Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-22 / 12. szám
E. Permjak Miért?- Mondd, nagymama - szólt Kátya miért van nekem két fülem, két szemem, két kezem, két lábam, és csak egy nyelvem és egy orrom.- Azért kisunokám - felelte a nagymama -, hogy jobban V. Goljavkin Csoda Tánya semmin sem csodálkozott. Mindenre azt mondta: - Mit kell ezen csodálkozni?; vagy - Semmi különös. Tegnap átugortam egy hatalmas pocsolyát. Mindenki csodálkozott, kivéve Tányát. Semmi különös - mondta. Nagyon igyekeztem megnyerni az elismerését, csodálatát. Minden tőlem telhetőt megcsináltam ennek érdekében. Felmásztam a legmagasabb fára, a legnagyobb hófúvásban sapKoncsol László Doboló Kip-kop, kip-kop, álmos hajnal, kip-kop, kipi-kop, ebura dobosa, ki lehet? Zzz, zzz, hú-hú, felleg-hajjal, sss, sss, huj, huj, kicsoda veri az üveget? Sirr-surr, hő te, hő, szélvész néni, kip-kipi-kopp, eső - micsoda furcsa-csuda eset! szürke hajából dob-dibi-débi, dib-dob zápor püföli-veri a üveget. Csin-csin Csin-csin, villamos, szikrás, csengős, villanyos, messzeröpit, de visszahoz. Csing-ling: így köszön forgó utcán, szűk közön, hogyha elindul, vagy ha jön. Csirrr, csirrr: így dohog, ha a terhe-mérge sok. „Félre a sínről! Én vagyok!‘ MINDENNAPI TÁRGYAINK A VILLÁMHÁRÍTÓ Az ókori görögökföistenüket, Zeuszt, villámokkal a kezében ábrázolták. Hatalmas trónján - a legmagasabb (görögországi) hegycsúcson, az Olümposzon ülve - uralkodik a világ felett, szigorú tekintete világosan tudtára adja mindenkinek, hogy ellenségeit és engedetlen alattvalóit tüzes nyilaival bármikor kész halálra sújtani. Az ember a későbbi századokban is meg volt győződve a villámlás természetfeletti erejéről, és arról, hogy azt felsőbb hatalom büntetésként küldi a földre. Csupán az ész századának nevezett 18. században merték először a tudósok megkockáztatni azt a feltevést, hogy az „istennyila“ valójában egyszerű fizikai jelenség. Ma elképzelhetetlen, hogy egy fizikus nézőközönség előtt mutassa be legújabb kísérleteit (még a tévében sem látni ilyesmit), kétszáz évvel ezelőtt azonban olyan érdeklődés nyilvánult meg a tudomány iránt, hogy művelt körök szalonjaiban egymást érték a bemutatók. A legnagyobb szenzációt az elektromos kisülésekkel járó kísérletek jelentették. Ilyenkor nemegyszer a szó szoros értelmében égnek állt a közönség haja, annyira megtelt elektromossággal a levegő. Az ilyen bemutatókon átugráló szikrák és a villámláskor lejátszódó jelenség közötti feltűnő hasonlóság kínálta azt a feltevést, hogy a villámlás is valójában elektromos kisülés. Mondani sem kell talán, hogy a villamossági és különösen a „villámkísérletek“ életveszélyesek voltak. De a század tudomány iránti rajongására jellemző, hogy az áldozatokat az ész hősi halottainak tekintették, irigyelték őket, a halálukról szóló beszámoló akadémiai közlönyökben látott napvilágot. így történt ez a Pétervárott dolgozó Richmannal is, akit kísérletei közben villám sújtott halálra. Elsőként Benjamin Franklin, a híres amerikai tudós és politikus vetette fel, hogy az elektromosan töltött testről hegyes fémtárggyal lehet töltést levenni és fordítva, a töltést a testnek átadni. Ez elvezetett odáig, hogy egy közönséges sárkányra kihegyezett vasrudat szereljen. Kísérletét 1752 nyarán végezte el, a sárkányt seAlkalmazkodó madárvilág hallj, jobban láss, jobban dolgozz, ügyesen járj. A nyelvedből azért van csupán egy, hogy keveset beszélj és az orrod ne üsd bele olyan dolgokba, amelyek nem rád tartoznak. ka nélkül jártam, megtanultam kézen járni. Természetesen eredménytelenül. Egy szép tavaszi napon kimentem az udvarra egy könyvvel a kezemben. Leültem a padra és olvasni kezdtem. Tányát nem is láttam, csak hangját hallottam.- Csoda történt! Ki gondolta volna, hogy néhanapján olvas is! Kamoncza Márta fordításai A kéményen vagy a villany- oszlopon fészkelő gólya, az eresz alatt vagy az istálló gerendáján apró sárdarabkákból otthonát építgető fecske, a virágágyak között keresgélő feketerigó mind megszokott látvány, és a legtöbben talán nem is gondolunk arra, hogy a madarak alkalmazkodóképessége egy-egy szép példájának vagyunk szemtanúi. A gólyák valaha a mocsaras rétek körül álló öreg fákon fészkeltek, a fecskék sziklafalakon éltek, a feketerigó pedig igazi erdei madár volt, mielőtt a városokban, a kiirtott bokrosok és kidöntött faóriások helyén megjelentek. Azóta megtelepedett a házak között, helyesebben inkább visszafoglalta a jellegükben megváltozott, korábbi területeit. A téli erdő nem nyújthatott elegendő táplálékot á feketerigók számára, el kellett vonulniuk, a városokban viszont mindig találnak annyi hulladékot, hogy bőséSzöveg nélkül gesen jóllakhatnak belőle. A városi állomány ma már töb- bé-kevésbé állandónak tekinthető. Megváltozott a feketerigó egyéb vonatkozásokban is. Az erdőben élő párok bokrok vagy fák ágaira építik fészkeiket; a belvárosi feketerigók ereszek szögleteiben, ablakok zugaiban is építkeznek, és a hímek faágak helyett a magas épületek kéményeiről vagy a tévéantennákról hallatják messze- hangzó, flótázó éneküket. Sőt ahol erős fényű lámpák világítják be a gyepszőnyeget, néha még az éjjeli órákban is vígan keresgélnek giliszták és rovarok után. Táplálkozás és fészkelés, ez az a két terület, ahol a legszebb példáit találjuk a madarak alkalmazkodóképességének. A varjak, a sirályok és a seregélyek például nagyon hamar fölismerték, hogy a szántó traktor után valóságos terített asztal húzódik, és nyomban megjelennek, ha a pöfögő gép feltűnik valahol a határban. A téli nagy vetés- varjú-csapatok, amelyek késő délután szinte menetrendszerűen húznak a város felett az alvó fák irányába, napközben főként a környező községek vasúti állomásainak közelében láthatók, ahol havas időben is mindig akad számukra táplálék. Más madarak az utakra „specializálták“ magukat. Gébicsek, barázdabillegetők, búbos pacsirták az árokparti bokrok ágairól leskelődve a beton szélén szaladgálva szedegetik föl a szélvédőről lehullott, élettelen rovarokat. Szarkák és vetési varjak ugyancsak rendszeresen láthatók a forgalmas utak mentén, ahol a rovarok mellett az elütött, apró emlősök és madarak tetemeit „eltakarítják“, de fölszedegetik az autók ablakaiból kidobált különböző hulladékokat is. Az erdőkben fogynak az öreg fák, kevesebb a harkályodú, a természetes fészkelőhely, ami sok nehézséget okoz a cinegék, a légykapók és a csuszkák számára. Szerencsére ezek a madarak is tudnak alkalmazkodni, és amikor az ember készítette, mesterséges fészekodúk először jelenlyemzsinóron eresztette fel, a zsinórra kulcsot erősített, innen ugrottak át kezére a szikrák, amelyek egyértelműen igazolták, hogy a villámlás villamos kisülés. Sokan és sokszor szoktak beszélni a villámlás irtózatos erejéről, a hatalmas villamos töltésről, amelyet hordoz. A valóságban a villám töltése nem nagy (csupán 1-2 coulomb), azonban a földfelszín és a felhő közötti feszültségkülönbség óriási (százmillió volt), ilyenképpen a szikra rendkívül rövid idő alatt ugrik át - áramerőssége több tízezer amper. Bármennyire is meglepő, de igaz, hogy egy közönséges vasaló spirálján másodpercenként körülbelül annyi töltés halad át, mint amennyit a félelmetes villámfelhő tartalmaz. Minden bizonnyal ennek köszönhette Franklin, hogy túlélte a kísérletet: a selyemzsinór még átnedvesedett állapotban is olyan nagy villamos ellenállással rendelkezik, hogy a kis töltés csak kicsi áramerősséggel folyt végig a vezetőn (zsinóron). Franklin fő érdeme nem egyszerűen a villámhárító megalkotása - bár ez sem jelentéktelen találmány hanem a villámhárító alapjául szolgáló csúcshatás felfedezése. Ez a találmány a későbbiek folyamán még több felfedezés alapjául szolgál. Maga a villamos töltés elnevezést is Franklin alkotta meg. A csúcshatást még a mai legmodernebb berendezésekben is használják, például egyes magfizikai gyorsító berendezések futószalagját a Franklin által megállapított csúcshatás segítségével látják el villamos töltéssel. A villámlással kapcsolatban érdemes még megemlíteni Michael Faraday angol tudós nevét. Ó szintén kísérletei közben jutott arra a felfedezésre, hogy a villamos töltés csupán a testek felületén helyezkedik el. Egy fémtartályt bármekkora töltéssel feltölthetünk, az legkisebb veszélyt sem jelent a benne tartózkodókra. Az utókor így a zárt fémszerkezetet Faraday-ketrecnek nevezte el. Minden „dobozszerű“ közlekedési eszköz ilyen Faraday- ketrec: az autó, a vonat, a repülőgép, autóbusz stb. Ezért a villám nem fenyegeti a bennük ülő személyeket, nyugodtan repülhetnek a repülök (őket egyedül a légörvények fenyegetik), száguldhatnak az autók a legnagyobb „égiháború“ közben is, a beléjük csapódó villámok szép nyugodtan átugranak a földre anélkül, hogy bárkit vagy bármit veszélyeztetnének. OZOGÁNY ERNŐ tek meg az erdőkben, nyomban birtokukba vették azokat. A városokban megtelepedett széncinegepárok pedig minden tavasszal újra és újra bámulatba ejtik az embert találékonyságukkal, amikor üres vascsövekben, a kert sarkában heverő, régi kanna mélyén vagy éppen a kiskapura szerelt postaládában nevelik fiókáikat. Utóbbi esetben a kotló madarat az sem zavarja, hogy az ajtót nyitják-csukják közben, és ha a háziasszony történetesen éppen a kiskapuban áll meg beszélgetni, a hernyókkal érkező cinege izgatott csevegéssel egészen közeire merészkedik, és szinte kéri, lépne odébb, hogy megetethesse a ládikában szorongó fiókáit. Szinte teljesen városi madár lett a kolibrikkal rokon sarlós fecske, és a párok a magas épületek ereszei alatt, fali lyukakban nevelik fiókáikat, de teljesen az emberi környezethez kötődik ma már a házi veréb, a füsti- és molnárfecske is, a puha röptű gyöngybagoly pedig egész Európában szinte kivétel nélkül az öreg templom- tornyokon tanyázik. SCHMIDT EGON GONDOLKODOM TEHÁT... SZÁMOLÓSDI I 2|3| 415|8|9|1Q| 11 írd be az alsó sorban szereplő számokat a felettük levő hálózat üres négyzeteibe úgy, hogy el lehessen végezni a számtani műveleteket vízszintes és függőleges irányban egyaránt, a jobb szélen, illetve az alul látható eredményeknek megfelelően. 'S c 3 c •3 £ Készítette: N. L. r MEGFEJTÉS A március 8-i számunkban közölt feladatok megfejtése: jóbarát; tepertő. Nyertesek: Szabó Elemér, Újbást (Nová Basta); Juráé Andrea, Galán- ta; ifj. Mács István, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Presinszky Mónika, Nagycé- tény (Vel'ky Cetín); Rákócii Diana, Komárom (Komárno). ÚJ! 18 1985.
