Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-17 / 20. szám

10 V VOLT EGYSZER EGY VILÁGBAJNOKSÁG... Sejba: „Nem én voltam a hős...“ • Már a skandinávok is • Tisztelni kell az ellenfelet • Új szabályok • Az agresszivitás nem való a sportba • örül a csehszlovák válogatott. Nyolc esztendő után újra világbajnoki címet szerzett Az 50. jégkorong-világbajnok­ság már történelem. Két hét távla­tából lehet-e valami újat, érdeke­set mondani a VB-röl, az aranyér­mes csehszlovák válogatottról, a mérkőzésekről, a játékosokról, a világverseny körül lezajlott ese­ményekről? Nem könnyű dolog. De ha már így alakult a helyzet... 1. Kezdjük a végéről. Mesterhármast elérni a világbajnoki elsőséget eldöntő mérkőzésen nem mindennapi dolog. A 23 esztendős Jiri Öejbának (Dukla Jihlava) ez sikerült: ,,Egyáltalán nem gondoltam, hogy bekerülök a VB-csapat- ba, jegyeket sem igényeltem szüleim és ismerőseim számára..."- De aztán éppen Sejba lett a Kanada elleni döntő hőse. Hogyan érezte magát, amikor 14 ezer néző kórusban kiabálta: „Sejba, Sejba, Sejba“!?- Csodálatosan! Hasonlót még nem éltem át. Az a tény is örvendeztetett, hogy a lelátón voltak a szüleim. Apám életében először. A tengerentúliak is ,,méltatni kezdtek“; a 2. harmad végén rámtámadtak, igyekeztek verekedést provokálni.- Három gólja közül melyik tűnt a leg­szebbnek?- A harmadik, amelyet emberhátrány­ból lőttem, amellyel harmadszor szerez­tünk vezetést. Hogyan értem el? Magam sem tudom. Csak akkor kezdtem vissza­pergetni az eseményeket, amikor a kapu mögött kigyulladt a piros lámpa, s rohan­tak felém a játékostársak.- Nem tagadja meg nagy elődjét, Vla­dimir Martinecet. E legendás hirű csatár helyén (Martinec sérült volt) szerepelt 1980-ban elsőször a pardubicei együt­tesben. Legszebb góljai után Martinec is azt szokta mondani: „Nem is tudom, hogyan lőttem...“- Komolyra fordítva a szót. A kanadai védők más hokit játszanak; megszokták, hogy a tengerentúlon a csatár a legegy­szerűbb utat keresi a kapuhoz, nem trük- közik. Úgy gondolom, ..hátrahúzós“ cse­lemmel a mi védőinket nem csaptam volna be, lehet meg sem kockáztatom. De most bíztam abban, hogy a beindult védő képtelen esés nélkül irányt változ­tatni. Sikerült. Én azonban nem tartom magamat a mérkőzés hősének. Az Králik kapus volt. Csapatunk legjobbja a világ- bajnokságon. 2. A 33 éves Jiri Králik teljesítményét az LIHG direktóriuma is méltányolta: a VB legjobb kapusának nyilvánította. A leg­jobb védő és catár Vjacseszlav Fetyi- szov, illetve Szergej Makarov lett. Ma­karov a világbajnokság markáns egyéni­sége volt, érdemes odafigyelni vélemé­nyére: „Több oknál fogva is színvonalas­nak tartom a prágai VB-t. A csapatok nagy része játékosságban és erőnlétben is jól felkészülve jött Prágába, s újra igazolódott: a hoki gyors és kiszámítha­tatlan játék. A színvonalhoz és az izga­lomhoz nagymértékben hozzájárult Csehszlovákia és Kanada válogatottja. A csehszlovákoknál csodálatra méltó volt az edzők által jól megválasztott taktika következetes batartása a fontos találko­zókon. Mi nem kezdtünk rosszul, de a VB második részében nyilvánvalóan vissza­estünk. Ehhez talán hozzájárult, hogy közvetlenül a nagy seregszemle előtt megsérült egyik legjobb korongozónk, Szemjonov, Prágában a maródiak listájá­ra került Vasziljev és Jasin, így az edzők­nek változtatni kellett a formációkat. Hogy miért vesztettünk a döntőben? A cseh­szlovák korongozók az utóbbi évek egyik legjobb teljesítményét nyújtották elle­nünk, Králik kapus pedig egyszerűen fan­tasztikus volt. A Kanadától elszenvedett vereséget nem az ellenfél kiváló játéka, hanem inkább a mi gyenge korongozá­sunk eredményezte..." Sok szó esett a VB-n a játékvezetők­ről, a krongozók túlzott agresszivitásáról. A világbajnokságok történetében először került a négyes döntőbe két európai és két tengerentúli csapat. A játékfelfogások konfrontációjának sok az előnye. Mindkét stílus új elemekkel gazdagodhat, de a VB-cimért folyó küzdelem bizonyos gondokat is maga után vont, elsősorban a szabályértelmezést illetően. Ez a momentum már hosszabb ideje nyilvánvaló. A bírók közreműködésével való elégedetlenség a Szovjetunió-Svéd- ország (6:2) meccs után érte el tetőfo­kát, amikor Viktor Tyihonov élesen bí­rálta a játékvezetést. Ugyancsak elége­detlenségének adott kifejezést Ludék Bukac a Kanada-Csehszlovákia (4:4) mérkőzés után; az amerikai Faucette érthetetlen felfogásban vezette az össze­csapást. Prágában is megmutatkozott: milyen bonyolult és problematikus a VB-n részt vevő országokból kijelölni a mérközésve- zetöket. Nehéz olyan bírót találni, aki mindkét félnek megfelelne. Ha a küldött­ségek maximálisan élnek a vétójoggal, akkor gyűlik a gondja a LIHG játékvezetői bizottságának, mely a nemzetközi szö­vetség direktóriumának felelős a játékve­zetésért. A direktórium már az első mécs­esek után kiadta a jelszót: szigorítani a bíráskodást. A gyakrolatban ez azon­ban nem mutatkozott meg. A következő ülésén (április 25.) a játékvezetői bizott­ság élesen bírálta a „csíkos embereket“, akik erélytelenségükkel, nem tudtak gátat vetni a szabálytalanságoknak, a túlzott agresszivitásnak, ezzel kisebb-nagyobb zűrzavarok keletkeztek a jégen. Termé­szetesen megbocsátható a bírónak, ha apró dolgokat elnéz, de nem tűrhető (igy • Jiri Sejba lövése után kifelé tart a korong a kanadai kapuból. Ez volt a harmadik Sejba-gól fogalmazott a bizottság), hogy csak pasz- szív szemlélője legyen az olyan sportsze­rűtlenségeknek, amelyeket az egész csarnok lát. Többnyire falra hányt borsó­nak bizonyultak az intelmek. A konfliktust kezdeményezők, a provokatőrök pedig csak mosolyogtak magukban a bünte­tések kiosztásánál... Már említettük: elsősorban az európai és a tengerentúli csapatok meccsein akadtak gondok, az USA-Kanada talál­kozón korrektül játszottak az ellenfelek. Egészen másként, mint kontinensünk együttesei ellen. Ludék Bukáő: ,,A tenge­rentúliak ismerik és respektálják egy­mást, szolidárisak egymással. Otthon sem engedhetnek meg ennyit, mert kifü­tyülné őket a közönség. A megfélemlítés a tengerentúliak taktikájához tartozik Eu­rópában. Például minél gyengébb az amerikai vagy a kanadai válogatott, annál többször folyamodik ilyen eszközökhöz. Nem könnyű ellenük korongozni a provo­kációkra játékkal válszolni. Erre csak a legtechnikásabbak képesek, mondjuk a tisztán és aktívan játszó szovjet koron­gozók..." Ami érdekes a dologban: nemcsak a tengerentúliaktól láttunk tisztátalan já­tékot. Szélesebb összefüggései vannak a dolgoknak. Évekkel ezelőtt a svédek és a finnek pánikba estek: a profi NHL elszipkázza tőlük a tehetségeket, igy a hazai klubok csak nyomorogni fognak. A gyakorlat mást mutat: a profiszerzödés lehetősége a fiatal északiak számára erős motiváció. Már a juniorválogatottban tudják: egyéni képességeiket, agresszivi­tásukat figyelik a játékosügynökök. Tehát az edzések az agresszivitásra való neve­lést is tartalmazzák. Ne csodálkozzunk tehát a skandiná­vok stilusváltoztatásán. Válogatottjukat a profi NHL jelenlegi, volt vagy jövőbeni korongozói alkotják. A technikás játék hangoztatása már régen nélkülözi a reali­tást, a svédek például csak mosolyognak az ilyen megjegyzéseken. Most a nemzetközi szövetségen a sor. Ugyanis az agresszivitás nem való a sportba. A jégkrongba. A hoki nem fajulhat gladiátorharccá. Meg kell marad­nia kemény, gyors, férfias játéknak. Ha már a nem éppen szívderítő dol­goknál tartunk. Hazai környezetet élvezni világversenyen nagy előny, de az érem­nek van másik oldala is. Ha a csapat meginog, kikap vagy nem a néző elkép­zelése szerint játszik, jön a bírálat. A lelá­tó fütyül, ami természetesen hatással van a játékosok pszichikájára. De nemcsak ez. A környezet is veszít igazi sportszel­leméből. Elmondhatjuk: ahogy közeledett a VB kicsúcsosodása, úgy javult az össz­hang a csapat és a nézőtér között, s a szurkolók nem kis mértékben járultak hozzá a végső sikerekhez. A sport alapelve azonban mindig a fair play. Nemcsak a pályán, a lelátón is. Ünnepelni, dicsőíteni a győztest, de tisz­telni, elismerni a vesztest - ez kellene, hogy jellemezze a sportesemények józa­nul gondolkodó nézőjét. Kár: az eddigi legsikerültebb VB (ezt a külföldiek mond­ták, élen a nemzetközi szövetség vezető­ivel) nem úgy végződött, hogy teljesen elégedettek lehetnénk. Főleg a záróün­nepséget illetően. A nézők egy része tiszteletlenül viselkedett ellenfeleinkkel, a játékosokkal szemben. Azokkal akik hokitudásukért elismerést, csodálatot ér­demeltek volna. Ezek az anonimitásba rejtőző, korlátolt szurkolók nem tudatosították, hogy a jó ízlést sértő viselkedésükkel beárnyékol­ták a világbajnokság egyébként nagysze­rű légkörét. Ezáltal csorbát szenvedett az egész csehszlovák szurkolótábor, melyet eddig világszerte úgy ismertek, mint hoz­záértő, tisztelettudó publikumot. Kár... 5. De vissza a jégkoronghoz. A nemzet­közi szövetség azon fáradozik, hogy min­den földrészen hódítson ez a népszerű olimpiai sport. A prágai világbajnokságot például Hongkongban és néhány arab országban is figyelemmel kisérhették a televízió jóvoltából. Brazíliát és Mexikót felvették a tagországok közé, érdeklődik Kuvajt és más nemzetek. Prágában sza­bálymódosításokat is elfogadtak. Például a mérkőzéseken a csapatok egyszer 30 másodperces ún. „pihenőidőt“ kérhet­nek. Ez érdekesebbé, izgalmasabbá te­heti a meccset, egyidejűleg azonban ele­jét akarja venni az időhúzásnak, a kis- padnál gyakran folyó „taktikai értekezle­teknek“. A másik ilyen újítás: ha büntető lövéshez jut az együttes, választhat: vagy „büntet", vagy kétperces emberelőnyt kér. A kapus védelmében is szigorították a szabályokat... Egyszóval a jégkorong fejlődik. Sza­bálymódosításokkal is igyekeznek von­zóbbá, attraktívabbá tenni. Az erőhoki - ahogy már említettük - gyakran a bru­talitásba csap át. Hogy mit szándékozik tenni ennek megakadályozására a nem­zetközi szövetség? íme az elnök, Günter Sabetzki válasza: „Mi nem ismerjük azt a kifejezést, hogy brutalitás, csak az agresszív játékstílust. Határozott lépé­seket teszünk ellene, szigorítjuk a sza­bályokat. Nem engedhetjük meg, hogy eluralkodjék a jégen a túlzott agresszi­vitás. Ez sokat ártana a jégko- rongknak...“ Azt hisszük, az idézet szavakhoz nem kell kommentár. TOMI VINCE • A világbajnokság legjobb kapusa, Jiri Králik (balról) és Dárius Rusnák csapatkapitány a VB-trófeával (ŐSTK-felvételei) #ÚJ szó VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252. 332-301, szerkesztőségi titkárság. 550-18, gazdasági ügyek. 506-39. Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. *

Next

/
Thumbnails
Contents