Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
r Á prilis vége felé nagy volt a sürgésforgás a Nagykaposi (Veiké Ka- puáany) Magtermesztő Állami Gazdaság határában. A hosszú téli álmából ébredő Ung menti síkságnak ebben a csücskében néhány tucatnyi gépesített csoport szorgoskodott - végezte a soros mezei tennivalókat, s egyben igyekezett minél többet behozni a tavaszi munkák késéséből. A mátyóci (Matövce) Menyasszonysor dűlőben, illetve mai nevén az MV 10-es parcellán, egy szépen zöldellö árpatábla szomszédságában répát ültettek. Az előre elkészített barázdákba fiatalok, a Per- benyiki (Pribeník) Mezőgazdasági Szak-' munkásképző Intézet tanulói rakták a gyökereket, a borítást pedig felnőttek, az állami gazdaság dolgozói, valamint a környező községekből jelentkezett kisegítő munkások végezték, miközben az ültetögép tétlenül rostokolt a tábla végéten.- A múltban a magra termesztett répát többnyire géppel helyeztük a talajba, de amióta a régi kombájnunk felmondta a szolgálatot, azóta a legegyszerűbb és a legmegbízhatóbb ültetési módot alkalmazzuk. Igaz, ez lényegesen költségesebb, lassúbb és munkaigényesebb, de nincs más megoldás... A tábla szélén álló gép még jóformán vadonatúj, nemrég vettük a szomotoriaktól (Somotor). Ők sem boldogultak vele, s nálunk is hasznavehetetlen. Nyilván könnyebb, homokosabb talajra méretezték - magyarázta Mokcsay Gyula föagronómus. Az ültetők folyamatosan és ügyesen dolgoztak. Ügyeltek az előírt 40-50 centi- méteres tőtávolságra, no meg arra is, hogy a répát teljesen befedjék földdel. Az állami gazdaságnak ettől a terméktől is nagymértékben függ a gazdasági mérlege, ugyanakkor az is közismert, hogy a mezőgazdasági üzemekben újból előtérbe került a takarmányrépa termesztési s így a vetőmagjára is egyre többen tartanak igényt. Mindamellett sokat nyom még a latban az is, hogy Kelet-Szlovákiá- ban jelenleg más üzem nem foglalkozik az előállításával.- Az elmúlt napokban a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjai segítettek nekünk, tegnap Mátyóc- ról, Veskócról (Veskovce) és Javkócról (Vajkovce) negyvenöt személyt foglalkoztattunk, ma pedig harminckét perbe- nyíki ipari tanuló, egy csoport helyi dolgozó és néhány önkéntes helyi lakos ülteti a répát - tájékoztatott tovább a fiatal szakember. A csoport munkáját Filip János irányította. Amint elmondta, nyugdíjas, közel « hetven éves, ám ha hívják, szívesen segít. Évtizedeken át agronómusként dolgozott, jól ismeri a határt és tisztában van a növénytermesztés helyi fortélyaival. Eddig még minden évben részt vett a répa ültetésében, a mag betakarításában, no meg a magnak való répa vetésében, betakarításában és elraktározásában.-Tavaly kedvezőbb volt az időjárás, akkor április 20-ig kiültettük a répát. Most viszont ezt a munkát csak április 16-án kezdtük - újságolta. - Az időjárás ezt a kis késést még jóváteheti - vélekedett derűlátóan. - Különben ami magát a vetőmagtermesztést illeti, ez eléggé munkaigényes, hiszen az ültetőgépek még nem tökéletesek, ugyanakkor kiszedéskor óvatosan kell bánni a gyökérrel, nehogy megsérüljön. A téli raktározásnál pedig arra kell ügyelni, nehogy megfagyjon és lehetőleg friss állapotban érje meg a tavaszt. Sok munka van vele, de azért nemcsak a magjáért, hanem a fontos állati eledelnek számító gyökeréért is megéri termeszteni. A mi gazdaságunkban főleg ezért jó a tejtermelés, mert van elegendő takarmányrépánk... Az ültetést végzők között a tanulókon kívül vagy tizenöt felnőtt is volt. Sutka Ibolya és Urban Klára az állattenyésztésben dolgoznak, de ilyenkor, a répa ültetésénél is segédkeznek. Stefan Du- sicka vasúti alkalmazott. Aznap szabadnapos volt, így jól jött az állami gazdaságnak a segítsége. Szőlősi Mária, Baranyai Ida, Zsíró Júlia Kozák Magda. Eötvös Terézia és Kovács Klára egy'L más mellett haladtak a sorokon. Ők a növénytermesztés „mindenesei“. Általában ott találhatók, ahol szorít a cipő. Répaültetés, répaszedés, kapálás, uborkaszedés, szénabegyűjtés, mikor ez, mikor az szerepel a napirenden. A répaültetök teljesítményéről és béréről is szó esett. Egy hektárért 1604 korona jár, mondták egyszerre többen is, s hogy világosabb legyen a kép, megjegyezték, hogy az előző napon öt árat teljesítettek fejenként. Tavaly előfordult, hogy a napi keresetük a száz koronát is meghaladta... A veskóci köztemető melletti Csízér dűlőben Jankovics János és Urbán János bükkönyt vetettek. Néhol porzott utánuk a jól eldolgozott föld, viszont a tábla keleti vége még túl nedvesnek, járhatatlannak bizonyult. Kása Ödön agronómus elégedetten szemlélte a magágykészítök és a vetők munkáját.- Ha az időjárás kedvező, akkor aligha érhet minket vád a munkánkért - jegyezte meg szerényen, s közben tekintetével az egyenletes iramban ingázó traktorokat vette célba, majd leguggolt és ujjaival a porhanyós talajban a vetőmag után kutatott. - Tessék, itt sorakoznak - mutatott rá a földszínű apró gömböcskékre. Az üzem tavaly száznegyven százalékra teljesítette termelési tervét ennek a takarmánynövénynek a vetőmagjából. Hogy mire lesznek képesek az idén, arra a kérdésre a tapasztalt szakember így válaszolt.- Sajnos, kevesebb lesz belőle, mint az elmúlt esztendőben, mert a tavasz elhúzódása következtében némileg megváltozik a tervezett vetési terv, s többek között a bükköny vetésterülete is csökken. Helyébe ezúttal más növény kerül. Néhány parcellával távolabb a kukoricavetők szorgoskodtak. Valóban igyekeztek, mert a 16 tagú komplex racionali- zációs brigád ebből a növényből az idén szeretné elérni a 6 tonnás hektárhozamot. Tavaly 5,35 tonna termett hektáronként. Szép terv, s a beígért jutalom is megjárja. A hat tonnán felüli termés 25 százaléka a brigád tagjait illeti. Nos, kétszáz hektárnyi területről lévén szó, ez mindkét félnek, a brigádnak és az üzemnek is kifizetődő lehet. A határban dolgozó emberek közül többen is úgy nyilatkoztak, hogy a termelés szempontjából szívesen vennék, ha az idén megismétlődne az elmúlt év. Véleményeikül Szalay János igazgató is egyetértett:- Nem vitás, jó volt a tavalyi mérlegünk, 1984 a rekordok éve volt. ötmilliós nyereséggel zártuk, a kalászosokból 4,83 tonnás hektárhozamot értünk el, szemes kukoricából 5,35 tonnát takarítottunk be, s teljesítettük az állattenyésztési feladatainkat is. Az egy tehénre eső évi fejési átlagunk például meghaladta a 3300 litert, a Csóti László vezette csoport pedig 4112 literes átlagra volt képes Mi tagadás, az idén is szeretnénk a tavalyi szintet elérni, vagy néhány esetben még előbbre lépni. Igaz ugyan, hogy a kemény tél egy kissé rányomta bélyegét az ősziekre, mintegy száz hektár kalászost szemes kukoricával kell pótolni. Ugyanakkor a tavasz késése is megbolygatta a munkák megszokott rendjét, menetét, ám mindezt az igyekezetünk és a kedvező időjárás még kárpótolhatja. Amint azt az április végi határszemle is elárulta, a Nagykaposi Magtermesztő Állami gazdaság dolgozói pontos és szorgalmas munkával igyekeznek megismételni a tavalyi jó gazdasági eredményeket. Hogy milyen sikerrel, arra csak a következő hónapok adják meg a választ, ám néhány részeredmény már most is ismert. Többek között például az, hogy a gazdaság az idei év első négy hónapjában közel 25 százalékkal több tejet termelt, mint az elmúlt év ugyanazon időszakában. GAZDAG JÓZSEF • A növénytermesztés „mindenesei“ ezúttal a répaültetésben vettek részt A szerző felvételei AZ ALLATTENYESZTES SZOLGÁLATÁBAN Nagy hozamok elérésével gazdaságos lehet a takarmánytermelés A nagylégi (Lehnice) Csehszlo- vák-NDK Barátság Efsz-ben az állattenyésztés n^reséges. Ezt az eredményt a zárszámadó közgyűlésen is megállapították. Azóta is többször szóba került, hogy ebben a szövetkezetben azért gyors az előrehaladás, mert sikerült megteremteni az egyensúlyt a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A növénytermesztési dolgozók az állattenyésztés szolgálatában állnak. Terveiket úgy határozzák meg, hogy az állatállomány számára elegendő és megfelelő minőségű takarmány legyen. Nincsenek takarmányellátási gondok és főleg ennek eredményeként nem idényjellegű az állattenyésztésben a termelés. A takarmánygazdálkodásról érdeklődtünk Veszprémi Imre mérnöktől, a növénytermesztési ágazat vezetőjétől.-A takarmánytermelés tervét milyen szempontok figyelembevételével állítják össze?- Nagyon aprólékosan megbeszéljük a zootechnikusokkal, hogy az állatállománynak milyen takarmányra van szüksége. A tervet az állatcsoportok igényeinek megfelelően készítjük. Arról van szó, hogy az állatok olyan tápértékű takarmányokat fogyasszanak, amelyektől a legnagyobb a termelékenységük. Ne kerüljön sor takarmánypazarlásra.- Hogyan sikerült gazdaságossá tenni a takarmánytermelést? •- Elsősorban oly módon, hogy az in- tenzifikációs tényezőket érvényesítettük a gyakorlatban. Minden feltétel megteremtésével a lehető legnagyobb hektárhozamot érjük el. Intenzív fűféléket .240 hektáron termelünk, ennek fele legelő, másik fele pedig kaszáló. A legelőkön ötfajta füvet termelünk. Ezek tápanyagösszetétele olyan, hogy a tehenek évi átlagos tejelékenysége 4600 liter is lehet. A lucerna szövetkezetünk határában zöldanyagban 36 tonnát ad.- Mit tesznek akkor, ha kedvezőtlenre fordul az időjárás és kisebb a takarmányfélék hektárhozama?- Nem arra gondolunk, hogy a hiányzó mennyiséget más vállalatoktól megvásároljuk vagy az állami alapokból kapjunk támogatást. Általában már júliusban látjuk, mennyi takarmányunk teremhet; Ekkor döntjük el, hogy hány hektár másodnövényt vessünk. Évente 400-500 hektárról van szó. Nagyon jó tapasztalataink vannak a perkóval, amit több mint 200 hektáron termelünk, mert tavasszal három héttel korábban kaszálhatjuk, mint a lucernát. Másodnövényként vetjük a szuper korai kukoricát, új hereféléket és más növényeket is. Ezekkel pótolhatjuk a keletkezett hézagot és természetesen kiegészítjük takarmányalapunkat.- Mi a titka a takarmányfélék nagy hektárhozamának?- A jó talajművelés, a megfelelő tápanyagellátás, a gondos növényápolás és nem utolsósorban az öntözés. A 3381 hektáros szántóterületből 3300 hektárt öntözhetünk. Az öntözés nagyon fontos intenzifikációs tényező. A nagy hektárhozamok elérésének biztosítéka. Ezért az öntözőberendezések további korszerűsítésére nem sajnáljuk a pénzt.- Mennyi idő után sikerült megteremteni az összhangot a növénytermesztés és az állattenyésztés között, milyen kísérleteket folytatnak?'- Hét évi kísérletezés után tanultunk meg takarmányt termelni. Természetesen továbD tanulmányozzuk az előnyöket és a hátrányokat, s a különböző intézményekkel együttműködve kialakítjuk a legmegfelelőbb összetételű takarmányalapot. Nagyon jól bevált a szója és a cukorcirok keverékéből készült, rendkívül fehérjedús silótakarmány. Ebből a múlt évben 500 tonnát készítettünk. Pontosan kiszámítjuk, mennyi az állatállomány igénye és ezt figyelembe véve minden évben legalább tíz százalék takarmányt tárolunk a tavaszi időszakra, hogy a zöldtakarmányozásra való áttéréskor ne csökkenjen a tejtermelés. A jó takarmánygazdálkodás eredménye, hogy a negyedévben a tejeladási tervet 30 ezer literrel túlteljesítettük.- Bizik benne, hogy az egyensúlyt tovább is tarthatják?- Előfordulhatnak nehézségek, de újabb szakismeretek felhasználásával ezeket leküzdhetjük. A szövetkezet vezetősége nagyon szigorú a tervek elfogadásakor és ha úgy látja, hogy a takarmányalap nem elegendő az állatállomány számára, akkor nem hagyja jóvá a tervet. Tehát igyekeznünk kell még jobb munkát végezni, hogy az igényeket a lehető legnagyobb mértékben kielégíthessük. BÁLLÁ JÓZSEF • Jó, egészséges répa kerül a földbe, állapította meg Mokcsay Gyula a i[ r- ÁjT- « ^ H- i 111. I M."J i i 1i M B 11 L * p» V 4* X* 4 >• il i
