Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
udvardi (Dvory nad Zita- vou) Aurora Egységes Földművesszövetkezet üzemi pártbizottsága három alapszervezetét a termelési ágazatok szerint hozta létre: a növénytermesztés, az állattenyésztés és a szolgáltatások szakaszán. Az üzemi pártbizottság úgy véli, a következő választásoknál a legnagyobbat - a szolgáltatásokét, amelynek taglétszáma hetvenen fölül van - kettéválasztják. Külön alapszeryezet- be tömörítik a szolgáltatásnak és külön a szövetkezetek vezetőségének plusz még néhány mellékágazatnak a kommunistáit. Az udvardi szövetkezet az érsekújvári (Nővé Zámky) járás legjobbjai közé tartozik - s ezt évek óta természetesnek tartják. Mivel magyarázza Németh István, a szövetkezet üzemgazdásza, hogy évek óta az élvonalban vannak? Ő, aki a szövetkezetnek huszonhét éve tagja, s nyolcvanegy óta az üzemi pártbizottság elnöke is, így válaszol:- Sokan feltették ezt a kérdést. Nehéz rá válaszolni. Ugyanis semmi különöset nem teszünk, csak azt, amit tenni kell, amit a becsület és a társadalom megkíván. Úgy tetszik, valóban semmi különöset nem tesznek. Vagy mégis? A szövetkezet újítói évek óta a legtöbb javaslatot és magvaló- síthaíó, hasznot hozó ötletet nyújtják be, s járási viszonylatban elismerően nyilatkoznak róluk. De hogy ma rangos újítókkal és nagyszerű eredményekkel dicsekedhetnek, az hosszú évek kemény munkájának köszönhető. Náluk sem ment kezdettől fogva minden jól. Tizenöt évvel ezelőtt például az állattenyésztés még alacsony színvonalon volt. Németh elvtárs a tizenöt évvel ezelőtti helyzetet említi, amikor bizony veszteséges ágazatként tartották számon az állattenyésztést. - Akkor kezdtünk jobb feltételeket teremteni. Felépítettünk egy ötezer férőhelyes sertésfarmot meg egy ezerkétszázas tehénistállót. E két farmtól reméltük, hogy stabilizálódik az állattenyésztés. így is történt. Például tavaly az évi fejési átlag 4421 litert ért el. A kilencszáz tag elégedett: a múlt évben az átlagkereset 2740 korona volt, s ók fizettek a legtöbbet a járás valamennyi szövetkezete közül (a járási átlag 2300 korona körül mozgott). Ezeket az adatokat Nagy Miklóstól tudom meg, aki jelenleg a káder- és személyzeti osztály vezetője. Korábban volt agronómus, dolgozott a bérosztályon is. Harmincnégy éve tagja a szövetkezetnek. El sem tudja képzelni, hogy másutt is dolgozhatna. öt éve van még a nyugdíjig. Tagja a pártbizottságnak, előad a pártoktatáson. Legutóbb a hetedik ötéves terv feladatairól tartott előadást. - Hogyan készül fel az előadásokra? - kérdem.- Könyvtárunkban bő a választék- mondja, de tudom, hogy a falusi könyvtárat is rendszeresen látogatja. Szeret olvasni, főleg útleírásokat és növénytermesztési szakkönyveket. - Az általános dolgokat az ember igyekszik a szövetkezet problémáira vonatkoztatni.- A fiatal párttagokkal és tagjelöltekkel sokat foglalkozik a pártbizottság. Miiyennek látja a mai fiatalokat Nagy Miklós?- Apáink azt mondták rólunk régen, hogy ha egyszer a magunk munkájából kell megélnünk, akkor éhen halunk. Nem haltunk éhen. Kissé mi is hasonlóan vélekedünk a mai fiatalokról, de ők is megállnak a saját lábukon. Igaz, hogy valamikor tizenhat órát is dolgoztunk naponta, ma az emberek ragaszkodnak a nyolc és fél órás munkaidőhöz. És ez így jó. A szövetkezet 900 dolgozója közül 170 a párttag. Évente 5-7 tagjelöltet vesznek fel, akiket az ifjúsági szervezet ajánl felvételre.- Ezek szerint jól működik az ifjúsági szervezet? - tettem fel a kérdést.- Elég jól - válaszol az üzemi pártbizottság elnöke. - Bár gyakran bíráljuk őket. Talán nem is jó, amikor csak a hibákat látjuk, és nem vesszük észre, ami dicsérendő. Természetesnek vesszük, hogy aki tagjelölt, illetve kommunista, az jó munkát végez. Sokszor csak a hiányosságok kiküszöbölésére összpontosítunk, s közben megfeledkezünk arról, hogy számtalan dolgot jól végzünk. A tagjelölttel és ajánlóival nemcsak a felvételkor beszélget el &■ v€&titéet Mé^mCtv a pártbizottság, hanem évente legalább kétszer sort kerítenek rá, hogy eílenörizzék, vajon teljesíti-e a jelölt a kapott feladatait. A fiatal jelölttől azt is elvárják: mondja el, milyen problémái vannak, miben szorul segítségre.- Volt rá eset, hogy erélyes lépésre volt szükség?- Sajnos, egy esetben. Mindent megtettünk, de a tagjelölt nem tett eleget az elvárásoknak. Nem járt gyűlésekre, hiányzott a pártoktatásról, s a munkahelyén sem úgy viselkedett, mint kellett volna. A pártbizottság is hibás ezért, nem figyelmeztette őt időben. Az illetőt nem javasolták felvételre. Aztán a pártoktatásról beszélgettünk. Jelenleg öt csoport van, bár a mezőgazdasági üzemekben rendszerint gondot okoz az oktatás megszervezése -, mert nehéz ragaszkodni egy bizonyos időponthoz. A sürgős munkák bármikor közbeszólhatnak. A megoldás: igyekeznek az előadásokat novembertől márciusig megtartani, amikor még nincs annyi teendő. A huszonnégy tagú lektorcsoport gondja a pártoktatás. Azokat a párttagokat is felkérik egy-egy előadás megtartására, akik még csak most végzik a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemét.- Nem kényszerítjük őket - mondja Németh István -, de még egyszer sem fordult elő, hogy valaki visszautasította volna kérésünket. Jobb saját előadókkal dolgozni- ez évek tapasztalata ugyanis, így rákényszerülünk, hogy alaposabban foglalkozzunk a témával. Minden egyes előadótól megköveteljük, hogy két héttel korábban leadja a kidolgozott anyagot a lektorcsoport vezetőjének, Badin János elvtársnak. Ezt a formát két éve vezették be. Korábban a lektorcsoportnak nem volt vezetője - ezt a feladatot automatikusan az üzemi pártbizottság alelnöke végezte. Tekintettel arra, hogy az alelnök kint dolgozik a gyümölcsösben, szinte lehetetlen volt megoldani, hogy személyesen adják át az előadás anyagát, a jelenléti íveket stb. Nagyon jó megoldásnak bizonyult, hogy a lektorcsoportnak vezetőt jelöltek ki. A szövetkezet üzemgazdászának s egyben az üzemi pártbizottság elnökének lenni - sok időt vesz igénybe. De könnyíti a munkát ha az alapszervezetek jól dolgoznak. Márpedig jól dolgoznak. Németh Istvánnak igaza van, amikor azt állítja: - A szövetkezet tagságánál is igyekszünk elérni, hogy akár párttag, akár nem, ezt a szövetkezetét a magáénak érezze. A jó eredmények bizonyítják a pártelnök kijelentését, holott a tagság „csak“ azt teszi, amit a becsület és a társadalom megkíván. KOPASZ CSILLA NYUGDÍJASKÉNT SEM TÉTLENÜL Fényképe a járási székhely politikai művelődési házának előcsarnokában látható a többi kiváló pártmunkás, előadó és lektor képei között. Nevét éppoly tisztelettel ejtik ki mai felnőtt tanítványai, mint egykori diákjai, pályatársai, ismerősei. Kovács István - mert hisz róla van szó - ízig-vérig közéleti ember, lakhelyén, Sajógömörön (Gemer) a kultúra, a művelődés és a sport „tartóoszlopa“ volt évtizedeken keresztül, s időközben elérte a nyugdíjkorhatárt. Tulajdonképpen nyugállományba vonulása szolgáltatta az apropót beszélgetésünknek. Gőzölgő kávé mellett hatvan röpke perc alatt próbáltuk felidézni hatvan hosszú év eseményekben gazdag történetét.- Szegénysorsú gyerek voltam, s csak a szüleim nagy áldozatvállalásának köszönhetően végezhettem el a rozsnyói (Roznava) kereskedelmi iskolát. A sors úgy hozta, hogy a megszerzett ismereteket viszonylag fiatalon kamatoztatnom kellett; a nemzeti bizottság vezetői ugyanis a község felszabadulását követően már 1945 márciusában megbíztak a safárikovói téglagyár termelésének megszervezésével. Az ideiglenes megbízásból végül kilenc év lett, ennyit töltöttem el ugyanis a közeli városka üzemében főkönyvelőként. Talán még ma is gazdasági vonalon dolgoznék, ha egy szép napon apró diákjaival gyárlátogatásra nem jött volna Juhász Kálmán tanító, aki elmondta: tanerőhiány van a magyar tanítási nyelvű iskolákban, szívesen látna a pedagógusok között. Nem kellett sokáig győzködnie, mert a gyerekeket akkor is nagyon szerettem, s a tanítói hivatás is közel állt hozzám. Azóta lényegében megszakítás nélkül a helyi iskolában teltek napjaim, s nemcsak tanítással, hanem társadalmi munkával, faluszépítéssel, közneveléssel is. Mint az ifjúsági szervezet, majd 1956 óta a kommunista párt tagja és funkcionáriusa részt vettem a szövetkezet megalakításában, a CSEMADOK és egy sor más tömegszervezet megszervezésében. Az ötvenes években kul- túrcsoportjainkkal bejártam az egész Sajó- és Túróc-völgyet, s a hatvanas években sikert sikerre halmozó ifjúsági futballcsapatnál is edzősködtem. Ha visszagondolok ezekre az évekre, alig akadt egy szabad estém vagy hétvégém, s ha mégis, akkor könyvet és tollat fogtam. Olvasni és írni ugyanis nagyon szerettem, s békésebb napjaimra is e kettős elfoglaltság vár. A legutóbbi évtizedben már éreztem a megbízatások terhét, s „csupán“ a párt propaganda csoportjának vezetője, a tűzoltószervezet pénztárosa, a művelődési otthon vezetője, a sakkcsapat egyik vezetője és szakszervezeti bizalmi voltam, emellett természetesen az iskolában is vezettem néhány szakkört. Most - mivel még félmunkaidöben tanítok - a spartakiád gyakorlatainak betanítása adja a fő elfoglaltságot. Eddig valamennyi spartakiádnak cselekvő részese voltam, az idei lesz a búcsúfellépésem. Nem is titkolom, hogy az idősebb fiúk csoportjával szeretnék eljutni a prágai nagy seregszemlére is.- Ez utóbbi célkitűzése jellemző Kovács István elvtárs eddigi tevékenységére; tanítványaival - s nemcsak az iskolapadokban levőkkel - mindig a maximális célokért, a lakóhely és az intézmény méltó képviseletéért „hajtott“, ami egyben a szűkebb pátria szerete- tére is utal.- Ma sem tagadom, hogy nagyon szeretem szülőföldemet, s büszke is vagyok népére. S a temetések alkalmával is gyakran hangoztatom - merthogy a polgári ügyek testületének egyik aktív tagja vagyok hogy boldog lehet az az ember, aki szülőföldjén térhet örök pihenésre. Én sem vágyom Gömörből sehová, bár a csábítás mind nagyobb. A lányomék ugyanis Rimaszombatban (Rimavská Sobota) élnek, s a kis unokával, Titanillával mind többet szeretnék együtt lenni. A jövőben remélhetőleg írásra is több idő marad majd. Eddigi irodalmi próbálkozásaim, a megjelent verseskötet mellett, főként cikkeivel, tudósításokkal jelentkeztem a lapoknál. Ezután több irodalmi riportot szeretnék írni, s lényegében már összeállt az anyag egy gyermekregény megírásához is. Ha mindemellett is telik még időmből, úgy méhészkedem, kertészkedem, s persze közéleti feladatokat is vállalok, ha igényt tartanak rá. A nyugalomba vonulás előtt álló pedagógus és pártmunkás - aki soha nem szólamokkal, hanem tettekkel politizált - társadalmi megbecsülését közel száz oklevél, kitüntetés bizonyítja. HACSI ATTILA HA MAJD A MAG KIKEL... A tettek embere Mészáros Ferenc, a Gabcíkovói Állami Gazdaság 39 éves traktorosa nem a szavak embere, hanem a tetteké. Elsősorban a munkájával vívta ki, hogy már kétszer is átvehette a legjobb dolgozónak járó oklevelet. Munkatársai és fölöttesei is elismerően beszélnek róla.-Nem csalódtunk benne, amikor 1973-ban felvettük a pártba - mondja Brezovszky Árpád, a növénytermesztésiágazat második pártalapszervezetének elnöke. - Megbízhatóan végzi munkáját, sosem kell figyelmeztetni, ellenőrizni. Mindig tudja, mi a kötelessége. Margita Nemcovková, az ágazat könyvelője egy másik sokat mondó ténnyel támasztja alá ezt az állítást:- A vetést a legjobb traktorosokra bízzuk, s Mészáros elvtárs mindig köztük van. - Tavaly például 980 hektár búzából 750-et ö vetett el. Amikor a vetés szóba került, a csupa izom traktoros szeme megcsillant.- Volt idő, amikor ilyenkor már vetettünk - szólt aggódó hangon. - De az idei tél után bizony csak később kezdhetjük meg a munkát. Egyelőre a műhelyben dolgozom. Most éppen egy szalmafelszedö kocsit javítunk. Remélem, rövidesen a traktor nyergébe ülhetek. A karbantartást, a kisebb javításokat a traktoron is elvégzem. Igyekszem rendben tartani, megkímélni, hisz azzal keresem a kenyerem. Több mint 20 éve vagyok traktoros. Ez alatt volt már egypár masinám. Most egy kilencéves Krystállal járok, de nem fogyaszt sokat, mert új motor van benne.- Nem mindenki bánik egyformán a traktorral - magyarázza a pártelnök. - Van,aki erőlteti, azt is el akarja vele húzatni, amit a gép nem bír el. Garázsaink ugyan nincsenek, de a szemfüles traktoros mindig talál olyan helyet a traktorának, ahol nem ázik meg. Mészáros elvtárs gépe most is tető alatt van.- Ha minden jól megy, gabonából 40 hektárt is elvetek naponta - kanyarodik vissza Mészáros Ferenc az öt érthetően legjobban foglalkoztató gondolathoz. - Hogy nagyobb legyen a teljesítmény, a vetéshez beosztott nyugdíjas segédmunkásoknak is segítek. Fontos, hogy reggel idejében elkezdhessük a munkát, s este a lehető legtovább dolgozhassunk. Én egy tizenkét éves, 202-es típusú vefögépet vontatok. Ennél bizony már léteznek újabbak is. A vetésre a gazdaság vezetői más normát állapítottak meg, mint egyéb munkákra.- Nem mindegy, hogy az ember vet-e vagy mondjuk fogasol, hiszen ha a mag kikel, a sorok megmutatják, jó munkát végeztem-e. Ezért a vetésért járó hektárhozamon- kénti 150 korona prémiumot csak utólag fizetik ki, amikor már ellenőrizhető a munka. Én még mindig megkaptam ezt a jutalmat. Bár azzal kezdtem írásom, hogy Mészáros Ferenc nem a szavak, hanem a tettek embere, az azért korántsem állítható róla, hogy nem fejti ki véleményét, ha-szükségesnek látja. Pártalapszervezetének februári taggyűlésén például új vetögép vásárlását szorgalmazta. Arról is beszélt, hogy vissza kellene hívni a műhelybe a már nyugdíjas kommunista Gottlieb János kovácsot, akinek sokoldalú tudása, munkája nagyon hiányzik a traktorosoknak. Ha közvetlen munkakörnyezetében tapasztal olyasmit, amit szóvá kell tenni, akkor sem hallgat. Szavaira odafigyelnek, hiszen tudják, hogy Mészáros Ferenc nem szól feleslegesen. FÜLÖP IMRE ÚJ szó" 1985. IV. 12.
