Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
r ÚJ SZÚ 5 385. III. 29. ,, Teljes szivemből köszönöm önöknek, hogy úgy döntöttek, Julius Fucík nevét veszik fel, azét az emberét, aki fiatal 'életét a máért áldozta fel. Az önök népének szabadságáért is sok becsületes magyar hazafi esett el. Mindnyájuknak hálával és végtelen tisztelettel tartozunk...“ E szavakat a Julius Fucík szocialista brigád krónikájába Gusta Fuciková írta be 1975. november 15-én, a dél-magyarországi Komlóban rendezett ünnepi bá- nyászgyülésen. Ez lényegében barátsági nagygyűlés, igazi barátok találkozója volt. S a kötetlen barátság ma is tart, szüntelenül erősödik. Ki volt a kezdeményezője annak, hogy a Komlótól nem messze levő ,,Beta“ bánya egyik legjobb kollektívája a cseh hazafi, a cseh nemzeti hős nevét vegye fel? A pártszervezet titkára, Lajos István rögtön megadja a választ: ,,Baranyi András, a régi, tapasztalt bányász volt az, aki • A két brigádvezető: Hegedűs László (balról) és Petr Ku- fa. Az imént jöttek fel az aknából Magyarországi riport A FUCÍK-BRIGÁD MINDIG AZ ÉLEN akkor a brigádot vezette. Amikor elolvasta Julius Fucík lenyűgöző és megrendítő könyvét, a Riport az akasztófa alól-t, azzal a kérdéssel fordult a pártbizottsághoz, mi a véleményünk arról, hogy kollektívája felvegye ennek a cseh hazafinak a nevét“. A bizottságnak természetesen nem volt kifogása. A brigádvezető javaslatával egyetértettek a kollektíva tagjai is. Nos, budapesti nagykövetségünk közvetítésével ezután ellátogatott Komlóra Gusta Fuciková. Azóta csaknem tíz év telt el. Meg lehet vonni a mérleget? ,,lgen - vá- laszolja Tormássy Lóránd mérnök, föbá- nyamester: - A Július Fuőík brigád azt követően, hogy felvette a cseh hazafinak a nevét, rendszeresen teljesíti a tervet. A tavalyi feladatokat 107 százalékra: csaknem 2300 tonna feketeszenet bányásztak ki terven felül.“ Hegedűs László, a brigád 45 éves, kékszemü vezetője majdnem megsértődött, amikor megkérdeztük, hogy kollektívája tényleg a legjobb-e. De azt is megmagyarázta, miben rejlik sikereik titka: ,, Ne vegye közhelynek, de az igazság az, hogy 24-tagú kollektívánk valamennyi tagja elolvasta Fucík könyvét, s mindany- nyiunk véleménye megegyezett abban, hogy a szerző, a Rudé právo volt szerkesztője neve kötelez bennünket, ezért a teljesítményt illetően mindenki számára példa kívánunk lenni. De nem csak a munkában!“ Az igazság valóban ez. A Julius Fucík szocialista brigád egy szovjet gyártmányú önjáró bányagép segítségével szó szerint az alaphangot adja meg. A brigád krónikása a terjedelmes könyv bevezetőjében ezt írta: , Jelszavunk - szocialista módon dolgozni, ugyanúgy élni és állandóan művelődni.“. Mit jelent az állandóan művelődni elv? Erre a kérdésre Kiss Márton, a brigád tagja válaszol: „Például azt, hogy kollektívánk valamennyi tagja részt vesz a pártoktatáson. Én nem vagyok párttag, de eredményesen elvégeztem a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetemet. Vagy egy másik példa. Itt, Komlón rendszeresen megrendezzük a Ki tud többet Csehszlovákiáról című vetélkedőt. Nos, könyveket szerzünk be, s igyekszünk minél jobban megismerni az önök országát, a baráti Csehszlovákia eredményeit, érdekességeit. “ A vetélkedő lelkes szervezője és propagálója Tormássy Lóránd mérnök. Bennünket is meglepett kérdésével: „Ki festette a Pogyebrád György és Korvin Mátyás magyar király találkozása című hires képet? Melyik ismert cseh festő, Mikolás Ales vagy Josef Mänes?“ Azt is tudni akarta, mikor adták át a bratislavai Szlovák Nemzeti Felkelés hidat és milyen a híd magassága. Azt hiszem, ezekre a kérdésekre még sok csehszlovák állampolgár sem tudna azonnal és pontosan válaszolni. Hogyan érvényesítik a kollektívában a szocialista módon élni elvet? Bállá Sándor bányász erre találóan azt felelte: ,,Nem szabad közömbösnek lenni a hiányosságok és a trehány emberek iránt, eltűrni az igazságtalanságot. S az embereknek - hogyha szükségük van rá - segíteni kell. És személy szerint számomra, mint kommunista számára - a szavaknak sosem szabad különbözniük a tettektől.“ A brigád jelszavának ezt a részét is következetesen betartják a kollektíva tagjai. Találkozni lehet velük az általuk patronált iskola tanárai és diákjai között, a szülőfalu csinosítása céljából rendezett társadalmi akciókon, a bányászok számára készülő teniszpálya vagy tekepálya építésén is. Néhányan közülük a bányamentő alakulat tagjai. Arra is van példa, hogy a brigádvezető és két-három brigádtag felkeresi valamelyik munkatárs családját, amelyben időnként házastársi vitákra vagy egyéb válsághelyzetekre kerül sor. Az effajta nyílt beszélgetés már nem egy alkalommal segítette át valamelyik bányászt a kritikus időszakon, s megerősítette a családi kötelékeket. Annak idején jelentkezett náluk egy fiatal bányász, aki a büntetésvégrehajtó intézetből tért vissza. Egykori munkahelyén ugyanis nem mutattak érdeklődést iránta. Teljesen kétségbe volt esve. A brigád tagjai közül néhányan tiltakoztak is, amikor a brigádvezető bejelentette, hogy a fiatalembert maguk közé veszik. Menjen máshová dolgozni, a bánya nem óvoda, sem nevelőintézet - mondták többen is. „Ez ugyan igaz, de mi lesz belőle? Megszabadulni az embertől, szélnek ereszteni, az a legkönnyebb. Mégis azt mondom, próbáljuk meg, majd meglátjuk“ - tartott ki véleménye mellett Hegedűs László brigádvezetö. S meg is próbálták. Persze, az illető fiatalembernek nyíltan megmondták: vagy-vagy. Jó bányász lett belőle, a kollektíva megbízható tagja. S ha felesége találkozik a brigád vezetővel, mindig megköszöni: „Sokat segítettek nekünk, a férjem ismét egész ember, gondos apa és jól Is keres. Megmentettétek a családunkat. A Julius Fucík brigád hasonló jótettei- röl akár egy újságoldalnyit is lehetne írni. Még jó, hogy a brigád krónikása mindent szépen feljegyez. Az utóbbi két év alatt négy vastag könyvet írt tele. Sok érdekes feljegyzés található bennük, főleg a Csehszlovákia megismerését szolgáló már említett vetélkedőkről. A „riválisok“ nemegyszer szemükre is vetik: ,,Nektek könnyű sokat tudni Csehszlovákiáról, amikor az ostravai bányászokkal tartotok fenn baráti kapcsolatokat!“ Talán igazuk is van. így vagy úgy, a brigád ezen a téren is vezet. Erről tanúskodik „A népek barátságáért“ érem és oklevél, amelyet Václav Moravec csehszlovák nagykövet négy évvel ezelőtt adott át a Fucík-brigádnak. ,,A barátság erősítését, a kölcsönös megismerést és közeledést szolgáló tevékenységünket folytatni kívánjuk. Hiszen céljaink azonosak: Magyarországon és önöknél is felépíteni a szocializmust. Internacionalisták vagyunk“ - mondja Lajos István, az MSZMP üzemi bizottságának titkára, amikor folytatjuk a korábban félbeszakadt beszélgetést. A Fucík- brigád és az ostravai Gottwald Elnök Bánya bányászai közötti barátságnak élő, konkrét formája van. A magyar barátok már nemegyszer részt vettek a bányásznapi ünnepségeken Havírovban. Sőt még szenet is fejtettek abban az aknában, ahol Petr Kufa, a szintén Julius Fucík nevét viselő brigád vezetője és társai dolgoznak. A havífovi barátok ugyancsak jártak már Komlón. S nem csak ott. Sokan családjukkal együtt látogatják egymást. Oldrich Svoboda bányász gyönyörű napokat töltött nyáron Hegedűs László brigádvezető balatoni víkendházában. Többen leveleznek egymással. Néhány komlói bányász pedig már a nyári szabadságra készül, amelyet a családdal együtt a a havíroviak üdülőjében fognak tölteni a közeli Beszkidekben. „Utána ismét többet fogunk tudni Csehszlovákiáról, Julius Fucík hazájáról, örülünk annak, hogy Fucík neve csehszlovákiai barátainkkal köt minket egybe. Adja át, kérem, üdvözletünket Petr Kufa havífovi brigádjának és az egész csehszlovák népnek.“ Hegedűs Lászlónak, a komlói Fucík- brigád vezetőjének kívánságát ezúton szívesen teljesítjük - bányászüdvözlettel: Jó szerencsét! BÁTORI JÁNOS • Sörözés közben folyik a párbeszéd • A komlói bányászvendégek tiszteletére kultúrprogramot is szerveztek az ostravai bányászok (V. Novák felvételei) A dán közvélemény körében figyelmet keltett egy nemrég megjelent könyv: A nyilvántartásba vett társadalom. Szerzője, Flemming Sörensen ismert újságíró, megpróbálta kideríteni, hogy az ország hatóságai milyen személyi dossziét állítottak össze róla. Már régóta ismert volt: Dániában az a gyakorlat, hogy az állampolgárokról a legrészletesebb információkat gyűjtik egybe. És Sörensen elhatározta, hogy saját személye alapján ellenőrzi ezt. Milyen módon gyűjtött adatokat önmagáról, és mit sikerült kiderítenie egy hosszú éven keresztül végzett, aprólékos munkával? Könyvében éppen erről számolt be honfitársainak. Ezt a tapasztalt újságírót valósággal sokkos állapotba döntötte az a körülmény, hogy a rá vonatkozó információk súlya - bár vékony papírra voltak írva - négy kilogrammra rúgott. A munkaerő- piaccal foglalkozó hivatal igazgatósága közölte vele, hogy ó - úgy látszik - „a rossz időjárás miatt munkanélküli újságíró“, a postai TOTÁLIS MEGFIGYELÉS DÁNIÁBAN hatóság azonban kevésbé képtelen értesülésekkel rendelkezett. Ez például - egészen az apró részletekig - mindent tudott az ő pénzügyi helyzetéről, arról, hogy milyen kiadványokra fizetett elő és mikor; a betegbiztosító igazgatóságának elektronikus számítógépe pedig sokkal intimebb jellegű tényeket közölt róla. Igaz ugyan, Flemming Sören- sennek nem sikerült mindent megtudnia saját magáról. Például nem tudta megszerezni a „Kommune- dat" és a „Datacentralen“ számítóközpontok feljegyzéseit - ezek a közösségi, területi és központi hatóságok megrendelései alapján, az egész lakosságra vonatkozó adatokat nyilvántartják. Azok a kísérletei is eredménytelenül végződtek, hogy legalább a statisztikai hivatalban kihalász- szon valamit. Kiderült, hogy ezek a szervezetek, akárcsak a rendőri és katonai felügyeleti szervek, szintén a „nyilvános listákról“ szóló törvény érvényességi körén kívül esnek. Ezt a törvényt öt évvel ezelőtt hozták Dániában. Mi több, Sörensen megtudta, hogy még egy olyan, első pillantásra ártatlannak látszó követelést sem teljesítenek, amilyen az, hogy öt év elteltével az adatok nagy részét meg kell semmisíteni. Az anyagokat egyszerűen átszállítják a Királyi levéltárba. Wagn Dübdal királyi levéltáros nemrég közvetve értésre adta, milyen titkokat őriznek ebben a levéltárban. Azt javasolta, hogy ne töröljék ki az elektronikus számítógépek memóriaegységéből annak a 250 ezer dánnak a névsorát, akik a legutóbbi hét évben tartott parlamenti választásokon valamelyik baloldali politikai pártra szavaztak. A fasiszta megszállás időszakában az ilyen adatok tették lehetővé a hitleristák számára, hogy sok ezer dán kommunistát és antifasisztát koncentrációs táborba vessenek. A dán közvélemény, amelyet felháborítanak az országban folytatott totális megfigyelés tényei, élesen tiltakozik az ilyen gyakorlat ellen. Miféle emberi jogokról lehet itt beszélni, ha valamennyi állampolgár minden lépését, gondolatát, szándékát, a hatóságok rendelkezése alapján, a különböző szervezetek szüntelenül figyelemmel kísérik. ALEKSZANDR POLJUHOV (APN)
