Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
H ol volt, hol nem, élt egyszer egy házaspár. Becsületes, dolgos emberek voltak: nem is a legszegényebbek, de nem is a leggazdagabbak. Egyszóval megvolt nekik mindenük, ami az ember nyugodt életéhez a legszükségesebb, becsülték is, szerették is egymást, csak éppen a gyermekáldás kerülte el a házukat. Ahogy teltek-múltak az evek, a térti egyre szótlanabb lett nagy-nagy bánatában, az asszony pedig egyre beszédesebb, de akárhonnan is kezdte, minduntalan csak oda lyukadt ki, hogy miért is nem lehet nekik gyerekük.- Bizony, örülnék én egy malackának is - sóhajtotta egyszer elkeseredésében csak volna már! Hát ahogy kívánta, úgy lett. Még jótormán kettőt sem tért a szobában, amikor furcsa neszezés ütötte meg a fülét az ágy felől. Erre odafordul es - mit nem lát?! A bevetett ágy tetején egy kunkori szőrű malacka iparkodik befurakodni a magasra polcozott párnák és dunyhák közé. Meglepetésében az asz- szony akkorát kiáltott, hogy a férje azt hitte ég a ház. Félrecsapva a fejszét, mert éppen fát vágott kint az udvaron úgy rohant be a házba, mint akinek jobb dolga sincs! Ám amikor beért a szobába, akkor meg neki akadt el a szava: egy szó nem sok, de annyi nem jött ki a .torkan a meglepetéstől. „Vajon mit keres itt ez az arva kismalac a párnák és a dunyhák-tetején? Es egyáltalán hogy került ide? Talán csak nem ez a kismalac lesz az o gyermeke? Egy kismalac?!“ - morfondírozott magában Na, mindegy. Ha kismalac, hát kismalac. Ót is fel kell nevelni, bármi történjék is a világban.- Mi legyen a neve a kicsinek, apjuk? - szólalt meg nagy sokára a felesége. Végre-valahára a férfi izmait összerántó görcs is feloldódott meg aztán a nyelve is megoldódott, s fölkapta a malackát és két karjában tartotta, míg a felesége meg nem vetette neki az ágyat, miközben csak ennyit mondott:- Julcsa. Legyen a, neve Julcsa. Ettől kezdve hármasban éldegéltek tovább: a férfi, a felesége és a kismalac. Dédelgették, babusgatták, s még a szellőtől is óva óvták a malackát, az pedig csak nöttön-nótt, cseperedett egyre, okosodott kettőre, hogy végül beszelni is megtanult. Minél nagyobb lett Julcsa, annál ügyesebb, úgyhogy lassacskán a szülei már az apróbb ház körüli teendő- két is rábízhatták, sőt egy kosárkát akasztottak az orrára és még bevásárolni is elküldték. Ö pedig el is végzett mindent annak rendje s módja szerint, amit csak kellett, örült is neki az anyja, örült is neki az apja, hogy csak úgy ragyogott a szemük a boldogságtól, amiért ilyen okos es jóravaló teremtéssel áldotta meg őket az ég. Ekképpen teltek hát a kismalac napjai s minél több múlott el belőlük, lassan- lassan ő is csak felserdült, és igazan szemrevaló süldővé fejlődött. Egy szép napon aztán gondolt egyet és odasom- fordált az anyjához:- Édesanyám, hallottam, hogy epreszni készülnek a lányok. Hadd mehessek velük én is! - kérlelte öt.-Jaj, ne tedd ezt, édes lányom, ne tedd ezt - rémüldözött az anyja hiszen tudod, hogy úgyis elszaladnak előled. Hogy úgyis kinevetnek és elszaladnak előled. .. .- Nem bánom, édesanyám, ha ki is nevetnek, ha el is szaladnak, én akkor is szívesen elmennék velük eprészni - ma- kacskodott Malac Julcsa. - Legfeljebb mögöttük lopakodók majd, hogy ne ve- qyenek észre. De erre már fölfigyelt az apja is, aki éppen fát vágott kint az udvaron.- Hagyd ót, hadd menjen - szolt oda a feleségének, s még hozzátette: - Elvégre nem ülhetünk örökké a ... - Itt azonban elharapta a szót, hiszen azt akarta mondani, hogy nem ülhetnek örökké a lányuk szoknyáján, dehát Malac Julcsa nem viselt szoknyát, azt pedig mégsem mondhatta, hogy a farkán.- Jól van, édes lányom, jól van - enyhült meg az asszony -, csak nagyon vigyázz magadra. Ahogy Malac Julcsa kigondolta, úgy is lett. Megleste, hogy mikor kerekednek föl a lányok, s amikor azok útnak indultak, ö, is utánuk lopakodott, de nem mert közelebb kerülni hozzájuk, hanem tőlük messze lemaradva követte őket. Egyszer csak hogyan, hogyan sem, kiért egy kis tisztásra, s a kis tisztás közepén csillogó még kisebb tó partjára, ott aztán megállt, gyanakodva körülnézett, hogy nincs-e a közelben senki, s amikor megbizonyosodott, róla, hogy senki teremtett lelek sem láthatja ót, egyetlen mozdulattá lerántotta magáról a disznóbőrt és olyan szépséges-szép leánnyá változott egyetlen szempillantás alatt, hogy nem volt neki párja a hetedik faluban sem. A hetedikben? Talán még a hetvenhetedikben sem! Igen ám, de hiába nézett körül mégoly gondosan és mégoly gyanakodva is Malac Julcsa mielőtt a disznóbőrt levetette volna maijáról, a tisztást körülvevő bokrok közé belátni bizony ö sem tudott. így aztán arról sem tudhatott, hogy az egyik bokor mögött a szomszédjuk legényfia leselkedik utána. Az történt ugyanis, hogy amikor a legény látta, hogy a lányok eprészni indulnaíc az erdőbe, elhatározta, ö is utánuk megy. De amikor rájött, hogy Malac Julcsa is a lányok nyomába szegődött,úgy gondolta, meglesi őt. De bizony még a lélegzete is ellakadt attól, amit látott: egy szó nem sok, de annyi nem jött ki a torkán a meglepetéstől! Mert mit látott? Miután Malac Julcsa levetette magáról a disznóbőrt, belegázolt a vízbe, megmosakodott, úszott egy keveset, majd kijött a vízből, kibontotta hosszú, szőke aranyhaját és megfésülködött. Szegény fiú, moccanni sem tudott. Amikor aztán végre-valahára felocsúdott ámulatából és feloldódott az izmait összerántó görcs is - uccu neki! -, nyaka közé kapta a lábát, s mintha puskából lőtték volna ki, meg sem állt hazáig.- Édesanyám, édesanyám - kiabálta már messziről -, készítsen elő mindent, de tüstént, mert megházasodok!- Lassabban, fiacskám, mire az a nagy sietség - csillapította őt az anyja, s még hozzátette: - Nem eszik a kását olyan forrón, mint ahogyan főzik.- De én nem tréfálok, édesanyám. Induljon kend tüstént menyasszonykérőbe!- Jól van, fiacskám, ugyan miért tréfálnál. Komolyan veszem én, amit te mondasz. Hiszen már indulnék is, ha tudnám, kihez kell' mennem - csürte-csavarta a szót a fiú anyja. - De még azt sem tudom, kit akarsz elvenni.- Malac Julcsát - hangzott a kurta válasz. No, erre rémült csak neg igazán a fiú anyja. Hogy egy disznó legyen az ő menye? Még csak az hiányozna, hogy rajta meg a hibbant fián nevessen az egész világ!- Kit? - kérdezte, mint aki nem jól értette a fia szavát.- Mondtam már. Malac Julcsát.- Ó, fiacskám, aztán jól meggondol- tad-e? Hiszen hogy lehetne ő a te feleséged? Egy ilyen szép szál legénynek, mint te vagy? Bizony mondom, még egy hercegkisasszony is bátran szemet vethetne rád - rimánkodott a szegény asszony.- Elég a szóból, édesanyám - szakította őt félbe a fia.- Hát itt meg mi történik? - szólt rájuk félrecsapva a fejszéjét a fiú apja, aki fát vágott éppen kint az udvaron.- Nősülni készül a fiad - fordult feléje a felesége.- Benne van már a korban, hadd nősüljön - gondolkodott hangosan a férfi. - Ezért aztán igazán nem kellett volna akkora lármát csapnotok. Na és kit akar elvenni?- Malac Julcsát - így a felesége. Erre aztán a fiú apjába is belefagyott a szó.- Szépen kérlek, válassz mást, fiacskám - fogta könyörgőre a fiú anyja.- Nem, édesanyám, egy világért sem tudnék mást választani - kötötte magát a legény. - Inkább meghalok, ha Malac Julcsa nem lehet az enyém. Ekkora makacsság láttán az apja inkább ráhagyta a fiára a dolgot:- Eb, aki bánja - mordult egyet tehetetlen dühében, s még legyintett is hozzá, majd sarkon fordult és indult vissza fát vágni. Erre aztán már a fiú anyja sem tehetett mást és sorsába beletörődve átballagott a szomszédba, hogy megkérje a fiának Malac Julcsa kezét. Ezalatt a lány a kis tisztás közepén levő még kisebb tó partján szépen visz- szavette magára a disznóbőrt és elindult a lányok után eprészni. Tele is szedte a kosárkáját csakhamar friss eperrel és hazafelé vette az útját. Otthon aztán a szomszédasszonyukat találta náluk, akinek mit sem sejtett jövetele célja felöl. Mivel azonban jószívű teremtés volt, rögtön ki is tette eléje az asztalra a friss eperrel teli kosárkát:- Tessék, tessék, vegyen csak belőle - kínálgatta öt gyanútlanul.- Ó, hát nem azért jöttem én, édes lányom, hogy epret egyek - utasította vissza a szomszédasszony a szíves kí- nálgatást, mert ha vett is volna az eperből, egy falat nem sok, de annyi se ment volna le a torkán. - A fiam megszeretett téged - szűrte tovább a fogai között a szót, s itt nyelt egy nagyot -, és most azt szeretné tudni, hogy eljönnél-e hozzá feleségül. Malac Julcsa először nem akart hinni a fülének és végignézett az édesanyján, aztán az édesapján, aki fejszéjét félrecsapva rohant be a szobába a lánykérés hírére, mivelhogy fát vágott éppen kint az udvaron. De a szülei is csak ugyanazt kérdezték a malackától, mint a szomszédasszony:- Nos, édes lányunk, elmennél-e? Malac Julcsa gondolkodott egy kicsit, azután csak erjnyit mondott:-El. Ki is tűzték mindjárt a kézfogó, s néhány hajnali kakaskukorékolással későbbre a menyegző napját. Azután lassan, annak rendje-módja szerint el is jött mind a kettő. No de olyan lakodalmat még nem látott a világ, amilyen az volt! Nem is láthatott, hiszen bár sok csuda megesik erre is, arra is, olyan lakodalomról még senki nem hallott, amelyiken malac lett volna a menyasszony. Márpedig ezen az volt! Az emberek eleinte bizony furcsál- lották is a dolgot, s még olyanok is akadtak köztük, akik csúfondáros megjegyzéseket tettek az ifjú párra, de a tizedik fogás és a tizedik hordó bor után már semmi kivetnivalót nem találtak az egészben. Ha malac a menyasszony, hát malac. Na és aztán?! Az igaz, hogy eddig még nem volt ilyesmi, de azután majd lesz. Amikor aztán eljött a lefekvés ideje, a fiatalok elköszöntek a vendégseregtől és elvonultak, hogy kipihenjék magukat. De még mielőtt magukra zárták volna a tisztaszoba ajtaját, így szólt a legény nagy titkolózva az anyjához, hogy szíve választottja ne hallhassa, amit mond:- Édesanyám, egy öltözet szép női ruhát készítsen be a szobába. De ügyeljen, hogy a legfinomabb anyagból legyen annak minden darabja!- Minek az a szép ruha, édes fiam?- kíváncsiskodott az anyja, s közben arra gondolt, hogy ugyan bajosan húzza majd föl a fia ezt a ruhát Malac Julcsára.- Ne törődjék vele, édesanyám- hangzott a kurta válasz -, csak tegye oda. Az asszony erre mi mást tehetett volna, bekészítette a ruhát. Ahogy a fia kérte, a legfinomabb anyagból volt annak minden darabja.- Édesanyám, egy teknő parazsat is tegyen az ágy alá - kérte tőle ezután a fiú.- Minek az a parázs, édes fiam?- Ne törődjön, édesanyám, ezzel sem, csak tegye oda. így hát az asszony a tekenő parazsat is odatette az ágy alá. Amikor később a fiatal pár magára maradt a tisztaszobában, a fiú könyörgőre fogta a dolgot és kérve kérte újdonsült feleségét, hogy vesse le magáról a malacbőrt, legalább egy kis időre vesse le és mutassa meg magát teljes szépségében. A lány csak szabadkozott, csak szabódon, s még duzzogott is hozzá egy keveset miután kiderült, hogy a férje megleste őt a tónál, de a sok könyörgésnek es mézes-mázos szónak nem tudott sokáig ellenállni, s végül mégiscsak engedett az urának és kilépett a malacbörböl. Azután elaludtak. Kis idő múlva azonban a férfi felébredt és az ágy mellett heverő malacbőrt az izzó parázsra vetette, majd mintha mi sem történt volna, újból elaludt ő is. Reggel Julcsa húzná magára a malac- bőrt, de bizony sehol sem találja. Rémületében mindent felkutatott a tisztaszoba- ban, s végül az ágy alá is bekukkantott ám amikor megpillantotta ott a tekenőben az elhamvadt parazsat, tüstént megértett mindent. De lett is erre nagy siránkozás-rimánkodás a szobában, hogy az édes álmából felriadt fiú hirtelen arra gondolt: ég a ház.-Jaj, mit tettél velem, édes ferjem'- kesergett az új asszony. - Most már hogyan mutatkozzam így az emberek előtt világ csúfjára?- Hogy világ csúfja lennél, attól te sose félj - vigasztalta őt boldogan a férje.- Nézd, van itt egy öltözet szép ruha a legfinomabb anyagból. Vedd csak föl, s ha fölvetted, meglásd, akkor majd kime- hetünk. . S ha az emberek a tizedik fogas es a tizedik hordó bor után rendjénvalónak is találták a legény és Malac Julcsa házasságát, reggelre azért már mindenki ott toporgott a tisztaszoba előtt és nagy lázban voltak a kíváncsiságtól, vajon hogy telhetett a fiú első éjszakája a süldővel. De amikor az ifjú pár kilépett az ajtón, mindenkinek tátva maradt a szaja a csodálkozástól, s egy szó nem sok de annyi nem jött ki senkinek a torkán. Mert olyan szépséges-szép asszony állt ott az új ember oldalán, hogy nem volt neki párja a hetedik faluban sem. A hetedikben? Talán még a hetvenhetedikben sem! Mindenki csak ámult, mindenki csak bámult, de bizony ettől sem lett senki okosabb: az egész faluban nem akadt eqyetlen teremtett lélek, aki értette volna, mi történt, s aki föl tudta volna fogni ésszel Malac Julcsa csodálatos átváltozását. .. .... _ Volt a bámészkodók között egy mafla legény is a faluszélről, akit ugyancsak mérhetetlenül elkápráztatott az új asz- szony szépsége. „Ej, de szép asszony lett ebből a Malac Julcsából“ - gondolta, aztán - uccu neki! - nyaka közé kapta a lábát, s mintha puskából lőtték volna ki, már rohant is haza a faluszélre az édesanyjához: » . ,. ....- Édesanyám, édesanyám - kiabalta már messziről -, készítsen elő mindent, mert én bizony megházasodnék!- Ideje már, édes fiam, ideje - így az anyja, mert a mafla legény bizony mar jócskán benne volt a korban. - Már nem is emlékszem rá, mikor előkészitettem hozzá mindent. De mondd csak, kit vennél el a legszívesebben?- Én bizony senki mást, mint a szomszédék disznaját! No, erre aztán az ő anyjában is benne maradt a szó! ...- Kit? - kérdezte kis idő múlva a szegény asszony, miután valamelyest összeszedte magát.- Mondtam már. A szomszedék disznaját. ., , ,- Én mondom, meghibbantal, edes fiam! , . .-L- Nem hibbantam meg, dehogy hibbantam - védekezett a mafla legény, de gondolja csak el, édesanyám, hogy Malac Julcsából is micsoda szépséges-szep asszony lett egyetlen éjszaka alatt. S ha őbelőle az lett, miért éppen az en disznómból ne lehetne az?!- Ami igaz, az igaz - fordított a szón a mafla legény édesanyja, és egyre csak azon törte a fejét, hogyan is téríthetne el a fiát a szándékától. - De Malac Julcsa legalább beszélni tudott. A szomszédék disznaja pedig még azt sem tud.- Ha nem tud, hát megtanul - erosko- dött a mafla legény. - Én inkább meghalok, ha a szomszédok disznaja nem lehet az enyém.- Hát itt meg mi történik? - szolt rajuk fejszéjét félrecsapva a fiú apja, aki fát vágott éppen kint az udvaron.- Meghibbant a fiad - fordult feleje a felesége, aztán még hozzátette: - Nősülni akar. .- Eddig mindig amiatt rimankodtai, hogy még mindig nem kellett senkinek, most meg az a baj, hogy nősülni akar. Ugyan, bolond vagy t,e, asszony - torkolta le öt a férje. - Na és kit akar elvenni?- A szomszédék disznaját - vágta ki nagy büszkén a legény. No, erre már a fiú apja se tudott mit mondani.- Eb, aki bánja - mordult egyet tehetetlen dühében, s még legyintett is hozzá, majd sarkon fordult és indult vissza fát vágni. TÓTH LÁSZLÓ Mähe* Jutta (Gömöri népmese) így történt, hogy anyjának is - szég - el kellett mennie r dék disznaját. Azok tottak a dologban,j a szerencsétlen as de csak száz tallér volna a szegény as: teremtse és le is sz a szomszéduk ászt; Azután hazahajtó A szegény asszo ta, elmegy a papho bortos fiának a tervé ne nagyon szellőzte lehet, titokban adja < Igen ám, de a fiú hogy lakodalom is I« szer ő nagyon rag; akkor annak úgy is A falu népe, amik nagyra tátotta a száj val kötött házassác ugye, sosem lehet t a kíváncsiságtól, ho történni. A falu apraji a lakodalmas ház a vacsora ideje, a r taszigálták-tologattá hoz, de bizony az s megülni sem a s lebukott az asztal a ízesebb falatok hel túrta. Mert valaha voltak, ugye. A mafl len anyjának meg cs gott az arca a szé< tehetett mást, el kell; úgy, ahogyan voltak Később eljött az ic A disznót betuszko és a mafla legény m Aztán közelebb lépe szólt hozzá:- ölelj meg, édes- Röf! - hangzott Ekkor a mafla leg hoz és át akarta ölel- Csókolj meg, éc- Röf! Röf! - felel leharapta férjének a: No, több se kelleti Fölkapott egy jókora a hízónak! Olyan vis nó csapott, a tiszt ácsorgók nem hallott dolom, még e hetedil ták azt a visítást. A hetedikben? Talán még a hetvi A halálra rémült d pillanatokban kitörte keresztülveretett a hí mészkodók között és sem állott egészen a A mafla legény m< bújdosott és olyan v gának, ahol nem is hallották hírét a men Hogy Malac Julcsi Csak annyi, hogy már senki nem hívt, hanem mindenki cs; Es még annyi, hoc élnek a férjével, ha i haltak. * B. Kovács Istvár LARISZA Gyei Minden sí velem történ zőn, a szárai tem, és köny tött a nap, ny idő volt. Egys motor zúgási lemet. Abbar szállt a lap It takötö. És pi füstszürke < a fehér papi pillantottam, kedves kis pi ledö golyóc. rám nézett. S ka ide-oda azok az átt amelyek nap rődnek vissz, De valah, ként odaroha - Gyorsan tóttá, és ß- húzni kezdet tásnak eredt száraz, rőt fi gott, bömböl munkban vol
