Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
Vasárnap 1985. április 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05 50. nyugszik 19.26 Kö- zép-Szlovákia: 05.57, nyugszik 19.33 Nyugat- Szlovákia: 06.03. nyugszik 19 39 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia 04.11. nyugszik 13.15 Közép-Szlovákia: 04.18 nyugszik 13.22 Nyugat- Szlovákia: 04.24. nyugszik 13 28 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIBOR és JUSTÍNA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ „ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A DOLGOZÓ- SZOBA J. Jakovlev írása Leninről TARTALMAS ÉLETÚT Kulik Gellért riportja A BERLINI HADMŰVELET Részletek Georgij Zsukov Emlékek, gondolatok című könyvéből MEGVÁLTOZOTT AZ UNG-VIDÉK ARCULATA Veres Sándor cikke MEGSZŰNT A „HÍRES TEJÚT“ J. Mészáros Károly riportja TŰZSZERÉSZ A JAVÁBÓL Németh János írása BÜSZKÉK VÁROSUKRA Deák Teréz riportja MINT A TÜDŐ A FAZÉKBÓL Bereck József novellája Több mint 120 ezer in- novált terméket - női és lányka-felsőruházati cikkeket - szállítani a belföldi piacra, 58 millió koronát meghaladó értékben - ezt vállalta többek között hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére a púchovi Makyta Ruhagyár. Divatcikkekből a tavalyihoz képest 5 százalékkal több került a Makyta jelzésével az üzletekbe. A szabászati részlegek dolgozói 2 300 000 korona értékű alapanyag megtakarítását vállalták. Az újítási javaslatok megvalósítása pedig több mint 1 600 000 koronát jövedelmez a gyárnak és a népgazdaságnak. A felső képen: Gejza Rehák (balra) és Ján Pecho szabászok az SZNF szocialista munkabrigád ezüstjelvényes tagjai, akik tavaly 164 ezer korona értékű alapanyagot takarítottak meg. Anna Macho- vá (az alsó képen) a 7. ötéves tervidőszak úttörője 130 százalékra teljesíti a normáját. (Valadimír Gabco felvételei- CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szabadság, a testvériség és az egyenlőség olyan érték, amelyért az ember évszázadokon át harcolt és életét áldozta. Nekünk is át kellett élnünk a müncheni árulást, a fasizmus sötétségét, a háború borzalmait s fegyverrel a kezünkben harcolnunk a Szlovák Nemzeti Felkelésben, hogy végül is megérjük felszabadulásunkat. Valamennyien erről a napról álmodoztunk és hittünk abban, hogy el kell jönnie. A fasizmus időszakának kegyetlensége, erőszakja és irdatlansága olyan borzalmas és sokrétű, hogy nehezen írható le. A vér patakokban folyt, embermilliók haltak meg, amíg a szovjet katona Moszkva védelmétől Sztálingárdon, a Kárpátokon át harcolva utat tört egészen Berlinig, hogy felszabadítsa nemcsak a saját hazáját, hanem az egész leigázott Európát. A második világháború négy földrész óriási térségeit dúlta, de a legborzalmasabb Európában s főleg a Szovjetunió területén volt. A szovjet nép fiainak és lányainak ezrei, akik örök álmukat alusszák a jelképes Slavínon, nem élték meg a győzelmes zászló kitűzését a Reichstagra. Mi és a jövő nemzedékei szüntelenül emlékezni fogunk a Vörös Hadsereg dicső győzelmeire és felszabadító küldetésére. Nemzeti felszabadulásunk a tavaszhoz kötődik. Ez a szlovák nemzet igazi tavasza volt, amely lehetővé tette egész Szlovákia felvirágzását. A háború eleje megosztotta nemzeteinket és nemzetiségeinket, a háború vége az egyesülést, a csehek és a szlovákok közös államának újraszületését hozta meg. Ettől a naptól fogva a szlovák nemzet a történelemben első ízben válhatott szabad, igazi gazdává s a boldog szocialista jövő építőjévé. Ezt az értéket soha semmire nem cseréljük el. Midőn feltesszük a kérdést, hogy milyen vágyaink és álmaink voltak hazánk felszabadulásának első napjaiban és ebből mi valósult meg, habozás nélkül azt válaszolhatjuk, hogy a legszínesebb fantáziájú ember sem remélhette - a cseh és a szlovák nemzet negyven esztendő alatt ilyen nagy történelmi átalakulást ér el. Az eltelt negyven esztendő útja nem volt könnyű út. Kezdetén sokan mindent egyszerűnek láttak. Ma azonban tudjuk, és a tapasztalatok szüntelenül erre emlékeztetnek bennünket, hogy a szocializmus felépítése nem egy nemzedék feladata. Felismertük, hogy a szocializmus felépítése nem jelenti csupán, a kapitalizmus legyőzését, a hatalmas szocialista termelési bázis megtremtését, hanem elsősorban egy űj életszemlélet kialakítását, önmagunk, gondolkodásmódunk átalakulását. (Vasil Bil’ak elvtársnak Bratislava felszabadítása 40. évfordulója alkalmából mondott beszédéből)- Napjában többször is elmegyek a nagy csarnok mellett, de menjek akárhányszor is, egy pillantra mindig megállók. A kalapács hangja a fülemnek a legszebb zene, hiszen ötvennégy évemből harminckettőt kalapáccsal a kezemben egyengetöként, a hajótestek kalapálásával töltöttem - mondja Morvacsik András, a Martini Nehézgépipari Müvek komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyárának dolgozója, miközben - lévén ebédidejük - ezúttal a csarnokot jártuk végig, ahol egyébként munka közben nem tartózkodhat. - Megtiltotta az orvos... - magyarázza később kissé elérzékenyülve, bizonyítva egyszersmind, hogy két év ahhoz nem elegendő, hogy valaki harminckettőt feledni tudjon. Közben eljutottunk a csarnok végébe, ahol a körülállványozott AMUR típusú fehérhajóra éppen akkor kapaszkodnak föl egykori kollégái, akik közül az egyik odaszól:- No, Andris, most ide éppen olyan nagy ember kéne, mint te vagy, neked bezzeg nem kellene ágaskodnod...-Tényleg: előny-e az, ha egy egyengető nagyra nőtt? - kérdem az iménti megjegyzés hallatán, hiszen az egykori egyengető épphogy belefogott élettörténetébe.- Az attól függ... Itt az állványon előny, de a hajófenékben nem éppen kellemes száznyolcvanöt centisen kuporogni - mondja, majd folytatja a legelejével:- Rosszkor születtem. A háború miatt szakmát sem tanulhattam, majd vasútépítésen dolgoztam Morvaországban, de az nagyon messze volt, szülőfalum Izsa (Iza) meg csak egy ugrás a hajógyártól, így idejöttem. Ez még 1952-ben volt, s ahogy beléptem a gyárkapun, máris az egyengetök közé kerültem. Tulajdonképpen betanított lakatos a hivatásos minősítésem, de az egyengetésen kívül mást csak most, vagy másfél éve csinálok.- Egyébként az egyengetést egy ember nem tudja végezni, kell hozzá legalább kettő. Az egyik a hajótest acéllemezét az egyik oldalról autogénnel melegíti, a másik meg a másik oldalon - ha kell - vízzel hűti, közben mindketten kalapálják és a melegítéssel-hű- téssel így egyenesítik, simítják az acéllemez „domborulatait“. Nem könnyű munka, sőt egyike a legnehezebbeknek itt a hajógyárban, de az élet nem úgy teszi föl általában a kérdést, hogy milyen munkát akarsz. Aztán meg, ha az ember megszokta és megszerette a kenyéradó szakmát, legfeljebb csak kényszerűségből változtat. Mint most én... Elhallgat egy pillanatra, mintha mérlegelne, majd ott folytatja, ahol abbahagyta:- Kissé megromlott a hallásom a zajtól, mert hát a legelején nem voltak a maiakhoz hasonló munkavédelmi előírások sem, s mi fiatalon nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy nem fog-e a zaj ártani. Ennek ellenére, ha most újra húszéves lennék, ismét ezt választanám, az egykilós kalapácsot is, meg a nyolckilósat, mert e munkának köszönhetően lehettem 14 éve a nehézgépipar legjobb dolgozója, kaptam a „NOSZF 60. évfordulója“ emlékérmet és más vállalati kitüntetéseket. Munkámmal érdemeltem ki, hogy párttaggá választottak, s azért kerültem a szakszervezeti üzemi bizottságba is.- Most kiszolgálom a hegesztőket, a targoncával hordom szét a palackokat egy másik kollégával, s a hajókalapálásra már csak nosztalgiával gondolhatok. De azért szép volt, hiszen mintegy négyszáz úszómüvön dolgoztam, s mindig jóleső érzéssel néztem végig a hajótesten, amikor elkészült, hiszen az én kalapácsom is segített szép simára kidolgozni a burkolatot. Eltartott vagy fél évig, amíg úgy-ahogy megszoktam az új munkámat. Hiába könnyebb emez, ha a másikat jobban szeretem... Elmondta még, hogy valamelyik hajóépítő szakmában legfeljebb az unokái követhetik, mert két lánya van, a négy unokából pedig három is fiú. Felesége varrónő, de főzni is legalább olyan jól tud, mint varrni.- Kellett is, hisz annak nem mindegy, hogy mit eszik, aki a nagykalapáccsal is eljegyezte magát... - fűzte hozzá nevetve, majd kisvártatva kezét nyújtja, búcsúzik. Amint keresztülvág a gyárudvaron, rövi- debb utat is választhatna. Emez azonban a nagy csarnok mellett vezet... MÉSZÁROS JÁNOS NEHÉZ VOLT, DE SZÉP... ÚJSZÓ " 2 1985. IV. 12.
