Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
" ÚJ szú 3 1985.Vi.28. A marxista-leninista filozófia és a társadalmi gyakorlat A marxista-leninista tudomány alkotó fejlesztésének és a gyakorlattal való kapcsolatának példája a fejlett szocializmus koncepciója. Ez a testvéri szocialista országok valamennyi kommunista és munkáspártja hosszú távra szóló, megbízható elméleti módszertana lett, amely meghatározza szervező és ideológiai munkájuk fő irányát. Társadalmunk dinamikusan fejlődik, új helyzeteket teremt és új problémákat vet fel. Jelenleg a mélyreható minőségi változások szakaszában élünk. Az anyagi termelésben előtérbe kerül a robotizálás, a kibernetizá- lás és az elektronizálás. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nagyvonalú komplex társadalmi-gazdasági programokat valósít meg, intenzifikálja az ipari és a mező- gazdasági termelést, meggyorsítja a műszaki haladást. A gazdaság minőségi változásaival egyidejűleg változások következnek be az emberek tudatában, a felépítményben. Évről évre minőségileg változik a munkás- osztály és a szövetkezeti parasztság tudata. A társadalmi-történelmi gyakorlat új szakasza új, bonyolultabb feladatokat hárít a társadalomtudományi szakemberekre. Ezeket a feladatokat elméletileg kell feldolgozniuk. Túlnyomórészt szerepelnek a következő ötéves tervidőszak kutatási terveiben, amelyek jelenleg a vita és a pontosítás tárgyát képezik. Legalább néhány olyan feladattal szeretnénk foglalkozni, amely csakúgy időszerű a Szovjetunióban, mint a CSSZSZK-ban. Elsősorban annak igényével, hogy mélyrehatóan elemezni kell a Szovjetunióban a fejlett szocializmus jelenlegi szakaszát és egyben elméletileg meg kell indokolni a szocializmus építésének sajátosságait más szocialista országokban, beleértve Csehszlovákiát is. Nem kell egymást meggyőznünk arról, hogy a szocializmus jelenlegi szakasza a múlt fejlődésének az eredménye. Ezzel egyidejűleg magába foglalja a jövő fejlődésének előfeltételeit, meghatározza a szocializmus és a kommunizmus építésének kilátásait. Tény az, hogy a szocializmusról, vagyis a kommunizmus alsó fokáról és a fejlett szocializmusról is sok mindent írtak a tudósok. Amint azt azonban az SZKP KB 1983 júniusi ülése hangsúlyozta: eddig megfelelőképpen nem vizsgáltuk azt a társadalmat, amelyben élünk és dolgozunk, nem tártuk fel egészen jellemző törvényeit, elsősorban a gazdasági törvényeket.“ Ez a jogos szemrehányás vonatkozik a társadalomtudományok minden szakemberére és természetesen a filozófusokra is. Eltekintve a szocializmus különféle problémáiról szóló nagy számú filozófiai műtől, a filozófiai megismerés rendszerében vannak kevésbé feltárt területek, amelyek részét képezik a szociális cselekvés módszertanának, megkívánják az új gyakorlati eljárások és a társadalom előtt álló feladatok idejében történő elméleti megindokolását és feldolgozását valamint a megoldás módja legmegfelelőbb változatainak kimunkálását. A társadalomtudományok - beleértve a filozófiát - előtt álló fő feladatok egyike elméletileg kidolgozni az anyagi termelés intenzifikálásának kérdéseit. Filozófiai viszonylatban elsőrendű figyelmet érdemel a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikájának és a fejlett szocializmus gazdasági törvényeinek kérdése. Figyelmet érdemelnek a szócializ- mus ellentmondásainak elemzésével összefüggő kérdések is. Az élet arra tanít bennünket, hogy ha nem szentelünk megfelelő figyelmet a nem anta- gonista ellentmondásoknak, ha azokat szem elöl tévesztjük, akkor komoly konfliktusok fordulhatnak elő. Ezzel összefüggésben társadalomtudományunk hivatott arra, hogy vizsgálja az olyan elsőrendű fontosságú elméleti és gyakorlati kérdéseket, amilyen a szocializmus jelenlegi fejlődési szakaszát jellemző ellentmondások lényege és formái. Vizsgálnia kell létrejöttüknek objektív és szubjektív tényezőit valamint okait és nem szabad arra törekednie - ez időközönként előfordul -, hogy minden nehézséget és visszás jelenséget a tudati csökevények, esetleg egyéb „objektív“ okok számlájára írjon. A filozófusok szüntelen figyelmét követelik meg a szocialista társadalom szociális szerkezete dinamikus fejlődésének kérdései. Az osztálykülönbségek alakulása, tartalma és lényege kutatásáról, az osztálynélküli, történelmi perspektívában pedig a szociális szempontból homogén társadalom létrejötte törvényeinek kutatásáról van szó. A kommunista párt általánosította a szovjet társadalom fejlődésének tapasztalatait és arra a következtetésre jutott, hogy az osztálynélküli társadalom lényegében az érett szocializmus keretei között valósul meg. Ez annyit jelent, hogy ez a folyamat a szemünk láttára megy végbe, mi több, résztvevői és alkotói vagyunk. A szocialista társadalom szociális szerkezete dinamikus fejlődésének elemzésében fontos az SZKP XXVI. kongresszusán hangsúlyozott gondolat, miszerint a fejlett szocializmus történelmi keretei között csak az anyagi bázist illetően jön létre az osztálynélküli társadalmi szerkezet. Általában az osztályok közötti és az osztályokon belüli különbségek megszüntetésére csak a társadalmi fejlődés magasabb szintjén kerül sor, amikor megszűnik a régi munkamegosztás is. KÖVETKEZETES LENINI NEMZETISÉGI POLITIKA Jelenleg nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzetiségi kapcsolatok új jegyei elemzésének is. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi szocialista ország kommunista pártjai fokozatosan megvalósítják a lenini nemzetiségi politikát, amivel szilárdítják a nemzetek és a nemzetiségek tényleges egyenlőségét. A szocialista országokban folyamatban vág a nemzetek fokozatos teljes közeledése, Lenin szavai értelmében teljesen demokratikus és internacionalista alapokon. Véleményünk szerint korai lenne azt állítani, hogy már megoldott a nemzetiségi kapcsolatok minden kérdése. Az élet szüntelenül új problémákat vet fel, ezeket tanulmányozni és megoldani kell. Az utóbbi években a szocialista országok kommunista pártjai, amelyek a nemzetek és a nemzetiségek barátságának megszilárdítására törekednek, számos gyakorlati lépést tettek. A CSSZSZK- ban ezt a kérdést a föderatív rendezéssel oldották meg. A szocialista föderáció alapelveinek érvényesítése elősegítette a nemzetiségi kérdés megoldását és egyben megerősítette, hogy ez a forma a két nemzet és a nemzetiségek fejlődése és közeledése érdekeinek szavatolása mellett megfelelő eszköze minden anyagi és szellemi erőforrás mozgósításának a szocialista társadalom építése adott szakasza internacionalista céljainak elérésére. Noha a nemzetiségi kérdés elméletében sok minden történt, mégis kötelesek vagyunk még nagyobb figyelmet fordítani a nemzetiségi kapcsolatok terén előforduló új vonatkozásokra és tendenciákra. Éz annál inkább szükséges, mivel a nemzetiségi kérdés az éles ideológiai harc tárgya. A burzsoá ideológusok számolnak a nemzetiségi kapcsolatok problémáinak bonyolultságával, terjesztik a nemzetek közti örök ellentétekről, a nemzetiségi kérdés megoldhatatlanságáról és az arról szóló elképzeléseket, miszerint a nemzetiségi elemek összeegyeztethetetlenek az internacionalizmussal stb. Ezeket az elképzeléseket igyekeznek az emberekkel elfogadtatni. Egyidejűleg demagóg módon azt állítják, hogy a szocializmusban a nemzetek gazdasági, szociális és politikai fejlődése a nemzeti önállóság és hagyományok, a nemzeti kulturális és egyéb értékek elsikkadásához vezet. A burzsoá ideológusok és revizionisták megkísérlik a szocializmust megosztani különféle „nemzeti“ változataira, modelljeire. A hasonló jellegű elméletek célja egyértelmű: egymás ellen uszítani a szocialista országok népeit, elhinteni a nemzetiségi viszály, bizalmatlanság és gyűlölet magvait. Ilyen körülmények között kötelességünk az ehhez hasonló „elméletek“ mélyre ágyazott érvekkel alátámasztott bírálatával idejében szembeszállni az ideológiai támadással és aknamunkával. A SZOCIALISTA ÉLETMÓD KÉRDÉSEI Az SZKP XXVI. kongressusa valamint a CSKP XVI. kongresszusa is további olyan fontos feladatot tűzött ki, amelynek a következő időszakban is figyelmet kell szentelnünk. Ez a szocialista életmód kérdéseinek mélyreható kidolgozása. Erről a kérdésről is sokat írtak már. Az SZKP és a CSKP határozatai hangsúlyozzák, hogy az új ember formálása nemcsak fontos cél, hanem egyben a kommunista építés nélkülözhetetlen előfeltétele is. Az SZKP KB 1983 júniusi ülésének dokumentumain vörös fonalként húzódik végig az a gondolat, hogy problémáinkat elsősorban - gyakran kizárólag - csak az ember, meggyőződése, ismeretei, állampolgári öntudatossága, érzései közvetítésével oldhatjuk meg. A termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejlődése lehetővé teszi a dolgozók szükségletei mind teljesebb kielégítése anyagi és szellemi lehetőségeinek megteremtését. Csakhogy a fejlett szocializmus lehetőségei sem korlátlanok. Ezért az elosztást a munka és a fogyasztás mértékének legszigorúbb nyilvántartása és ellenőrzése alapján kell megvalósítani, pontosan igazodva ahhoz az alapelvhez, hogy mindenki képességei szerint dolgozik és munkája szerint részesül a javakban. A társadalom kielégítheti é^ kell, hogy kielégíthesse az emberek szükségleteit, de csak a valósakat, amelyek számba veszik az adott lehetőségek józan elemzését. Más szóval, az ésszerű szükségleteket és nem az ábrándokat, a szeszélyt, a ha- rác'solás szándékát, a fényűzést, aminek nem egyszer tanúi vagyunk nálunk is. Az emberi szükségletek rendszerében fő szerepe van a munkának. Ezzel kapcsolatban, ha formálni és tökéletesíteni kívánjuk az ember szükségleteinek és érdekeinek struktúráját, akkor elsősorban ösztönöznünk kell a munka mint létszükséglet iránti viszonyukat és azon szükségleteik kielégítését, amelyek a személyiség alkotó és szellemi képességeinek kibontakozásához kötődnek. Ezeknek a kérdéseknek és számos további kérdésnek újszerű filozófiai kifejtését megkívánják a szocialista világrendszer fejlődése dialektikájának valós problémái. A szocializmus fejlődésének jelen 1 szakaszában szüntelenül elmélyül a szocialista világközösség országainak integrációja. Integrációs folyamatok valósülnak meg a gazdaság, a politika és a szellemi élet területén. Ezek a folyamatok a kommunista építés feladatainak sikeres teljesítése során országaink együttműködésének legfontosabb előfeltételei közé tartoznak. V. K. CSUMACSOV docens, kandidátus, Szovjetunió Dr. E. LUBELEC docens, kandidátus, az SZLKP KB előadója lllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllli A _ imperializmusnak a szocialista vívmányok és r\L. a szocialista értékek ellen irányuló jelenlegi nyomása, amelynek szélsőséges megnyilvánulása a Reagan által meghirdetett „keresztes hadjárat" a kommunizmus ellen - messzire nyúló célt követ: a XX. század végéig „fel kell számolni a szocializmust és a kommunizmust“. Sem többet, sem kevesebbet. A legutóbbi két évtizedben a Nyugat közös szocialistaellenes stratégiájának legfontosabb iránya: a szocialista államokkal szemben alkalmazott differenciált politikája. A Nyugat abban reménykedik, hogy a szocialista közösség mindegyik országával szemben alkalmazott egyéni, szelektív bánásmód révén elérheti a szocializmus alapjainak fokozatos aláásását és végeredményben felszámolását ezekben az országokban. É téren a legkülönbözőbb módszereket alkalmazza: a nyugati ideológiai-politikai befolyás beszivárogtatása, a szocialista államok reális gazdasági és politikai nehézségeinek kihasználása, a nacionalizmus és a szovjetellenes- ség szítása a kelet-európai országok lakossága körében. Jelenleg, amikor nagymértékben kiéleződtek a viszonyok a két, egymás ellen küzdő társadalmi-politikai rendszer államai között, az amerikai politikusok hajlandóak folytatni a „részleges“ enyhülést azokkal a keleteurópai országokkal, amelyek „függetlenséget“ tanúsítanának bel- és külpolitikai téren. A Nyugat azzal a perspektívával igyekszik megnyerni ezeket az országokat, hogy bővítik velük a gazdasági kapcsolatokat, hiteleket és legújabb technológiát bocsát rendelkezésükre, ugyanakkor pedig fenntartja, sőt esetleg fokozza a konfrontációt a Szovjetunióval és más szocialista Hogyan akar az imperializmus szakadást előidézni a szocialista közösségben? országokkal, oly módon, hogy politikai és gazdasági „szankciókat“ alkalmaz velük szemben. A Nyugat elemzi a további szocialista fejlődésnek az egyes országok által tervbe vett útjait és távlatait, s ennek során megpróbálja ezeket az utakat a szocializmus egymással „szemben álló“ és „ellentmondó“ modelljeiként feltüntetni. A nyugati politikusok hivatalos nyilatkozataiban és a nyugati propagandában egyes szocialista államok gazdasági életének bizonyos pozitív folyamatai is kedvező értékelést kapnak, például a szükséges gazdasági reformok végrehajtása. E folyamatok propaganda célzatú „támogatása“ során a Nyugat abból indul ki (és a nyugati tájékoztatási szervek buzgón terjesztik ezt a verziót), hogy ezeket állítólag „nem helyesli a Szovjetunió“. A Nyugat ezáltal bizalmatlanságot próbál kelteni a Szovjetuniónak a szocialista államokkal kapcsolatos politikájával szemben, és ugyanakkor igyekszik megakadályozni, hogy a gazdaságban a pozitív változások olyan formában történjenek, amelynek segítségével ezek megszilárdíthatják a létező szocializmus pozícióit. A nyugati államok azt is saját szocialistaellenes céljaikra próbálják felhasználni, hogy a Szovjetunió és szövetségesei érdekeltek az enyhülés helyreállításé- ban, a fegyverzetek csökkentésében és világméretű katonai-hadászati egyensúly fenntartásában. A nyugati politikának ez az irányvonala is differenciáltan érvényesül. A propaganda terén a Nyugat igyekszik szembeállítani a Szovjetuniónak és a szocialista közösség más országainak az álláspontját, azáltal, hogy hangsúlyozza az enyhülés fenntartásával összefüggő, különböző lehetőségeiket és érdekeiket. Azzal kapcsolatban, hogy Európában megkezdődött az új amerikai atomrakéták telepítése, és ennek következtében az amerikai fél meghiúsította a genfi tárgyalásokat, úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha a Szovjetunió egyáltalán nem volna érdekelt a leszerelésben, nagyszámú békekezdeményezése pedig csupán propagandajellegű. A nyugati államok politikájukban egyúttal jelentősen hangsúlyozzák a kelet-európai történelmi, nemzeti, kulturális hagyományok különbözőségét. Nem csekély jelentőséget tulajdonítanak a differenciált politika olyan irányvonalainak, mint a kelet-európai nemzetek közötti és területi problémák provokatív célzatú kihasználása, emigráns és más szervezetek igénybevétele az „igazságos nemzeti követelések“ támogatsára. Ennek a politikának az a célja, hogy a szocialista országokban széles körben elterjesszék a nacionalizmust és a vele együtt járó szovjetellenességet. A nyugati hatalmak között bizonyos nézeteltérések vannak abban a kérdésben, hogy a szocialista közösség országaira kifejtett politikai nyomásnak hol a megengedhető határa, melyek a lehetséges formái és módszerei. Ebben a kérdésben a legszélsőségesebb álláspontot Washington foglalja el, és domináló gazdasági és katonai súlyát kihasználva, általában sikerül álláspontját rákényszerítenie szövetségeseire. A differenciált politika ellensúlyozására irányuló intézkedések komplexumában a szocialista országok békeszeretö külpolitikája további koordinálásának van a legnagyobb jelentősége. Gazdasági téren - az exportlehetőségek bővítésének és a KGST-tagországok exportárui versenyképessége fokozásának, az export és az import szerkezete tökéletesítésének. JEVGENYIJ BARANOVSZKIJ a történelemtudományok kandidátusa \
