Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
J < SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. április 5. XVIII. évfolyam 14. szám Ára 1 korona N égy évtizede annak. Sorsfordulójához ért az ezeréves múltra visszatekintő város. Frontközeibe került. Aggódva húzódott meg a Kis-Kárpá- tok déli nyúlványai és a hömpölygő Duna között. S furcsa módon csitította remegését a nyugati, délnyugati irányból már jól kivehető ágyúdörej. Az élet és a halál mezsgyéjén állt. Azokban az április eleji napokban száznegyvenezer lakosa közül csak kevesen tudták, hogy Hitler Bratislavát néhány hónapja erődítménnyé, „Festung Presburg“-gá nyilvánította. Joggal Bécs kapuját látta benne, és foggal-körömmel védeni akarta. Az utolsó pillanatig, az utolsó emberig. Annak árán is, hogy sok más általa megszállt európai városhoz, utoljára Budapesthez hasonlóan, romhalmazzá változtassa, és ártatlan emberek ezreit rántson magával a pusztulásba. Persze, sejteni lehetett ezt a szándékot. A német parancsnokság már hónapok óta naponta ezrével rendelte ki főleg a bezárt iskolák e munkára befogható tanulóit lövészárkok, harckocsielhárító rendszerek építésére. A környéken és magában a városban is - az utcai harcokra készülve - kisebb- nagyobb betonerődítmények készültek el. Március végén a hatóságok elrendelték a déli és a nyugati negyedek kiürítését. Ezt csak részben sikerült megvalósítani. A lakosság zöme erre nem volt kapható, és a megtorlásra már nem maradt idő. Csak néhány ezer ember igyekezett Ausztria felé - a fasiszta pártok csahosai, a németek csatlósai, akiket félelemmel töltöttek el korábbi tetteik és magatartásuk, akik jobbnak látták, ha lépést tartanak a vissza- özönlő vert Wehrmacht- és SS-alakulatokkal. Április elején mindenütt leállt a munka. A villamosok és a trolik már nem közlekedtek. Az ágyúmorajt gyakran elnyomta a légiriadót jelző szirénák vijjogása. Amíg meg nem szűnt az áramszolgáltatás is. A legnagyobb gyárak gépeit a németek már leszerelték és magukkal hurcolták. Fölrobbantották a Duna hídját, felszaggatták a vasúti síneket és felperzseltek néhány középületet is. A 2. ukrán front csapatai feltartóztathatatlanul közeledtek. Bratislavai hadműveletük tulajdonképpen nyolc nappal korábban kezdődött. Azzal, hogy a 7. gárda-hadsereg és az 53. hadsereg kötelékei Lévától (Levice) nyugatra harcban átkeltek a megáradt Garamon. Előrenyomulásuk a vártnál is gyorsabb volt - átlag napi 15-20 kilométer. Az előrenyomulást támogatta a szovjet légierő és G. Ny. Ho- losztjakov ellentengernagy Dunai Flottillája. A szovjet csapatok így már április elsején elérték a város határát. Harapófogóba vették a várost, és április másodikán Vajnory felszabadításával megkezdődött a bevétele. Másnap reggel rövid ideig tartó pergőtűz után, amelyben a legendás sorozatvetők, a Katyu- sák is szóhoz jutottak, megkezdődött az általános támadás. Néhány helyen heves közelharcra került sor. Április 4-e reggelén azonban összeomlott a fasiszta arcvonal, és szertefoszlottak a „Festung Pressburg“-gal kapcsolatos, a „csodafegyverek“ bevetésével éltetett tudathasadásos elképzelések. A város lakossága fogadta felszabadítóit, az első szovjet katonákat. Még aznap a távoli s mégis olyan közelivé vált Moszkvában kétszázhúsz ágyú húsz össztüze emlékeztetett a szovjet fegyverek új diadalára. Hosszú hetek helyett csak egy-két nap volt szükséges ehhez a fegyvertényhez. De ennek is ára volt. A város fölött, a Slavín magaslatán emelt hősi emlékmű obeliszkje felkiátójelként emlékeztet arra, hogy 742 szovjet katona és tiszt áldozta fel itt életét akkor, amikor a végső győzelem s az európai béke már csak kéznyújtásnyira volt. A város nem semmisült meg, de a háború torzító sebeket ejtett rajta. Csaknem ezerkétszáz háza részben vagy teljesen romokban hevert. Jónéhány üzeme, közműve óriási károkat szenvedett el. Kevés volt a szakember, a nyersanyag és az élelmiszer. De a szabadság ténye roppant erőt öntött az emberekbe, s bizakodással töltötte el őket. Megkezdődött a helyreállítás nehéz, de hálás munkája. Negyven teljes esztendő telt el azóta. Eseménydús, bő eredményeket hozó, de kitérőktől sem mentes negyven békés, dolgos esztendő. Rengeteget fejlődött a város, amely a Szlovák Szocialista Köztársaságnak fővárosa, a szlovákiai politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési életnek központja lett. Népessége ma csaknem a háromszorosa a háború utáni lélekszámnak, meghaladja a négy: százezer főt. Teljes nyolcvanöt százaléka a felszabadulás óta épült lakásokban él, korszerű körülmények között, tisztességes megélhetésre találva az új üzemekben, intézményekben. A Duna két új híddal bekötött jobboldalán már százezer ember új otthona épült fel. Óvodába járhat a 3-5 éves gyerekek teljes 91,5 százaléka. Jelentősen bővült az üzlethálózat, gyarapodott a kulturális és a testnevelési létesítmények száma. S így sorolhatnánk tovább az adatokat, a tényeket, amelyek a rohamos fejlődésről tanúskodnak. Igaz, vannak problémák is. Például a közlekedés gondjai, amelyek nem egy barázdát mélyítenek azoknak arcán, akik a város jelenéért és jövőjéért felelnek. Cseppet sem könnyű megoldani a környezetvédelemnek, egyes járulékos beruházások hiányának, a csatornarendszer fejlesztésének, az ivóvíz biztosításának és a szennyvíz elvezetésének, a város további terjeszkedésének stb. számos problémáját. De ezek immár a fejlődéssel járó gondok. Megoldásuk a közeli és a távolabbi jövőnek és nemzedékeknek mulaszthatatlan tennivalója. Sarkalló feladata azoknak, akik az ősrégi vártól mind mesz- szebbre nyújtózkodó új, szocialista nagyvárosban élik a békés, munkás hétköznapokat, s megülik nagy ünnepeiket is, amelyeknek egyike április 4-e. GÁLY IVÁN f is* // J&. i\ 11!%: v. 11 ^áÉ^_^y<4 fit I1.1S | . ™ , »y* Gyökeres György felvétele I .. -X ,-.... * I
