Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
Hosszú volt, sok volt, kemény volt, elég volt belőle. Mármint a télből. Próbára tett embert, növényt, állatot. S a próbát nem mindig tudtuk, bírtuk kiállni. Nem véletlenül, hiszen a tartós mínusz 25 fokos hideghez nem vagyunk berendezkedve. Kiváltképpen nem a kistermelők, akiknek fóliáik, üvegházaik leggyakrabban kezdetleges fűtési technológián alapszanak, [gy aztán a „fóliázóknak“ valóban komoly gondot okozott az idei tél. Hogyan vészelték át a telet, milyennek ígérkezik a primőr árukínálat és mikorra várható, milyen reményekkel kecsegteti őket a tavasz? - ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be néhány kistermelő ajtaján. Zárójelben jegyzem meg, hogy néhányan - bár kedvesen, szívesen fogadtak - nem járultak hozzá nevük közléséhez. TÍZ KILÓT FOGYTAM A hatvankét éves V. bácsi alig áll a lábán. Kikészítette őt és feleségét is a kemény tél:- Már március közepe van, de még csak most volt időnk a disznóölésre. Korábban annyi volt a munka a fóliák, az üvegházak körül, hogy gondolni sem mertem a disznótorra. Igaz, még most is van bőven munka, de tovább már a disznóval sem lehetett várni - mondja a házigazda. V.-ék a környék legnagyobb téli fóliázói. Hat kisebb- nagyobb üvegházuk, fóliasátruk van. Négy kályhában és egy kazánban fűtöttek egyfolytában teljes gőzzel decembertől mostanáig. Ottjártamkor kicsit enyhült az idő, néhány napja napközben már nem kellett tüzelni, de éjszakára be kell fűteni.- Rabszolgáknak való munkát követelt tőlünk az idei tél - panaszkodik tovább a gazda. - Nem az ilyen idős embereknek való már ez a rengeteg munka. Ha tudtuk volna, hogy ilyen kemény lesz a tél, nem vágunk bele. De aztán már menteni kellett a magvakat, palántákat. Nagy nyereségre nem számíthatunk, jó ha megtérülnek a befektetett költségek. Hiszen eltüzeltem a tél folyamán hatvan métermázsa szenet, s az eredmény mégis csekély. A nagy hidegek alatt bent alig sikerült a plusz 4-5 fokot tartani. Az ajtókhoz közel eső helyeken így is lefagyott minden. V.-ék most főleg palánták termesztésével foglalkoznak. V. bácsi, aki korábban a helyi efsz kertészetének vezetője volt, öreg róka a szakmában, érti a mesterségét. Mégis szükség volt minden furfangra, hogy úgy-ahogy átvészeljék a telet.- Éjszakánként összesen csak egy-két órát aludtunk. Állandóan résen kellett lenni: tüzelni, tüzelni és tüzelni. Le is fogytam tíz kilót. Nem csoda, hiszen egy-egy éjszaka 15-20 kanna szenet is fel kellett cipelnem a pincéből. Megállás nem volt. Nem lehetett! Nagyon megviselt a két idős ember. Gyerekeik - három lányuk - a fővárosban dolgozik, még segítségre sem igen számíthattak. Mégis, mondják, kiálltak minden próbát, hiszen vétek lett volna veszni hagyni az elültetett magvakat. Szívósságuknak, munkaszeretetüknek köszönhető, hogy nagyobb károk nélkül átvészelték a telet. A salátát egy hete pikírozták. Talán majd az - ha addig nem csökkennek a felvásárlási árak, - hoz valamit a konyhára. De jövőre, mondják, télre nem terveznek semmit. Pihenni akarnak, végre. MINDEN LEFAGYOTT Egy másik kisvárosban, ahol a kistermelők nagy része gázfűtésre volt berendezkedve, sokkal rosszabbul alakultak a dolgok. A kemény tél következtében takarékoskodni kellett a gázzal is, így aztán többször megtörtént, hogy éjszakára leállt a gázszolgáltatás. Sajnos, előzetes bejelentés nélkül. Mert azt a kistermelők is megértették, hogy az előre nem várt nagy hidegek új helyzetek elé állították az energiaszolgáltatókat: hogy takarékoskodni kellett mindig és mindenütt. Ám azt már nem értették meg, hogy miért nem jelezték nekik, miért nem figyelmeztették őket: ekkor és ekkor szünetel a gázszolgáltatás, oldják meg másképpen a fóliák, üvegházak fűtését. Mert ez - egyebeken kívül Hurbanovóban - sem történt meg.-Állandóan résen voltunk minden éjjel. Bár üzemelt a fűtőberendezés, mégis egy-két óránként kijártam a fóliába. Feláldoztam az éjszakai pihenésemet is. Az egyik hajnalon, mint aki rosszat sejt, fölébredtem és rohantam ki az üvegházba - meséli egy középkorú asszony - Már messziről láttam, baj van, mert hatalmas jégvirágok voltak az üvegház ablakain. Jó volt a megérzésem. Nem volt gáz, nem ment a fűtés. Lefagyott minden, menthetetlenül. Miközben mesél könnyek folynak az arcára. Érthető. Hosszú hetek, hónapok kemény, megfeszített munkája veszett oda. A rengeteg végig dolgozott nap, a sok munkával töltött éjszaka, most néhány óra leforgása alatt semmivé vált. És közel kétezer szál szegfű, meg az abból származó majdani bevétel. Volt, nincs. Kezdhetnek mindent élőiről. Ha lesz még hozzá merszük, energiájuk. A szívódabbaknak igen, a kiábrándultabbaknak már nehezen. Kedvüket szegte valami, ami elkerülhető lett volna. Még az igen kemény, mostoha tél idején is. Hiszen kár a virágért is, de még nagyobb kár a csalódott emberért! RUHÁBAN ALUDTAM A somorjai (Őamorín) Lukács Árpádnak sem volt könnyű dolga a télen. Mégis új lendülettel, új lelkesedéssel néz a tavasz elé.- Azáltal, hogy a jövőben a Kertbarátok Szlovákiai Szövetségének helyi részlege biztosítja majd a felvásárlást, új helyzet van kialakulóban. Remélhetőleg megszűnnek a korábban évenként ismétlődő felvásárlási gondok. A háromszáz tagunk joggal elvárja, hogy az értékesítés problémáját vegyék le a nyakukról. Hogy teljes erőbedobással a termelésre tudjunk összpontosítani, hogy az egyszer megtermelt érték minél gyorsabban és minden Lukács Árpád ötezer salátát ültetett ki esetben fogyasztóra találjon. Ne vesztegeljen raktárak mélyén, ne kelljen a szemétre hányni a termés egy részét. Lukács Árpád három fóliasátor alatt foglalkozik - jelenleg - palánták és saláta termesztésével.- Hogyan teleltünk?... Ruhában aludtam már hónapok óta. ötezer salátapalántám volt - amit végre már kiültethettem - nagy veszteség ért volna, ha ezt nem sikerűi átmentenem jobb időkre. De ennek ára volt. Eltüzeltem vagy kilencven mázsa szenet. Állandóan talpon voltam. Máskor, tavaly is, ilyenkor már vágni lehetett a salátát. Most pedig, jó ha húsvétra ehetünk belőle. Csak remélni merjük, hogy az árak, a bevételek fedezik majd a többlet- költségeket, hogy nem megy le időnek előtte a saláta ára fillérekre. Mert ha igen, nagyon sok ember csalódik. Egyelőre bízunk! És bíznak abban is, hogy az új gazdálkodási formában több kezdeményezésre lesz szükségük, hogy több égető problémát is sikerül megoldaniuk. Tervezik, hogy a helyi kertbarátok szervezete üzletet nyit a városban. Az üzletben kapható lesz fólia, különféle magvak, vegyszerek, kerti szerszámok, Sőt, olyan üzletet is szeretnének nyitni, ahol termékeiket is értékesíthetik. Terveik már vannak bőven, s amint mondja, nem rajtuk fog múlni a megvalósítás. Hiszen a kistermelőnek is ugyanaz a célja, mint a fogyasztónak: a minél jobb, rugalmasabb piaci ellátás. S az ilyen lelkesedést, kezdeményezést csak dicsérni tudjuk. A CSODAKÁLYHA- Ráfáztunk erre a télre - mondja fóliasátrában H. Panaszkodik, pedig panaszra neki van legkevésbé oka. Igaz, hogy jó, a többi kistermelőhöz képest jobb helyzetben van, azt ügyességének, leleményességének is köszönheti. Olyan kályhákat készíttetett, amelyekben jószerével az égvilágon mindent el lehet égetni. Amelyek a hagyományos fűtőtestekhez képest sokkal jobban tartják a meleget, több hőt bocsájtanak ki és lényegesen kevesebb velük a munka.- Lépnem kellett - mondja ha nem akarom magamat agyonhajszolni. Munkahelyemen napközben teljes emberként helyt kell állnom. Oda nem mehetek egy-két órai alvással, kialvatianul. így aztán spekuláltam, összedugtam a haverokkal a fejemet, ellestem ezt-azt, s kész volt a kályha. Nem nagy művészet, csak épp mindent saját készítésű alkatrészből kell megcsinálni. H.-t, a termetes embert hiába faggatom kályháinak titkai felől. Nem hajlandó semmit elárulni. Még azt sem engedi meg, hogy lefényképezzem egyiket.- Ha elárulnám a titkot - mondja - növelném a konkurenciát. így még én lehetek az egyedüli a környéken, aki ilyen hideg tél ellenére is február végére salátát tudtam szállítani. Nem is túl nagy önköltségi áron. Azt már mástól tudom, hogy H. energiahordozókra nem ad ki sok pénzt. A fűtéshez szükséges energiát - fűrészport, fahulladékot, elhasznált gumiabroncsokat, egyéb hulladékot - különféle helyeken, úgymond fillérekért szerzi be. így aztán most is, máskor is, könnyen nevet és zsebel be szép pénzeket a haszonból. Ö az a típus, akit szinte soha, semmilyen esetben sem érhet baj, mert mindig kellőképpen feltalálja magát. Nem irigylem, hiszen a megtermelt értékek mögött szintén munka van, csak éppen nem szimpatikus a magatartása. Szükség van arra, hogy az új helyzetek új gondjait okosabban, körültekintőbben oldjuk meg, hogy a kistermelőknek még az ilyen télen is nagyobb biztonságot nyújtsunk: hogy ne ismétlődjenek meg a termelés- és felvásárlás körüli tavalyi fonákságok. Gondolok itt elsősorban a rugalmasabb árképzésre, a termelői biztonságra, a kiskapuk bezárására. Mert ezek a kiskapuk - tavaly ilyenkor beszámoltunk erről egy riportunkban sokak számára biztosították a zavartalan és jó áron történő árueladást. S akiknek nem volt ezekhez a kiskapukhoz kulcsa, azok bizony póruljártak, s talán fel is hagytak a kistermeléssel. Pedig a jó, zavartalan áruellátáshoz szükség van a kistermelőkre. Olyanokra, akiknek nem szegik kedvét kiábrándító bosszúságok. Sem a kemény tél. Mert ha már a télre ráfáztunk, legalább a tavasz hozzon némi meleget! ZOLCZER JÁNOS „Éjszakánként 15-20 vödör szenet eltüzeltünk.“ (A szerző felvételei) inn humánt
