Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
ÖT ÉV AZ ANYJA NYOLC Egy fiatalember bemegy a boltba, és képeslapokat akar vásárolni. Sokáig válogat, de sehogy sem tud dönteni.- Nézze kérem - mondja az elárusítónő -, vannak például igen szép lapjaink szentimentális felirattal: „Egyetlen szerelmemnek“.- Pompás, legyen szíves csomagoljon be belőle nyolcat! A tanító azt mondja a számtanórán Pistikének:- Ha a mamád harminc éves, a papád meg harmincöt, hány évesek összesen?- Hatvan.- Miért?- Mert a mama öt évet mindig letagad. BÍRÓSÁGON Egy éltes hajadon kerül a bíró elé, aki megkérdi:- Hány éves? A hajadon szerényen feleli:- Azt a bíróság megítélésére bízom. KÖRNYEZET Kovács kisétál fiával a mezőre, és magyaráz neki:- Látod, fiam, ez itt valamikor mind víz alatt volt. Az egészet tenger borította.- Mindjárt gondoltam - feleli a gyerek -, mert itt a fű tele van szardíniásdobozokkal. A teniszversenyen így szól egy öreg úr a szomszédjához:- Hallatlan, ezek a fiatal lányok hogy néznek ma ki! Nézze csak azt ott, alig lehet egy fiatalembertől megkülönböztetni.- Ah, az az én lányom.- Bocsánat, nem tudtam, hogy ön az apja.- Pardon, én az anyja vagyok. HALLOTTUK aitji(íi, Hn/ Urjt ti, 'newt Tanuld meg, Pistike, a gombaszedéshez manapság igen nagy türelem kell. Szépen lehajolsz, fölemeled a sok konzervdobozt, és megnézed, nincs-e alattuk gomba... (Malaschitz Ferenc karikatúrája) FUSI Egy kőtörő munkás egész nap töri a követ az országúton, este aztán egy hatalmas kőtömbbel a hátán ballag hazafelé. Találkozik egyik komájával, aki megkérdi:- Hova viszed azt a ménkű nagy követ?-Tudod, van otthon egy kis privátmunkám. SZERENCSE Brachovác sugárzó arccal újságolja Sopánkainak:- Majdnem megjártam tegnap este.- Mi történt?- Egy ragyogó szépségű fiatal leánykával volt randevúm a szigeten, és belebotlottam a feleségembe.- Képzelem, volt mit hallanod a feleségedtől!-Tévedsz, soha az életben nem volt ilyen óriási szerencsém.- Hogyan?- A feleségem sem volt egyedül. MAI GYEREKEK Két kisgyerek beszélget:- Az én papám nagyon jó bácsi.- Nekem mondod! Tavaly még nálunk volt papa. TITOK Kovács és Szabó találkozik az utcán. Szabó dühösen támad Kovácsra.- Hogy mondhatta maga tegnap a vállalatnál mindenki előtt, hogy én egy hülye fráter vagyok?- Bocsánat - mondja Kovács -, nem tudtam, hogy ez titok. Kocogj, Bajazzó! Kocogás. Két futófeleség várja a mezőnyt.- Nézd, ott jön a férjed - kiált fel az egyik. - nyakkendője van.- Az nem nyakkendő. Az a nyelve. És milyen szép piros Anyanyelv-öltögető Munka után édes a pihegés. * * * Lerázta a nyakkendőjéről. Szidja, mint a rockot. Az órájánál fogva vezeti. * * * Úgy ordít, mintha ölelnék. * * * Kivágja a rezesbandát. Az egyik szeme sír, a másik koporsó. Nem látja a fától az erdőkerülőt. Elitta az esszét. Van mit aprítania a tájba. Vékony a papír, vastag a valóság. A könny a legjobb barát. * * * Félvállalatáról veszi a munkát. * * * Kötözve hiszem. * * * Tökélyből vannak az idegei. Csendes, mintha temetnék. A hallás nem üdvözít. Kulcsár Ferenc-V \ \ Megerőltető túra (Szalay Zoltán karikatúrája) A hét vicce Nagy dühösen rászól a vendéglőben a pincérre:- Nézze csak, kérem, milyen kicsi ez az adag.- Majd meglátja, uram - vigasztalja a pincér -, milyen sokáig fog rágódni rajta! Korszerűen (Vladimír Pavlik rajza) Szívügy? , Kavanagh professzor, a torontói rehabilitációs központ igazgatója már 1967-ben könnyű futásra fogta az első infarktuson átesett pácienseit. És azt találta, hogy ezek közül 1,2 százalék esett újabb infarktus áldozatául. A nem-kocogóknál ez az arány 6-12 százalék volt. Vagyis az öt-tízszerese. 1973-ban aztán Kavanagh páciensei közül nyolcán keményebb edzésbe kezdtek. Még abban az évben nind a nyolcán végigfutották a hírneves bostoni maratont. 42 kilométeres távon. Azóta a rehabilitációs központ további 20 kezeltje több mint hatvan maratont futott végig. Persze, hogy szívügy. Fiatal orvos első fogadóórájára készül a rendelőintézetben. A váróban nagy tömeg zsúfolódik, az újonc ideges. Idősebb kollégája nyugtatja:- Semmi az egész. Aki nem kocog, annak írd elő, aki kocog, annak tiltsd meg. A láb mindig kéznél van. A fej is? Két férj beszélget.-A feleségem fiatalodni akar. Ezért két hónapja minden este kocog.- Es milyen eredménnyel?- Óriási eredménnyel. Eddig olyan volt, mint egy negyvenéves nő. Most már olyan, mint egy harminckilencéves férfi. Londonban csodálatos könyv jelent meg. „A futás mágiája.“ A bevezetőben azt írja Aaron Sussman, a szerző: „A futás testgyakorlás tornaterem nélkül. Recept orvosság nélkül, fogyókúra diéta nélkül, szépségápolás kozmetikus nélkül, nyugtató tabletta nélkül, kezelés pszichiáter nélkül. A futás az jfjúság forrása, vakáció, amely egy fillérbe sem kerül. “ Hozzátehetnénk: költészet szavak nélkül, óda két lábra és egy dobogó szívre. Ha nem irtóznánk a frázisoktól. Bob Thaves írta:- Az ember valóban a sport által ismerheti meg önmagát. Amióta rendszeresen futok, olyan testrészeim is fájnak, amelyeknek azelőtt még csak a létezéséről sem tudtam. Még egy kötet. Vic Ziegel: „The Non-Runner ’s Book“. A nem futó könyve. A tétlenség körmönfont dicsérete álszakmai terminológiával. Picinyke részlet: aztán ott van a felemelő érzés, amely minden nem-futónak osztályrészül jut. A nem-futás első félórájának vége felé az embert mélységes örömmel tölti el a tudat, hogy nincs kinn a forró napon, vagy a hideg esőben, nem kell a kemény betont taposnia. Az ember, aki egyszer rászánta magát arra, hogy ne fusson, csakhamar észreveszi: ezt abba sem lehet hagyni. Az újonc nem-futó fokozatosan észleli, hogy szervezete egyre többet és többet követel a nemfutásból. Vannak már maratonisták is, akik elérték a nem-futás csúcsait. Akad köztük, aki naponta huszonnégy teljes órát kibír anélkül, hogy akárcsak egyetlen futó lépést tenne. És a tetejébe: nem-futni bárhol lehet, nem-futni a legolcsóbb passzió. “ Félreértés ne essék: sosem állítottuk, hogy a futás a földi mámorok csúcsa. Saját, több évtizedes tapasztalatunk szerint: futni nyűgös, futni kínos, futni fárasztó. Futni nem jó. _ Élni jó. PeterdiPál 1985.
