Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
Országos vételi lehetőség A szovjet televízió az egész hatalmas területű országot átfogó hálózatával egyszerre kétszáz- negyvenmillió ember számára ad műsort, önálló műsort 120 adó sugároz, minden szövetségi és autonóm köztársaságban, több tucat nagyvárosban. Az adások az ország nagy és kis népei által beszélt több tucat nyelven folynak. A földi és a műholdas közvetítő- állomások száma, akárcsak a kábelhálózat, évről évre gyarapszik. A Szovjetunióban viszonylag még fiatal a televíziózás. Bár már a második világháború előtt voltak kísérleti adások, a rendszeres műsorszórás csak a háború után kezdődött, akkor viszont egyre gyorsuló ütemben fejlődött. De már a legelső időszakban felmerült az igény, hogy tisztázzák: mi a televízió hivatása, melyek a lehetőségei. A válaszok lassan, fokozatosan értek be, úgy, ahogyan növekedett a műszaki fejlettség, halmozódott a művészi és szakmai tapasztalat. Közben hasonlóan fokozatosan világossá vált az is, hogy tarthatatlanok a televíziózásra vonatkozó végletes elképzelések. Némelyek ugyanis azt vélték, hogy a televízió egyszerű „kommunikációs eszköz“, amely ilyen vagy olyan „képeket“ közvetít, legyen az a bemondó a stúdióban, színházi előadás vagy labdarúgó-mérkőzés. Mások viszont azt állították, hogy új „elektronikus múzsa“ született, hogy a televíziós művészet teljesen önálló, és a „televízió előtti“ művészetek terminológiájával sem megérteni, sem leírni nem lehet. Az már e viták közepette, a tömeges műsorszórás kezdetén is világos volt, hogy új és nagy jövőjű eszköz született, amely nemcsak a tájékoztatást, hanem milliók művelődését is szolgálni fogja. Valóban: a televíziózás előtt ugyan ki álmodhatott volna a dagesztáni hegyekben, a messze Kamcsatkán, a közép-ázsiai sivatagban vagy a szibériai falvakban arról, hogy valaha is megláthatja a moszkvai Művész Színház vagy a Bolsoj előadását, egy űrállomás felvételét, hogy a televízió „behozza a szobájába“ ország-világ megannyi városát? (Részlet egy hosszabb cikkből.) (SZ) Szentendre, 1979júliusa. A színművészeti főiskola másodéves hallgatói csiklandós mulatságokkal és csúfolódó rigmusokkal szórakoztatják kikiáltóval verbuvált nézőiket. A színpadon egy kamaszképű, mackós mozgású srác bumfordi vigyorral. Ha csókról, enyelgésröl, pikáns kis huncutságokról szól a versezet, hangjában is tűz lobban. Ha a csúszó-, kenő- és hálapénzről beszél, csípnek, marnak a szavak. Ha pedig énekel, hangja betölti a teret és régi korok nagy vásárait idézi meg. Amikor meghajol, zúg a taps. Ódry Színpad, 1981 májusa. Arthur Miller Közjáték Vichyben című tragédiájában vizsgáznak a végzős hallgatók. A színpadon már forog a fasizmus kereke. Félelem az arcokon, szorongás a szívekben, csöndfal az utcán. Egy cigány, akit elkerül a halálfélelem: csak ül és kunyerál, észre sem veszi, hogy fittyet hánynak rá az emberek. Hangjában a mihaszna élet kesereg. Amikor feláll, száz meg száz láb dobol a nézőtéri széksorok alatt. Madách Színház, 1983 februárja. Vastaps «IM a Macskáknak. Aztán külön Micsel Rumlinak, a makacs macska-apacsnak. Nem túlzás: valóságos emberszabású kandúr ez a torzonborz macska, tombol és dorombol, s ahogy táncol... Ruganyos léptek, finom mozdulatok, százszázalékos ritmusérzék. Plusz a kellemes énekhang, amely egyszer, felkavar, máskor elandalít. Szerednyey Béla apró, de biztos lépésekkel halad erőre a pályán. Ő az, aki a kis szerepekben is megtalálja a nagy lehetőséget. Aki nem a külsőségekre, a mondatok számára, hanem az arc, a lélek milyenségére kíváncsi. Aki a némafilmek hőskorában sem veszett volna el, mert az ajtót is szívvel nyitja ki. Az élet muzsikája című új magyar filmben Kálmán Imre inasát kelti életre. Micsoda grimaszok, micsoda tekintetek! Mintha csak minden tőle függene! Mintha minden az ő kezében futna össze! De amikor bevonul' a házba az új asszony, a tegnapi ázott kis veréb, egy egész világ dől romokba benne1 Tévéfilmszerepei közül a két legutóbbi egy mai és egy századelejei operett-hős: Tomi, a taxisofőr, a karatézó Linda vőlegényjelöltje és Fritz, az ijfú gróf, a bájos Bessy pipogya férje. S bár a két ifjú ember térben is, időben is távol él egymástól, ami a jellemüket illeti: egy tőről fakadnak. Linda fiújának semmi sem sikerül; bárhogy alakulnak is a dolgok, Tomi mindig hoppon marad. A Leányvásár grófocskája pedig nemcsak kétbalkezes, kicsit mafla is. És mégis szeretni való!- Hogy én milyen vagyok? - kérdez visz- sza Szerednyey Béla. - Százhetven centi magas, görbe hátú, magammal szemben erőszakos, másokkal elnéző. A fejem nem Leonardo tervezte, az biztos. De nem baj! Legfeljebb nem én játszom el Rómeót... Gátlások? Vannak bennem. De játék közberv. ◄ Elengedem a kormányt (Sípos Géza felvétele) sosem érzem gúzsba kötve magam. Ha próbálok is: elengedem a kormányt, kikapcsolom az önkontrollt. Nem érdekel, hogy ki mit mond és hogy néz rám, engem a szerep sokkal jobban izgat. A szerep, amely általában gyötrődést jelent. Ha megérint, ezt már megfigyeltem, magamon, akkor grimaszok kíséretében dobom fel a könyvet a polcra, de ha nem, akkor azon töprengek, ki játszhatott hasonló figurát előttem. Most például a Víz- kereszt Cinghár Andorjával küszködöm. Azt mondják, hálás szerep. Lehet. Én két napja próbálom, egyelőre mégsem érzek semmit. Főiskolásként — ugyanebben a darabban - a bohócot formáltam meg; fehérre festettem az arcomat, összehoztam a szerepet akkori énemmel és kész is voltam. Cinghár Andor nehezebben adja meg magát. Ez egy csetlő-botló, gátlásos kisember, aki nem és nem tud napirendre térni a dolgok állása fölött. Én más vagyok... Más, de azért engem is sok minden bosszant. Például az igazságtalanság. Pillanatok alatt felfut bennem a higany, ha kiderül, ki hogyan jutott ehhez vagy ahhoz a szerephez vagy ha látom, mekkora a különbség egy kisiparos és egy színész anyagi helyzete között. Nem, most nem siránkozom, én egészen jól megvagyok, s nem álmodom kacsalábon forgó kastélyról, csak... Engem furcsa mód valahogy mindig olyan emberek vettek körül, akik sokkal többet kaptak az élettől, a szüleiktől, mint én, s ezt akarva-akaratlanul megjegyeztem. Azt hiszem, én azok közé tartozom, akik mindenben a rövidebbet húzzák. Akik sosem kötnek jó üzletet, akik mindent ráfizetéssel adnak el, akik csupa olyasmit hajszolnak, ami a többségnek már rég megvan. Mindezek után mégis azt kell, hogy mondjam: ma engem irigyelnek azok, akikre korábban én néztem fel. Mert nem hívok szerelőt, ha csöpög a csap, magam hozom rendbe a kocsimat, a szobámat, s nekem ez éppen akkora élmény, mint egy jól sikerült alakítás. Hogy apró, kimért léptekkel haladok a pályán? Itt a rendezők válogatnak, a színész csak igent vagy nemet mondhat. Hogy mit nyomnak a kezembe, nem rajtam múlik. Egyik nap főtengelyt kapok, másnap bronzperselyt. A többi az én dolgom. Ha a végén megdicsérnek, boldog vagyok, de sírva verem a rendező ajtaját, hogy nyisd ki, ha meqbuktunk. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kameraközeiben • A második világháború szovjet frontjain vívott hősi harcokat eleveníti meg az a dokumentumfilm-sorozat, melyet leningrádi filmesek készítenek. Több rész tartalmaz majd kevésbé ismert film- és fényképdokumentumokat is. • Az Üzbég SZSZK építészeti műremekeiről készült dokumentumfilm A minaretek varázsa címmel. A filmet többek között Buharában és Szamarkandban forgatták. • John Reed amerikai újságíróról szól az a dokumentum- film, melyet Egy férfi Amerikából címmel nemrégiben mutatott be az NDK televíziója. A film bemutatja John Reed életét, miként vált kitűnő újságíróvá, aki ott volt a mexikói forradalomban, az első világháború európai harcterein többek között, és könyvet is írt ezekről az eseményekről. Világszerte azonban mindenekelőtt úgy ismerik őt, mint a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyv szerzőjét. • Shakespeare Szentivánéji álom című lírai vigjátékát alkalmazta televízióra áz NDK-ban Thomas Langhoff rendező a berlini Makszim Gorkij Színház művészeinek közreműködésével. • A Raduga ’85 moszkvai nemzetközi televíziós fesztiválon, mely a közelmúltban zajlott le, 42 televíziós társaság vett részt folklór tematikájú műsoraival. Érdekesség, hogy az év folyamán a szemle valamennyi programját bemutatja a szovjet televízió, kikérve róluk a nézők véleményét. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁSOK Már az év első hónapjaiban több olyan műsor jelent meg a televízió képernyőjén, melyek a második világháború eseményeit idézték, ismerős- ismeretlen képekben. Közeledvén a felszabadulási évforduló, a következő hetekben bizonyára még több hasonló műsort kapunk a televíziótól, köztük olyanokat, melyek az újjáépítés éveit is felidézik, ritkán vagy eddig egyáltalán nem látott korabeli felvételeken. Szinte közhely már, hogy a háború látványa a képernyőről, kényelmes karosszékből nézve is elrettentő; elevenen hatnak még azok a képsorok is, melyekkel a korábbi években, más összefüggésekben, más dokumentum-összeállításokban már találkoztunk. Megrendítik a józan elmét, mint minden, ami az élet, az ember ellen van, ami értékek pusztítása és pusztulása; közben akarva-akaratlanul újra egymáshoz sodorják bennünk azt a három szót, hogy: soha többé háborút. Ugyancsak érdekfeszitőek és tanulságosak a háborút közvetlenül követő esztendők, majd az ötvenes évek politikai-társadalmi mozgásait, az építőmunkát elénk idéző híradófelvételek. Izgalmas élmény visszanézni a mából az újjáépítés kezdeti időszakaira. Már a képek sajátos atmoszférája leköti a néző figyelmét, hát még a kor hangulatát, lendületét kifejező arcok, a kezek, egy-egy munkafolyamat vagy gyűlés pillanatai. Ezek a dokumentumok emlékezésre késztetik az idősebb nemzedékek tagjait, akik maguk is ott voltak, alakitói voltak a kornak, és ,.mesélnek“ a fiataloknak, akik talán éppen a közelmúlt történelméről tudnak a legkevesebbet. Ezek a képek jó tanítók - mert hitelesek.-bor Filmsorozat Nagy Péterről Még az iskolai történelemórák tananyagából tudjuk, hogy Nagy Péter cár kivételes tehetségű, széles látókörű, művelt politikus és hadvezér volt. Uralkodása idején (1682-1725) jelentős gazdasági, közigazgatási és katonai reformokat valósított meg Oroszországban, ezek révén megteremtődtek a kapitalista fejlődés alapjai a birodalomban, mely egyben vezető európai nagyhatalommá lett. Szentpétervárral új fővárost adott Oroszországnak, s az ő érdeme az ottani tudományos akadémia megalapítása is. Katonai sikerei, hadjáratafcszintén közismertek, gyakran ihlették meg az írókat, festőket, majd századunkban a filmeseket is. Most az amerikai National Broadcasting Corporation (NBC) tévétársaság készít hatrészes filmsorozatot Nagy Péter cár életéről. A külső felvételeket éppen ezekben a hónapokban forgatják a Moszkvától mintegy kétszáz kilométerre, keletre fekvő ősrégi városkában, Szuzdalban, mely egykor az orosz nagyhercegek legfőbb tartózkodási helye volt. Megfelelőbb, történelmileg hitelesebb környezetet a forgatáshoz valószínűleg nehezen találhattak volna az amerikai filmesek. A szovjet állam műemlékvédelme teljes egészében megőrizte, s ahol szükséges volt, fel is újította Szuzdalt, hogy ma is az évszázadokkal ezelőtti állapotában ragyoghasson. Csodálatosak a helybeli kolostorok, templomok, paloták és az oly jellegzetes faházak. A sorozat készítéséhez az NBC több mint kétszáz színészt és szakembert alkalmazott. A tévétársaság képviselője, Giulio Katz, nyilatkozata szerint a filmsorozat legfőbb célja: megismertetni az amerikaiakkal az orosz valóságot, történelmet. - Az amerikaiak nem nagyon ismerik a mai Oroszországot, s még kevésbé történelmét - jelentette ki Giulio Katz az újságíróknak Szuzdalban. - Az amerikaiak kilencvenöt százalékának Nagy Péter neve semmit sem mond. Meg vagyunk győződve, hogy a sorozat megtekintése meglepetést, lelkesedést vált ki és felkelti az érdeklődést az orosz történelem iránt. A Nagy Péter cár életéről szóló sorozat egyike lesz a legdrágább filmeknek, melyeket nyugaton valaha is forgattak. Maga az NBC 26,5 millió dollárt fektetett be a vállalkozásba. A címszerepet, Nagy Péter cárt, a kitűnő amerikai színész és rendező, az Oscar-díjas Maximilian Schell alakítja. - Sok szerepet játszottam eddig, de Nagy Péterrel egyiket sem lehet összehasonlítani - mondta Maximilian Schell. - Azt gondoltam, hogy jól ismerem az orosz jellemet - tette hozzá a színész, aki egyébként jó ismerője az orosz irodalomnak és kultúrának -, azonban most tudatosítottam csak, amikor elmerültem Nagy Péter korának tanulmányozásában, hogy milyen nagy erkölcsi erőt hordozott magában az orosz nép. - A további szerepeket is népszerű, közismert színészek alakítják: Hanna Schygulla (a cárné,) Omar Scharif, Laurence Olivier, Vanessa Redgrave, Lilli Palmer, Trevor Howard, Helmut Griem. A filmsorozat producere és rendezője Marvin J. Chomsky, akinek a neve különösen a Holocaust, a náci bűntettekről készült nagyszerű filmje révén vált ismertté szerte a világon. A Szovjet írószövetség lapja, a Lityeraturnaja Gazeta riportban számolt be a szuzdali filmezésről, aláhúzva azt a tényt, hogy a forgatókönyv a történelmi hűségnek megfelelően mutatja be Nagy Pétert és korát. Szovjet részről minden segítséget megadnak a munkához. Bár a film nem szovjet- amerikai koprodukcióban készül, mégis több neves szovjet színész is szerepet kapott benne. A nagy csatajelenetek forgatásakor pedig a szovjet hadsereg alakulatai is statisztálnak. Az amerikaiak nagyon elégedettek és nagyra értékelik Alekszander Popov építész munkáját is, áki a sorozat számára több korabeli ház külső és belső díszletét tervezte. A készülő tévéfilmsorozat iránt világszerte jelentős érdeklődés nyilvánul meg, több nagy tévétársaság már meg is vásárolta a vetítés jogát. KOKES JÁNOS ÚJ SZÚ 14 1985.
