Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
z Az erdő szélén köszönt a rezgönyárfa, melynek ingószárú levele még akkor is mozog, ha az arcod meg sem érzi a fuvalmat. A levél egyik oldala hófehér, a másik téli-zöld. Aztán megsürüsödik a sok fa, egy-egy galagonya még pereskedik az életért a berkenyék és juharok között, a csipkebokor is belévegyül a sűrűbe, ahol még teheti, mintha tüskéivel meg akarná nehezíteni a belépést. A jávorfa éppen hinti a szárnyas magot, mely hullás közben orsómódra forog s tovaszáll, jelzi, hogy a magasban, a fák koronáiban a szellő játszik. Ekkor megered az a titokzatos súgás-búgás, melyet az ingó levelek támasztanak s mely másképpen hangzik a bükkben, másképp a tölgyesben és egészen hiányzik a fenyvesben. Beköszöntenek az alkonyat első árnyai. Az erdő szélén a feketerigó felkap a berkenye csúcsára, az erdő belsejében ugyanazt teszi a jávoriákon a húros-madár s elkezdődik az erdő zenéje: tilió-tililió-tililió-tó. A kis pele fölébred nappali álmából, mert a rigódallal elkövetkezett az ő ideje is. Kis fejét kidugja az odúból, neszei, aztán kiül az ágra, s kézszerú mellső lábaival szépen mosakodik. A nagy odvakból szinte rajzani kezd a sok éjjeli pillangó, némelyik úgy surran, hogy a szárnya mint valami ködfolt veszi körül, mások csapongva röpülnek tova. Egy majdnem kereplő hang azt mondja, hogy a szarvasbogár szintén elindult, körülzsongja az epyes tölgyeket, nehéz a feje s csak úgy apránként halad. Az esti bogár zúgva siet, vaktában nekimegy a fa derekának, egyet koppan, lepottyan, azután ott kapálódzik a földön, mert a hátára esett. A rigó dala szünetelni kezd, jele, hogy beesteledett. A koronák felett a denevér megkezdi csapkodó, kanyargó, néha bukfencező repülését. Az erdő néma lett, a mély csendben hallatszik a forrás bugyogása, s amint odatekintünk, ott áll az anyaőz, két kicsinyével. Az öreg neszei, a gidák tépik az ág hegyét, belekóstolnak a vízbe - úgy jöttek, hogy nem is hallottuk. Aztán a képek elfolynak, összemosódnak és beköszönt az éjszaka teljes csöndje. Nagy távolból hangok érkeznek, olyanok, amelyeket nappal elnyelt az ébren levő erdő zaja. És amint jobban hallgatjuk, olykor meg-megszakadó zajt hallunk, melybe folytonos kelepelés vegyül: a megszakadó zajt a patak vize okozza, mely az erdei malom keréklapátjain megtörik, a kelepelés pedig a malom andalító szava. w SZÉP KEZE VAN CSAKUGYAN... DE KÉPZELJE EL, MILYEN CSÚNYA VOLNA UGYANEZ LÁBDÉNES GYÖRGY Mese, mese, meskete Mese, mese, meskete, kipattant a rózsa, faluvégi angyalok mennek a fonóba. Fú a szellő, lengedez Szösz-király szakálla, Csepü-herceg táncikál a tücsök dalára. Mese, mese, meskete, csillagok csacsognak, a holdbéli halászok kövicsíkot fognak. Ég a gyertya, füstölög, elszundít anyóka, kertek alatt sompolyog, tyúkászik a róka. HATAN - BÁBUKKAL A jólészi (Jovice) alapiskolában 1983 szeptemberétől tanít Ambrus Ferenc fiatal pedagógus. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott az iskolában, s fellendült a falu kulturális élete is. Ambrus Ferenc például, fölismerve a bábozás jelentőségét, hamarosan bábcsoportot alakított, amely már tavaly bemutatkozott a falu közönségének az idén pedig részt vett a járási és kerületi versenyen Kormos István A nyulacska csengettyűje Című mesejátékával. A hattagú bábcsoport - melynek neve Hóvirág - a kerületi verseny előtt a szomszédos iskolákba is ellátogatott, ahol fellépésükkel nemcsak élményt adtak közönségüknek, hanem újabb bábegyüttesek létrehozására is ösztönöztek. Gaál István (A szerző felvétele) GONDOLKODOM, TEHÁT... Európai nép 3 8 i 8 n H é zag 5 8 ‘ L 6 Hideg, mostoha (idő) 4 1 2 Cserje 7 1 5 1 2 ‘ 6 2 i 3 5 8 4 2 3 4 5 6 7 8 9 10 TÁJEGYSÉG - KERESŐ Minden szám egy betűt takar, amelyet akkor ismerünk meg, ha a keresztrejtvény-fejtéshez hasonlóan járunk el. Amikor minden betűt megfejtettünk, a számok szerint beírjuk őket a különálló alsó sor megfelelő kockáiba. Egyik tájegységünk nevét kapjuk eredményül. Készítette: N. L. NAK. Karinthy Frigyes * % ®(B s 0®®@e®99®0 N (S)®@®®@@@®® « ®0®®®®®®®@ • Melyik két oszlopban találjátok a legtöbb azonos jelet? MEGFEJTÉS A május 10-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde; kioperál. Nyertesek: Tarr Miklós, Királyhelmec (Krár. Chlmec); Katka Karhanová, Nyitra (Nitra); Sándor Attila, Nádszeg (Trstice); Vörös Zoltán, Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove); Fodor Judit, Köbölkút (Gbelce). A fiú agyobo villámként hasított a gondolat: ma feleltetés, fizikából! Félig leeresztette a redőnyt, hogy a rablók ne lássanak be. ... így sötét gondolatokkal a fejében ment az iskolába. Jóska korán reggel ébredt. Az ablakon besütött a Nap . .. A játékokat átcipelte a szoba bal sarkába és rémülten keresgélt. Ide is nyúlt, oda is, de a könyvet nem találta ... Az órán óriási derültség. — Nem készültem, a rablók elvitték a könyvemet? Csak a szoba jobb sarkában volt valami félelmetesen sötét. Elsötétült szeme előtt o világ, mert sehol sem találta a fizika könyvet. Az íróasztalán sem, pedig a múltkor oda tette. Még a tábla is nevetett: — Nem a krimit nézted este a televízióban? Persze, a játékok! Jóska dobálta oda mindet, még tegnap este. Rablók járhattak itt az éjjel! — jutott eszébe, és az ablakhoz lépett. Az ágy alá is benézett, de ott sötét volt... Jóska lesütötte a szemét. „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát" Nem tárgyalok! Tokióban „beszélő“ szemeteskukákat helyeztek el kísérletképpen az utcákon. A cél az volt, hogy az emberek ne dobálják el a hulladékot, cigarettacsikket. A kukába hangszórót szereltek, a mikrofonba pedig a szemben levő ház ablaka mögül figyelő rendőr beszélt. Egyszer egy fiatal - talán 13-14 éves -, csinos diáklány lépett a kuka mellé, de rosszul „célzott“, és a tartály helyett a földre dobta az újságot. „Megszólalt“ a kuka:- Kisasszony, öntől is függ Tokió tisztasága! A lánynak földbe gyökerezett a lába. Elhangzott a következő mondat:- Legyen szíves, mondja meg a nevét! A lány most már mérgesen csípőre tette a kezét és így válaszolt:- Eszemben sincs! Szemétkukával nem tárgyalok! (H) ÚJszú' 18 1985. V. 24
