Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-10 / 19. szám
« Egyszerű, rövid mese vagyok, elférek egy könyvoldalon. Még ahhoz sem ragaszkodom, hogy illusztráció díszítsen. Egyedüli vágyam, hogy szeressenek a gyerekek. Ez azonban nem is olyan egyszerű. Az történt ugyanis, hogy a könyvet, amelyben sok-sok társammal lakom, eddig nem tapasztalt erővel behajították a sarokba. Én pedig kirepültem a könyvoldalak közül. Hiába kapaszkodtam körömszakadtáig... Várható volt, hogy egyszer ez fog történni velem. Pedig egy mesekönyv nem diszkosz, bumeráng vagy papírsárkány, hogy állandóan a lakás légterében röpdössön. BERECK JÓZSEF MESE A VILÁGGÁ MENT MESÉRŐL Vagy a szőnyegen csúszkáljon, mint egy jégkorong. Ebben a lakásban - szörnyűség - ezt csinálják velünk. Micsoda megrázkódtatásoknak vagyunk kitéve! Azok a koccanások, ütödések...! Jó szívvel adott ajándékként kerültünk a házhoz. A pompás mesegyűjtemény azonban, amelynek lapjairól a gyermekeknek kelletjük magunkat, távolról sincs olyan becsben, mint amilyen kijárna neki. A ház gyerekei az örökös tévézés szüneteiben úgy dobálják, rugdalják szegény könyvünket, mint egy rongylabdát. A firkálásaikat pedig jobb nem említeni. A ház felnőttéivel sincs nagyobb szerencsénk: nemegyszer odatettek már bennünket a forró lábas vagy fazék alá. Kicsúszván a védelmet nyújtó lapok közül, itt találtam magam az előszoba sarkában. Szánnivalóan csupaszon, mint egy csiga, amelyik elvesztette a házát. Elhatároztam, hogy nem tűröm tovább ezt a megalázó helyzetet. Világgá megyek. Este, amikor elcsendesült a lakás és mindenki aludni tért, az ajtó alatt kisurrantam az üres, visszhangzó lépcsőházba. A huzat majdnem lesodort a mélybe. Még szerencse, hogy egy mese a sötétben is lát, és akkor sem fázik, ha kipenderítették a könyv lapjai közül, de most valóban pocsékul éreztem magam. Hova, merre? Meredek lépcsők vezettek föl és alá. A lépcsőfordulókban gyerekkocsik, a lakásajtók előtt cipők sorakoztak. A fényesre koptatott korlát kígyózva futott le a mélybe. Próbáljuk meg talán fönt, gondoltam, és fölszökdeltem a lépcsőkön. Valahol megnyomták a lift gombját: a kivilágított kabin nagyot mordulva lódult neki a mélynek. Nem ijedtem meg jobban, mint egy védtelen, világgá ment mese ilyen helyzetben, de gyorsan összehúztam magam s besurrantam a legközelebbi ajtó alatt... Egy ugyanolyan lakásban találtam magam, amilyenből jöttem. Ez megnyugtatott. Tudtam, hogy itt is jobbra nyílik a konyha, balra a tágas nappali, emitt a hálószoba ajtaja, amott a fürdőszobáé. Vajon gyermek lehet-e a háznál? - álltam meg az utolsó ajtó előtt, amely mögött a gyerekszobát sejtettem. Ekkor halk beszélgetés ütötte meg a fülemet a hálószobából:- Hova mész?- Megnézem, alszik-e?- Hagyd, nem olyan kicsi már...- Talán lerúgta magáról a paplant.- Nincs hideg...- Könyv volt a kezében... Biztosan elaludt rajta s nem oltotta el az éjjelilámpát... - hallottam egyre közelebbről, s már nyikordult is a hálószoba ajtaja. A szokásos módon besurrantam a gyerekszobába. Pontosan az a kép fogadott, amelyet a suttogó párbeszéd alapján magam elé képzeltem: az ágyban egy kislány aludt, fejjel a kinyitott könyvre borulva. Az arcát meleg fényben fü- rösztötte az éjjelilámpa. S a könyv... a könyv, amelyre kócos kis feje borult, hasonló volt a miénkhez!!! Gyorsan az ágyhoz szaladtam, felpattantam a vánkosra, s a kislány forró, bágyadt karja alatt be- csusszantam a könyv lapjai közé. Rövid világgá menésem ezzel véget is ért. A kislány a mesék sorrendjében rövidesen elért hozzám. Rámcsodálkozott, aztán vagy ötször elolvasott. Talán mert kárpótolni akart engem az addig elmaradt szeretetért, talán csak azért, mert ilyen rövid vagyok... Ondrej Sliacky Altató Danka az alvás előtti perceket szereti a legjobban. Akkor bemegy hozzá az apukája és mesét olvas fel neki. Nemsokára beoson a szobába az édesanyja is. Azt mondja, hogy csak jó éjszakát akar kívánni Dankának, ám Danka tudja, hogy ezt csupán azért mondja, hogy ő is hallhassa a mesét. Csakhogy ma este apu nem akármilyen mesét olvas fel. Arról olvas nekik, hogyan énekli egy másik apuka és egy másik anyuka este az ágyban a Tri dni ma naháfiali és az Od Oravy dázcí ide kezdetű népdalt. És amint énekelnek, Gabika és Tornáé közöttük fekszik, hogy semmi bajuk sem essen. És mindnyájan jól érzik magukat, mert ók együtt - egy család. Miután apu befejezi az olvasást, megcsókolja Dankát, és anyuval együtt lábujjhegyen indulnak ki a szobából.- Apu - szólal meg Danka. - És miért nem vagyunk mi is egy család?- Mit beszélsz? - kérdezi csodálkozva anyu. - Mi is család vagyunk.- Nem vagyunk - ingatja Danka a fejét.- És miért nem? - csodálkozik apu is.- Mert nekünk nincs Tomásunk. És amikor aztán apu eloltja a villanyt, Danka a fal felé fordul, és az ujjával odarajzolja rá a Gabika kistestvérét. Csak úgy tud elaludni. Kövesdi János fordítása Bálnák a hajók útjában A XIX. században többször előfordult, hogy az akkori színvonal szerint komoly méretű hajók is elsüllyedtek, ha bálnával ütköztek. Elég, ha az 1820-as Essex bálnavadászhajó esetére gondolunk, vagy a Pocahontas 1850-ben történt tragédiájára. De ezekben az esetekben a bálnák saját védelmükben támadták a hajókat. Az 1950-es évek második felétől jegyeztek fel sok olyan támadást, amelyet bálnák hajtottak végre nekik semmit sem vétő vitorlás jachtok ellen. Bálnatámadás történt Cannes környékén, az Egyesült Államok partjái mentén, az Indiai-óceánon, a Galapagos-szigetek és Tahiti környékén. Ez utóbbi esetben (1964) az Easterling nevű, 10,5 méteres jachtot minden ok nélkül megtámadta és félig széttörte egy bálna; a legénységnek sikerült eljutnia a roncson Tahitiba. 1967-ben a Csendes-óceánon egy nagy, akváriumok számára vadászó hajó elfogott egy kékbálnát, de az hangokat hallatott, amelyek révén negyedórán belül odaérkezett a párja, és a két állat együttes erővel támadta a hajót. A legénység kénytelen volt fegyvert használni. 1971-ben száz mérföldre Tahititól egy bálna elsüllyesztette a Beachomber nevű jachtot. Háromtagú legénysége 24 napig hánykódott egy kétméteres csónakban, amíg rájuk talált egy szovjet hajó. A Fokváros - Rio de Janiero regattán is elsüllyesztettek a bálnák egy jachtot; a versenyt kísérő hajósok szeme láttára történt a dolog. A tudósok még nem tudják, mi az oka ezeknek a támadásoknak. A régi bálnavadászhajók legénysége maga kereste a bajt magának (sokszor el is pusztultak ezek a tengerészek); de még nem sikerült megtudni, mi okból támadják meg a bálnák a zajtalanul sikló vitorlás jachtokat. És itt még a hajók anyaga sem vezet nyomra; a tengerek nagy állatóriásai egyforma „kedvteléssel“ támadnak fa, fém, sót műgyantából készült hajókra is... Nemere István Csipkebogyó, vadgesztenye, kamilla A pionírok gyógynövénygyűjtési versenyébe az elmúlt évben 1370 iskola csapata kapcsolódott be. 1 millió 370 ezer korona értékű gyógynövényt adtak a feldolgozó iparnak. A legszorgalmasabbak közé tartoztak az ipolynyéki (Vinica) alapiskola tanulói. A pionírcsapatban, más egyéb tevékenységek mellett, a gyűjtésnek is nagy hagyományai vannak. Az utóbbi években a gyógynövényekre összpontosították figyelmüket, s hogy ez nem volt eredménytelen, bizonyíték rá, hogy a központilag meghirdetett versenyben Szlovákiában Javaly ók végeztek a harmadik helyen. Mi volt sikerük titka? - kérdeztük Cseri László csapatvezetőt.- Pionírjaink megértették a gyógynövény-gyűjtés fontosságát. összejöveteleiken gyakran beszélgettek arról, milyen lényeges, hogy gyógyszeriparunknak elegendő nyersanyag álljon rendelkezésére. Bizonyára nekünk is könnyebb lett volna a Jednota fogyasztási szövetkezetnek átadni az összegyűjtött 2254 kilogramm szárítatlan csipkebogyót, de mi a nehezebb utat választottuk. Az összegyűjtött csipkebogyó nagy részét megszáritot- t|ik. A válogatás nagy figyelmet es szorgalmat követelt a fiúktól és lányoktól. De szívesen végezték ezt a munkát a rajfoglalkozásokon és gyakran a tanítás után is.- A csipkebogyón kívül vad- gesztenyét és mákhajat is gyűjtöttek a pionírok, s annak különösen örültünk, hogy a szülőket és a családtagokat is mozgósították - mondotta a csapatvezető. Az ipolynyéki pioníroknak nem csupán az előkelő helyezés jelenti az elismerést, a jutalmat. A gyermeknapi ünnepség kiadásait ebből a bevételből fedezik majd. A legeredményesebb 45 gyűjtő pedig egyhetes nyaraláson vesz részt a szünidőben.- A szolidaritási alapra kétszer küldtünk pénzt, egy-egy tanulóra számítva körülbelül egy kilogramm csipkebogyó árát. Úgy gondoljuk, igy közvetlenebbül érzik a gyerekek: az ő segítségük valóban segítség. Az ipolynyéki pionírok, felbuzdulva az eredményen, idén tovább folytatják a munkát: akácvirágot, hársat és kamillát is gyűjtenek majd. Deák Teréz KONCSOL LÁSZLÓ Sinfonietta ungarica A peredi gyermekkarnak I. Allegro Ősz szele fordul, vedlik a nyárfa, tél jege csapkod, cseng csak a nyárfa. Fordul a kikelet, bomlik a nyárfa, nyári viharban zúg, dalol a nyárfa. II. Larghetto Nő a vén nyár mély gyökérről, új kör, új szint minden ága: falu, város, ország, tenger - ez a nyár a világ fája. Egy gallya a holdat éri, más gallya a napig ér fel, egy a csillagokon játszik ágbogával, lombkezével. Sem tűz, sem jég nem fog rajta, benne ifjúi az időben, s amit lát és amit érez, bent zúg lombja zenéjében. III. Scherzo Szigeti szilva, ligeti májfa, peredi jegenye, csudaül, nyárfa. Szalad a szilva, szakad a májfa, marad a peredi csudafa, nyárfa. IV. Presto A peredi laposon fut a fene, nem oson. A peredi hegyesen fut a fene sebesen. Buta fene, kutya frász, tüzes kútba karikázz, tüzes kútban éldegélj, vissza ide sose térj! AKI MINDENNEL ELÉGEDETT, S NEM AKARJA A JÓT JOBBRA CSERÉLNI, AZ ELŐBB-UTÓBB MINDENT ELVESZÍT. Alekszej Tolsztoj GONDOLKODOM, TEHÁT... Két irányban c $ L 0 E R D é Y R Á S Y 0 S N M M • • 0 T 0 H R T G A • • u N I V Indulj el a két vastagon keretezett kockából, és lóugrásban haladva olvasd össze a betűket! Egy magyar költö nevét és a költő egyik mesedrámájának címét kapod eredményül. MEGFEJTÉS Az április 26-i számunkban közölt feladatok megfejtése: banán, alma, szóló; 8+9-3:7+6:4+2=4 (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Gonda Gábor, Érsekújvár (Nővé Zámky): Csuvaj Margit, Várgede (Hodejov); Bíró Sándor, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Szabó Judit, Szádellő (Zádiel): Molnár György, Ipolyfödémes (Ipel'ské Úl'any). ÚJ SZÓ 18 I Kl I 1985.V.10. %
