Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-11 / 2. szám
aa A FEJLETT SZOCIALIZMUS KÖVETELMÉNYEINEK SZINTJEN (Folytatás az 5. oldalról) alapján kidolgozhatnák valamely adminisztrációs szervezet optimális struktúráját. Lehet, hogy emellett új egységeket is létre kell hozni, de a végső eredménynek az állomány csökkenéséhez kell vezetni. Legyen bár szó a legjobb apparátusról, a vezető dolgozóknak állandó kapcsolatot kell tartaniuk az emberekkel, a párttagokkal. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai tendszeresen szerveznek ilyen találkozókat. Ezek nagy haszonnal járnak. Egészében véve jól működik nálunk a párt információs rendszere, amely lehetővé teszi, hogy érzékenyen reagáljunk az emberek hangulatára, megismerjük véleményüket, javaslataikat. Ezzel szemben a helyi pártszerveknek, a reszortok, hivatalok vezetőinek sok esetben nincsenek megfelelő információik a negatív jelenségekről, vagy egyszerűen nem vesznek róluk tudomást, s a helyzet orvoslására nem foganatosítanak megfelelő intézkedéseket. így vdlt ez Üzbegisztánban, a rosztovi körzetben és a krasznodari kerületben. Mint ismeretes, itt sürgetően javítani kellett a helyzeten. Sajnos, ez nem a helyi pártszervek kezdeményezésére történt, bár ott a közvélemény alakulásának barométere már jóval a „derült idő“ jelzése alá süllyedt. A párt vezető szerepe megszilárdításának megbízható útja a lenini elvek, normák és munkastílus következetes érvényesítése a pártbizottságok, állami és gazdasági szervek, társadalmi szervezetek tevékenységében. Évtizedes harcokban és építőmunkában bizonyították életképességüket, s most is munkánk tökéletesítésének legfontosabb eszközei. Talán fölösleges is említeni, hogy ezen alapelvek bevezetése azért lehetséges, mert kifejezik a párt jellegét, rendszerünk, a szocialista állam lényegét. Példát itt természetesen a pártnak kell mutatnia a pártmunka szervezésével, a párton belüli kapcsolatok fejlettségével, a pártirányítás stílusával. A párthatározatok széles körű megvitatása, az elvi bírálat és önbírálat, a vezető pártszervek munkájának nyíltsága, a pártaktíva részvétele a politika alakításában, a határozatok teljesítésében tanúsított szigorú fegyelem - ezek az SZKP belső pártéletének jellemző vonásai. Számunkra, a kommunisták számára természetesen elsőrendű jelentősége van a demokratikus centralizmus jól bevált elvének. Az SZKP minden tagja elismeri, nem kell bizonygatni rendkívüli fontosságát. A központi bizottság tartós figyelmet szentel egyrészt a demokrácia fejlesztésének és elmélyítésének a pártban minden szinten, másrészt pedig a centralizmus megszilárdításának, a szervezettség és a határozatok teljesítése során az egység erősítésének. E két egymástól elválaszthatatlan összetevő - a demokrácia és a centralizmus - lebecsülése súlyos hibák elkövetésének veszélyét hordozza magában. A közelgő pártkongresszus évében rendkívül fontos gondosan tanulmányozni minden olyan új és érdekes jelenséget, amely az utóbbi időben tapasztalható volt a pártszervezetek munkájában, s természetesen a fogyatékosságok mellett sem szabad elsiklani. Megnyugvással szögezhető le, hogy a köztársasági, kerületi, területi pártbizottságok tevékenységében egyre inkább az alkotó hozzáállás nyilvánult meg. Ukrajna, Belorusszia, Grúzia és Litvánia központi pártbizottsága, a moszkvai városi pártbizottság, a krasznojarszki határterületi és a szverdlovszki területi pártbizottság nagyszabású kísérletező munkát végzett a gazdaság, a tudomány és a kultúra irányításának legkülönbözőbb szakaszain. Már szabállyá vált, hogy a legfontosabb problémákról a pártalapszervezetekben széles körű, előzetes vitát rendeznek. A kérdéseket a plenáris ülések, a pártbizottságok, kongresszusok és konferenciák elé terjesztették. A legfontosabb azonban nem a szigorúságban rejlik, bár a KB - amint az jól ismert - kemény intézkedésekhez folyamodik. A fő dolog olyan légkört kialakítani, amelyben a párt etikai normáitól való legkisebb elhajlást, a szocialista törvényesség legcsekélyebb megsértését azonnal, megfelelően „értékeljék“ a párt soraiban és a felsőbb szerveknél egyaránt. Ennek érdekében jobban ki kell bontakoztatni az elvi kritikát, megakadályozni a bírálat elnyomására irányuló kísérleteket, s főleg az elvszerúen bíráló emberek zaklatását. Azoknak, akik öntudattúltengésben szenvednek, s nem szoktak hozzá, hogy ellentmondjanak nekik, Lenin szavaira kellene gondolniuk, miszerint a különböző vélemények, eltérő hozzáállások mögött nem szabad intrikát látni, hanem meg kell becsülni az önállóan cselekvő embereket. Nem az apró szolgálatokért, hanem az érdemeikért kell az embereket becsülni. A kádermunkában a demokratikus elvek sokoldalú fejlesztésére van szükség. Bővíteni kell a választhatóság, a tisztségek odaítélésében a pályázatok, és az elvégzett munkáról a dolgozók előtti nyilvános számadás gyakorlatát. Arra van szükség; az a pártszervezet, amelyben a vezető - a mestertől egész a miniszterig - tevékenykedik, ne csak arról tudjon, hogy mikor kap az illető magas kitüntetést, hanem arról is, mikor részesül megrovásban. Fontos az új párttagok állandó felvétele, az idősebb nemzedék bevált kádereinek helyes együttműködése a fiatal, perspektívával rendelkező dolgozókkal. Külön akarok foglalkozni a gazdasági káderekkel. Mint minden vezetőtől, tőlük is elvárjuk a maximális pártosságot, eszmeiséget, a szaktudást és az emberekkel való bánásmód művészetét. De még ez sem elég. Tudniuk kell ökonomikusán gondolkodni, megalapozottan és korszerűen, a fejlődés hatékony és intenzív tényezői felé orientálódni. Fel kell hagyni azon idők sztereotip gondolkodás- módjával, amikor a globális hozzáállás túlsúlyban volt a minőségivel szemben. Egy rendkívül veszélyes tévedésre’ szeretnék figyelmeztetni. Egyes pártbizottságok abból az alapjában véve helyes elvből indulnak ki, hogy minden munkaszakaszon a helyzet a vezető dolgozótól függ, s ezért szinte lázasan nekiállnak leváltani egyiket a másik után - például a kolhozok és üzemek vezetőit - de nem nyújtanak nekik konkrét segítséget. Az ilyen gyakorlat természetesen semmi jóhoz nem vezet. A Szovjetunió Kommunista Pártjától idegen bármiféle, az avantgárd helyzete miatti önteltség. Ellenkezőleg, arra törekszik, hogy az élcsapat színvonalára emeljen minden dolgozót, arra a színvonalra, amelynek az öntudatosság, a fejlődés törvényszerűségeinek és a jelenlegi politikának a megértése, a társadalmi aktivitás a mércéje. E téren óriási szerepe van az ideológiai munkának és a tömegek szocialista öntudatának. Ez mélyen demokratikus és lényegét tekintve humánus feladat. Ha a dolgozók nem vallanák magukénak a munkásosztály ideológiáját és erkölcsét, ha' nem értenék az SZKP politikáját, elképzelhetetlen lenne a társadalom szilárd eszmei-politikai és szociális egysége, a nép felzárkózása a párt köré. Csak a társadalmi fejlődés távlatait és az emberek érdekeit kifejező nemes gondolatok alapján lehet elérni a pártban és a társadalomban az igazi szervezettséget, az öntudatos fegyelmet. Az eszmei nevelő munka feladatai nem korlátozódnak csak a tudományos ideológia mépszerüsítésére és ennek tömeges, alapos tanulmányozására. Ez a munka arra is hatékony eszköz, hogy operatívan, rendszeresen, sokoldalúan és meggyőzően tájékoztassuk a tömegeket politikánk időszerű kérdéseiről. Azt is lehetne mondani, hogy a bonyolult, nyugtalan és állandóan változó világra nyíló ablak ez. Megszoktuk például, hogy a jelentések, határozati javaslatok megtárgyalását vitának nevezzük. Azonban e tanácskozások tartalma és hangneme valóban megfelel-e minden esetben e szó jelentésének? A beszámolók sokszor csak mechanikusan megismétlik az abszolút vitathatatlan alapigazságokat, számokkal kiegészítve, s egyenesen kimondom, még egy jókora adag, a fölérendelt vezetést dicsőítő frázissal megtoldva. S most már senki sem csodálkozhat, ha erre a kommunisták nem válaszolnak kritikával vagy önkritikával, sem pedig a gondok tárgyszerű megvitatásával, hanem a tevékenységről szóló unalmas jelentéssel, sablonos jóváhagyásokkal. De hiszen a pártélet egyik nagyon fontos normája a szabad véleménynyilvánítás és a kritika, s ez a különböző vélemények konfrontációját feltételezi az egyes konkrét kérdésekről. Az ilyen hozzáállás járulhat hozzá az élénk és gyümölcsöző vita kialakításához. Már a régmúltban is azt mondták, ha nincsenek kifejezetten különböző vélemények, nincs miből kiválasztani a legjobbat. Az igazi nézetazonosság rendszerint csak azt követően érhető el, miután alaposan mérlegelték, kollektíván megvitatták a dolgokat. Röviden szólva az elvtársi vita és polémia mellett vagyunk, az okos, tárgyszerű párbeszéd mellett, amelyekből jó javaslatok születnek. A formalizmus él és sokféleképpen nyilvánul meg. Például a papírháborúban. Úgy tűnik, egyes intézmények nem a valós helyzet, hanem az elfogadott határozatok és utasítások száma alapján értékelik munkájukat. Az irányítási módszerhez tartozik több helyütt a sok bizottság, rengeteg taggal és gyűlésezéssel, ez utóbbiak csak az időt pocsékolják. Lehetetlen nem megemlíteni Lenin egyik megjegyzését, amelyre Majakovszkij egyik verse inspirálta: elég csak magunkra tekintenünk, ahogy gyűlésezge- tünk, ahogyan a bizottságokban dolgozunk, s rá kell jönnünk, hogy az öreg Oblomov még él, s nagyon sokáig kell még ót mosdatni, tisztogatni, hogy kilábaljunk ebből valahogyan. A politika az embereken keresztül valósul meg. E lenini megállapításnak rendkívüli jelentősége van a párt káder- politikája szempontjából. A kádereken, mindenekelőtt a párt káderein múlik, milyen pontosan, összehangoltan és szorgalmasan dolgoznak a munkakollektívák, az ország népgazdasági komplexumának alkotóelemei. A párt a káderpolitikát olyan eszköznek tekinti, amellyel aktív hatást lehet gyakorolni a szovjet társadalom minden területének fejlesztésére. Az élet nem áll meg egy helyben, mindig új követelményeket támaszt. Most, amikor a társadalmi élet minden vonalán elkerülhetetlenné váltak a mély változások, a káderkérdés különleges hangsúlyt kapott. Ez az oka annak, hogy a központi bizottság miért nem csak a káderekkel végzett munkával foglalkozik, és miért a jelenlegi fejlődési szakasz káderpolitikájával. Ez azt jelenti, hogy a jelen körülményeknek megfelelő változásokra van szükség a káderek kiválasztásának, nevelésének, elhelyezésének, munkájuk ellenőrzésének egész rendszerében. Természetesen nem valami rendkívüli kampányról, a káderek „átültetéséről“ van szó. Nyugodt, megfontolt, perspektivikus munkára van szükség. Egyenesen meg kell mondanom, hogy jelenleg a káderpolitikában sok a fájó pont, amelyekről nem disputálni kellene, hanem halaszthatatlanul hozzálátni megoldásukhoz. Határozottabban kell küzdeni a tisztségekkel való visszaélések, a protekció, a lokálpatriotizmus ellen. Itt a központi bizottság nem tehet semmilyen engedményeket. Ez politikai kérdés - a párt tekintélyének, a tömegek bizalmának a kérdése. Az SZKP KB nemrégiben jóváhagyta a leningrádi területi pártbizottság tapasztalatait. Ott kidolgozták a népgazdaság intenzifikálásának területi-ágazati programját a tudományos-műszaki ismeretek gyorsított üteműi alkalmazása mányos-müszaki ismeretek gyorsított ütemű alkalmazása hogy rámutattak a társadalmi-gazdasági folyamatok irányításának egyik olyan - mondhatni területi keresztmetszetű - módszerére, ahol mindeddig még sok a megoldatlan kérdés. De nem minden kezdeményezés kezdeményezés. A KB továbbra is sokoldalúan támogatni fogja a helyi pártbizottságok kezdeményezéseit, melyek a munkaerő, a nyersanyag- és energiaforrások ésszerű kihasználását, a lakosságnak a szolgáltatások és fogyasztási cikkek iránti szükséglete kielégítését célozzák. Esetenként azonban meghökkentő például, amikor azt tapasztaljuk, hogy egyes vezetők energiájukat nem is az annyira hasznos, mint inkább presztízsjellegű objektumok építésére fordítják, amelyek az úgynevezett nem centralizált alapokból épülnek. S az ellenőrzés során kiderül; ezzel a tervezett beruházásoktól vonják el az eszközöket, túllépik a létesítmények átadásának határidejét, s végsősoron az állam károsodik.’Az ilyen „kezdeményezés“ ellen határozottan fogunk küzdeni. A pártbizottságoknak munkastílusuk következetes tökéletesítése során aktívan kell befolyásolniuk az állami és gazdasági szervek munkastílusának javítását is, éspedig saját tevékenységük példás szervezésével, az igényesség fokozásával. Különösen fontos a hanyagságért, a szállítói fegyelem megsértéséért kiszabott büntetések szigorítása. Szigorú fegyelem nélkül a legjobb határozatok is csak puszta kívánságok maradnak. A mi értelmezésünk szerinti fegyelem egyáltalán nem ellentétes a demokráciával. Ellenkezőleg, a fegyelem lehetővé teszi a többség érdekeinek, a párt és a nép akaratának gyakorlati megvalósítását. Fegyelem és szigorú társadalmi rend nélkül a demokrácia csupán szép frázis marad. De érthető az is, hogy a fegyelem nem kötheti gúzsba a kezdeményezést. A következetes szervezettségért folytatott harc nem csaphat át túlszer- vezettségbe. A XXVII. kongresszuson megvitatjuk az SZKP alapszabályzatának változásait is.’Az alapszabályzat a párt életének alapja, - képletesen szólva - pártunk alkotmánya. Ezért rendkívül figyelmesen kell áttanulmányozni mind a pártszervezetektől érkező javaslatokat, mind pedig a testvéri szocialista országok kommunista pártjainak tapasztalatait. Röviden: megfontolt, alkotó módon kell dolgozni az alapszabályzaton. Ez kétségkívül erősíti pártunk demokratikus alapjait, a szigorú, egységes, minden kommunistára vonatkozó fegyelmet, hozzájárul a tagok aktivitásának, kezdeményezésének növeléséhez, a párton belüli kapcsolatok tökéletesítéséhez. Elérkezett az évzáró taggyűlések ideje. Véleményem szerint helyénvaló gyűléseink, konferenciáink jellegével foglalkozni. A gyűléseken az alkotó útkeresés, a tárgyilagosság, az elvszerűség légkörének kell uralkodni, saját munkánk kritikus értékelésével kiegészítve. Ezért a kommunistáknak meg nem alkuvó harcot kell folytatniuk a formalizmus ellen. Tudatosítjuk a propagandának - mint a tömegekkel való kapcsolatunk visszajelzésének - a szerepét is. Az emberek széles körű és szabad véleménynyilvánítása a sajtóban, a határozatokról folytatott vita, a lentről érkező konstruktív bírálat, a dolgozók levelei - mindez valamilyen biztosítékot nyújt a voluntarizmus és szubjektivizmus ellen a politikában, lehetővé teszi az optimális megoldásokat, az időben történő korrigálást úgy, ahogyan az élet megköveteli. Különösen fontosnak tartom megemlíteni az ideológiai és szervező munka egységéről szóló lenini elv megtartásának szükségét. Az eszmei-elméleti fronton történő előrelépéshez intenzívebbé kell tenni a politikai propagandát, s a tömegek mozgósítására irányítani a gazdasági és szociális fejlesztési terv feladatainak megvalósítása érdekében, valamint azért, hogy az ideológiai tevékenységet a szervező és a gazdasági munkával is támogassuk. Van rá okunk, hogy megemlítsük az ideológiai munkában tapasztalt pozitív változásokat az SZKP KB 1983 júniusi ülését követően. Ezek csupán az első lépések. Sok mindent kell még tenni azért, hogy propagandánk tartalma, rugalmassága, formái, módszerei és anyagi-műszaki alapja megfeleljen a szovjet emberek megnövekedett igényeinek, a fejlett szocializmus tökéletesítéséből eredő feládatoknak, a burzsoá ideológia elleni offenzív harc követelményeinek, hogy propagandamunkánkból eltűnjenek a frázisok, a megszokott klisék, a dolgozókat érdeklő égető kérdések megkerülésének a gyakorlata. Az SZKP KB állandó figyelemmel fogja kísérni ezt a területet, s meg fogja követelni minden pártszervezettől és kommunistától, hogy tartsák állandóan szem előtt ezeket a kérdéseket. Ne feledjük el, minden e téren elkövetett hibát az osztályellenség arra igyekszik majd kihasználni, hogy becsempéssze hozzánk a szocializmustól idegen nézeteket és értékeket. A szovjetek országának polgárait, ifjúságunkat továbbra is a szovjet hazafiság, a proletár és szocialista internacionalizmus, a haza és az Október eszméi iránti hűségre kell nevelni. Rendkívül fontos napjainkban, hogy e munkában kihasználjuk a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmének 40. évfordulóját. A párt ereje és tekintélye egyenlő minden kommunista tekintélyével, az ö személyes példamutatásuk erejével. Az emberek a kommunisták magatartása és tettei alapján ítélik meg a pártot, annak politikáját, ideológiáját. A pártban való tagság jelentőségét ezért egyre magasabbra kell emelni, s arra törekedni, hogy valóban a nép, a munkás- osztály, a parasztság* és az értelmiség legjobbjai kerüljenek a párttagok soraiba. Akik azért a legjobbak, mert nem a privilégiumok miatt lépnek a pártba, hanem mert a szocializmus, a dolgozó nép nemes eszméit kívánják szolgálni. Mindez olyan erővé változtatja a kommunistákat, amely Marx és Engels szavaival élve, - a leghatározottabban halad állandóan előre. Helyénvaló emlékeztetni forradalmi tanításunk megalkotóinak ezekre a szavaira most, amikor az SZKP a XXVII. kongresszusra készül, s igényesen akarjuk értékelni a párt ügyeit. Ü 1985. 1.1
