Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-07 / 23. szám
Az óvónéni már nem fiatal. Annyi éves, hogy már nem kellene munkába járnia. Ö azonban nem tud meglenni gyerkőcei nélkül, minden reggel bemegy az óvodába. S ott nemcsak tanítja a gyerekeket, hanem Nyitva van az aranykapu-t és szembekötősdit is játszik velük. Sőt, elviszi őket a közeli dombra. Csakhogy oda föl nehezebben megy neki a járás, mint az óvoda udvarán. Mire fölér, minden gyermek ott van már. De a tanító néni nem haragszik, hogy megelőzték. Csak hosszú ideig szedi mélyen a levegőt, mellére szorítja a kezét, s miután kifújta magát, azt mondja:- Még szerencse, hogy egészséges a szivecském. Különben föl sem tudnék jönni ide. S az baj lenne. A dombon bokrok vannak, melyek között olyan jól lehet bújócskázni. És mi minden látható innen! A széles folyó, az út, a tó a hajócskákkal, a sínpár, amelyen minduntalan gyors vonatok robognak S a virágokI Csak a dombon merjnyiféle virág található. Szebb hely talán nincs is a világon. Valóban, hova járnánk, ha a tanító néninek beteg lenne a szive, tűnődik Danka. Biztosan csak az óvoda mögé, mint a bölcsódések, de lehet, hogy még oda se. Hiszen ha valaki beteg, nem jár sehova, hanem otthon fekszik az ágyban. Danka szinte a gondolatától is reszketni kezd, hogy tanító néni nélkül maradnának. S akárcsak a dombon, másnap az óvodában is megrémült, amikor a tanító néni a konyháról egy csésze feketekávét hozott magának. Danka ugyanis tudja, hogy a kávétól fáj az ember szive. Az anyutól tudja, aki gyakran mondja apunak.- Ne igyál annyi kávét. Fájni fog a szived. Danka mindezt szerette volna megmondani a tanító néninek, de ö, amint letette az asztalra a csészét, kiment valahova. És mi lesz, ha nem hisz nekem, aggodalmaskodik Danka. De már tudja is, mit fog csinálni. Fogja a csészét és a mosdó felé indul vele Csakhogy a mosdókagyló alól a szerelő bácsi éppen tegnap szerelte le a megrepedt csövet. Visszamegy tehát a tanító néni asztalához. Hirtelen megáll és a szájához emeli a csészét. Brrr - valósággal megrázkódik a keserűségtől, mely a nyelvéhez ér. Danka azonban becsukja a szemét és fenékig kiissza a kávét. Aztán leteszi a csészét az asztalra és végtelenül boldogan megy játszani a gyerekekkel, mert ma megmentette a tanító néni szivét. Bereck József fordítása ONDREJ SLIACKY A tanító néni szíve A tojás (Orosz népmese) Ameddig az ember szeme ellát, nem lát mást, mint lápot és mocsarat. Keskeny gyalogösvény vezet át a mocsáron, egy nyomorúságos kunyhóig. A csapáson, fáradtan az éhségtől, vándor ballag. Gyomra nagyokat csikordul, mintha éhes kutyák ugatnának benne. Annyira fáradt már, hogy le kell ülnie, megpihenni. A szeme birkózik az álmossággal, végül elnyomja az álom. Alszik a vándor, miközben mormogás és csobbanás hallatszik. Valószínűleg valami kutya, ébredezik a férfi, de a szemét nem nyitja ki. A csobbanás és a mormogás már egészen közelről hallatszik. A férfi ki akarja nyitni a szemét, de nem tudja. Észreveszi, hogy a becsukott szemhéján át is egészen tisztán lát. Nagy farkas jön vele szembe, hosszú farka a vízbe ér, szőre úgy fel van borzolódva, mint a vaddisznónak, szeme csukva. Nézi, nézi a férfi szemhéján keresztül és csodálkozik. A farkas szeme lehunyva, mégis egyenesen megy az úton. Varázslat ez, varázslat. Amikor már a farkas egészen közel ér, látja a vándor, hogy egy libatojás van a farkas szájában. Igen, libatojás.- Ugyan mit csinál a farkas a libatojással? - tűnődik a vándor. - Hosszú időt megértem már, de ilyent még nem láttam. Nézi a farkast, és érzi, hogy összefut a nyál a szájában. Nagyon éhes. Hátha a tojás meg van főzve és ehető - tűnődik. Hozza a farkas a tojást a fogai között és egyre csak morog. Már eléri a férfit, amikor az felkiált: - Hé! A farkas félelmében felvakkant, kiesik a tojás a szájából, kinyitja a szemét és ahogy meglátja a férfit, beszalad a mocsárba. A tojás elgurul az úton. Csodálatosan nagy a tojás. Lehet, hogy meg van főzve - gondolja a vándor. Kezébe fogja és érzi, hogy egészen meleg. Megtapintja, de a tojás felmordul. Késével feltöri a héját és akkora mormogás megszűnik. A tojás valóban meg van főzve, a sárgája egészen kemény. Hosszú ideig eszi a férfi a tojást, de teljesen nem tudja megenni. Már jóllakott, de a fele még megvan. Eh, marad reggelre is, a fél tojást beleteszi a zsákjába. Nemsokára mélyen elalszik. Amikor reggel felébred, nem találja sehol sem a fél tojást. Benyúl a zsákba, hát, uramfia, kihúz belőle egy fél farkaskölyköt. Eszperantóból fordította: Zakar János Közelről milyen a Hold? Kopár hegyei, krátergyűrűi magasan feltorlódnak. De sok a sikság is, a kő- és a porsivatag. A port nem kavarja fel, és nem hordja el a szél, mint a Földön vagy a Marson. A Holdon nem fúj szél. Még enyhe szellő sem lengedez soha. Ahol nincs légkör, ott nem fújhat szél sem, hiszen a szél nem más, mint levegömozgás. Amikor legyezed magad, és ,,szelet csapsz“, akkor is a levegőt mozgatod. A Holdon te sem tudnál szelet csapni. Beszélni sem a levegőbe beszélnél, hanem a süket semmibe: hangod nem terjedne. Ejtőernyővel sem lassíthatnád űrhajód leszállását, hiszen nincs levegő, amely az ernyő alá szoruljon és csökkentse az esés sebességét. Szél és víz híján nincsenek felhők az égen. Sohasem hull eső, sem hó. Nem támadnak fergetegek, nem pusztítanak viharok. A hegyek lassabban is kopnak, a sziklák lassabban is máinak, mint a Földön. Bár a nappali tűző napsütés és az éjszakai vad hideg örökös váltakozása megteszi azért a magáét. A Hold legmagasabb hegyeit a Földön is megcsodálnánk, vetekednek a mi Csomolung- mánkkal, más nevén: Mount Everesttel. V. D. DÉNES GYÖRGY ERDŐ SZÉLÉN Erdő szélén forrás bugyog, mohos sziklák alól fakad. Forrás körül szál gyertyánok beszélgetnek, állnak, várnak. Egy nagy bokor galagonya rőten lángol: boglyas csoda. Muzsikál a tücsök-banda, napozgat a szalamandra. Sárgásbarna bőre fényes, egész lénye kecses, kényes. Forrás buzog, kakukk kiált, gingallóz a harangvirág. DERŰ SZEMEZÉS Pista és Jancsi a város két végén lakik, hol az egyikük lakásában vannak együtt, hol a másikéban. Egyszer, egy esős napon így szól Jancsi:- Hadd maradjak itt éjszakára!- Nem is engedlek el ilyen esőben. Egyszer csak eltűnik Jancsi, majd ázottan előkerül. Pista kérdőre vonja:- Hát te meg hol voltál? Ml AZ? Fán van és nyávog = macska. Földön van és ugat = leesett a macska és félrebeszél. Zöld és ugat = beszédhibás béka. Vízben van és motyog = motyo- gatórongy. Vízben van és ketyeg = ketyke- béka.- Hazaszaladtam mért! a pizsamáFENYEGETODZÖ A cowboy betoppan a kocsmába:- Ki festette kékre a lovamat?- kérdezte fenyegetően. Feláll egy izmos, erős legény:- Én! A fenyegetődző cowboy meghunyászkodik: - Csak azt akarom mondani, hogy már megszáradt, lehet lakkozni. GONDOLKODOM, TEHÁT. MEGFEJTÉS A május 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése Bodrogköz 4-es, 9-es. Nyertesek: Vígh Éva, Dunaszerda- hely (Dunajská Streda); Sándor Andrea, Nádszeg (Trsti- ce); Laczkó Emília, Tesedíko- vo: Jakab Klaudia, Torna (Turnianske Podhradie); Kuc- man Mária, Hurbanovo. 00010=20 0§0I 0=20 0 0 0 0=20 Közmondás Rakd sorrendbe egymás mellé a szótagokat, és egy közmondást kapsz eredményül! SH0 0 0 20 20 20 20 Mindig 20! Ha a jeleket számokkal helyettesíted, majd összeadod, az eredmény vízszintesen is, függőlegesen is mind 20 lesz. Csak egy a kérdés: melyik kis jegy milyen számot helyettesit? Állatfigurák a falon Hogy kinek sikerült a világon először falra vetítenie a saját árnyékát, azt természetesen senki nem tudja. De már a középkor irodalmában találhatók feljegyzések arról, hogy árnyképek kialakítása az emberek egyik szórakozási formája volt. Próbálkoztatok már ti is ilyesmivel? Mi most néhány ötlettel szeretnénk érzékeltetni, mi minden vetíthető a falra saját kezünkkel. Árnyjátékunk egyes képei nagyon egyszerűek, mások megformálása gyakorlást igényel. Lehet, hogy próbálkozásaitok közben más figurák is megjelennek a falon. A fantáziának itt semmi sem szab határt. A kezek tehetséges színészek. Elég rájuk világítani. Jan Krüta KACSA HATTYÚ INDIAN ^0 SAS fß KAKAS NYÚL 5 MAC ♦ SKA LIBA KECSKE VADDISZNÓ V KUTYA ^ TEHÉN ÚJ SZÚ 18 1985. VI. 7.