Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-26 / 17. szám

Április kilencedikén ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját a szlovákiai kóolajfeldolgozás. Mostani fellegvárában, a bratisla- vai Slovnaftban méltóképpen emlé­keztek meg erről az évfordulóról. Rendezvények egész sora bizonyí­totta, hogy a farkastoroki (Vléie hrdlo) óriásgyár magáénak vallja ezt a kilenc évtizedes múltat, ma is merít belőle. Az egykori Apollo örö­kébe lépő nemzeti vállalat az elmúlt évtizedekben rohamos léptekkel fejlődött. Közelebbi ismerői egy óriási laboratóriumnak tartják, amelyben eredményesen ötvöző­dik a kutatás, a fejlesztés és a ter­melés. Összeállításunkban a múlt, a jelen és a jövő vállalati képeiből villantunk fel néhányat. folyamatokhoz. Ezért az új gyárat itt épí­tették fel. xxx A felszabadulás utáni időszakban Vác­lav Vesely, a szlovákiai kóolajfeldolgozás nesztora volt az Appolo első igazgatója. A ma nyugdíjas professzor igy emlékezik:- Sokan fantáziának tarották azt, amit a háború utáni újrainduláskor magunk elé tűztünk. Mára ez a megkérdőjelezett fan­tázia valósággá vált. Ezért is állítom, hogy megéri a jövőbe nézni, de csak megalapozottan, amikor az ember a fej­lődés mérföldköveinek kijelöléséhez szi­lárd ismeretekre épít. A jelen, s a jövő gondjai most más összefüggésekben je­lentkeznek, mint annak idején. Ma az emberiség egyik világméretű gondja a környezet további szennyeződésének megakadályozása. Hazai körülményeink között a Slovnaft sokat tehet a környezetvédelem érdeké­t vissza Irakból, ahol kulcsra készen ad­tunk át egy korszerű berendezést. Emlé­kezetes éveket töltöttem Vajánban (Vo- jany), az ottani üzem építése és a próba- üzemelés idején. Többnyire fiatal szakem­berekkel dolgoztam, s a munkaidőn kívüli órák hasznos eltöltésére is szakítottunk időt. Akkori eredményeink, sikereink min­dennél többet mondóan íródtak be a válla­lat krónikájába.-Talán kissé meglepő, de manapság az emberekkel van a legnagyobb gon­dunk - töpreng el egy feltett kérdésen Frantisek Huba, a vállalat termelési igaz­gatóhelyettese. - Annak ellenére mon­dom ezt, hogy kiváló kollektívák és egyé­nek dolgoznak nálunk. Mégis bizonyos értelemben sok fejtörést okoz a munka­erő-ellátás kérdése. Nagy előnynek számit, hogy kezdettől fogva rohamos fejlődés jellemzi vállaltun­90 ÉVES A SZLOVÁKIAI KŐOLAJFELDOLGOZÁS Az Apollo kőolajfinomító vállalatot 1895. árpilis kilencedikén, a részvénye­sek budapesti tanácskozásán alapították. A részvények többsége ugyanis a buda­pesti Hazai Bank tulajdonát képezte. A kóolajfinomító felépítésére a városi ta­nács egy 7,6 hektáros területet adott el, mégpedig a mai Marek Culen, Martanoviő, Kosická, Chalupka és Botto utcákkal kö­rülhatárolt telkeket. Ezután megkezdő­dött az építkezés, s az elkövetkező esz­tendő áprilisában már beindult a gyárban a kőolaj feldolgozása. Az Apollónak évente 30 ezer tonna „fekete aranyra“ volt szüksége, amit hajókon a Kaukázus­ból, vasúton Lengyelországból szállította a Duna-parti városba. Később sokféleképpen alakult a gyár sorsa, attól függően, milyen politikai és gazdasági változások hatása alá került. A II. világháború idején német érdekelt­ségek tulajdonát képezte. A háborús években gyors ütemben növelték a ter­melést, 1943-ban már 160 445 tonna kőolaj került feldolgozásra. A gyár 1944. június 16-án amerikai légitámadás cél­pontja lett, habár ekkor már a frontokon eldőlt a háború kimenetelének a sorsa. Aztán még újabb légitámadások is érték a gyárat. A felszabadító szovjet csapatok megérkezése előtt a németek leszerelték és elhurcolták a megmaradt berendezé­seket. A lebombázott és kirabolt Apollo egyes részlegeit aztán a gyár munkásai és műszaki szakemberei a szovjet kato­nai alakulatok segítségével 1945 máju­sában újból üzembe helyezték. Egy hónappal később arról született döntés, hogy felépítenek egy új köolajfi- nomitót. A hely megválasztásával kap­csolatban több lehetőség merült fel, a Bratislava melleti Ivánkától kezdve a Trencín melletti Záblatieig, míg végül a Duna közelsége döntött. Történetesen az, hogy elegendő vizet adhat a hűtési ben. És tesz is. Itt van például az üzem­anyagok ólomtartalmának a kérdése. Nem is az az elsődleges gond, hogy ólommentes üzemanyagot gyártsunk, hanem az, hogy az alapanyagok olyan keverési arányait találjuk meg, amelyben az ólomtartalom a minimálisra csökken. A gyár környezetjavító törekvéseinek közvetlen eredményét a városok forgal­mas utcáin és útkereszteződésein lehet lemérni, mivel a csökkentett ólomtartalmú üzemanyagok égéstermékei kevésbé ká­rosak a légzőszervekre, egészségesebb levegőt szívhatnak magukba a gyerekko­csikban fekvő gyermekek, akiket a legve­szélyesebb magassági övezetben érnek a kipufogó gázok ártalmai. Közvetlenül pedig a talaj, a víz és a levegő szennye­ződését csökkenthetik a gyárban. Mind­három szakaszon biztató megoldásokat találtak a Slovnaftban. A megkezdett út helyesnek bizonyult, fokozatosan jelent­keznek az eredmények. Szakemberképzés szempontjából már a kezdet kezdetén szerencsés helyzet­ben volt a bratislavai gyáróriás. Az Apol­lóból kikerült tapasztalt szakemberek mellett felnőhettek azok a fiatalok, akik azóta fokozatosan vállalati kulcspozíciók­ba kerültek. A régiek közül azonban né- hányan még köztük vannak. Mint például Ján Tomasovic, a Szocialista Munka Hő­se, aki tapasztalatait igy összegezi:- A háború után romokból építettük újjá az Apollót. Féltettük és büszkék vol­tunk rá, mert Európában nem egy elsősé­get mondhatott magáénak. Itt üzemelt például az öreg kontinens első desztiláci- ós üzemegysége. Később a Slovnaft az ország valóságos kőolajipari „kutatóinté­zetévé“ vált. Egyszer sem építettünk két egyforma termelési egységet. A követke­ző mindig korszerűbb volt az előzőnél. S ez így van rendjén. Nemrég tértem Ján TomaSovic, a Szocialista Munka Hőse kát. Az emberek évente új ismeretekkel gyarapodva dolgoznak a termelésben. Kőolajipari gépgyártásunk sok új beren­dezését először nálunk szereltük össze, és itt próbáltuk ki üzemelés közben. Vagyis, amit valaki megtervezett, azt mi fokozatosan bekapcsoltuk termelési rendszerünkbe. Ez állandó felkészültsé­get, folyamatos ismeretszerzést kiván. De miért is mondtam, hogy a legtöbb gondunk az emberekkel van? Lassan a Slovnaft régi szakemberei kiöregednek, Dr. Ivan Kopernicky mérnök, kandidá­tus, a Slovnaft vállalati igazgatója. egyre kevesebb van belőlük. A termelés is bővült, sok fiatal került sorainkba, akik­nek felkészültsége lehetővé teszi, hogy magabiztosan kezeljék a többnyire szá- mitógépvezérlésű hazai és külföldi be­rendezéseket. Bonyolítja helyzetünket, hogy a legjobbakat mindig kénytelenek vagyunk az újabb üzemegységekre át­csoportosítani. Azt mondjuk nekik: jelen­létetek a garancia arra, hogy körülöttetek mások is fejlődhessenek, igazi szakem­berekké nevelkedjenek. A legjobbak he­lyén viszont űr marad, amit nem olyan könnyű betölteni. így aztán örökös moz­gásban vagyunk. Irakba és más külföldi megrendelésekre szintén csak a legjob- bakból válogatunk. Következményei ugyanazok, mint az előző esetben. Az sem másodrangú tényező, hogy a fennálló munkaszervezési rendszerben az egyén esetleges hibájára mindnyájan ráfizethetünk. Ezért megkülönböztetett fi­gyelemben részesítjük a mestereket, akik nálunk sincsenek könnyű helyzetben. Ne­kik a legnehezebb a mukájuk. Olyan „kapitányai“ a beosztottjaiknak, mint az autósiskola oktatója, akinek az igazi for­galomban és a velejáró veszélyeket vál­lalva kell tanítania. Keressük annak mó- dozatatit, hogy miként lehetne maximáli­san segíteni a mestereken. Arra is odafi­gyelünk azonban, hogy felkészítésük ne csak az elméleti ismeretek tartományából merítsen, hanem elgendő teret és időt kapjanak benne az üzemelés és a mun­kaszervezés kérdései is. Szovjet kőolaj nélkül a Slovnaft egyál­talán nem tudna termelni. Hosszú távú szerződés alapján, a Barátság Kőolajve­zetéken érkezik a „fekete arany“ a válla­latba. Ez nyújt biztonságot a gyárnak, s ez a további fejlődés megalapozója is. Azé a fejlődésé, amely a könnyüvegyipar irányába, s a kőolaj mélyebb feldolgozá­sa felé halad. Jövőbe mutató mérföldkő az új krakkolóüzem felépítése. A kivitele­zés már elkezdődött. A beruházási ráfor­dítások egy év (!) alatt megtérülnek. Szovjet kivitelezésben paraffingyártó üzemegység is épül a gyárban. Ugyan­csak új termelési részleggel, gumiipari adalékanyagok gyártásával bővül a vajá- ni üzem. Az új beruházások révén a Slov­naft gyors ütemű fejlődésének további fontos szakaszába léphet. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÜJ szú 385. IV. 26. Korszerű számítástechnikai berendezések segítik a bonyolult tech- A szlovák petrolkémiai komplexum szíve a számítógépirányitású, új nológiai folyamatok irányítását etiléngyártó üzemegység (Dusán Karlik felvételei) MIKIK TERVEK

Next

/
Thumbnails
Contents