Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-21 / 25. szám

I Kerékpártúra Hazánk felszabadulása 40. év­fordulójának tiszteletére a múlt évi jó tapasztalatokból kiindulva az idén a nagykaposi (Veiké Kapu- áany) Tranzit Gázvezeték fiatal dolgozói a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség és a SZISZ járá­si bizottsága segítségével az idén is megrendezték kerékpártúráju­kat a Duklai hágóhoz. A túra résztvevői a duklai har­cok áldozatainak emlékművénél lerótták kegyeletüket a hősök em­lékének, s elhelyezték koszorúi­kat. A koszorúzáson a gázvezeték vezetőségének képviselőjeként részt vett Holbus Milán, valamint a Tranzit Gázvezeték határállo­másán dolgozó szovjet elvtársak Vlagyimir Kulnyina vezetésével. A túra résztvevői három nap alatt 260 kilométeres távot tettek meg s elhatározták, hogy jövőre újra megszervezik ezt az akciót. Üveges Róbert Harmincéves túzokrezervátum A komáromi (Komárno) járásban Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) térségében a Nagy-Duna és a Kis- Duna közé beékelődve található ha­zánk egyetlen túzokvédelmi területe. A több mint kilencezer hektárnyi, egyébként intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló úgynevezett kul- túrsztyeppét harminc évvel ezelőtt, 1955 májusában nyilvánították túzok­védelmi területté. Itt található a szigorú védelem alatt álló nagytúzok (Otis tar­da), amely hazánk legnagyobb mada­ra. A túzokkakas súlya eléri a 8-16 kilogrammot, míg a tyúk kisebb, 4-5 kilogrammos. Az eddig kifejtett min­dennemű igyekezet ellenére a már csak kis számban előforduló hazai tú­zokállomány a kipusztulás határán áll. A nagy testű, lomha madarak számára egyaránt nagy veszélyt jelent a vegy­szeres növényvédelem, a mezőgazda- sági termelés gépesítése és a síkságot átszelő villany- és telefonvezeték. Azért, hogy mégse kerüljön a kipusztult állatok listájára a túzok, a természetvé­delmi terület gazdája, a Szlovákiai Va­dászszövetség Központi Bizottsága egy túzokkeltető és -nevelő farm léte­sítését tervezi. Egy, a túzok megmen­tését célzó objektum építése napjaink­ban már folyamatban van. K. Németh István SIKERES VERSENY A Szlovákiai Tűzvédelmi Szö­vetség Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Bizottsága nemrég rendez­te meg Szímón (Zemné) az első körzeti tűzoltóversenyt, amelynek keretében egyének és csoportok mérték össze felkészültségüket. A versenyben 17 csoport vett részt Kamocsáról (Komoca), Nit- riansky Hrádokból, Besenyőről (Be- senov), Érsekújvárból, Palárikovó- ból, Surányból, Jatovból, ezen kí­vül versenyeztek a szímöi tűzol­tók, valamint az érsekújvári Reno- kov, Remeslosluzba és Benzinol csoportjai. összesített versenyben az első helyen a Suranyi tűzoltók, a másodikon a szímőiek, a harma­dikon pedig a palárikovóiak vé­geztek. Az egyéni verseny győzte­se a Nitriansky Hrádok-i Karol Ho- lubec lett. A versenyben részt ve­vő szimói női tűzoltócsoport tagjai a zsűri különdíját kapták. A körzeti döntő nehéz körülmé­nyek között folyt le: a talaj vizes, sáros volt.'Ennek ellenére a tűzol­tók bebizonyították, hogy bármi­lyen körülmények között képesek elvégezni feladataikat, megvédeni szocialista vagyonúnkat a tűz­Juhász Milan NDK barátsági napokat rendeztek Karlovy Varyban. Két hét alatt számos politikai és kulturális témájú előadás hangzott el a városban. Műsoros esteket rendeztek, NDK-beli filmeket vetítettek stb. A rendezvények célja volt, hogy a hazaiak megismerkedhessenek a szomszédos nép mindennapjaival, munkaeredményeivei, életvitelével, örömeivel, gondjaival. Bemutatkozott a Zschorlauer Nachtigallen csoport is (a fel­vételen). Az énekesek hangszerkísérettel népdalokat adtak elő. Kovács Árpád felvétele Jubileumi zenei ünnepségek A pieéfanyi zenei ünnepségek a fürdővárosban nyaranta meg­rendezett kulturális akciók részét képezik. A rendezők már harminc éve igényes, magas színvonalú zenei előadásokat biztosítanak a hallgatóknak, amelyeken világ­hírű énekesek, zenészek, zeneka­rok vesznek részt. Az idei jubileumi zenei ünnep­ségeket június 4-én a Bratislavai Fúvószenekar szólistáinak, vala­mint Gennagyij Rozsgyesztvensz- kij vezényletével a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma Szimfóni- kus Zenekarának fellépésével nyi­tották meg. Nyolc hétig tart a hangversenysorozat, s Európa, Ázsia és Amerika tizenhét országa jeles előadóművészeinek fellépé­sét huszonhárom előadáson él­vezheti a közönség. Többek kö­zött szerepel a Prágai Kamara- együttes Hubert Simácek vezeté­sével, a magyarországi Savária Szimfonikus Zenekar az amerikai La Julia Hill néger szopránénekes- nóvel, Pavol Gáborral, a Szlovák Nemzeti Színház szólistájával, az NDK-beli Dieter Zechlin zongora­művész, aki 1956-ban, az első piest'anyi zenei ünnepségeken is szerepelt már. Bemutatkozik még a görögországi Konsztantin Kot- sziolisz gitáros, a romániai Ursula Philippi orgonamúvész és a zenei világ még több neves személyi­sége. A záróhangversenyen Bohdan Warchal nemzeti művész vezény­letével a Szlovák Kamaraegyüttes ad elő Händel-, Haydn- és Hru- áovsky- műveket. A rendezőbizottság a gyerekek­re is gondolt: a Banská Bystrica-i operatársulat Prokofjev, Péter és a farkas című művével kedveske­dik a legfiatalabb korosztálynak. A harmincéves hagyomány megsokszorozta a fesztivál szín­vonalát, s ma már nemcsak helyi rendezvénynek számít, hanem rangja van az ország zenei életé­ben, s élvezetes szórakozást nyújt a fürdőváros hazai és külföldi láto­gatóinak. Zora Petrááová Példás alapszervezet A napokban a bratislavai Szak- szervezetek Házában megtartott kétnapos ünnepi gyűlésen, me­lyen a Vöröskereszt szlovákiai alapszervezeteinek hatéves mun­káját értékelték, részt vett a Vö­röskereszt szimói (Zemné) alap­szervezetének két küldöttje - Illés Irén és Rohoéka Anna - is. Az alapszervezetek közül egyedül a szímőiek kapták meg a Példás alapszervezet kitüntetés első fo­kozatát. Az alapszervezet az érté­kelt időszak alatt valamennyi ak­cióba bekapcsolódott, tagjai részt vettek a választási program telje­sítésében, a faluszépítésben. A tagok példás hozzáállását di­cséri, hogy az idén további nyolc véradó kapta meg a Jánsky-emlék- érem bronz- és ezüstfokozatát. Borka Adrián „Jó bornak nem kell cégér“ Stúrovo főutcáján szeré­nyen húzódik meg az üzletek sorában a Zdroj 465-08-as számú cukrászdája. Szeré­nyen, mert öreg épületről van szó, de a belépőt kellemes meglepetés éri, mivel az üzlet belülről ízlésesen, szépen van berendezve, úgy, hogy egy­szerre minél több vevőt szol­gálhassanak ki. A falon több elismerő okle­vél sorakozik, amelyből az is kiderül, hogy az üzletben már hagyománya van a szocialista munkaversenynek. Tóth Er­zsébet, a cukrászda vezetője elmondta, hogy a kiszolgálók kilenctagú kollektívája már 1976-ban bekapcsolódott a versenymozgalomba. A szo­cialista munkabrigád tagjai jó munkájuk elismeréseként 1979-ben elnyerték a bronzjel­vényeket, majd 1981-ben az ezüstjelvényeket. A napokban a kis kollektívát a Zdroj vezető­sége elismerésben részesítet­te, négy tagja pedig megkapta az aranyjelvényeket. A munkabrigád az előirány­zott tervét évente teljesíti. Az elmúlt évben például az előírt 3 millió 863 ezer korona forga­lom helyett 3 millió 875 ezer korona forgalmat bonyolított le. Ez bizony nem kis dolog, ha figyelembe vesszük, hogy kis tételű, alacsony értékű árut ér­tékesítenek és bizony sokat kell térülni-fordulni azért, hogy ilyen magas forgalmat tudja­nak lebonyolítani. Mindenek­előtt a vásárlók elégedettségét tartják szem előtt. Munkájukat értékelik a vásárlók, azt bizo­nyítják a panaszkönyvbe beírt dicsérő, elismerő szavak ide­gen nyelven is. Elérni olyan eredményeket, kiérdemelni a külföldiek elis­merését is, tiszteletet paran­csol. Róluk igazán elmondhat­juk, hogy bevált a régi közmon­dás, jó bornak nem kell cégér, hiszen kis üzletük jó híre kül­földre is eljutott. Nagy András KILENC ÚJÍTÁSI JAVASLAT Érdemes újító kitüntetést kapott Milan Svidran, a Priemstav bratislavai 02-es számú üzemének építésvezetője. Kilenc újítási javaslatának - melynek mindenekelőtt a beruházási költségek csökkentésére, a műszaki megoldások és a technológia javítására, valamint a felhasz­nált építőanyagok költségeinek csökkentésére irányultak - társadalmi haszna több mint 2,8 millió korona. Az érdemes újító szakismereteit a Bratislavai Építészeti Szakközépiskolában szerezte, 1966 óta a Priem­stav dolgozója, s 1975-ben nevezték ki építésvezetővé. Jelenleg a Brati­slavai Autógyár Devinská Nová Ves-i üzeme építésén hasznosítja tudását. Becsületesen végzi párttevékenységét és feladatait a tömeg­szervezetekben. A pártalapszervezet bizottságának az alelnöke és a szakszervezet üzemi bizottságának a tagja. A felvételen Milan Svidran (jobbról) Frantiéek Stanekkel és Milan Gabkóval, akik az újító elfogadott javaslata alapján hegesztik a 34 ezer négyzetméter alapterületű szerelőcsarnok tetőpárkányát. Ivan Luzák felvétele - ÓSTK A hegedű készítő A szakmai tudás továbbörökíté- sére nem nagy gondot fordítunk, a kihaló mesterségek gondozását kevesen tekintik feladatuknak. Pontosabban olyan mesterségek­ről van szó, melyeknek a jövője veszélyben forog. Napjainkban már alig akad az országban kis­iparos, aki gyakran nélkülözhetet­len tárgyat állít elő, illetve szolgál­tatást végez. A hiányszakmák lis­tájára nemcsak a különleges igé­nyek kielégítésére képes kézmű­veseket, mestereket - kékfestő, tímár, bognár, orgonajavító, bocs- korkészító stb. - kell felírnunk, hanem olyan köznapi mestersé­geket is, mint a cipész, varrónő, szabó, üvegező. Ilyen gondolatokat vetett föl Mu- chan P. Béla amatőr hegedúké­egész hangszer hossza 19 centi­méter. A testé tizenkettő. Néhány nóta elhúzásával bizonyította, ze­nélésre is alkalmas az apró „jó­szág“. Ezt csak akkor értékesíti, ha újabbat készít. De ahhoz na­gyon sok minden kell. Főleg nyu­galom és sok-sok idő. Kérdésünkre, kitől tanulta a mesterséget, csak annyit vála­szolt: „magamtól“. A szegény embert a kényszer sok mindenre megtanítja. Tizenkét éves volt, amikor a „bandával“ először me­hetett játszani lakodalomba. Nem volt hegedűje, ezért kölcsönkért hangszeren játszott. A szerencse is elhagyta, mert reggel felé az egyik kapatos vendég véletlenül összetörte a hegedűt. Napokig, hetekig fúrt-faragott, mire megja­Muchan P. Béla a minihegedűvel Hajdú András felvétele szító és hangszerjavító, mikor meglátogattuk komáromi (Komár­no) pincemúhelyében. Készségesen megmutatta a vé­kony diófából készített cimbalom- verőket, álltartókat, vonókat. Fel­hívta figyelmünket a verők és vo­nók rendkívüli hajlékonyságára, rugalmasságára, a hegedűk körte­fa-nyakának és a csigának finom vonalára. Ecsetelte az „s“ kép­zésének nehészégeit. A kész he­gedűk között különös alakút fe­deztünk föl. A hangszer teste egy balta. A mester hamiskás mosoly- lyal mondta, hogy Josef Micka: Knízka o huslicích című művében olvasta, Paganini fapapucsra erő­sített húrokon játszott közönség előtt egy alkalomal. Ez adta neki az ötletet. Saját szórakoztatására balta-hegedűt készített. Másik meglepő ötlete a minihegedú. Az vította és visszaadhatta tulajdono­sának. Ekkor határozta el, hege- dúkészítö és -javító lesz. Keserves évek következtek. Szabad idejében a könyveket búj­ta, majd megfelelő faanyagot szerzett és faragott, csiszolt, ra­gasztott, festett. Igen magas tan­díjat fizetett tudásáért. Sokféle be­osztásban dolgozott. Még ma is éjjeliőr. Csak szabad idejében ké­szít és javít hangszereket. Amit azzal a munkával keresett, abból a jövedelemből nem nevelhette volna föl öt gyermekét. Ezért kel­lett még más kereseti lehetőséget találnia. Pedig Komáromtól Brnóig és az ország keleti határáig nem ismer másik hozzá hasonló szak­embert, aki nemcsak gyártmányai legapróbb darabjait is sajátkezű- leg készíti, hanem még a szerzá- mokat is, melyekkel alkot. -yb­lllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllll I ÚJSZti 10 1985. VI. 2

Next

/
Thumbnails
Contents