Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
Egon Erwin Kisch műveinek fogadtatása a csehszlovákiai magyar baloldali és szocialista sajtóban K ischnek az egész világot átfogó művét Forbáth Imre, a népi erőkkel való állandó termékeny kölcsönhatás gyümölcseként értékelte a Hétben, 1958 októberében friegjelent ,,A riporter, a művész, a jóbarát“ cimü visszaemlékezésében. Ez volt az első tulajdonképpeni Kisch-portré a csehszlovákiai magyar szocialista sajtóban. Pedig a Kischsel kapcsolatos, a csehszlovákiai magyar haladó lapokban közzétett reflexiók a húszas évek végére nyúlnak vissza. Az úttöröszerep Barta Lajos fokozatosan marxista irányt vevő folyóiratához, az Új Szóhoz kapcsolódik. Az 1929-es novemberi számban megjelent rövid lélegzetű írásában Jarnó József Kisch Amerikáról szóló riportkönyvéhez fűz észrevételeket. Kischnek ez a német nyelvterületen talán legsikeresebb, harminckét kiadást megért könyve már a riportirói látásmódjába is átvetülő osztályharcos elkötelezettség jegyében fogant. A világnézetipolitikai ösztönzések már a szovjetunióbeli átalakulásról készült hires riportkötetében is túllépték a részleteknél megragadó korábbi megközelítés kötöttségeit. A szocialista építőmunka dinamikáját érzékeltető sokrétű fejlödésrajz követelményeihez igazodott. S amerikai útját összegező könyvében is, a legendákkal övezett ,,amerikai paradicsom" valóságot elfedő ködfátyolát szertefoszlatva, Kisch az ottani élet árnyoldalainak szinte minden zugára kiterjedő panoramatikus képet nyújt a ,.korlátlan lehetőségek birodalmáról". S az egységet alkotó részleteknek erre az összhatására fordítja figyelmét Jarnó József, az első német kiadásra meglehetősen frissen, közvetlenül a megjelenést kővetően reagáló Írásában. Úgy érzi, hogy a riportsorozat dokumentumereje nem a részletek újszerűségében rejlik, hanem... ,,abban, hogy képet ad az egész mindenségról, melyet az »Új Világ« gyűjtőnév alatt szokás emlegetni. Az egyes riportok külön-külön érdekes olvasmányok, de a könyv a maga egészében sokkal több ennél: kétség- beesett segélykiáltása annak a sokmillió embernek, akik a »Paradicsomban« vannak." Jarnó megállapítása eléggé szűkszavú. Nem bocsátkozik értékelési szempontjának részletező kibontásába. S így eléggé csábítónak mutatkozik az a feltételezés, hogy kiindulópontjának ihletforrása vajon nem kereshetö-e a filmművészet iránti érdeklődésében. Ismeretes, hogy regényírói ábrázolásmódja magán viselte a képek szaggatottságát egységes értelmi-érzelmi láncban egyesítő filmszerűség jegyeit. S közvetlenül a Kisch könyvét értelmező írásának megjelenése előtt láttak napvilágot az Új Szó hasábjain a filmművészet kérdéseivel foglalkozó gondolatai. Ezirányú fejtegetéseiben központi szerepet kapott a film művészi egységével kapcsolatos problémák feszegetése. Egyébként az is ismert, hogy egyes kritikusok Kisch műveit képek filmszerű pergéséhez hasonlítják, a filmforgatókönyv ismérveit feldezve fel bennük. J arnó Új Szó-beli reflexiói nem térnek ki bővebben Kisch műveinek hatására és fogadtatására. Nem nagyon sejteti azt a Kisch irásmúvészete és személye iránti érdeklődést, amely alig pár héttel később ,,a száguldó riporternek“ Bratislavában is kijutott. A Nemzetközi Kulturális Együttműködés Egyesületének meghívására, Ladislav Novomesky kíséretében fogadta el a szlovákiai meghívást. 1929 november végén a Városháza Tükörtermében előadást tartott, s a korabeli híradások szerint az érdeklődök még a folyosón és a lépcsöházban is szorongtak. A magyar nyelvű lapok közül a reformista Csehszlovákiai Népszava, a szociáldemokrata párt közlönye kommentálta az eseményt. A lap kultúrpolitikai szakírója, Jelen Mihály a ,,hét legnagyobb szenzációjaként" értékelte - ahogy írja - a „riportázs művészi műfaját“ megteremtő Kisch fellépését. Ezek után csak évekkel később, 1933- ban jelent meg magyarul újabb, Kischsel kapcsolatos írás, az ekkor már határozattan marxista irányba tájékozódó Új Szó hasábjain. Kínai és szovjetunióbeli útjáról hazatérőben Kisch 1932 decemberében előadást tartott Bratislavában. Eredetileg Bécsben akart beszámolni élményeiről és tapasztalatairól,, amit az ottani hatóságok meghiúsítottak, így is meglehetősen népes volt a bratislavai hallgatóság között a külön buszokon, vonatokon átrán- dult bécsiek csoportja. Kisch szlovákiai tartózkodása során interjút adott a DAV-nak és az Új Szó munkatársának. A szovjet sajtó címmel megjelent Új Szó-beli beszélgetés, melynek válaszai - a korabeli közlés margójegyzete szerint - kisebbfajta tanulmány- nyá kerekedtek, a szovjet újságírással közeli kapcsolatba került Kisch vallomáserejű megnyilatkozása. 1930-ban a Szovjetunióban járva Kisch a harkovi egyetem zsurnalisztikái tanszékének kinevezett tagjaként előadásokat tartott a riportírás technikájáról, a német polgári és marxista sajtóról. Tapasztalatairól beszámolva elismerően nyilatkozott a szovjet újságiróhallgatók széleskörű tájékozottságáról, a külföldi viszonyok iránti érdeklődéséről. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a cseh Tvorba és a német emigránsok Csehszlovákiában megjelenő lapja, az Arbeiter Illustrierte Zeitung az európai munkássajtó legismertebb és legkedveltebb termékének számít. Persze, az interjú vezérmotivuma a szovjet újságírás szerepvállalásával kapcsolatos eszmefuttatás hangsúlyozása volt. Kiviláglik belőle, hogy a belső tagozódást eredményező speciális szaktudás elmélyítésének szovjetunióbeli szorgalmazása erőteljes benyomást gyakorolt a témáit mindig alaposan körüljáró Kischre. A szocialista építést szolgáló újságírás küldetésére ráérezve nyomatékos határozottsággal tett hitet amellett, hogy ,,a hétköznap (...) a szocialista épités sorskérdése. És az újságok csak ebből a szempontból nézve lehetnek érdekesek.“ Egyértelmű fogalmazásából azért kiérződik, hogy minden bizonnyal erősen foglalkoztathatták a mindennapok szocialista építómunkájával összeolvadó újságírás hatóerejének problémái és ma- radandóságának lehetőségei, önnön munkásságáról szólva csupán arra utalt, hegy riportjait a Szovjetunióban „művészi tudósításnak“ tekintik, magát a riportot tárgyilagosabb és szakszerűbb műfajként értelmezve. Kischnek a Februári Győzelmet követően már nem adatott meg, hogy tollát a szocialista építés szolgálatába állítsa. Szándékairól beszédesen vall az a riportterveit rögzítő feljegyzés, amelyet Forbáth idéz visszaemlékezésében. Nem érdektelen ezúttal is feleleveníteni: „Tfeboni halastó (halászat): Kladno, Strakonice (fezgyártás); textil (gyapjú, gyapot, len); komló, porcelán, üveg, alkohol, fa, gumi; Plzen (Skoda, sör); Bat'a, gyufa (Susice); papír (Krumtov); ceruza (Budéjovice), Koh-i-noor, Macocha; ólom, cukor (cukorrépatermelés); P'rib- ram, Kutná Hóra; óvárosi városháza, fürdőhelyek, rádium, folyékony üveg; Neruda, Kollár, Terezín; határvidék; új földek - mezőgazdaság; Sadeko (libák); Pitava- lianák; csehországi személyiségek.“ E zt a nagyszabású tervet Kisch már nem válthatta valóra. Szegényebbek vagyunk azzal az értékkel, amelyet a szocialista hétköznapok dokumentáris valósághűségét művészi erővel felruházó Kisch-riportok jelentettek volna. A hétköznapok tényeinek távlatokat adó - Kisch által tételesen is megfogalmazott - logikus fantázia azonban ösztönzések forrása, s amint azt a Kisch születésének 100. évfordulóját kísérő megemlékezések tanúsítják, tudományos vizsgálódások tárgya. Az 1933-ban, Barta Lajos Új Szóban megjelent interjúja minden bizonnyal adalékot szolgáltathat Kisch szemléletgazdagodásának forrásvidékéhez. Az Új Szó említett számában Neufeld Bélának az Új ember Keleten című írása is említést tesz Kischról. Ember- és közösségformálódás kölcsönhatásának tükrébe helyezve utal az Ázsia újjászületett című, németül 1932-ben megjelent művére, más szerzők Szovjetunióról szóló könyvével egyetemben. A fasizmus elleni népfrontpolitika időszakában Kisch írásaiból nemcsak a csehszlovákiai forradalmi sajtóban, főként a Munkásban és Az Útban közzétett alkalmi szemelvényfordftások révén kaphattak ízelítőt a magyar olvasók. A haladó szellemű irodalom közvetítésére vállalkozó Práger Kiadó gondozásában Kischnek négy könyve magyar fordításban is megjelent. (Tilos a bemenet, 1936; Ázsia újjászületett, 1937; A titkos Kína, 1937; A hét gettó, 1938) Ezek kiadástörténetéről részletes áttekintést ad Kollin Ferencnek a budapesti Akadémiai Kiadónál megjelent, gondos feltáró munkán alapuló értékes kismonográfiája. Kisch könyveinek magyar fordításairól, szemelvények közlése mellett rendszeresen közölt propagandacikkeket a CSKP népfront szellemiségű lapja, a Magyar Nap és a szociáldemokrata Csehszlovákiai Népszava. Ezek nem haladják meg az olvasói figyelemfelkeltés igényeit. Jellemző, hogy a spanyol népfronttal való szolidaritásból tevékeny részt vállaló Magyar Nap 1938 szeptemberében Kisch a ,,Katonák a tengerparton" című könyvének cseh nyelvű kiadásáról is hírt adott. A köztársasági Spanyolország életéről képet adó könyv bemutatása szinte egybeesett a Rudé právo-beli recenzió közlésével. Ez volt a polgári Csehszlovák Köztársaság fennállása idején a csehszlovákiai magyar haladó sajtóban Kischról megjelent utolsó közlemény. Röviddel azelőtt látott napvilágot, hogy a Magyar Nap Varga Rózsa találó megállapítása szerint a köztársaság melletti kiállás vészkiáltásaként, szinte plakátjelleget öltött. A szocialista átalakulással együtt kibontakozó csehszlovákiai magyar kulturális életben Kisch nevének és írásművészetének megelevenedését három könyvének magyar nyelvű kiadása jelezte. (Csillaglobogós paradicsom, 1953; Mit láttam Mexikóban, 1955; Szenzációk vására, 1956) Ezek a könyvek kiadástörténeti előzmények ismertetésére és Kisch portréjának bemutatására hivatott, minden bizonnyal olvasói igénnyel is találkozó elő- avagy utószó nélkül jelentek meg. Kisch Amerikáról szóló könyvének újbóli kiadását viszont Fábry Zoltán méltatta az Új Szóban. Kisch írásai Fábry figyelmét már a húszas évek végén felkeltették. Már ekkor a példaadásnak és a figyelmeztetésnek a dokumentumhűségböl áradó és közösségivé táguló hatóerejét keresi bennük. Az 1953-ban Kisch Ame- rika-könyve által kiváltott reflexiók a fáb- ryi gondolatrendszer kiteljesedésének folyamatába illeszkednek. Észrevételeit a sajátos fábryi kategória, az erkölcsi realizmus alkalmazása csiholja ki. ,,A »száguldó riporter« könyvei időtálló lelki- ismereti kényszer gyümölcsei, a szellemember erkölcsi elkötelezettségének dokumentumai: igazságkeresök és igazságtevők“ - írja Fábry. írásának szellemi varázsát a „valóságközvetítés“ és a leleplező „igazságtevés“ egységét az „igazság realizmusát“ Kisch riportirói módszerében telitalálatokkal felvillantó meglátások adják. F orbáth Imre visszaemlékezésének közzététele a Hétben szinte egybeesett a költő „újbóli“ felfedezésével. A két részben közölt írás mintegy cezúrát von az első rész elemző-értékelő megközelítése és a második rész egyéni emlékeket felelevenítő hangvétele közé. Pedig a Forbáth-írás szerves egységet alkot. A tanulmányszerű tárgyilagosság és az emlékidézés helyenként túlcsorduló, a hihetőség próbájának is kitett anekdoti- kus bohémsága Forbáth Imre alkatáról is vallva ad sajátos szint a Kischt bemutató portrévázlatnak. A forradalmi elkötelezettséget sajátos egyéni tartásban is megtestesítő magatartás eszmény - Forbáth önnön egyéniségével is rezonáló - vonzereje adja az írás szellemi izgalmát. Ma, amikor a Kisch-irodalom duzzadásának lehetünk tanúi, szinte meglepő, hogy Forbáth írásában a rap- szodikus töredékesség ellenére is úgyszólván minden lényeges mozzanat megtalálható. Ma is, amikor már számos kortárs, többek között Kisch feleségének visszaemlékezéséből is ismert Kisch munkamódszerének igényessége, magával ragad Forbáth észrevételeinek csodálattal is teli közvetlensége. ,,Nehezen irt, lassan, nagy műgonddal. Elhülve szemléltem egy-egy készülő munkájának kéziratát. A papírkosár szétszakított lapokkal volt már tele. A megmaradottakon furcsán irt szavak sétáltak, csigavonala- san cifrázott betűkkel... Már amíg sétálhattak, mert egy dühös toll pusztítva törölt, javított, mindent újra átirt... Hiszen a kézzelfogható valóságot Kisch villámgyorsan regisztrálta, de ez csak kis része volt az írói munkának. Minden írására alaposan készült, gondosan gyűjtötte hozzá az adótokat, amíg mindent nem tudott, mire munkájában szüksége volt. E tudás birtokában indult aztán meghódítani, saját szemével látni, újjaival tapintani, sokszor személyes, kockázatos bevetéssel megismerni a valóságot." A Kisch egyéniségéből áradó, anekdotákban is tovább sugárzó varázs személyes vallomásokra késztető igyekezete érződik Barsi Imrének az Új Szóban és Grek Imrének a Szabad Földművesben, a hatvanas évek elején, közepén megjelent írásában is. Kisch műveinek vonzerejét ma már nemcsak az írásaiból áradó egyetemes hatás spontán továbbgyúrűzése adja. Ez együtt jár a bennük rejlő üzenet gondolkodásra serkentő kibontásával, az életmű egészének közösségszempontú vizsgálatával. Itt, ezzel kapcsolatban érdemes utalni arra a viszonylag kevéssé ismert tényre, hogy Kisch még 1921 -ben a polgári beállítottságú Prager Tagblatt munkatársaként felemelte szavát Petőfi szobrának eltávolítása ellen, síkraszállva annak a szlovákiai fővárosban való újrafelállításáért. Kisch műveinek a szlovákiai magyar közegben nyomon kísérhető fogadtatása és befogadása is, immár ha- gyományerövel kínál mához szóló tanulságokat és ösztönzéseket. KISS JÓZSEF Egy szibériai író dokumentum-kisregé Nyikolaj Jascsenko szibériai író 1917-ben alig több mint tízéves volt. Emlékezete azonban jól megőrizte gyermekkori benyomásait, s ezek visszatükröződtek a könyveiben. Ezek a művek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hőseiről, a polgárháború idejének és a szovjethatalom első éveinek komszomolistáiról, az internacionalista katonákról szólnak. Nyikolaj Jascsenko legújabb könyve: a „Vörös magyarok" cimü dokumentum-kisregény. Egy volt hadifoglyokból - magyarokból, németekből, esetiekből, lengyelekből, románokból - álló csapatról szól, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború éveiben az orosz vörösgárdistákkal együtt harcolt. A kisregény főhősei: a csapat parancsnoka, a magyar Ligeti Károly és felesége, a lengyel Zsófia Weckowicz, az alakulat politikai biztosa.- Az internacionalisták harca a szovjethatalomért - mondja az író - a legnagyobb figyelmet érdemli, többek között az irodalmárok részéről is. Nagyon fegyelmezett és harcképes katonák voltak, akik jelentős erőt képviseltek. Mintegy 80 ezer magyar vett részt Oroszországoban az új hatalomért vívót harcokban.- De nekem saját, különleges okaim is voltak arra, hogy ezzel a témával foglalkozzam. 1930-ban Zsófia Weckowicz- csal, a csapat volt politikai biztosával együtt dolgoztam Csi- tában a Zabajkalszkij Rabocsij és Petrovszk-Zabajkalszkijban a Szocialisztyicseszkaja Sztroj- ka szerkesztőségében. Ettől a rendkívül szerény és bátor asszonytól hallottam elvtársainak harcáról, férjének, Ligeti Károlynak tragikus sorsáról, akit 1919-ben agyonlőttek a fényé hérgárdisták. Ö maga 1920- ban csodával határos módon menekült meg: partizánok szabadították ki a kínzókamrából. — Jelenleg egy új dokumentum-kisregényt fejezek be, címe A főparancsnok lesz, és Szergej Lazóról, a polgárháború hőséről szól - mondja Nyikolaj Jascsenko. - Ebben is van néhány oldal, amely a magyar internacionalista katonákkal foglalkozik. Többek között Zalka Mátéval, aki egy vörösgárdista osztag parancsnoka volt. SZERGEJ ZABELIN (APN) TANUU/iG OB 0MJMB Vörös magyarok
