalta. Az építkezési munkák 1979-ben kezdődtek. Jelenleg néhány üvegház már folyamatosan termel, miközben mellettük újabbak „nőnek ki a földből“. Igaz, nem olyan gyorsan, mint a primőr zöldségfélék, ám sokkal ügyesebben, mint néhány évvel ezelőtt az elsők. A KERTÉSZEK SÜRGETIK AZ ÉPÍTŐKET A környéken azt hallottam, hogy mostanában sok idegen megfordul a járás mezőgazdasági üzemeinek közös üveg- házgazdaságában. Egyesek virágért vagy más áruért térnek be az új, még épülő üzembe, sokan pedig munkahely irán érdeklődnek. Az ilyen látogatókat a helyi dolgozók rendszerint szívesen fogadják, hiszen a virág- és zöldségfélékből egyre többet termelnek, tehát van mit eladni, ugyanakkor a munka iránt érdeklődőket sem utasítják el, mert a gazdaság állandóan nő és egyre több embert foglalkoztat. Én ugyan nem áruért kopogtattam, állást sem kerestem a szép helyen fekvő zöldségkertészetben, Ka- szonyi Árpád gazdaságvezetö mégis készségesen fogadott. Hogy a „helyzetjelentés“ minél tár- gyilagosabb legyen, a gazdaságvezető pillanatok alatt előkerítette a kivitelező részleg vezetőjét, Horváth Bélát, majd javasolta, hogy nézzünk szét az építkezésen, illetve az üvegházakban. Az irodaházon túli térségbe lépve a napfénytől csillogó növényházakat kezdtem számolni, amikor Kaszonyi Árpád a segítségemre sietett.- Egy tucatnyi készült el eddig. Az újabb tizenkettőt most építik, illetve szerelik az építők - kezdte a telep bemutatását. - Egy-egy üveghá7 25 ár területű, s a benne lévő tiszta termőtér 22 ár. Terepszemle közben néhány további számadat is elhangzQtt. Az üvegházgaz- daságban jelenleg hatvanan dolgoznak. A kivitelezésben és a termelésben előforduló problémák megoldását Kaszonyi Árpád és Horváth Béla közös feladatnak tekinti Hasznosítják a hulladékenergiát Az év végére körülbelül kilencvenre emelkedik a létszám, jövőre pedig, ha a építők befejezik a további objektumokat, százharmincra növekszik. Horváth Béla nem titkolta, hogy az építők késnek az átadással.- Eredetileg úgy volt, hogy az első szakaszba sorolt hóátvevó állomást, az első tizenkét üvegházat, az üzemeltetéshez szükséges gazdasági épületeket, valamint az utakat 1983-ban kell befejezni. Mivel késtünk, így az első üvegházat tavaly nyáron, a tizenkettediket pedig ez év elején vehették át tőlünk a kertészek. Most is késünk, mert ilyen létesítményt még sohasem csináltunk, meg aztán különböző hibák is előfordultak. A táptalaj kinti elkészítéséhez, elkeveréséhez szükséges betonteret például a tervezők az építés végére hagyták, holott erre a termelés szempontjából jóval korábban lett volna szükség. Megtörtént az is, hogy a tervrajzban szereplő építőelemek gyártása időközben megszűnt, s azokat másfélékkel voltunk kénytelenek pótolni. Mostanában már ügyesebben megy a munka, belejöttünk, s ha minden jól megy, az újabb tizenkét üvegházból álló részt a jövő esztendő végéig átadjuk a beruházónak. A kivitelezők munkájáról, illetve annak minőségéről a gazdaságvezető elismerően nyilatkozott. Amint mondta, egy-két apró szépséghiba előfordul ugyan, de komolyabb hiányosságokat eddig nem észleltek, pedig már átéltek egy betyár telet. Kint körülbelül húsz fok meleg lehetett, a 10-es számú üvegházban harminckét fokot mutatott a hőmérő. A két „házigazdát“, Iván Erzsébetet és Persely Margitot a hatalmas uborkalugasban találtuk, a növényzet friss hajtásait kötözték a tartózsinórhoz.- Tetszik a munka, s a fizetéssel is elégedettek vagyunk — mondták el a beszélgetés elején a leglényegesebbet, utána pedig egyebbek mellett azt is, hogy ebben az üvegházban rajtuk kívül nincs több dolgozó. A növényzet ültetésétől kezdve a termés leszedéséig mindent ők végeznek, s győzik is. Az irodaépület egyik nagyobb termében, a jelenleg virágosztályozónak is használt öltözőben egy csapat nő frissen szedett szegfűket válogatott. Közülük Breza Valériától tudtam meg, hogy egyelőre ott is étkeznek.- Talán már nem sokáig kell itt szoros- kodni - tette hozzá -, ugyanis az áruraktár és a konyha is rövidesen elkészül. A zuhanyozófülkék működnek, reggel és délután külön autóbusszal járunk munkába Nagykaposról, illetve haza. Egyszóval törődnek velünk.- Milyen a munka?- Érdekes. Elégedett vagyok vele. Két éve kerültem ide, azelőtt nem voltam munkaviszonyban. Legszívesebben a virágokkal foglalkozom, de ha kell, más munkát is szívesen végzek. Van egy tizenkét tagú, szorgalmas kollektívám. Amikor a kereset került szóba, ki 1600- at, ki 1800-at mondott.- Én kétezer koronát is megkeresek - jelentkezett ismét Breza Valéria. - Igaz, néha szombaton vagy vasárnap is itt vagyok, mert az üvegházban a hét végén és az ünnepnapokon is akad teendő. Például szellőztetni kell, meg öntözni... Vaski Anna, aki szintén két évvel ezelőtt került a Latorca parti kertészetbe, tömören igy értékelt:- Amikor felvettek, elsősorban annak örültem, hogy akadt munkahelyem, ugyanis errefelé nincs nagy választék, most pedig örülök, hogy itt és nem más üzemben kötöttem ki. Tetszik a munka, jó a társaság. ÉVENTE TÍZMILLIÓ KORONA ÉRTÉKŰ TERMELÉS A termelésről, valamint az üzem jelen légi és későbben várható teljesítményéről szintén a gazdaságvezetö tájékoztatott.- Munkatervünkben tulajdonképpen három feladat, palántanevelés, zöldség- és virágtermelés szerepel. Az idei tavaszon aránylag jól indultunk, minden környező mezőgazdasági üzem palántarendelését teljesítettük. Tavasz óta elsősorban zöldséghajtatással vagyunk elfoglalva, üvegházainkban azóta salátát, karalábét, uborkát, paprikát és paradicsomot termesztettünk, illetve termesztünk. Virágaink iránt is nagy az érdeklődés. Ami pedig az évi teljesítményünket illeti: az idén körülbelül 4,5 millió korona értékű árut állítunk elő, jövőre szeretnénk elérni a 7,5 milliós teljesítményt, később pedig az évi 10 millió korona értékű termelést. Úgy akarunk gazdálkodni, hogy ne zárjunk ráfizetéssel. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) Munkában az építők Szép virág terem a Latorca menti üvegházakban (A szerző felvételei) .ÚJ SZÚ Nagyméretű ételhordó hútótáskával érkezik munkahelyére, a Bratislavai Állatkertbe Frantiéek Sroufek állatgondozó. A táskából öt apró négylábút vesz ki és helyez a ketrecbe. Nem vár kérdésre. Lágyan megsimogatja a legkissebbet és magyarázatként mondja:- Hiénák. Tizennyolc kicsi jött nálunk világra az utóbbi időben. Állatkertben ez ritkán fordul elő. Európában másodszor éppen nálunk történt meg. Éjszakára az újszülötteket mindig hazahordom, mert azokat három-négy hónapos korukig úgy kell ápolni, mint a kisgyerekeket. Háromóránként etetjük és kamillával mosdatjuk őket.- S hogyan fogadja a család, a feleség az ilyen éjszakai „vendégeket“? - kérdeztük.- Megszokták. Feleségem munkatársam is. Állat- gondozó. Ha csak egy utód van, akkor nincs probléma, de ha három-négy, akkor éjszaka fölváltva etetünk, mert egy-egy leopárd-, puma- vagy hiéna-kölyök etetése 30-40 percig is tart. S hát aludni is kell egy keveset. - Vidám tekintete hirtelen elkomorul, s halkabban folytatja: - Tragikus körülmények között elhunyt idősebb fiunk kiskorától szerette és ügyesen ápolta a hazahordott kicsiket. Már kilenc-tíz éves korában nagy állatbarát volt. A napi dolgokon kívül olyan kérdései is voltak, amelyek miatt éjszakákon át tanulmányoztam a szakkönyveket, hogy ne maradjak szégyenben előtte és helyes választ tudjak adni. Elmondta, hogy Bratislavában született, szakismereteit a spacincei és a holiői szaktanintézetekben szerezte.- Városi gyerek létére hogyan tett szert ilyen állat- szeretetre?- Talán a mesekönyvekből. Kisiskolás koromban tücsköt-bogarat, kigyót-békát összehordtam a lakásunkba anyám nem kis rémületére. Most is nagyon kedvelem az állatokat, hiszen lassan már negyedszázada dolgozom közöttük.- Ennyi idő alatt nem került veszélyes helyzetekbe a ketrecben?- Soha - mondja némi gondolkodás után. - Szerintem állataink a meggondolatlan, lelketlen látogatók miatt nagyobb veszélyben vannak, mint mi, gondozók. Az állatok a ketrecek egyik részében elzárhatók, amíg a másik részét kitakarítjuk, s bekészítjük az ennivalójukat. Nem érhet baj bennünket. Az igaz, hogy nem árt az óvatosság. Lakóink jól „emlékeznek“ a jóra és a rosszra egyaránt. A durvaságért évek múlva is megfizetnek, a jó bánásmódért viszont hálásak. Kezdő munkatársaimat erre mindig figyelmeztetem. Az állatkert igazgatóhelyettese, Marossy István mérnök így vélekedik a kiváló állatgondozóról:- A jó munkájáért kapott elismerő oklevél indoklásában az áll, hogy Frantiéek Sroufek odaadással végzi nagy szakértelmet és figyelmet igénylő munkáját, eredményesen alkalmazza az új munkamódszereket. Szakismereteit, tapasztalatait szívesen megosztja a fiatal dolgozókkal. Elégedettek vagyunk a munkájával, amit az is bizonyít, hogy kitüntetésre javasoltuk. E szerény megfogalmazás mögött azonban sokéves kemény munka rejlik. Frantiéek Sroufek munkatársunknak az állatgondozás nemcsak mestersége, feladata, hanem hivatása, sőt szenvedélye is. Új beosztásában is a lehető legtöbbet nyújtja. Kineveztük őt a gondozók huszonhárom tagú munkacsoportjának a vezetőjévé. Ha még azt is elsajátítja, hogy utasításait ellentmondást nem tűrő hangon adja ki, nem lesz baj az állatgondozás területén. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy Frantiéek Sroufek nemcsak színvonalas munkájával érdemelte ki a kitüntetést, hanem hivatásszeretetével is, mert nagy odaadást és figyelmet igénylő munkáját már majdnem 25 éve végzi. KODAY BERTA 1985. VI. 28. Mestersége a szenvedélye
