Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-29 / 13. szám

Vasárnap 1985. március 31. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.18, nyugszik 17.06, Közép-Szlovákia: 04.25. nyugszik 17.13, Nyugat- Szlovákia: 04.31, nyug­szik 17,19 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 10.24, nyugszik 02.11, Közép-Szlovákia: 10.31, nyugszik 02.18, Nyugat-Szlovákia: 10.37, nyugszik 02.24 órakor Névnapjukon 'szeretettel köszöntjük ÁRPÁD és BENJAMIN nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben született William Lawrence BRAGG angol No- bel-dijas fizikus (f1971) • 1900-ban született SZABÓ Lőrinc magyar költő, műfor­dító (+1957). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EGYÜTT A FASIZMUS ELLEN Somogyi Mátyás cikke f PACSIRTA A TAVASZI ÉGBOLTON Ladislav Takáö riportja Több újdonsággal jelentkezik az idén a Bratislavai Tesla vállalat. Minőségileg új terméknek tekinthető a 820 A típúsu asztali hifi sztereorádió, amely lényegében az ismert 816 A típus továbbfejlesztett változata. Ez lesz az alapja annak az új hifitoronynak, amelynek további komponenseit a Litoveli és a Prelouöi Tesla vállalat gyártott. A fenti képen: az asztali rádiókészülékek gyártása. Az alsó képen: Ján Kuchár mérnök, konstruktőr új táskarádió kifejlesztésén dolgozik. (Vlastimil Andor felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Továbbra is alapvető feladat az intenzifiká- ció elmélyítése, az energia- és alapanyagfor­rások jobb hasznosítása, a termelés minősé­gének és ezáltal értékesítési lehetőségeinek javítása, a munkatermelékenység növelése és a termelés rentabilitásának fokozása. E feladatok teljesítése érdekében a terv azzal számol, hogy további szerkezeti válto­zásokat hajtunk végre az iparban a kevésbé anyagigényes, de ugyanakkor szakképzett munkát megkövetelő termelés érdekében. Ezt az irányzatot támasztja alá az állami célprogramok konkretizálása a gépiparban, az elektrotechnikában és a vegyiparban, a műszakilag fejlett, színvonalas termékek gyártásának konkretizálása. A racionalizáci- ós programok közvetlenül a tüzelőanyag, villamosenergia és fémek megtakarítására irányulnak. 1985-ben például az SZSZK kormányának hatáskörébe tartozó ágazatokban e progra­mok értelmében csaknem 400 000 tonna kő­szén egyezményes fűtőanyagot és energiát kell megtakarítani, ami megfelel az ötéves terv előirányzatának. 13,7 ezer tonna fémet kell megtakarítani, ami 2,6 ezer tonnával több, mint amennyit az ötéves terv előirány­zott. Az egész népgazdaság viszonylatában a racionalizálás fontos forrása a szállítási igények csökkentése. Ezzel kapcsolatban azonban meg keli mondanunk, hogy egyes ágazatok olyan magatartást tanúsítanak, mintha nem is létezne az üzemanyag-megta­karítási, pontosabban a gázolaj-megtakarítá­si program. A szocialista szektorban sok kisfogyasztó nem gazdálkodik felelősségteljesen a villa­mos energiával. Ezért a szövetségi és a nem­zeti energetikai bizottság intézkedéseket ké­szít elő az áramfogyasztás szabályozására ezen a területen. Az SZLKP Központi Bizottságának Elnök­sége felhívja a kormányban, a vállalati szféra irányító szerveiben dolgozó kommunistákat, a munkásokat, földműveseket és techniku­sokat, szenteljenek még több figyelmet a tü­zelőanyag, nyersanyag-, energia- és alap­anyag-fogyasztásnak. Annyit fordíthatunk szociális-gazdasági célokra, amennyit meg tudunk takarítani. Ezért nem elégedhetünk meg az elért eredményekkel. Harcolnunk kell azért, hogy mindenki, minden munkahelyen öntudatos, felelősségteljes hozzáállást tanú­sítson. A tudományos-műszaki fejlesztés hozzáférhető eredményeit az eddiginél haté­konyabban keli kihasználni ezeknek a felada­toknak a teljesítésére, a termékek műszaki­gazdasági színvonalának emelésére. (Az SZLKP KB legutóbbi ülésén elhangzott beszámolóból) LÓSZERSZÁMTÓL A MOSÓGÉPIG Mészáros János riportja AMI JÁR, AZ JÁR Gály Iván írása MEGFELELŐ HULLÁMHOSSZON Németh János riportja AZ ELSŐ LÉPÉS: A PIACKUTATÁS Deák Teréz riportja A MÁRVÁNYBOHÓC Szabó G. László írása MIT MONDOTT KUTUZOV? Nykolas Sluckis novellája Egy fénykép van előttem: a távirati iroda fotóriporterének felvétele, amelyen Szapora Sándor, a Magyar Népköztár­saság bratislavai főkonzulja ki­váló munkájáért kitüntetést ad át Jirí Hanzalnak. Ezt a magas fokú szakmai elismerést Urbán Lajos, Magyarország közleke­dési minisztere adományozta a magyar-csehszlovák vasúti együttműködés terén kifejtett tevékenységéért a bratislavai vasúti pályaszakasz főnöké­nek. Nézem a 41 éves, jól megtermett férfi arcát, gyere­kesen tiszta szemét, s eszem­be jut, amit a fökonzul pohár- köszöntője után mondott:- Ezzel a kitüntetéssel úgy érzem, nemcsak az én munká­mat jutalmazzák, hanem min­denkiét, aki elősegíti a cseh­szlovák-magyar árucsere-for­galom gyors és zökkenőmen­tes lebonyolítását, a két ország közti szoros együttműdödést, valamint baráti kapcsolataink ápolását. ígérem hát, hogy munkatársaimmal a jövőben is úgy dolgozunk majd, hogy jó hírünkön még csak véletlenül se essen csorba. Pár nappal később, amikor azt kérdeztem tőle, mi ad iga­zán értelmet az életének, Jirí Hanzal így válaszolt:- A munkám. Mert nekem nemcsak a megélhetési forrást jelenti, hanem... Tudja meg: én boldog ember vagyok. Igen, s hozzá nagyon boldog. En­gem soha semmi nem érdekelt annyira, mint a vasút. Nekem nem kellett a meseautó, nem érdekelt a kirakókocka, nem akartam orvos vagy űrhajós lenni: engem csak a vonatok izgattak. Apám, anyám peda­gógus, a húgom is tanító lett, de mert Gottwaldovban a vas­útállomás mellett nőttem fel, én mindig a sínek között csel­lengtem. A mozi, a tévé nem nagyon kötött le; ha eltűntem otthonról, a szüleim mindig tudták, hol kell keresniük. A mozdony, az volt a minde­nem. Ha felvett a vezető, ha mellé ülhettem, amíg oda-visz- sza tolatott a vagonokkal, már madarat lehetett volna fogatni velem. Apám hitte, s talán ti­tokban remélte is, hogy más kedvtelést választok majd ma­gamnak, de furcsa mód, a ka­maszkor sem hozott változást az életembe. Sőt, akkor a me­netrendeket bújtam. Gondolat­ban különvonatokat idndítot- tam és órákon át szabadon utazgattam a térképen. Gim­nazista voltam: amíg az osz­tálytársaim az utcán keresték a kalandokat, én négy fal kö­zött „vonatoztam“. Amikor be­jelentettem, hogy a 2ilinai Köz­lekedési Főiskolát választot­tam, senki sem lepődött meg a döntésemen. A nyári szünidőket hol itt, hol ott töltöttem. Mindig ott dolgoz­tam, ahol éppen szükség volt egy forgalmistára. Huszonéve­sen nálam jóval idősebb váltó­őröket és pályamunkásokat hosszabbak. El tudja képzelni, micsoda átjáróház volt itt janu­árban vagy februárban? Ami­kor valósággal leragadtak a te­hervagonok, mert az egész szerelvény odafagyott a sín­re...? Közben reklamál a meg­rendelő, izgul a szállító! Pokoli napok voltak. Az év végéről pedig, amikor minden vállalat siet behozni a lemaradását, jobb ha nem is beszélünk. Itt pillanatok alatt kell dönteni, ki kapja a szerelvényt: a Hloho- veci Drótgyár, vagy a átúrovói papírgyár? Aki termel, az ugye, szállítani is akar. És persze, azonnal. De nekem az sem lehet mindegy, hogy öt vagy ötven vagont vontat a moz­dony, és mi a sürgősebb: az, hogy szenet kapjon egy gyár, vagy zöldséget az ostravai bá­nyász. Szóval izgalmas, érde­kes munka a miénk, ezért is szeretem. Itt mindig történik valami rendkívüli. Télen a fagy, nyáron a kánikula tart feszült­ségben bennünket. És még valamit mondok: én csak bele­nézek a papírokba, máris ké­pet kapok népgazdaságunk helyzetéről. A számok, kimuta­tások az egész ország életét tükrözik. S míg a gyárban titok maradhat a selejt, a mi hibáin­kat még az éjszaka sem leplez­heti. Ja, és még valami, amit fontosnak tartok: aki akar vala­mit, az módszereket keres, nem kibúvókat. Nem is szere­tem azokat az embereket, akik érvekkel és indokokkal kopog­tatnak az ajtómon. Én a tisz­tességes munka híve vagyok. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 2 1985. III. 29 „NEKEM NEM MINDEGY...“ irányítottam. Mit mondjak: na­gyon élveztem a munkát. Az­tán megkaptam a diplomát, s mert trnavai lányt vettem fe­leségül, ide költöztünk Bratisla- vába és a keleti rendezöpálya- udvaron kaptam állást. Ha jól emlékszem, itt történt meg ve­lem először, de utoljára is, hogy hátat fordított a beosztot­tam. Azt vágta az arcomba, hogy ha én olyan okos vagyok, csináljam meg magam, amit neki kellett volna. Azzal ottha­gyott. Hát én megcsináltam. Amikor visszajött, nem akart hinni a szemének, No, attól a perctől fogva nem volt konf­liktusom senkivel sem. Nekem nem mondta többé senki, hogy lehetetlent kérek tőle.- ötödik éve vagyok a brati- slavai vasúti pályaszakasz fő­nöke. öt év, ha úgy vesszük, nem nagy idő, de ebben a be­osztásban valahogy a napok is

Next

/
Thumbnails
Contents