Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
Vasárnap 1985. március 31. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.18, nyugszik 17.06, Közép-Szlovákia: 04.25. nyugszik 17.13, Nyugat- Szlovákia: 04.31, nyugszik 17,19 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 10.24, nyugszik 02.11, Közép-Szlovákia: 10.31, nyugszik 02.18, Nyugat-Szlovákia: 10.37, nyugszik 02.24 órakor Névnapjukon 'szeretettel köszöntjük ÁRPÁD és BENJAMIN nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben született William Lawrence BRAGG angol No- bel-dijas fizikus (f1971) • 1900-ban született SZABÓ Lőrinc magyar költő, műfordító (+1957). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EGYÜTT A FASIZMUS ELLEN Somogyi Mátyás cikke f PACSIRTA A TAVASZI ÉGBOLTON Ladislav Takáö riportja Több újdonsággal jelentkezik az idén a Bratislavai Tesla vállalat. Minőségileg új terméknek tekinthető a 820 A típúsu asztali hifi sztereorádió, amely lényegében az ismert 816 A típus továbbfejlesztett változata. Ez lesz az alapja annak az új hifitoronynak, amelynek további komponenseit a Litoveli és a Prelouöi Tesla vállalat gyártott. A fenti képen: az asztali rádiókészülékek gyártása. Az alsó képen: Ján Kuchár mérnök, konstruktőr új táskarádió kifejlesztésén dolgozik. (Vlastimil Andor felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Továbbra is alapvető feladat az intenzifiká- ció elmélyítése, az energia- és alapanyagforrások jobb hasznosítása, a termelés minőségének és ezáltal értékesítési lehetőségeinek javítása, a munkatermelékenység növelése és a termelés rentabilitásának fokozása. E feladatok teljesítése érdekében a terv azzal számol, hogy további szerkezeti változásokat hajtunk végre az iparban a kevésbé anyagigényes, de ugyanakkor szakképzett munkát megkövetelő termelés érdekében. Ezt az irányzatot támasztja alá az állami célprogramok konkretizálása a gépiparban, az elektrotechnikában és a vegyiparban, a műszakilag fejlett, színvonalas termékek gyártásának konkretizálása. A racionalizáci- ós programok közvetlenül a tüzelőanyag, villamosenergia és fémek megtakarítására irányulnak. 1985-ben például az SZSZK kormányának hatáskörébe tartozó ágazatokban e programok értelmében csaknem 400 000 tonna kőszén egyezményes fűtőanyagot és energiát kell megtakarítani, ami megfelel az ötéves terv előirányzatának. 13,7 ezer tonna fémet kell megtakarítani, ami 2,6 ezer tonnával több, mint amennyit az ötéves terv előirányzott. Az egész népgazdaság viszonylatában a racionalizálás fontos forrása a szállítási igények csökkentése. Ezzel kapcsolatban azonban meg keli mondanunk, hogy egyes ágazatok olyan magatartást tanúsítanak, mintha nem is létezne az üzemanyag-megtakarítási, pontosabban a gázolaj-megtakarítási program. A szocialista szektorban sok kisfogyasztó nem gazdálkodik felelősségteljesen a villamos energiával. Ezért a szövetségi és a nemzeti energetikai bizottság intézkedéseket készít elő az áramfogyasztás szabályozására ezen a területen. Az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége felhívja a kormányban, a vállalati szféra irányító szerveiben dolgozó kommunistákat, a munkásokat, földműveseket és technikusokat, szenteljenek még több figyelmet a tüzelőanyag, nyersanyag-, energia- és alapanyag-fogyasztásnak. Annyit fordíthatunk szociális-gazdasági célokra, amennyit meg tudunk takarítani. Ezért nem elégedhetünk meg az elért eredményekkel. Harcolnunk kell azért, hogy mindenki, minden munkahelyen öntudatos, felelősségteljes hozzáállást tanúsítson. A tudományos-műszaki fejlesztés hozzáférhető eredményeit az eddiginél hatékonyabban keli kihasználni ezeknek a feladatoknak a teljesítésére, a termékek műszakigazdasági színvonalának emelésére. (Az SZLKP KB legutóbbi ülésén elhangzott beszámolóból) LÓSZERSZÁMTÓL A MOSÓGÉPIG Mészáros János riportja AMI JÁR, AZ JÁR Gály Iván írása MEGFELELŐ HULLÁMHOSSZON Németh János riportja AZ ELSŐ LÉPÉS: A PIACKUTATÁS Deák Teréz riportja A MÁRVÁNYBOHÓC Szabó G. László írása MIT MONDOTT KUTUZOV? Nykolas Sluckis novellája Egy fénykép van előttem: a távirati iroda fotóriporterének felvétele, amelyen Szapora Sándor, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja kiváló munkájáért kitüntetést ad át Jirí Hanzalnak. Ezt a magas fokú szakmai elismerést Urbán Lajos, Magyarország közlekedési minisztere adományozta a magyar-csehszlovák vasúti együttműködés terén kifejtett tevékenységéért a bratislavai vasúti pályaszakasz főnökének. Nézem a 41 éves, jól megtermett férfi arcát, gyerekesen tiszta szemét, s eszembe jut, amit a fökonzul pohár- köszöntője után mondott:- Ezzel a kitüntetéssel úgy érzem, nemcsak az én munkámat jutalmazzák, hanem mindenkiét, aki elősegíti a csehszlovák-magyar árucsere-forgalom gyors és zökkenőmentes lebonyolítását, a két ország közti szoros együttműdödést, valamint baráti kapcsolataink ápolását. ígérem hát, hogy munkatársaimmal a jövőben is úgy dolgozunk majd, hogy jó hírünkön még csak véletlenül se essen csorba. Pár nappal később, amikor azt kérdeztem tőle, mi ad igazán értelmet az életének, Jirí Hanzal így válaszolt:- A munkám. Mert nekem nemcsak a megélhetési forrást jelenti, hanem... Tudja meg: én boldog ember vagyok. Igen, s hozzá nagyon boldog. Engem soha semmi nem érdekelt annyira, mint a vasút. Nekem nem kellett a meseautó, nem érdekelt a kirakókocka, nem akartam orvos vagy űrhajós lenni: engem csak a vonatok izgattak. Apám, anyám pedagógus, a húgom is tanító lett, de mert Gottwaldovban a vasútállomás mellett nőttem fel, én mindig a sínek között csellengtem. A mozi, a tévé nem nagyon kötött le; ha eltűntem otthonról, a szüleim mindig tudták, hol kell keresniük. A mozdony, az volt a mindenem. Ha felvett a vezető, ha mellé ülhettem, amíg oda-visz- sza tolatott a vagonokkal, már madarat lehetett volna fogatni velem. Apám hitte, s talán titokban remélte is, hogy más kedvtelést választok majd magamnak, de furcsa mód, a kamaszkor sem hozott változást az életembe. Sőt, akkor a menetrendeket bújtam. Gondolatban különvonatokat idndítot- tam és órákon át szabadon utazgattam a térképen. Gimnazista voltam: amíg az osztálytársaim az utcán keresték a kalandokat, én négy fal között „vonatoztam“. Amikor bejelentettem, hogy a 2ilinai Közlekedési Főiskolát választottam, senki sem lepődött meg a döntésemen. A nyári szünidőket hol itt, hol ott töltöttem. Mindig ott dolgoztam, ahol éppen szükség volt egy forgalmistára. Huszonévesen nálam jóval idősebb váltóőröket és pályamunkásokat hosszabbak. El tudja képzelni, micsoda átjáróház volt itt januárban vagy februárban? Amikor valósággal leragadtak a tehervagonok, mert az egész szerelvény odafagyott a sínre...? Közben reklamál a megrendelő, izgul a szállító! Pokoli napok voltak. Az év végéről pedig, amikor minden vállalat siet behozni a lemaradását, jobb ha nem is beszélünk. Itt pillanatok alatt kell dönteni, ki kapja a szerelvényt: a Hloho- veci Drótgyár, vagy a átúrovói papírgyár? Aki termel, az ugye, szállítani is akar. És persze, azonnal. De nekem az sem lehet mindegy, hogy öt vagy ötven vagont vontat a mozdony, és mi a sürgősebb: az, hogy szenet kapjon egy gyár, vagy zöldséget az ostravai bányász. Szóval izgalmas, érdekes munka a miénk, ezért is szeretem. Itt mindig történik valami rendkívüli. Télen a fagy, nyáron a kánikula tart feszültségben bennünket. És még valamit mondok: én csak belenézek a papírokba, máris képet kapok népgazdaságunk helyzetéről. A számok, kimutatások az egész ország életét tükrözik. S míg a gyárban titok maradhat a selejt, a mi hibáinkat még az éjszaka sem leplezheti. Ja, és még valami, amit fontosnak tartok: aki akar valamit, az módszereket keres, nem kibúvókat. Nem is szeretem azokat az embereket, akik érvekkel és indokokkal kopogtatnak az ajtómon. Én a tisztességes munka híve vagyok. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 2 1985. III. 29 „NEKEM NEM MINDEGY...“ irányítottam. Mit mondjak: nagyon élveztem a munkát. Aztán megkaptam a diplomát, s mert trnavai lányt vettem feleségül, ide költöztünk Bratisla- vába és a keleti rendezöpálya- udvaron kaptam állást. Ha jól emlékszem, itt történt meg velem először, de utoljára is, hogy hátat fordított a beosztottam. Azt vágta az arcomba, hogy ha én olyan okos vagyok, csináljam meg magam, amit neki kellett volna. Azzal otthagyott. Hát én megcsináltam. Amikor visszajött, nem akart hinni a szemének, No, attól a perctől fogva nem volt konfliktusom senkivel sem. Nekem nem mondta többé senki, hogy lehetetlent kérek tőle.- ötödik éve vagyok a brati- slavai vasúti pályaszakasz főnöke. öt év, ha úgy vesszük, nem nagy idő, de ebben a beosztásban valahogy a napok is
