Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
Dana Valousková tervező munka közben. Textiljátékok, női blúzok, ruhák, hálók, bábok, filmnyomásos térítők, anyagok, faáru, csiszolt üveg... Harminchárom féle tevékenység eredményeként születnek ezek a termékek az Iparművészeti Szövetkezetek Morvái Központjában, Brnóban.- Sokrétű tevékenység, jó gazdasági eredmények (évi 100 millió értékű áru), 1250 szorgalmas, ügyes kezű dolgozó - összegez Zdé- nek Neruda, a szövetkezet termelési igazgató- helyettese bemutatásként. Mielőtt beléptünk volna az egyik műhelybe, megtudtuk még azt is, hogy a szövetkezet tavaly ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját s csak 700 bedolgozóval tudja teljesíteni az évi 10 millió korona bevételt- játékokból. Amikor az ajtó kitárult, mesevilágba csöppentünk. Tarka plüssállatok nagy halmokban tornyosultak előttünk, a legkisebbektől a másfél méteresekig. Békésen pihentek egymás mellett a jegesmedvék, a kenguruk, a macskák, a kutyák, az oroszlánok. Szemlélődés közben kísérőnk elmondta, hogy a látottakat az NSZK-ba, Svédországba és Kanadába szállítják.- Hogyan jutnak játékmegrendelésekhez?- kérdezzük, de a válaszra várnunk kell addig, míg a tervezőrészlegre nem érünk. Ott Marie Dvoráková veszi át a szót.- Szövetkezetünknek a világpiacon jó neve van. Évente bemutatkozunk a nürnbergi játékkiállításon, s megrendelőink megszokták, hogy játékaink a legnagyobb igényeknek is megfelelnek. A plüssjáték-készítés nálunk még mindig kézzel történik, úgy mint évtizedekkel ezelőtt. Bizony az öt tervezőnknek bőven van munkája, hiszen évente személyenként kb. 50 új játéktervet készítenek. Gyakran mi is sajnáljuk, hogy ezekből csupán néhány valósulhat meg.- Hozzá kell tenni azt is, hogy hosszú évek óta dolgozunk a szövetkezetben s az inspiráció nem jön magától - vallotta Dana Dobesová, aki már 20 éve tervezi a szebbnél szebb, kedvesebbnél kedvesebb, tölcsérben mozgatható rongybabákat, bábukat.-Sajnos, nincs egy szaklap sem, amely a textiljátékok fejlődésével, bemutatásával foglalkozna - kapcsolódott a beszélgetésbe Dana Valousková, miközben gyors mozdulatokkal az asztalon levő törpék haját ragasztgatta. - A törpe-kollekció Franciaországba készül, sietnem kell, hiszen a hét törpe elkészítése 14 napot vesz igénybe. Az igazi munka majd az üzlet megkötése után következik. Be kell szerezni az anyagokat, pamutokat, el kell készíteni a szabásmintákat s be kell tanítani azokat az asszonyokat, akik majd a játékokat készítik. A látottak alapján csak sajnálhattuk, hogy sok ötletes játékot üzleteinkben nem láthatunk.- Ugye ismerik a moszkvai olimpia Misa mackóját? - kérdezi tovább haladva Zdének Neruda. - Az olimpia előtt 80 ezret, utána pedig még 20 ezer darabot készítettünk négy nagyságban. Jelenleg arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy az idei spartakiád kabala-játékát, a kis oroszlánkölyköt nemcsak gyártjuk, hanem az ötlet is itt született. 105 ezer darab készült belőle ezidáig több nagyságban, a legnagyobb egy méternél is nagyobb. Megtudtuk azt is, a brnói szövetkezet játékrészlegének dolgozói büszkék arra, hogy a vásárlók felismerik játék állataikat jellegzetes huncut mosolyukról. Továbbá azt is, hogy a hazai piacra negyedévenként 60-80 új termék kerül, s annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt csökkent a kereslet, most a plüssjátékok ismét reneszánszukat élik. A hazai vásárokon is bemutatkozó szövetkezet évről évre bővíteni igyekszik a játékok választékát.- Egyedül nem győznénk a munkát, ezért a handlovái Mlad’ szövetkezet dolgozóinak átadtuk tapasztalatainkat, megtanítottuk őket egyes ,,mesterfogásokra“, s nem bántuk meg. A spartakiád oroszlánkölykeit csak közös erővel tudtuk időben leszállítani. Sajnos, ezt a munkát korszerűsíteni egyelőre nem tudjuk. Az egyes testrészeket csak kézzel lehet összevarrni. Igaz, a nagyméretű állatfigurák töltését megoldottuk egy sürített levegővel működő gép segítMinőségellenőrzés ségével, ezért ezeket helyben készítjük. Elsődleges célunk otthoni munkalehetőséget nyújtani főleg a kisgyermekes anyáknak, szövetkezetünk tagjainak. S persze számos ország legkisebbjeinek örömet szerezni a hagyományos anyag- és plüssjátékokkal kellemes feladat is. PÉTERFI SZONYA Az első lépés: TUDJA AZ OTEX, MIT KERES A VEVŐ? Ha az üzleteket járjuk és nem kapjuk meg a keresett árut, hajlamosak vagyunk arra, hogy azokat okoljuk a fogyatékosságok miatt, akik a legközelebb vannak - az elárusítókat. De nem feledkezünk meg a kereskedelem vezetőiről sem, mondván: ők nem is tudják, mi hiányzik a pultokról, mit keres a fogyasztó. Mennyiben igazságos ítéletünk, erről beszélgettünk Michal Beliőkával, az OTEX vezérigazgatósága kereskedelempolitikai osztályának vezetőjével.- Kicsit szélesebb összefüggésekben kell megvilágítanunk a kérdést - javasolta, majd így folytatta: - A 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó mutatók nagyon céltudatosan a felmerülő nehézségek leküzdésére irányultak. Az éves végrehajtási tervek teljesítése során már nem kívánatos eltérések mutatkoznak. Ezt elsősorban a szállítói-megrendelői kapcsolatok hiányosságai okozták. Szinte egy évben sem sikerült a piaci keresletnek megfelelő árualapot biztosítani. Az elmúlt évben például 200 millió korona volt a különbség a terv és a szállítandó áru értéke között. Igaz ugyan, hogy később sikerült ezen javítani, de az már többletkiadásokkal járt, s ennek a megfelelő szabályok megtartása esetén nem volna szabad előfordulnia. A gyártók által bemutatott kollekciókból üzletkötőink megrendelik az árut. Ez az áru 20-40 százalékban megváltozhat, mert a gyártónak joga van harminc napon belül a kért mennyiséget, színt stb. módosítani. Aztán mi kereskedők vagy egyetértünk ezzel, vagy nem kapunk semmit. Döntenünk kell, mi a jobb. Tudjuk viszont, áru nélkül nem maradhatunk, tehát legtöbb esetben visszük azt, amit kapunk. Ez az érem egyik oldala. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy mit kíván a fogyasztó. A vezériaazgatóságon havonta részletesen elemzik a piaci helyzetet. Értékelik, megvizsgálják azokat a tényezőket is, melyek alakítják, befolyásolják a piacot. A trösztnek kb. 1050 boltja van, s ezek 20 százaléka ún. „információ továbbító“. Ezek valamennyi járásban, arányosan elosztva megtalálhatók. így elérik, hogy viszonylag objektív az összegezett jelentés. Rendszeresen tájékoztatják a vállalatot, az pedig a vezérigazgatóságot arról, milyen az érdeklődés egyes árufajták iránt, miből kellene több, mi az, amit hiába keresnek a vásárolni szándékozók. Hogy alapos munkát végeznek, ennek bizonyítására az osztályvezető elővette és fellapozta a legutóbbi jelentést. Ez felsorolja a kelendő és a „raktárárukat“, sok esetben a fazon, a szín, az ár feltüntetésével.- öncélú volna a piackutatásunk, ha ezzel lezárulna. Mi ezt a jelentést továbbítjuk a Kereskedelmi Minisztériumba, valamennyi illetékes vezér- igazgatóságak, jelentősebb szállító partnereinknek, a kerületi nemzeti bizottságoknak, a fogyasztási szövetkezeteknek és a Szlovák Tervbizottságnak is elküldjük. Tehát a tájékozottságban nincs hiba, az viszont már más lapra tartozik, hol hogyan hasznosítják a tőlünk kapott információkat. Ezek a havi jelentések ugyanúgy mint a különféle felmérések nagy segítséget jelentenek bevásárlóinknak is. Az üzletkötések előtt jó összehasonlítási és kiindulási alapul szolgálnak.- Külön figyelemmel kísérjük a 42 alap- és hiánycikknek számító terméket. A legutóbbi jelentés szerint közülük csupán tizenhárommal sikerült hiánytalanul ellátni a piacot. Ennek objektív okai is vannak, hisz tény: elsősorban a gyártók gazdasági helyzete befolyásolja a piac alakulását. A textiliparban elsősorban az alapanyagok kérdése a meghatározó. A természetes alapanyagok nagy részét importáljuk, tehát a felmerülő nehézségek már itt megmutatkoznak. Kétségtelen, hogy a textiliparról és a kereskedelemről szólva a divat nem maradhat említés nélkül. Ez is nagymértékben meghatározza a piac alakulását.-Az lenne a természetes, ha mi kereskedők az igények szerint válogathatnánk a gyártók termékei közül és amit nem látunk megfelelőnek, azt nem vennénk meg. Sajnos, a gyakorlatban nem így van ez. Még a termékfelújítást is, amelynek ebben az ágazatban olyan magától értetődőnek kellene lennie, nekünk kell össztönöznünk. Az utóbbi esztendőkben sajnos csökkenő irányzatot mutat az innováció. Míg 1982- ben 11,9, 1983-ban 11,8, 1984-ben 10,1 százalékos volt a felújított termékek aránya, az idén csupán 9,5 százalékos lesz. Mi ugyanis nem tartjuk innovációnak, ha két gomb helyett három kerül a pulóverre, ruhára. A legfontosabb az alapanyag tulajdonságainak javítása: az, hogy könnyebben kezelhető, tehát gépben mosható, kevésbé szennyeződő, gyürődő legyen. A termékfelújítással összefüggésben meg kell említenünk a minőséget is: a fogyasztó joggal várja el, hogy pénzéért megfelelő árut vásárolhasson. Sajnos, ezen a téren is van mit javítani. A számtalan határozat ellenére sem érik el a kívánt szintet a vállalatokban. A kereskedelemnek ugyan jogában áll, hogy 100 százalékos ellenőrzést kérjen (ez azt jelenti, hogy minden ruhadarabot ellenőriznek a csomagolás előtt), de tavaly kilenc esetben ez sem segített. Egyébként az árunak csupán 3 százalékát képesek a vállalatokban ellenőrizni, a többit már csak az eladás, illetve a vásárlás során. Bosszantja a vevőket, ha a tetszetős ruhákból nem kapják meg a megfelelő méretet. Vajon ebből a szempontból, hogyan sikerül kielégíteni az igényeket - tértünk át a fogyasztók által szintén gyakran kifogásolt kérdéskörre.- Az említett piackutatási felméréseinkben szerepelnek a méretekre vonatkozó ismereteink is - válaszolja Michal Beliőka. - Amint ismeretes, néhány évvel ezelőtt bevezettük a konfekció új számozását, mellyel azt akartuk elérni, hogy egyre több vásárlónk viselhessen készruhát. Megnövekedtek a számokon belüli lehetőségek, bevezettük az M (a fiataloknak) és az S (a közép- és az idősebb korosztálynak) kategóriákat is. Nagy munka volt az átlagos méretek meghatározása, a szakemberek 200 000 embert mértek meg, de még így sem sikerült a tökéletes mértékeket elérni. Jelenleg egy komplex racionalizációs brigádunk felülvizsgálja az említett mérések helyességét, s talán ennek alapján tovább tökéletesítjük a méretrendszert. A másik tényező pedig az, hogy kb. 325 szállítónk van: állami, szövetkezeti szervezetek és importálunk is többféle árut. Igyekszünk a méretrendszert a lehető legjobban megtartani, de ez nem mindig sikerül. A fogyasztót nem igen érdekli, hogy az irányítás egyes szintjein hogyan birkóznak meg a feladatokkal, neki az a fontos, hogy ami megtetszett, azt megvehesse. Az érdekesség kedvéért érdemes azonban megemlíteni, hogy az OTEX üzleteinek eladóterülete átlagosan 45 négyzetméter. Ha például az idénynek megfelelő valamennyi fazonból valamennyi méretet egyszere akarnak kínálni, arra a főváros Prior áruháza is szűk volna. Tehát tudják „fent“ is, hogy mit akarunk. Csak a kérdések sokkal bonyolultabbak mint ahogyan azt a vevők üzletjárásaik során látják. Az eddigi eredmények mögött sokrétű irányító és szervező munka áll, de még összehangoltabb együttműködésre van szükség a gyártók és a kereskedők között. Mert nem elég tudni mit vár a fogyasztó, tenni is kell ennek érdekében. A piackutatás csak az első lépés. DEÁK TERÉZ 'a) B-0 3 I 1 | W :0 Je >. ■O CD i, tn t £ ■S 2 I £ SS 52. I* Si =3 í N 0) <0 JC Jä II ■5 N «:3 h ÉS
