Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-08 / 10. szám

ÍZLETES KENYERET HITNEK Nagykürtös (Vel'ky Krtíá), pén­tek délután, tizenhét óra valahány perc. Sokan állnak még a parányi élelmiszerüzlet pultja előtt, pedig mindjárt záróra.- Ez hallatlan - méltatlankodik egy termetes asszonyság mit akar rám sózni? Kenyeret szeret­nék én vásárolni, nem lepényt! - S a tönkrenyomott, formátlan terméket visszapenderiti az eladó elé. A sorban következő férfi for- gatja-nézegeti a kétkilós veknit, aztán fizet és táskájába csúsz­tatja.- Nem maradhat kenyér nélkül a család, muszáj elvinnem - men­tegetőzik kifelé menet. A boltos meg széttárja a karját:- Engem ne korholjanak, én csupán eladom az árut. A pékségben A járási székhelyre és közvetlen környékére a nagykürtösi pékség­ből érkezik a kenyér. Jozef Orlay, a Közép-szlovákiai Pék- és Édes­ipari Vállalat nagykürtösi üzemé­nek termelési vezetője az esettel kapcsolatban igy vélekedik:- Gépparkunk - magyarázza - nincs arányban a szállítási fel­adatokkal, ezért jármüveink túlter­heltek. Kocsikísérőink kénytele­nek minél több árut bezsúfolni az autókba. A lakosság ellátása ér­dekében, hogy mindenhová idejé­ben eljusson a friss kenyér. A ke­mencékből kikerülő kenyér igy, egymásra rakva, sajnos deformá­lódik. És természetesen veszít az ér­tékéből. Invitál a fiatal szakember, men­jünk, nézzünk körül az üzemben. Este tíz óra felé jár az idő, most lép munkába a harmadik, az éj­szakai műszak kenyérkészitő gár­dája.- Jelenleg - tájékoztat szemlé­lődés közben Jozef Orlay -, 98 alkalmazottunk van. Ebből 12 dol­gozó a délelőtti műszak során cukrásztermékek készítésével foglalkozik. Az első és a második műszakban négy nő háromféle prézlit készít. Nekik odahaza kis­korú gyermekeik vannak, akiket nem hagyhatnak éjszakára egye­dül. Havonta 5-6 tonnányi árut készítenek, amely félkilós csoma­golásban kerül a fogyasztási szö­vetkezetek raktáraiba. Anyagmoz­gatással, a liszt napi mennyiségé­nek előkészítésével további két dolgozó van megbízva. A pékáru termeléséről 27 em­ber gondoskodik. A kenyérgyártó gépek, gépsorok éjjel-nappal üze­melnek, a munkások egymást váltják a keverő- és érlelőüstök, a formázó- és osztályozógépek, szalagok, valamint a sütőkemen­cék mellett. Műszakonként kilen­cen szorgoskodnak az egyes munkaszakaszokon. Termelés, esti világításnál A kenyérgyár az egyes üzletve­zetők megrendelései alapján, na­ponta mintegy 20 000 kilogramm kenyeret, 1500 kg péksüteményt és 430 kg cukrászsüteményt ter­mel. Az emberek „kézből kézbe“ adják a munkát egymásnak. A gondosan megtisztított liszt a tartályokból jókora üstökbe ke­rül. Vizet, élesztőt kevernek hoz­zá, aztán „pihenhet“ egy kis ideig. Persze, a pékmesterek az érlelési időt gondosan betartják. Két fiatalember sürög-forog a helyiségben. Mindketten sütő­ipari szakközépiskolát végeztek. Egyikük egy szusszanásnyi időre megáll velem beszélgetni. Jams- lav Priatkának hívják, 27 eszten­dős, kilencedik éve a kenyérgyár alkalmazottja.- Huszonöt vagon lisztet kell feldolgoznunk - mondja. - Ennek a mennyiségnek a lelkiismeretes előkészítése, feldolgozása nagy odafigyelést, ahoqy mondani szo­A tésztaformázó gépnél (A szerző felvételei) Jelen, múlt, jövő kás, teljes embert igényel. Igaz, jól keresünk, a leggyakrabban éjsza­kai műszakokban dolgozunk, s néha még a jeles ünnepeken is a gépek mellett állunk. Aztán Jaroslav Priatka az egyik dagadó kenyértésztával teli tar­tály! a billenős csúszdához kormá­nyozza. Szállítószalagon a masz- sza a földszinti formázógép torká­ba kerül. Két nő kezeli a behemót tésztanyelő masinát.- Jó munkát asszonyok - kö­szönök rájuk illemtudóarn Jolana Kramárová, a fiatalabbik nemigen tesz lakatot a szájára.- Ha tényleg azt hiszi, hogy olyan jó - vág vissza -, jöjjön, álljon be mellém egy műszakra. De azért ne vegye komolyan a szavamat, csak tréfáltam. Egy azonban bizonyos: hetvenhét óta sok száz tonna kenyértésztát kap­kodtam el a szalagról. Egy mű­szak során mi ketten ötezer darab kétkilós kenyér nyersanyagának adunk szalmakosarat. Szeretem a munkámat, a férjem is itt dol­gozik. Közben a szállítókocsira helye­zett rakomány a sütőkemencék elé érkezik. A tészta a kemence egyik végén induló, folyamatosan haladó szalagra kerül, s a túlolda­lon bukkan elő a friss, ropogós A fehér kenyér 48 perc alatt sül meg kenyér. Egy-egy kemence 500 kg kétkilós kenyeret termel óránként. A fehér 48, a barna kenyér pedig 55 perc alatt sül meg az okos gépezet belsejében. Az egyik gép szájából Kukolik János és felesége kapkodják kesztyűbe bújtatott kézzel a kívá­natos ennivalót. Gyakorlott moz­dulatokkal rakják az illatozó ter­méket a targoncákra.- Sokszor alig várom már - súgja a férfi, s hamiskásan ka­csint a szemével -, hogy beérkez­zünk a munkahelyünkre. Otthon ugyanis a feleségem az úr a ház­nál. itt viszont én parancsolok. Két éve Apatújfaluból (Opa- tovská Nová Vés) ingáznak na­az álmosság. Azonban hamar túl­tesszük magunkat rajta. Kedvenc dalainkat dúdolgatjuk. Már viszi is tőlük Jozef Kramár a kenyérrel tömött polcos kocsikat a csarnok félreeső szögletébe. Jó­zsi bácsi a kenyérgyár legrégibb munkása: 15 esztendős korától pékségekben dolgozott. Most 56 esztendős. Az üzemből a nagykürtösi járás 164 pékárut (is) forgalmazó boltjá­ba szállítják a termékeket. Ezen túlmenően a szomszédos losonci (Lucenec) és zvoleni járás két-két falujának az üzletébe is kerül a ké­szítményekből. Specialitásuk a la­kodalmi kalács, amely meqrende­Jozef Orlay újabb számadatok­kal szolgál.- A régi péküzemünk, ahol még minden munkafolyamatot kézzel kellett végezni, leégett, öt éven át, 1963-tól egészen 1968-ig Zvolen- ból és Losoncról kaptuk a kenye­ret, péksüteményeket. Amikor megnyitotta kapuit a mostani üzem, modernnek számított. De eljárt felette az idő. Ám hamaro­san építkezésbe fogunk. Új tároló­csarnokot kapunk. 1995-ig - némi módosítással - a jelenlegi feltéte­lek között kell biztosítanunk a já­rás ellátását. Akkor fog terjesz­kedni az üzem.- Minden tőlünk telhetőt megte­szünk azért, hogy kielégítsük vá­sárlóink igényeit. A kürtösi kenyér kelendő: 10 féle kenyeret, 5 fajta pék- és 10 féle cukrászsüteményt készítünk. Kora reggel... Hajnali négy óra. Farkasordító a hideg. A kenyérgyár fehérköpe­nyes szállítómunkásai azonban már a rakodórámpa körül szorgos- kodnak. Hamar megtelnek a fur­gonok illatos, friss kenyérrel, kiflik­kel és zsemlyékkel, finomabbnál finomabb cukrászsüteményekkel, s egymás után gördülnek ki a jár­művek az üzem kapuján. Nyitják az első élelmiszerüzle­teket . ZOLCZER LÁSZLÓ ponta. Kukolík János egy híján harminc esztendeje pékmester. Sokáig fatüzelésű, kis falusi pék­ségekben dolgozott. Fél három múlt.- Legtöbbször - jegyzik meg, miközben a kezük sebesen jár, akár a motolla -, ilyentájt tör ránk lésre készül, keresett cikk járás- szerte. Le kell szögezni: a kürtösi ke­nyér kiváló minőségű, dicsérik a vásárlók. Csak a szállítási gon­dokat sikerülne orvosolni vala­hogy... Tizenhét éve működik a gyár, a gépeket már korszerűb­bekre kellene cserélni, s az épü­letre is ráférne egy alapos tata­rozás. TERMÉKENY EGYÜTTMŰKÖDÉS Fejlesztési célok és lehetőségek a Malom- és Sütőipari Tröszt, az élelmiszerkereskedelem és a fogyasztók közös érdekében A Malom- és Sütőipari Tröszt, valamint az élelmiszer-kereskede­lem közötti együttműködés hosszú és termékeny múltra tekinthet vissza. Ahogy bővült és növeke­dett a malom- és sütőipari terme­lés, úgy bontakoztak ki és váltak egyre sokrétűbbé az áruforgalma­zási kapcsolatok, s kerültek előtér­be az együttműködés fejlesztésé­re irányuló törekvések. Az integrá­ció elmélyítése kölcsönös előnyö­ket biztosított mindkét fél számá­ra. Megállapodások jöttek létre a szállítás, a minőségvédelem, a választékbővítés és az új termé­kek népszerűsítése ügyében. A sütőipar rugalmasan alkal­mazkodik az üzletek nyitási és zárási idejéhez. Az áru idejében való megrendeléséért az üzletek vezetői a felelősek, a leszállításért és a minőségért a termelő üze­mek. Egyértelmű tehát, hogy mindkét félre komoly felelősség hárul a közélelmezésben. Ezért helytelen az a gyakran hangozta­tott álláspont, hogy a sütőipari ter­mékekért csupán a sütőipar, a te­jért és a tejtermékekért a tejipar, a húsért és a húskészítményekért pedig a húsipar a felelős. A felme­rülő hiányosságoknál meg kell vizsgálni, hogy melyik fél részéről történt mulasztás. Ha például zá­róra előtt nincs kenyér vagy más sütőipari termék az üzletben, az nem a sütőipar hibája, mert a kért mennyiséget leszállította, hanem az árusítóé, aki nem rendelt ele­gendő árut. A Szlovák Szocialista Köztársa­ság területén jelenleg 54 ipari pé­küzem működik. Egy-egy pék­üzem sütőkemencéje 800-1200 kg kenyeret süt óránként. A pék­sütemények gyártásánál az LJP és a PALNAR sütőberendezések 15 ezer darab kiflit képesek gyár­tani egy óra alatt. Nyersanyag van bőven, tehát nincs semmiféle aka­dálya a fogyasztói igények kielé­gítésének. A szállításhoz több mint ezer áruszállító gépkocsi áll rendelkezésre. Azonban itt is ész­szerűen kell eljárni, hiszen napon- ,ta egyszer több mint 17 ezer el­árusítóhelyre kell az árut eljuttatni, s a kiemelt üzletekbe naponta többször is. Meghibásodott, vagy az adott normáknak nem megfelelő termé­keket nem szabad forgalomba hozni. Az üzletvezetők nem köte­lesek átvenni a hibás termékeket. A sütőipar a belső ellenőrzés és a személyi felelősség elmélyítése érdekében bevezette, hogy a szál­lító ládákban feltüntetik a belső ellenőrző személy nevét. A rekla­málásnál tehát azt a konkrét sze­mélyt kell felelősségre vonni, aki a hibás árut kiengedte az üzem­ből. Hasonló intézkedésre volna szükség az áru átvételénél is, s így elkerülhetnénk a jogos rekla­mációkat a fogyasztók részéről. Az utóbbi években megnöveke­1985. III. 8 Jozef Orlay és Kukolík János

Next

/
Thumbnails
Contents