Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1985. január 18. XVIII. évfolyam Ára 1 korona A szokatlanul hideg január politikai olvadást hozott - ebben a megalapozottan óvatos optimista megállapításban megegyezik a nemzetközi közvélemény és a politikusok többségének a véleménye. A nyolcvanas évek első felére, Reagan kormányzásának első négy évére egyértelműen az amerikai politika hidegháborús, konfrontációs irányvonala nyomta rá a bélyegét. Változás az amerikai magatartásban? Felülkerekedik-e a tengerentúlon a józan ész, a politikai-katonai helyzet reálisabb értékelése? Reménykedjünk benne? A kérdést a jövő fogja eldönteni, alig hihető, hogy ma bárki egyértelmű igent vagy nemet tudna mondani, ennél sokkal bonyolultabb a világpolitikai légkört is meghatározó sZovjet-amerikai viszony, a fegyverkezési verseny megállításának problémaköre. Az olvadás találó kifejezés, hiszen jelzi: a genfi szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozóval megkezdődött valami, valóban csak az első lépés egy olyan - reméljük - tartós folyamatban, amely elvisz (elvihet) az adott lehetőség megvalósításához. A világ hosszú évek óta várt egy ilyen jelre, nem lehet hát a szemére vetni, hogy nagy elvárásokkal is tekintett a párbeszéd elé. A tárgyalások megkezdésére tett javaslatával ismét a Szovjetunió kezdeményezte az amerikai rakétatelepítés, a szocialista országok válaszintézkedései, a két síkon folytatott genfi tárgyalások megszakadása nyomán kialakult, 13 hónapja tartó patthelyzet feladását. Gromiko tavaly ősszel ismertette Washingtonban azt a kompromisszumos szovjet javaslatot, hogy kezdjenek teljesen új, a támadó és védelmi fegyverrendszerek átfogó komplexumáról tárgyalásokat. „Tárgyalás a tárgyalásokról“ - így nevezte a nemzetközi sajtó a genfi találkozót. A pesszimisták kevesebbet vártak tőle, már azt is eredménynek könyvelték volna el, ha Gromiko és Shultz csak annyiban állapodik meg: folytatni kell a párbeszédet a leszerelési tárgyalások megkezdéséről. De lényegében azt az eredményt hozta a két külügyminiszter 15 órás megbeszélése, ami a találkozó célja is volt: lehetőséget teremteni, témát, formát adni az űrfegyverkezés megakadályozásáról és a nukleáris fegyverek csökkentéséről később tartandó tárgyalásoknak. A felek megállapodtak abban - amint a szovjet-amerikai közös nyilatkozatban áll hogy az űrfegyverek, a közepes hatótávolságú és a stratégiai atomfegyverek kérdését összefüggésükben, kölcsönhatásukban fogják áttekinteni. Ezért az egységes genfi tárgyalásokat három munkacsoportban kívánják folytatni. Kulcsfontosságúak ezek a szavak, hiszen a megállapodás sarkalatos pontja kétségkívül az úrfegyverek kérdése. Először azért, mert az amerikai „űrvédelmi“ program megvalósítása az elkövetkező években szinte az ellenőrizhetetlenségig fokozná a fegyverkezési versenyt. Másodszor azért, mert nem igaz az amerikai állítás, miszerint e program védelmi jellegű, hiszen az elképzelések szerint azt a célt szolgálná, hogy védelmet nyújtson egy esetleges válaszcsapás ellen, tehát egyértelműen támadásra bátorítaná az első csapás híveit. Harmadszor azért, mert az Egyesült Államok azzal a szándékkal érkezett Genfbe, hogy az úrfegyverek és a nukleáris fegyverek kérdését elszakítsa egymástól. A genfi találkozó idején is elhangzottak Washingtonban olyan kijelentések, hogy az USA nem hajlandó lemondani az űrfegyverekkel kapcsolatos kutatási programról, s erre az elkövetkező időszakban 26 milliárd dollárt kíván fordítani. Tekintélyes amerikai szakértők is úgy fogalmaztak, hogy a csillagháborús készülődés és a fegyverzetkorlátozás nem fér meg egymás mellett. Konsztantyin Csernyenko szavai szerint: „a genfi eszmecsere nem szolgálhat a másik fél és a közvélemény megtévesztésére, a szovjet vezetés szívósan és következetesen eredményre törekszik, kész a komoly kompromisszumokat is magukban foglaló új tárgyalásokra, a Washingtonhoz fűződő kapcsolat javítására.“ A külügyminiszterek párbeszédében ez egyértelműen kifejezésre jutott. Nyitott kérdés az, hogy Washington valóban elhatározta-e magát a komoly tárgyalásokra. Hiszen az Egyesült Államokban sok befolyásos politikus elutasít bármiféle megállapodást a Szovjetunióval, ilyen emberek még a genfi küldöttségben is helyet kaptak. Reagan tanácsadói is különböző álláspontokat képviselnek, az amerikai kormányzaton belül szintén folyik a harc, hogy mely csoportok érdekei kerekedjenek felül a döntésekben. Rendkívül összetettnek, nehéznek könyvelték el már hetekkel korábban a genfi találkozót. Ez így is volt. A folytatás azonban még bonyolultabb, s várhatóan hosszadalmas lesz. Csak óriási türelemmel és jóakarattal lehet majd eligazodni a nukleáris fegyverek tömkelegében. Nagyok a különbségek a két fél fegyverzetének fejlődése között, más kategóriákat képviselnek a különböző légi, szárazföldi és tengeralattjárókra telepített, közepes hatótávolságú és stratégiai eszközök stb. Bonyolult technikai problémák merülnek majd fel, melyeket csak kompromisszumkészséggel, a politikai megegyezésre hajló akarattal lehet leküzdeni. Enélkül, s az ehhez szükséges bizalmi légkör nélkül nehéz elképzelni bármiféle rhegállapodást. A külügyminiszterek a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról is tárgyaltak. Ezzel párhuzamosan Moszkvában a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kereskedelem helyzetéről, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének útjában álló akadályok felszámolásáról folytatott tárgyalásokat a Lionel Olmer külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette amerikai delegáció. Ez is biztató jel, hiszen a korábban rendszresen ülésező szovjetamerikai munkacsoport most hatéves szünet után újította fel tevékenységét. A jelenlegi, éppen az utóbbi években érezhetően csökkent kereskedelmi kapcsolatok fellendítése szintén nagyban elősegítheti az annyira sürgetett bizalmi légkör megteremtését. E téren - csakúgy, mint a tegyverzetkorlátozási tárgyaAndropov város (az OSZSZSZK ja- roszlavli határterülete) motorgyárának dolgozói értékes vállalásokkal köszöntik a fasizmus fölött aratott győzelem 40. évfordulóját. A mozgalomba már több ezren kapcsolódtak be; a legjobb 550 dolgozó a jelenlegi ötéves terv feladatait április 22-ig teljesíteni akarja. A képen: Alekszandr Zolotov lakatos, a gyár kiváló dolgozója. (Képtávirón érkezett - CSTK felvétele) lásokon - szintén akkor várható haladás, ha az egyenlőség és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása lesz a kiindulási alap. Az emberiség érdekei azt kívánják, hogy a januári olvadást ne kövessék újabb politikai fagyhullámok. Azt várjuk el a gyakorlatban is az amerikai féltől, amire a közös nyilatkozatban szóban már elkötelezte magát: a tárgyalások célja hatékony megállapodásokat elérni a lázas űrfegyverkezés megakadályozása, a Földön felhalmozott atomeszközök korlátozása és csökkentése érdekében. Minden ez irányban tett igyekezetnek az atomfegyverek általános és teljes felszámolásához kell vezetnie. MALINÁK ISTVÁN _ ■ . í I B I i ^ t#j
