Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-26 / 17. szám

Negyven éve szabadult fel Ostrava, az ország „acélszíve“ /lX Festői táj. A csendet csak a földet művelő traktor zaja veri fel. Negyven évvel ezelőtt a pokol szabadult f A \ el itt Ostrava környékén. A fasiszták fanatikusan véd­" /I ) ték a számukra oly fontos ipari létesítményeket. A 38. szovjet hadsereg alárendeltségében harcolt a Szovjet­unióban megalakult első csehszlovák hadtest önálló harckocsidandárja. Sorában Rudolf Peéka kandidátus, a harckocsidandár felderítő századának egykori parancsnoka, ma tartalékos ezredes, a Vít- koviceí Klement Gottwald Acélmű vezérigazgatója és Jan Ivanco tartalé­kos alezredes, az egyik harckocsi szakasz parancsnoka. Mindketten Szokolovónál estek át a tűzkeresztségen. Együtt harcoltak Kijevnél, a Kárpátokban, az ostravai hadművelet során. Most ők kalauzolnak a harcok egykori színhelyein.- A duklai harcok után feltöltöttek a dandárt, majd Lengyelországba vezé­nyeltek - emlékszik vissza Jan Ivanco. - Az államhatár másik oldalán, Zsori lengyel kisvárosban ádáz harcra került sor, de végül is megfutamodásra kény- szeritettük a fasisztákat. Tworkow térsé­gében nagyok voltak a veszteségeink.- A wodzislawi állomás közelében né­hány jól irányzott lövéssel szakaszommal ártalmatlanná tettük az ellenség páncél­vonatát, amely szinte okádta a tüzet a szovjet gyalogságra. Ezt követően to­vábbi négy harckocsit lőttünk ki, s a szov­jet gyalogsággal együtt elfoglaltuk az ál­lomást. Soron kívül alhadnaggyá léptet­ték elő. Rudolf Peska akkor, negyven évvel ezelőtt lépett először hazai földre. Bár szülei Csehszlovákiában születtek, ő a Szovjetunióban látta meg a napvilá­got Alighogy a szakközépiskolában le­érettségizett, máris jelentkezett a Buzu- lukban megalakult csehszlovák katonai egységbe Szokolovónál Jan Ivanco vitte ki sebesülten a tűzvonalból. Barátságuk azóta életre szóló.- Az ostravai hadművelet során, amely március 4-től május 5-ig tartott, számom­ra a legemlékezetesebb az marad, ami­kor gázlót kellett a felderítőimmel keresni az Oderán készülő támadáshoz. Bizony mindaddig nem voltam nyugodt, amíg a harckocsizóink ki nem próbálták a gáz­lót és oldalba nem támadták az ellen­séget. Ellátogatunk az ostravai hadművelet kravafei múzeumába, megállunk a sudi- cei emlékmű előtt, majd folytatva az utat, egy 1938-ban épült közepes nagyságú erődítményt veszünk szemügyre. Bévül- röl is, mivel társadalmi munkában felújít­ják, hogy a jövő nemzedékei láthassák azt az erődítményrendszert, amelyet a müncheni árulás után lövés nélkül kel­lett katonáinknak elhagyniuk, majd évek­kel később nagy veszteségek árán kellett bevenniük a szovjet csapatoknak. Hrabiné határában öt évvel ezelőtt avatták fel az ostravai hadművelet emlék­művét. Kísérőink elmondják, hogy évente több mint tizenötezren keresik fel. Nem­csak hazaiak, hanem külföldiek is, főleg fiatalok. Amikor távozni készülünk, Alfons Brezina, a múzeum igazgatója meg­jegyzi:- Az Ostrava környéki harcok során 140 000 szovjet katona és 908 csehszlo­vák harcos esett el. Sokan névtelenül fekszenek a tömegsírban. Mi azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a szovjet elvtársakkal együttműködve megállapít­juk az elesettek nevét, s az emlékmű bejáratánál levő falba véssük, hogy Így rójuk le irántuk érzett hálánkat.- A többhetes harcok során egyre kö­zelebb kerültünk Ostravához s ez fokozta harci kedvünket, - mondjá útközben Jan Ivanco. - Április 26-án a dandárnál járt Klement Gottwald elvtárs és A. I. Jere- menko, a 4. ukrán front parancsnoka, aki azt mondta, hogy elsőként csehszlovák harckocsizok lépjenek Ostravába. Nagy megtiszteltetés, elismerés volt ez szá­munkra, noha a hatvannégy harckocsi­ból, amellyel a hadművelet elején rendel­keztünk, alig egy tucat volt már csak harcképes. Április 30-án kora reggel eldördültek az ágyúk, feldübörögtek a sorozatvetők, ropogtak a géppuskák, a géppisztolyok. Támadásba lendült a gyalogság, az első csehszlovák vegyes légihadosztály repü­lőgépei az ellenséges állásokat támad­ták Az önálló csehszlovák harckocsidan­dár betört a városba. A 051 -es tank, ame­lyet később talpazatra állított emlékmű­ként megőriztek az ostravaiak, az Ostra- vice folyó hídjánál megállt. Alá van-e aknázva? - tanakodtak a katonák. Ekkor érkezett hozzájuk társával Milos Sykora fiatal esztergályos, aki ajánlkozott, hogy elvágja a vezetéket. Ezt meg is tette A fasiszták nem tudták felrobbantani a hi­dat, de Sykora életét visszatérőben egy ellenséges géppuskasorozat kioltotta. A híd még ma is áll, s az ő nevét viseli.- Április 30-án estére szabad lett a vá­ros - mondja Rudolf Peska. - Meg kell említeni, hogy nemcsak mi harcoltunk derekasan, hanem az üzemek dolgozói is fegyvert fogtak, meghiúsították a gyárak megsemmisítését. Másnap mi és a szov­jet katonák a lakossággal együtt ünne­peltük meg az első szabad május elsejét. Nyíltak az orgonák, nagyon szép élmény volt ez. Mindketten négyszer sebesültek meg A felszabadulás után akár hadirokkan­tokká minősíttethették volna magukat, de ők az építő munkában is bizonyítani akartak. Jan Ivanco hivatásos katona lett. Rudolf Peska pedig a vítkovicei gyárban vállalt munkát. Levelezői tagozaton elvé­gezte az Ostravai Bányászati Főiskolát, majd még két főiskolán szerzett diplomát Ma a Vítkovicei Acélművek igazgatója, főbb mint hetvenezer ember munkáját irányítja. Tagja a CSKP Központi Bizott­ságának. Az egykori harcok színhelyén járva arról is meggyőződhettünk, hogy az el­múlt negyven év alatt Ostrava környéke, az észak-morvaországi kerület hatalmas fejlődésen ment keresztül. Erről tanús­kodnak Ladislav Brünek elvtársnak, a ke­rületi pártbizottság titkárának szavai is:- A felszabadulás után a tizedik napon már beindultak a gyárak. Megkezdtük a békés építő munkát, a helyreállítást. Az eltelt negyven év alatt kerületünkben több mint 440 ezer lakás épült fel. új városrészek, városok épültek fel Ostra- vában és környékén Az első ötéves tervidőszakban kezdődött el Havírov épí­tése, amelynek ma már több mint száz­ezer lakosa van. Karviná is sokat fejlő­dött. s ma már nyolcvanezer ember mondhatja magáénak a várost. Ifjúsági építkezés volt a szocializmus egyik első nagy beruházása, a Klement Gottwald Új Kohómű. Ennek is köszön­hetően Ostrava az ország , .acélszíve“ lett itt állítják elő a kohászati termékek ötvenöt százalékát, a nyersacél hatvan százalékát. Az ostravai kohómüvek a fel- szabadulás utáni években sok száz szlo­vákiai dolgozónak adtak munkát. De itt tanították be a Kelet-szlovákiai Vasmű első szakembereit is. A bányászoknak sem kell szégyenkezniük. Az ostravai- karvinái szénmedence bányáiban fejtik az országos széntermelés négyötödét. Hazánkban egyedül itt bányásznak kok­szolható szenet. Jelentősen fejlődött a városban és a kerületben a gépipar is- Nagy fejlődésen ment át a mezőgaz­dasági termelés is - folytatja a pártbizott­ság titkára. - Míg 1970-ben az átlagos hektárhozam gabonafélékből 2,7 tonna volt. addig tavaly már 4,7 tonna. A szó­ban forgó idő alatt az egy tehénre eső évi fejési átlag 3522 literre növekedett. 1961- hez viszonyítva a hústermelés tavaly több mint hatvanezer tonnával volt na­gyobb. Egyre nagyobb területet sikerül rekultiválni, termőfölddé átalakítani. A kórházak, az egészségügyi létesít­mények. a művelődési otthonok, a sport­létesítmények egész sora épült tel Csu­pán az utóbbi tíz évben 3400 új tantermet adtak át rendeltetésének, vagyis 191 ti­zennyolc tantermes iskolát. Ma már a ke­rületben a 3-5 éves gyermekek 94,3 százaléka járh it óvodába- Három főiskolája is van Ostravának - jegyzi meg a vezérigazgató. - A város, a kerület az elmúlt negyven év alatt olyan hatalmas fejlődésen ment át, hogy az idelátogató egykori harcostársak rá sem ismernek. Mindenütt korszerű családi há­zak. üzletek épültek, de a régi ostravai belváros tatarozására is nagy gondot fordítanak. Azt vallom, hogy a város és környéke szebb, mint valaha is volt... NÉMETH JÁNOS ájsxú 9 OÁZIS A VAROSBAN Füvészkert. Vajon mikor szebb? Kikeletkor, amikor rügybe szöknek a bokrok, fehér és lila virággal pompáznak a magnóliák? Vagy talán nyáron, üdén zöld növényeivel, cserjéivel és tarkavirágos szönyegtakarójával? Esetleg őszi lombhulláskor, amikor rozsdavörössé, sárgává, bar­nává válnak a falevelek?- Minden évszaknak megvan a varázsa. Még a télnek is. Igaz, azt a látogatók nem élvezhetik. De a négy és fél hektárnyi területen és az üvegházakban az év minden napján történik valami. Sétáljunk egyet - invitál Július Klimo biológus, a bratislavai botanikus kert főkertésze. - Van mivel büszkélkednünk - kezdi a felsorolást Elmondja, hogy nyaranta a rozáriumban százfajta rózsatő pompázik, a parkban 1500 faféleség, ezerféle sziklakerti, illetve egynyári növény díszeleg.- A bratislavai botanikus kert egyike hazánk 33 füvész- kedjének. Borókafenyő gyűjteménye 50 fajtájával a leg­gazdagabbak közé tadozik. Most virágoznak a magnólia­fák. Húsz fajtát telepítettünk belőlük, s jól érzik magukat itt a cédrusok is. Ez a fa Argentínában honos - simítja végig szeretettel a még szunnyadó fa kérgét. - Az idei nagy fagyokat kibida s ennek azéd örülünk, med csak a mi kedünkben fogant meg. Tovább haladva, üres térségre érünk. - Sajnos hídépí­tés miatt kedünk egy hektád vészit.. Lebontásra kerül a közkedvelt kis kastély is. Meg kellett mentenünk értékes fáinkat, bokrainkat, melegkedvelő dísznövényeinket. Autó­daruk segítségével ültettünk át 35-40 éves, húsz méter magas fákat, és ugyancsak új helyet kapott csaknem 200 diszbokor. Ez az egyik oka annak, hogy az idén a nagykö­zönség előtt zárva maradnak a ked kapui - mondta kissé szsjfnorúan.- A húsz kedésznek bőven van tennivalója. Különben a világ 600 botanikus kedjévet tadjuk a kapcsolatot, cserélünk velük vetőmagot, és tanulunk is egymástól. A csereakció ingyenes, mindenki szívesen küld az általa nemesített növényekből. A 25-30 fokos, párás levegő láthatóan nem zavarja a melegház dolgozóit. Gabriela Dostaliková a trópusi növények szaporításával, nemesítésével foglalkozik- Huszonhat év alatt megszoktam, megszerettem ezt a munkát. Igaz, ezzel Így vagyunk mindannyian. Örömmel jövök dolgozni, szeretettel nyúlok minden új hajtáshoz. Nyáron már hajnalban öntözöm növényeimet, s ha nap­közben nagy a meleg, elugrom hazulról, hogy este újból megöntözhessem őket. Mária Humajová az egynyári növényeket gondozza, Frantisek Chorvát a rózsaszakértő.- A hosszú, kemény tél nem tett jót nekik - mondja szomorúan. - A díszcserjék, a himalájai cédrusok is fagykárokat szenvedtek, de már rügyeznek - vigasztalja társát Eduard Ispolt..- A munka java előttünk van - vette át a szót a föker- tész. - A hídhoz vezető út érinteni fogja kedünket, ezéd a kerítés mellé balkánfenyőket, ellenállóbb fákat, cserjéket ültelünk. A veszélyeztetett területet jobban, gondosabban kell ápolnunk. Közben persze oda kell figyelni a telepítés alatt álló stupavai botanikus kertre is, amelyben már vagy 200 faféleség díszeleg. Az a ked még csak tízéves, s ahhoz, hogy valóban gazdaggá és széppé váljon, még 30-40 évre van szüksége. A bratislavai botanikus kert a felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt olyan fejlődésen ment át, hogy ma már bátran állja a versenyt a nagyobb múltú füvészkertekkel is. Sajnos, az idén nem válhat meghitt pihenőhellyé, nem szolgálhat ismereteink gyarapítására, de jövőre újból az lesz ami volt: a város oázisa. PÉTERFI SZONYA Tropikus világ a melegházban (Gyökeres György felvétele) 985. IV. 26. Jan Ivanco Rudolf Peska Ladislav Brünek (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents