Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
már aligha tudná valaki elképzelni az életét ipari gyártmányok sokaságának mindennapi használata nélkül. Előbb-utóbb azonban minden gyártmány, használati cikk kiszolgálja az idejét, s helyette újat vásárol magának a tulajdonosa. Leggyakrabban - viszonylagos olcsóságuk miatt is - a papírból, textiliákból, üvegből, műanyagból és a korrózió ellen rosszul vagy sehogy sem védett fémekből készült háztartási kellékek kerülnek kiselejtezésre - nem ritkán a kelleténél is előbb. Közben sokan nem gondolnak arra, hogy a rendszerint kukába, szemétdombra jutó tárgyak még értékes és új felhasználható anyagokat tartalmaznak.- Például csupán a vissza nem váltható beföttesüvegek, a gyermektápszerek nagy számban megüresedő poharai, valamint a különféle, pénzzálog nélküli palackok az újabb öblös üvegek gyártásához rendkívül fontos alapanyagnak számítanak - bizonygatja Pavol Curica, a zilinai Hulladéknyersanyagokat Felvásárló Vállalat igazgatója. - A bezúzásukkal egyszerű módon nyerhető üvegcserepek minden tonnájával 435 korona értékű elsődleges nyersanyag, 43 koronába kerülő villanyáram vagy hőenergia és 500 korona értékű egyéb költség takarítható meg. Emellett az olvasztó aggregátorok elhasználódása is kisebb mértékű, mint az eredeti nyersanyagok egy-egy tonnájának feldolgozásakor. De még ez sem minden! Lényegesen kisebb a dolgozók egészségére káros környezetszennyező porhulladékok keletkezése is, ha az el- sődléges nyersanyagokkal megfelelő arányban elegyített bezúzott üvegcserép nem hiányzik a kemencetöltetekből. Az SZSZK Kormánya minél több másodlagos nyersanyag visszanyerése céljából a 199/1981-es számú határozatában feladatul adta az iparügyi miniszternek, hogy - közösén a rokontárcák minisztereivel, a kerületi nemzeti bizottságokkal és a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottsággal - még a hetedik ötéves tervidőszakban távlatilag 1990-ig találjon módot a papír-, a textil-, a gumi-, többféle műanyag és más hulladékok eddiginél szélesebb körű gyűjtésének, felvásárlásának és újrahasznosításának megszervezésére. Népgazdaságunkban ugyanis a nyersanyagok és az energiahordozók készletei korántsem korlátlanok, világpiaci áruk fokozatos állandó emelkedése miatt pedig mind nagyobb megtakarításokat jelenthetnek ezek az értékes „hulladékok“. Például az öblös üvegek gyártásánál a hetedik ötéves tervidőszakban újrahasznosításra célul tűzött mintegy 100 000 tonnányi üvegcserép megközelítőleg 278 millió tiszta hasznot hoz Szlovákia iparában.- A legutóbbi statisztikai kimutatásokból tudjuk, hogy évente csupán a szlovákiai háztartásokban körülbelül 55 ezer tonna, boltokban vissza nem váltható öblös üveg ürül ki és halmozódik fel - érvel tovább az igazgató. - A háziasz- szonyok egy ideig tisztára mosottan halmozgatják a gyorsan gyarapodó gyűjtemény kisebb-nagyobb darabjait, némelyiket a nyári-őszi befőzéseknél újra megtöltik, de a többit rendszerint a lakás legközelebbi nagytakarításakor lecipelik a ház előtti szemetes kukákba. Egy felmérés azt is megállapította, hogy a kukák tartalmának átlagosan 15-20 százalékát még akkor is az üvegek teszik ki ha legfeljebb csak 200-300 lépéssel távolabb üveggyűjtö konténerek vannak. Ugyanakkor az SZSZK egy-egy lakosára számítva évente mindössze 2,6 kilogramm üveghulladékot vásárolnak fel - nemcsak a háztartásokból - a másodlagos nyersanyagok beszerzésére létesített telephelyeinken, miközben a szlovákiai üveggyárak termeléséhez egyre több, az idén már 16 500 tonna zúzott üvegcserepet kell importálni. A gyűjtésre és felvásárlásra vonatkozó valamennyi távlati terv pontos teljesítése esetén 1990-ben az előreláthatólag még legalább 11 000 tonnányi mennyiséget szintén devizáért kell majd külföldről beszerezni. Az üveggyártáshoz oly fontos és évről évre nagy tételekben hiányzó másodlagos nyersanyagért nem kellene pénzt vagy csereárut adni a külföldi szállítóknak, ha az otthoni használatra már szükségtelen üvegeket nem dobálnánk a szemétbe. Hasonló pazarlások azonban sajnos a többi másodlagos nyersanyaggal kapcsolatban is tapasztalhatók, sók városi lakótelepen és községben.- Jómagam huszonegy évvel ezelőtt lettem a közép-szlovákiai hatáskörű zilinai Hulladéknyersanyagokat Felvásárló Vállalat dolgozója - számolja az éveket Pavol Őurica. - Azóta a vállalat dolgozóinak a létszáma csak 14 fővel növekedett, a teljesítményeink viszont több mint hat és félszeresére nőttek. Eredményeink objektív értékeléséhez lényeges a következő összehasonlítás: Nyugat-Szlovákiában jelenleg 19-ezer, Kelet-Szlovákiá- ban 23 ezer, a közép-szlovákiai kerületben viszont csak 33 ezer lakosra számítva van egy-egy hulladéknyersanyagok felvásárlásával foglalkozó telephely. Ez a körülmény nagyon megnehezíti a munkánkat, s csökkenti a lakosság gyűjtési kedvét is. Sajnos, mindeddig néhány nemzeti bizottságon hasztalanul szorgalmazzuk az újabb telephelyek létesítését. Részben ez a magyarázata annak, hogy a ma már csaknem 80 000 lakosú Bans- ká Bystricában most csak egyetlenegy, omladozó épületekből álló telephelyünk működik a város szélének jól eldugott részén. A közép-szlovákiai járási székhelyek közül a Banská Bystricai-inál semmivel sem jobb a helyzet e téren Rimaszombatban (Rimavská Sobota) és Losoncon (Lucenec) sem. Az ottani járási és városi szerveknek, de más kisebb városok és nagyközségek vezetőinek ugyancsak mielőbb követniük kellene a zilinaiak, a martiniak, a prievidzaiak, a Povazská Bystrica-iak, vagy a Liptovsky Mikulás- iak példáját, ahol már néhány éve megtalálták a módját annak, hogy az egyre terebélyesedő lakótelepeken is mind több, hulladéknyersanyagokat felvásárló üzemegység működhessen a lakosságnak legkedvezőbb nyitvatartási idővel. Az SZSZK Kormányának 199/1981-es számú határozatában az is benne van, hogy 1990-ben már Szlovákia-szerte legfeljebb 12 ezer lakosra számítva kell működnie egy-egy telephelyünknek - ismerteti az újabb nem kis feladatot az igazgató. - Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy teljesítményeinket a népgazdaság érdekeinek megfelelő ütemben csakis akkor fokozhatjuk, ha felvásárló telepeinkkel mi megyünk közelebb a lakossághoz. Sajnos, a várostervező építészek közül sokan még nem akarják megérteni ezt a követelményt, és a szigorú higiéniai, közegészségügyi szempontokra hivatkozva főleg az új városnegyedekben nem engedélyezik a letelepedésünket. Pedig nemegy konkrét példa igazolja Közép-Szlovákiában is, hogy képesek vagyunk a jogosan szigorú előírások betartására. A zilinai Hulladéknyersanyagokat Felvásárló Vállalat dolgozói évről évre túlteljesítik tervüket. A közelmúltban nagyot fejlődött a vállalat üzemegységeinek gépesítettsége. Mindenekelőtt a két legújabb nagy teljesítményű présgép, az emelőtargoncák és a nagy teherbírású gépkocsik tartoznak a fontos, ma már nélkülözhetetlen felszerelések sorába.- A terv túlteljesítéséről azt is el kell mondanom, hogy ez paradoxon módon gyakran veszteségeket is okoz a vállalatunknak, - folytatja a témát Pavol Őurica. - Mivel csak a felvásárlási feladatainkkal azonos mennyiségű hulladékpapír, -textil, -gumi, -üveg, -műanyag és -fém év: leszállítására köthetünk szerződést a másodlagos nyersanyagokat igénylő termelővállalatokkal, gyakran „ránk száradnak“ a terven felül begyűjtött tételek. Partnereink ugyanis készletgazdálkodási meggondolásokból, különösen év végeken mereven elzárkóznak a leszerződött- nél többet tartalmazó szállítmányok átvételétől. A veszteségeket pedig csak tovább növeli üzemegységeink szűkös raktározási lehetősége, hiszen a fölöslegesen „megsétáltatott“, vagy jobbik esetben útnak nem indított, szabad ég alatt tárolt értékekből sokat teljesen tönkre tesz a téli időjárás. A másodlagos nyersanyagok közül többet - ellentétben az öblös üvegek gyártásához szükséges üvegzúzalék importjával - exportálunk is. Igaz, jelenleg inkább csak átmeneti kényszerhelyzetből, mert a konkrét feladatokkal megbízott hazai kutatóintézetek még nem találták meg például az újrafutózáshoz már túlságosan kopott gumiabroncsokban, a végleg kimerült gépjárműakkumulátorokban, valamint az elhasználódott műanyag-tárgyakban megmaradó, ugyancsak nem kevés értékes nyersanyag visszanyerésének, illetve gazdaságos ipari feldolgozásának a módszerét. A másodlagos nyersanyagok exportja viszont aránylag kevés nyereséget hoz a népgazdaságnak. Éppen ezért a felvásárló telephelyek jelenleg még gyér hálózatának kibővítéséért sokat tehető nemzeti oizottságokon kívül a kutatóintézetekben is meg kell gyorsítani a kormány- határozat teljesítésének az ütemét. LALO KÁROLY Becsüljük meg a másodlagos nyersanyagokat IJ SZÚ . V. 31. Egy sors, sok orsó Ülünk és hallgatunk. Csak a szemünk beszél. Az övé konokságról, zárkózottságról, határozottságról - én meg fortyogok, összeszorított fogakkal várom, hogy megszólaljon végre. Hogy legalább egy kurta igen vagy egy mindent elutasító nem csússzon ki a száján. Várok, de úgy látszik, hiába. Az idő múlik, a csend egyre kínosabb, én újra és újra próbálkozom. Semmi. Nem beszél. Ha nem, hát nem, mondom magamban; elteszem a tollat, a jegyzetfüzetet, - erre elindul felém a keze, megszorítja az ujjaimat és értelmet ad a csendnek.- Elárulom, miért hallgattam - néz mélyen a szemembe. - Kíváncsi voltam, igazán érdekli-e az életem, a munkám, vagy csak...- Nincs csak - szakítom félbe - engem tényleg izgat, hogy lehet az, hogy egy évvel a nyugdíjba vonulása előtt akkora kedvvel és olyan kitartással dolgozik, hogy négy év alatt teljesítette az öt évre előirt tervet. Hogy zavarba ejtő fürgeségével lekörözi a tizenéves lányokat is. Hogy alig van nap, amikor ne túlórázna. Mondja, hogy csinálja?- Egyszerű az egész: csak szeretni kell a munkát. A gyárat, ahol dolgozunk. A gépeket, amelyeket naponta megérint kezünk. A fonalat, amelyen ezerszer végigfut az ujjunk. Én 1952-től dolgozom itt, a Jindri- chúv Hradec-i Jitka pamutipari vállalatnál. Harminchárom év nagy idő. Tudja, milyen fiatalon kerültem ide? Ma már magam sem hiszem. Vidámak voltunk, örökké versenyeztünk, egy mindenkiért, mindenki egyért, ez volt az elvünk. Ma harmincketten vagyunk a munkabrigádban; minden nőre két és fél gépsor jut. Ha gyenge a fonal, csak úgy futkosunk az orsók közt. Most mit néz? A hajamat? Igen, tele van gyapotpehellyel. Ha látna bennünket a műszak végén?! Akinek nincs bekötve a feje, délutánra meg is „őszül“. Pedig működnek ám az elszívó berendezések... Az utóbbi években annyit javultak nálunk a feltételek, hogy panaszra már nem is nagyon lehet okunk. Hogy melyik műszakot „A főnököm remek ember... “ (Deák Teréz felvétele) szeretem jobban? A reggelit. Engem aztán nem zavar, ha négy óra tizenötkor megszólal a vekker. Csörögjön. Csak a férjem föl ne ébredjen! Kiugrók az ágyból, csinálok egy kis reggelit, aztán futás a buszra. A megállóban várnak rám a lányok, meg a barátnőm, akivel évek óta együtt dolgozunk. No, most aztán jól belelendültem. Nem baj? Tényleg nem? - kérdezi nevetve, aztán örömében összecsapja a tenyerét. - Szóval hol is hagytuk abba? A férjemnél? Nem ott? Mindegy, akkor is vele folytatom. Itt dolgozik ő is. Szerelő. Áldott jó ember. De mondja is éppen eleget: a te sikered az enyém is. Igaza van. Nincs az a munka, amelybe be ne segítene. Ha látná hogy takarít... Reggel, mielót bezárnám magam mögött az ajtót, felirom neki, miben segíthet, ha kedve tartja. Ma arra kértem őt, főzzön valamit, mire hazamegyek. Mert ma is tovább maradok. Este fél kilencig dolgozom. Hogy miért hajtok ennyire? Jól jön a pénz; három unokám van, aztán... De hát mondtam már; szeretem a gyárat, a munkámat. És megfogadtam, amíg csak itt vagyok, teljes eróbedobás- sal végzem a dolgomat, öreg ember, nem vén ember - ugye, maguk felé is ez a szólás járja? Hát, én egy csöppet sem érzem megfáradt asszonynak magamat. Pedig olyanok vagyunk itt, a gépek mellett, mint a gólyák. Fél lábon állunk, mert a másik térdünkkel az orsót szabályozzuk. Néha bizony sajog is a bokám, de a kedvemet ez sem szegi. Nekem csak egyetlen ellenségem van a földön: a betegség. Attól nagyon félek. Mástól nem - mondja keményen, aztán lehajtja a fejét, s mintha elvágták volna, megint elhallgat. Aztán benyúl a zsebébe és a kezembe nyom egy gyűrött fizetési szalágot. Nógat, nézzem csak meg, milyen volt a márciusi hónapja. Szóval: Albina Hrodéjová... a ledolgozott órák száma 224... a tervet 111,6 százalékra teljesítetté... fizetése 3233 korona. .. .a gépek meg csak zúgnak, megállás nélkül zúgnak. SZABÓ G. LÁSZLÓ «
