Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-10 / 19. szám

''■■■■ I ..... ..........................................................................-III. I— SZLOVÁK IA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. május 10. XVIII. évfolyam 19. szám Ára 1 korona Fegyverbarátság (A CSTK felvétele a Pajzs ’84 gyakorlaton készült) ,,Nem mindenki vonta le a helyes tör­ténelmi tanulságot a második világhábo­rú tapasztalataiból... A béke megőrzése és megszilárdítása érdekében elsősor­ban az európai légkört kell javítani, s mozgósítani a haladó közvéleményt úgy, ahogy a különböző társadalmi rend­szerű országok hitleri fasizmus elleni har­cának idején történt:“ Von Meyenfeld tábornok mondta ezt nemrégiben, aki a Tábornokok a békéért nevű szervezet - magasrangú NATO-tisztek a tagjai - el­nöke. Fontos dolgokra figyelmeztet ez a nyi­latkozat. Elsősorban arra, hogy nyugaton is mind többen érzik: a fegyverkezés további fokozása rendkívüli mértékben megnöveli a nukleáris konfliktus veszé­lyét. A tábornokok, a szakemberek ezt nem csak érzik, tudják is. Másodsorban arra figyelmeztet, a másik oldalon sem ért mindenki egyet a szélsőséges reakci­ós körök, mindenekelőtt az amerikai és néhány vele szövetséges kormányzat azon igyekezetével, hogy meghamisítsák a történelmet, kisebbítsék a Szovjetunió szerepét a második világháborúban, a fa­sizmus leverésében, s revansista módon megkérdőjelezzék a háború után kiala­kult európai elrendezést. Arról van itt szó, amit a szovjet vezetés is számtalanszor hangsúlyozott: az atom­veszély ellen éppúgy össze kell fogni minden országnak, kicsinek és nagynak egyaránt, mint annak idején a fasiszta veszély ellen tették a szövetségesek. Ez a második világháború egyik legfonto­sabb történelmi tanulsága. Különösen ér­vényes ez most, a háború befejezése negyvenedik és a Varsói Szerződés megalakulása harmincadik évfordulójá­nak napjaiban. Európában négy évtizede béke van. S ez nagymértékben a harminc évvel ezelőtt - hat évvel a NATO létrejötte után - megszületett Varsói Szerződésnek, a tagországok összehangolt és céltuda­tos erőfeszítéseinek az eredménye. A német fasizmus és a japán militariz- mus felett aratott győzelem több európai és ázsiai ország számára lehetővé tette, hogy a mély társadalmi változások útjára lépjen. E folyamat eredményeként a szo­cializmus átlépte egy ország határait, kialakulóban volt a szocialista világrend- szer. A nemzetközi imperializmus min­dent elkövetett e folyamat visszafordítása érdekében. A módszerekben nem volt válogatós: bevetette a katonai nyomást, a gazdasági blokádot, az ideológiai diver- ziót, sőt, az atommal való zsarolást is. Nézzük a tényeket. A Hirosimára ledo­bott atombomba (augusztus 6) után nem egész három hónappal, 1945. november 3-án született meg az Egyesült Államok­ban az a terv, amely 20 szovjet város elleni atombombázással számolt. A Cha- rioteer-tervben (szintén 1945) már 70 szovjet városra 133 atombomba ledobá- sát mérlegelték. A Drobshot-terv (1950) 300 atombombával és 250 ezer hagyo­mányos bombával indítandó támadást vett számításba, ezzel a Szovjetunió ipari potenciáljának 80-85 százalékát kíván­ták megsemmisíteni. A nyílt fenyegetés egyre nyilvánvalóbb volt. 1949-ben - akkor tetőzött a hideg- háborús korszak első fázisa - Washing­tonban megalakult a NATO. Itt kell meg­jegyezni, hogy ekkor a Szovjetunió még nem rendelkezett atombombával, öt év­vel később, 1954-ben határozat született arról, hogy atomfegyverrel szerelik fel a tömb fegyveres erőit. Az európai helyzet kiéleződéséhez, a szocialista országok elleni fenyegetés rendkívüli megnövekedéséhez vezetett ugyancsak 1954-ben a párizsi szerződé­sek megkötése: október 19-e és 23-a között az USA, Nagy-Britannia, Francia- ország, Olaszország, a Benelux-államok, Kanada, Dánia, Norvégia, Görögország, Izland, Portugália, Törökország és az NSZK (vagyis a NATO-országok és a még nem NATO-tag NSZK) aláírták a huszonöt diplomáciai okmányból álló szerződésrendszert. Ez kimondta az NSZK csatlakozási jogát a NATO-hoz, ami viszont a potsdami konferencia alap­elveinek a megtagadását jelentette. (Potsdamban - 1945-ben - a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Bri­tannia megegyezett abban, hogy a német militarizmust és nácizmust gyökeresen kiirtják, s olyan intézkedéseket hoznak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Né­metország soha többé ne fenyegethesse a békét, szomszédait. Pl. elhatározták, hogy Németországot teljesen leszerelik, felszámolják, illetve ellenőrzés alatt tart­ják a haditermelésre is felhasználható ipart.) A párizsi szerződéseknek a Saar-vi- dékre vonatkozó megállapodásai e terü­let NSZK-hoz való csatolásához terem­tették meg a feltételeket. A szerződés­rendszer tehát a szocialistaellenes kato­nai tömb rohamos fejlesztése előtt nyitott utat, lehetővé téve, hogy az NSZK is bekapcsolódjon a fegyverkezési ver­senybe. Bonn hivatalosan 1955-ben lé­pett be a NATO-ba. Ez a lépés rendkívüli fenyegetést je­lentett a szocialista országok népeire, (Folytatás az 5. oldalon)- V- : a .-if ■ *

Next

/
Thumbnails
Contents