Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
, amikor mindenkinek oka án, egy ember bolyongott lirtelen megállt a Tadcas- iben. 1704-1705 telének a férfi - öltözete matrózra szép termetű ember volt. de nincs megtiltva kisem- meg? Hogy hallgatózzék. >t, amely valószínűleg egy I túlsó oldaláról, egy hangolt, de elég hangos, hogy lökig. il, ahol e hang szónokolt, sszonyságok, itt vagyok - Szívélyesen üdvözöllek így nép vagytok. Többet vagytok, ökölcsapásaitok rágásaitok. Van étvágya- artoztok, amelyik megeszi livatás! A világ kiszipolyo- helyet biztosít Angliának. :usok, mint gyarmatositók izgatói, kik örömest teszi- iszat, ami nektek jólesik, s meglepőek. Közeledik szre osztják a földet. Az írva: emberek, a másik lulatlanul állapítom meg m vagyok sem angol, sem edve lehetek. Sőt, tudós irrrrén tanítok. Mit? Kétfé- nem tudok. Gyógyszert >k. Jöjjetek közelebb és y hív benneteket, nyissá- iy, kevés igazság fér belé, shatol rajta. Tehát figyelje- idemicát tanítom. Van egy én pedig gondolkozásra ián lakunk, mert a nevetés Midőn megkérdezték Dé- tos, azt felelte: „nevetek“, miért nevetsz, azt felelem i is nevetek. A közbabo- Dk. Elvállalom értelmetek zkos. Isten megengedi, megcsalassék. Ne legyeik. Bevallom őszintén, hi- 1 is, ha nincs igaza. De ha lés piszok -, akkor fogom i, amit tudok? Az az én veszi a tudását, ahonnan sket intézett Vergiliusnak :, és a szobor felelt neki. madarakkal beszélgetett, agy a pápa csicsergett? is holt gyermeke Szent íztünk mondva, én mind- telkedem, kivéve az utolélt. Jó. De a nyelve alatt különböző alakzatok vol- ény magyarázható. Látjá- inítem az igazat a hamis- lás tévelygések, melyek- :egény tudatlan emberek, lioszkóridész azt állította, iSfT, • Khrüszipposz, hogy Flavius, hogy a baurasz- edig, hogy a moli nevű ivedett. A füvekben nem . Én megvizsgáltam. Nem mely megkísértette Évát, emberi arca volt, mint Kadmosznak. Garcia da Orta, Cadamosto és Jean Hugo tréves-i érsek tagadja, hogy az elefántot meg lehet fogni, ha elfűrészelünk egy fát. Osztom nézetüket. Polgártársak, Lucifer az oka a hamis véleményeknek. Az ő uralkodása alatt meg kellett jelenni a tévefygések és a romlottság meteorjainak. Claudius Pülcher nem azért halt meg, emberek, mert a tyúkok nem akartak kijönni a ketrecből. Az igazság az, hogy Lucifer előre látta Claudius Pülcher halálát, azért akadályozta meg a tyúkokat az evésben. Szép dolog 4volt az, hogy Belzebub erőt adott Vespasianus császárnak, hogy érintésével meggyógyítsa a sántákat és vakokat, de indítóoka vétkes volt. Uraim, óvakodjunk az áltudósoktól, akik kihasználják a füveket, s mézzel és kakasvérrel dolgoznak. Lássatok át a hazugságokon. Nem igaz, hogy az Orion Jupiter természetes szükséglete révén jött létre; Merkur hozta ily módon létre e csillagot. Nem igaz, hogy Ádámnak köldöke volt. Mikor Szent György megölte a sárkányt, nem volt mellette egy szentnek a lánya. Szent Jeromos szobájában nem állt ingaóra a kandallón. Először is, mert barlangban lakott és nem szobában, másodszor, mert nem volt kandallója, harmadszor, mert abban a korban nem ismerték az ingaórát. Helyesbítsünk, helyesbítsünk. Ó, kedves hallgatóim, még azt is elhiszitek, hogy aki megszagolja a valérián- füvet, annak gyík támad az agyában, hogy rothadáskor az ökör méhhé, a ló meg darázzsá változik, hogy a holt ember súlyosabb, mint az eleven, hogy a kecskebak vére feloldja a smaragdot, hogyha egyszerre látunk a fán hernyót és pókot, az éhséget, és dögvészt jelent, hogy a nyavalyatörést az őzbak fejében található féreggel gyógyítják; ne higgyétek el, mindez hazugság. Ellenben igaz, hogy a tengeri fóka bőre megvéd a mennydörgés ellen, hogy a béka földből él, minek folytán kő nő a fejében, hogy a jerikhói rózsa karácsony előtti estén virágzik, hogy a kígyók nem tudják elviselni a kőrisfa árnyékát, hogy az elefántnak nincsen csuklója, s kénytelen fához támaszkodva állva aludni, költessetek ki kakastojást békával, skorpió jön a világra, ez meg szalamandrát szül, a vak visszanyeri látását, ha egyik kezét az oltár bal oldalára, másikat pedig szemére helyezi, a szüzesség nem zárja ki az anyaságot. Derék hallgatóim, ábrándozzatok e tények felett. Istenben pedig kétféleképpen hihettek: vagy mint a szomjazó a narancsban, vagy mint a szamár az ostorban. Most pedig bemutatom nektek társulatomat. Most erős szélroham rázta meg a magányosan álló csapszék félfáit és ablaktábláit. Mintha hosszan tartó mennydörgés lett volna. A szónok kis pihenőt tartott, majd így folytatta:- Megszakítás. Jó. Beszélj, vihar. Uraim, én nem mérgelődöm. A szél beszédes, mint minden elhagyatott. Ott fenn nincs neki társasága, tehát fecseg. Folytatom előadásomat. Itt látjátok összegyűlt társulatomat. Négyen vagyunk. A lupo princípium, elsősorban farkas barátomat mutatom be. Nem szégyelli, hogy farkas. Nézzétek: művelt, komoly és bölcs lény. A gondviselés egy pillanatig bizonyára arra gondolt, hogy egyetemi tanárt alkosson belőle. De ahhoz butábbnak kell lenni, s ő nem az. Hozzáteszem: teljesen elfogulatlan, és nem arisztokrata. Néha nőstény kutyához is leereszkedik, pedig nőstény farkashoz lenne joga. Leszármazottjai, ha ugyan vannak, nyilván ügyesen-keverik édesanyjuk ^csaholását apjuk üvöltésével. Mert ö üvölt, Együtt kell üvölteni az emberekkel. Néha ugat is, mintegy leereszkedve a civilizációhoz. Homo a tökéletesített kutya. Tiszteljük a kutyákat. A kutya a legfurcsább állat, mert a nyelvével izzad, és a farkával mosolyog. Uraim, Homo bölcsesség és barátságosság tekintetében meghaladja a mexikói szőrtelen farkast, a csodálatos xoloitzeniszkit. Hozzáteszem, hogy alázatos. Megvan benne az embereknek oly hasznos farkasszerénység. Tapintatos, szolgálatkész és könyörületes. Bal lába nem tudja, hogy milyen jó cselekedeteket hajtott végre a jobb. Ezek az ő érdemei. A másik barátomról pedig csak egy szót mondok: szörny. Bámulni fogjátok öt. Egykor kalózok tették ki az óceán vad partjára. Ez a nő pedig vak. Kivétel? Nem. Mindnyájan vakok vagyunk. A fösvény vak. Látja az aranyat, de nem látja a gazdagságot. A pazarló vak. Látja a kezdetet, de nem látja a véget. A kacér nő vak. Nem látja a ráncait. A tudós vak. Nem látja tudatlanságát. A becsületes ember vak. Nem látja a gazembert. A gazember vak. Nem látja Istent. Isten vak. Nem vette észre, hogy a világ teremtésekor az ördög is belopódzik. Én vak vagyok. Beszélek, és nem látom, hogy süketek vagytok. Ez a vak, aki hozzánk tartozik, titokzatos papnő. Vesta rábízta volna szentélyének füzét. Édes homályosságok vannak jellemében, mint foltok a bárány gyapjújában. Nézetem szerint királyleány, bár nem állítom. A bölcshöz dicséretes bizalmatlanság illik. Nem engem illet, én okoskodok és gyógyítok. Chirurgus sum1. Gyógyítom a lázat, ragályt és dögvészt. Majdnem minden rossz hangulatunk és szenvedésünk izzadmányok miatt van, de gondos ápolással megakadályozhatjuk a nagyobb bajokat. Mindazonáltal nem kívánom, hogy anthraxban, más szóval karbunkulusban szenvedjetek. Ez komisz betegség, semmire se jó. Az ember belehal, más nem történik vele. Nem vagyok műveletlen, sem darabos. Tisztelem az ékesszólást és a költészetet, ártatlan bensőségben élek az istennőkkel. Most pedig egy tanáccsal végzem beszédemet. Gentlemen és gentlewomen1 2, ápolják önmagukban az erényt, szerénységet, becsületességet, igazságot és szerelmet. Ilyesformán mindenki kiteheti a maga kis virágos cserepét az ablakba. Mylords, uraim, elmondtam a mondóká- mat, kezdődik az előadás, A matrózféle ember kívülről hallgatózott, majd belépett az alacsony kocsmaszobába, lefizette a beléptidijat; beengedték a közönséggel tele udvarba, melynek hátsó részében egy kerekes bódét pillantott meg, emelvényén pedig egy medvebőrbe öltözött öregembert, egy ifjút, kinek mintha álarc lett volna arcán, egy vak lányt és egy farkast.- A teremburáját! - kiáltotta. - Ezek remek emberek. NÉMETH ANDOR fordítása 1. Orvos vagyok (latinul). 2. Uraim és hölgyeim (angolul). ' A nevető ember fönti részletének közlésével a nagy francia Író halálának 100. évfordulójára emlékezünk. VÍTÉZSLAV NEZVAL Kakasszó Dereng a táj s álmomban sírdogálok mikéntha ifjúságom szép honától búcsúznék. Aranykakasként a vándor idő a hajnalcsillagot lenyelte Ég áldjon bárkáim szivem szerelme fehér agárként tűnik már az álom a végzet int én ébredek s kakasszó zeng a tájon Ó mért ne élhetnék e szép világon! Az asztalon vázában pár virágom hervad, síremlékként adtátok nékem, sápadt királynők lesz-e visszatértem! A távozás kilincse ajtóm mellett a dal, virágok, népek s égitestek hú napja, kis virág amely a réteken bókolgat futok karjában sírok s ő dalol csak Dalolj madárka eltűnsz nemsokára nap háló méhecskék s pillék tanyája hová tűnt szivárványként fénylő szárnyuk elrebbent mint szerelmünk és az álmunk A Nap dalol a Nap kicsiny pacsirta, a mély kutak vizét buzogva issza; a sok folyó s a langy tavaszi zápor hóvá lesz majd s az Alpok ormán lángol Minden fölolvad a harang szavába s a szálló idő bakterként subába lépdel s kürtöl bölcsők koporsók mentén korán hajnalban éjjel s késő estén Ó mért ne élhetnék e fényes zöldben! Hisz tűnik minden öröm s bú mögöttem mint rózsák fölött könnyű lenge felhő ó mért ne élhetnék e szépen zengő mezőkben hegyek folyók s népek földjén e szép világból nem vezérel ösvény az idő kakasként virraszt és rázza ébresztőjét s eltűnünk mint a pára BERZY ANDRÁS fordítása ' A jeles cseh költőre emlékezünk, születésének 85. évfordulója alkalmából. Új lakó költözött a házunkba- meséli a borbélyom, miközben borotvál. - A szemközti lakást kapták, Így szomszédok lettünk. Éppen kiszórtam a szemetet a kukába és indultam volna fölfelé, amikor a kapuban fölbukkant a szomszédom.- Letelt?- Le. Végre péntek van! Megpihenhetünk. És aztán együtt vettük, lihegve, a lépcsőfordulókat, mert két napja nem járt a lift.- Ha megengedi, szomszéd úr- mondja nekem -, meghívom hozzánk. Ideje, hogy összeismerkedjünk. Letettem a szemetes küblit az ajtónk elé, ő közben elókotorta a kulcsot. Bementünk.- Először megmutatom a lakást - mondta, és benyitott az egyik szobába. - Á, te már itthon vagy, drágám? Szomszéd úr, bemutaKÖVESDI JÁNOS ikertestvér tom a feleségem. Az a... az a férfi, aki mellette fekszik, az... az én vagyok. Igazi szexi nő volt az asszony. Káprázik a szemem? Látomás? A szemüvegem is leveszem - de ugyanazt látom Hogy lehetne az ő, amikor itt áll mellettem. Átfogtam a vállát, hogy megtapintsam, hogy bizonyosságot nyerjek. Ugye érti?- Pompás kis otthonuk van...- mondtam. És alaposan szemügyre vettem a heverön fekvő férfit. Szakasztott mása volt a szomszédomnak. Két példány van belőle. Most már biztos, állapítottam meg. De hisz ez lehetetlen! Kétségbe estem. Érzékcsalódás!- Bo-bocsánat, kifut a tejem- hebegtem és elrohantam. Később megtudtam, hogy a szomszédomnak van egy ikertestvére, aki néha ellátogat hozzájuk ... zva vágták, behajtott térdükre fek- tve a karcsú, egyenes szálakat, és I karjukkal átfogva, mintha hónuk á csapnák a harmatos estét, hajnal- lillagostul, és feneküket épp feléjük illesztik.- Sehen Sie nur, die Lenaus Pusz- mondta Herr Mayer, és arcán yan mosoly ömlött el, mint a holdka- ca, fakó és sárga, sápadt, szemte- n; a doktor lassan leengedte a fest, visszafordult, de keze félig be- íjtva a levegőben maradt, mintha sszakézből képen akarná teremteni ayer urat, ami igen valószínűtlennek tszott, mert Mayer az egyetlen vevő kenderre, akinek komoly ajánlata in már augusztusban, és meg is gja venni, mert a kender kifogásta- n, és úgy tűnik, ő elértette a célzást, y hát kitépte lábát a sárból, úgy ezte, mintha két erős, fekete kéz ipaszkodna a csizmafejbe, és sok- il"egyszerűbb lenne, ha a csizmából pne ki, amely erősen és feszesen padt a lábára, sokkal egyszerűbb nne az elhanyagolt és bebüdösödött régi halastó partján hagyni a csizmáját, hogy úgy álljon ott üresen, bokáig a sárba süppedve, mintha egy kisértet lépett volna ki belőle, épp az imént, súlyos bűnétől szabadulva, ami nem hagyta nyugodni. Nagy rándulással elindult hirtelen, és csak ment, amilyen gyorsan csak szedni tudta a lábát, hallotta, hogy a másik követi, és zihálása újból felerősödik, majd tetőfokra hág, mint az előbb, ment, megkerülve a tavat, állandóan csak a nehéz, füves sárban, titkon úgy gondolta, még reggel, hogy elragadóvá teszi a vidéket, ez előtt a kövér mamlasz előtt, aki tulajdonjogi vitákba bonyolódott vele az első pillanatban, amikor meglátta, és nem akar hitelt adni az itteni szokásjognak; sietett - nem fogja elmesélni neki a zöld korsó legendáját, sem a két elhülyült Rados kisasszony történetét, akiké a vidék volt, vagy talán még mindig az övék, legalábbis szerinte meg az égi hatalmak ítélése szerint, mert aki hatvan napnál tovább visszajár, holta után persze, az megmarad birtokában- az egyik Rados kisasszonyt a parasztok, ezeknek az ősei, akik odaát tarolják a kenderföldet, éjszakánként sokáig, úgyszólván évekig és gyakran fátták a halastó környékén, amint a tavi virágokat tépi, és vén, apró lábával tiporja a boglárkákat, virágcsokrokat hagyott maga után, és viharos éjszakákon elmaradt -, akkor úgy intézkedtek, hogy a halastót nem használják tovább, azóta összezsugorodott és elmocsarasodott, benőtte a nád, amelyben nádiverebek vertek tanyát, és a békák éjszakánként oly fájdalmasan füttyögnek és kuruttyolnak, hogy az embernek belesajdul a szíve, így ez a földdarab józan megítélés alapján senkinek sem képezi tulajdonát, egy tulajdonos sem volt hajlandó átvenni - die Lenaus Puszta -, ám legyen. Odaát a kenderföldön egyre többen mozogtak, hajlongtak, mint az elmosódó árnyak, háttal feléjük, és jóformán ügyet sem vetve kettőjükre, mereven csak maguk elé nézve, surr, surr, surr, hallatszott, ahogy a kaszahegy elmetszi a kenderszálakat. LANGSTEIN ERZSÉBET rajza
