Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
] A cseh nép harca a náci megszállás ellen szú 1938. október 1 -e és 10-e között, közvetlenül a müncheni konferencia után a náci Németország megszállta a cseh határvidéket. A lakosságot váratlanul érte ez a lépés. A vidéki cseh lakosság tiltakozott a bekebelezés ellen, memorandumokban követelte a terület visszaadását Csehszlovákiának. Tiltakoztak a cseh iskolák bezárása, a cseh feliratok, emlékművek eltávolítása miatt. Az ösztönös ellenállás megnyilvánulásai voltak a falakra festett náciellenes jelszavak, a német feliratok leszaggatása, a cseh nemzeti hagyományok és népszokások tüntető kihangsúlyozása. Amikor a nácik 1938. december 4-én a határvidéken nemzet- gyűlési választásokat rendeztek, 27 427 szavazó a náci jelölt ellen szavazott. Az ellenállás kezdete Jelentősen megerősödött a cseh nép ellenállása 1939. március 15-e után, amikor a nácik az egész cseh területet megszállták. Egyre több volt a fasisztaellenes tüntetés, megsemmisítették a német feliratokat, bojkottálták a német filmhíradókat, megrongálták a náci hirdetményeket. Egyre többen fejezték ki nemzeti érzelmeiket. Tízezrek adóztak tisztelettel Karel Hynek Mácha, Bedfich Smetana és Josef Kajetán Tyl emlékének. A hagyományos búcsúk hatalmas tüntetésekké váltak, ezeken is mintegy százezren vettek részt. Ezek a rendezvények megszilárdították a nemzeti öntudatot és a cseh nép egységét. Az ösztönös ellenállással párhuzamosan fokozatosan kialakult a szervezett ellenállási mozgalom. A leggyorsabban Csehszlovákia Kommunista Pártja építette ki illegális szervezetét, már 1938 végén működött az illegállis pártvezetőség. 1939 nyaráig már teljesen kiépült a CSKP illegális hálózata. Élén az első illegális központi veztöség állt, amelynek tagjai Eduard Klíma, Viktor Synek, Eduard Urx, Jan Zika és Ottó Synek voltak. A cseh országrészekben tizenhárom illegális területi pártszervezet működött, csaknem 20 000 taggal. Az első illegális központi vezetőség fokozatosan kiépítette ,,megbízható műszaki apparátusát“, amely megszervezte a veszélybe került kommunisták emigrá- lását, az illegális vezetők átmeneti lakásait, a hamisított igazolványok készítését, s mindenekelőtt az illegális sajtó megjelentetését. Kezdetben főleg röpiratok jelentek meg, de 1939 augusztusától már rendszeresen megjelent az illegális Rudé právo, amely tájékoztatott a CSKP tevékenységéről, a nemzetközi kommunista mozgalomról, állást foglalt az adott helyzethez, beszámolt az ellenállási akciókról és útmutatást adott az illegális munkához. A CSKP több kerületi és járási vezetősége is újságot adott ki. 1940-ben illegalitásban sikerült kiadni Az SZK/b/P története című publikációt. Az illegális pártnak 1941 februárjáig saját rádióadója volt, annak révén állandó kapcsolatban állt a CSKP moszkvai vezetőségével. A rádiókapcsolat lehetővé tette, hogy a moszkvai vezetőség irányítsa az illegális tevékenységet, utasításokat adjon, válaszoljon a kérdésekre, esetleg beleszóljon az illegális pártban kialakult vitákba, amelyek túlnyomó- részt taktikai kérdésekkel voltak kapcsolatosak. A párt illegális vezetősége viszont beszámolt a moszkvai vezetőségnek a párt átépítéséről, az illegális tevékenység problémáiról, káderkérdésekröl, valamint a megszállók tevékenységéről szerzett titkos adatokról. A CSKP politikai irányvonalát az 1939. március 15-én kiadott első nyilatkozat fogalmazta meg. ,,Mi, cseh kommunisták - áll a nyilatkozatban - mindent megtettünk a nemzet megmentéséért, s most kinyilatkoztatjuk eltökéltségünket, hogy a nemzeti ellenállás, a teljes szabadság és önállóság felújításáért folytatott harc élére akarunk állni.“ A CSKP az új helyzetben abból az irányvonalból indult ki, amelyet közvetlenül München után dolgozott ki, valamint azokból a tapasztalatokból, amelyeket a népfront a harmincas években szerzett. Szem előtt tartotta az imperializmus által elnyomott nemzetek nemzeti felszabadító harcának haladó jellegére vonatkozó lenini tanítást. Tudatosította, hogy a munkásosztálynak kell a demokratikus mozgalom vezetőjévé válnia. A CSKP első illegális vezetősége világosan megfogalmazta a nemzeti felszabadító küzdelem célját: ,,A nép nem akraja, hogy a felszabadulás a régi koalíciós rendszer felújításához vezessen. A népnek az a vágya, hogy a hitleri iga alól felszabadult országot új szellemben irányítsák, legyen a teljes szabadság, a valódi demokrácia, a legkövetkezetesebb haladás országa szociális szempontból is.“ A burzsoázia tervei A munkásosztályon kívül a cseh burzsoázia is arra törekedett, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom vezetője legyen. A burzsoázia egyik szárnya teljesen lejáratta magát, mivel együttműködött a náci megszállókkal. Fasisztaellenes részének vezetői azonban, élükön Benes volt elnökkel, emigráltak és befolyásolni akarták az egész hazai ellenállást. A nyugati imperialista nagyhatalmakra támaszkodtak, és azt tervezték, hogy fordulatot hajtanak végre a háború befejező szakaszában. Benes például 1939. december 3-án londoni rádióbedulások voltak Brnóban, Ostravában és más városokban is. Több üzem dolgozói tiltakozó sztrájkba léptek. A lengyel nép katonai felkelése után az október 28-i tüntetések voltak a legnagyobb Hitler- ellenes megmozdulások az akkori Európában. 1939. november 19-én eltemették Jan Opletait. a Károly Egyetem diákját, aki október 28-án sebesült meg. Temetése ösztönös tüntetéssé vált. A nácik rendkívüli brutalitással tömeges megtorló intézkedéseket hajtottak végre október 28- áért. November 17-én elfoglalták a diákotthonokat, kilenc diákvezetőt kivégeztek, 1200 diákot a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcoltak és az összes cseh főiskolát bezáratták. A második világháború kitörése után a cseh burzsoá emigráció bekapcsolódott a Nyugaton szervezett szovjetellenes kampányokba. Ez tükröződött a hazai ellenállásban is, kiéleződött az ellentét a CSKP és a fasisztaellenes burzsoá ellenállás között. A CSKP nem mondott le az egységront gondolatáról, de az új viszonyok között újfajta egység megteremtésére, a legszélesebb rétegekkel való kapcsolat kialakítására törekedett. szédében kijelentette: ,,Nem kívánunk önöktől fölösleges áldozatokat, mivel mi itt egyelőre eredményesen tevékenykedünk. Nyugodtan dolgozzanak, ne hagyják magukat kiprovokálni az elhamarkodott agitációkra és tüntetésekre.“ Csaknem az egész nem kommunista ellenállás ennek az utasításnak a szellemében dolgozott. Széles körű illegális hálózatot épített ki, megszervezte a hírszerzést a külföldi emigráció számára, és a háború befejező szakaszára készült. Mivel Benes a protektorátus államapparátusával is számolt, 1941-ig kapcsolatban állt Hácha elnökkel és Éliás miniszterelnökkel is. A cseh nem kommunista hazai ellenállás élén az ún. Politikai Központ állt. A München előtti öt kolaliciós párt hagyományaiból kiinduló politikusok csoportja képezte, akik Benessel együttműködve jogot formáltak az ellenállás vezetésére. A volt csehszlovák tisztek közül kialakult a Nemzet Védelme nevű, aránylag nagy illegális szervezet. ,,Földalatti hadseregként“ szervezték meg és főleg hírszerzéssel foglalkozott. Ezektől a szervezetektől balra állt a Hűek Maradunk Bizottság, amely mindenekelőtt a szociáldemokrata párt fiatalabb tagjait egyesítette. 1940-ben ez a szervezet dolgozta ki a felszabadulás után megvalósítandó reformok aránylag haladó programját. Annak ellenére, hogy a cseh ellenállást a társadalmi és osztály-differenciálódás jellemezte, a közös érdek - a hitleri megszállás felszámolása és a köztársaság önállóságának felújítása - lehetőséget teremtett az egyesüléshez. Az ellenállási szervezetek vezetői a megszállás . első hónapjaiban több ízben kapcsolatba léptek és ennek eredményeként több helyi közös szerv alakult meg. Ilyen volt pl. a Brnói Területi Nemzeti Bizottság. Ezeknek a törekvéseknek a betetőzését jelentették az 1939. október 28-i tüntetések. Prágában százezren tiltakoztak a megszállás ellen, és hasonló megmozA párt ellenállási tevékenységének súlypontját az üzemekbe helyezte át, küzdelmet folytatott a szocialista követelményekért: a bérek emeléséért, az élelmiszeradagok növeléséért, a munkaidő meghosszabbítása ellen és az ellen, hogy a munkásokat kényszermunkára küldjék Németországba. 1939 végén és 1940 elején sztrájkok törtek ki Ostravában, Prágában és Kladno környékén, egyre gyakoribbak voltak a szabotázscselekmények. 1940-ben a cseh ellenállási mozgalom legjelentősebb eseményei a munkások akciói voltak. A munkásosztály fokozatosan átvette a nemzeti felszabadító küzdelem vezetését. A náci biztonsági szervek, mindenekelőtt a Gestapo mindent megtett az ellenállási szervezetek leleplezéséért. Fokozatosan sikerült feltérképezniük az illegális szervezeteket. Először a Nemzet Védelme szervezetet leplezték le, és 1940 folyamán letartóztatták vezetőit. Sikerült beépülniük a Hűek Maradunk és a Politikai Központ szervezetekbe. A legnagyobb figyelmet a kommunista pártnak szentelték, mivel egyedül a párt fejtett ki aktiv ellenállást. Csupán 1941 tavaszán több kommunistát tartóztattak le, mint az előző két évben összesen. Csehországban 1800, Morvaországban 2500 pártfunkcionáriust tartóztattak le. Köztük voltak az első illegális központi bizottság tagjai, Viktor Synek, Eduard Urx, Otto Synek és Eduard Klima. Egyedül Jan Zikának sikerült elmenekülnie. 1941 áprilisában ö állt a második illegális központi vezetőség élére. Döntő fordulat A Nagy Honvédő Háború kitörése nagy visszhangot keltett a cseh országrészekben. A német fasiszták először ütköztek szívós ellenállásba. A nép bízott abban, hogy a szovjetek országa legyőzi a fasizmust. A Szovjetunió volt az első Hitler-elle- nes nagyhatalom, amely elismerte Csehszlovákia háború előtti határait. Az 1941. július 18-i megállapodás értelmében a szovjet kormány beleegyezett, hogy területén önálló csehszlovák katonai egységek alakuljanak. Klement Gottwald a moszkvai rádió cseh nyelvű adásában kijelentette. ,,A végleges győzelembe vetett hitünket erősiti az a tény, hogy szövetségesünk, a Szovjetunió a mi oldalunkon áll, és a hatalmas Vörös Hadsereg a mi ügyünkért is harcol... Kötelességünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljunk a hitleri Németország katonai legyőzéséhez.“ A cseh országrészekben fokozódott az ellenállás szelleme és a nép harcias eltökéltsége. A CSKP illegális csoportjai sokrétű tevékenységet fejtettek ki, és megalakult a második illegális központi bizottság, amelynek tagjai Jan Zika, Jan Cerny, Julius Fucik és Jan Pokorny voltak. Irányításukkal széles körű propagandakampány indult meg. A Rudé právón kívül a párt számtalan más lapot is kiadott, röpiratokat terjesztett. A Gestapo statisztikája szerint 1941 júliusában tízszer és augusztusában harmincszor több röpiratot találtak, mint júniusban. A cseh ellenálási mozgalom fellendülése megnyilvánult a munkásosztály növekvő aktivitásában. A háború szempontjából fontos üzemekben csökkent a dolgozók munkateljesítménye, terjedtek a szabotálás ún. rejtett formái. A Gestapo napi jelentései egyre több selejtről, géprongálásról, szállítmánykésésről adnak hírt. Több sztrájk tört ki, a legnagyobb a prágai Walter repülőgépgyárban volt, ahol 1941. szeptember 11 -én 2000 alkalmazott szakította félbe a munkát. A fiatal kommunisták több diverziós csoportot szerveztek, ezek is több eredményes szabotázsakciót hajtottak végre. 1941 szeptemberében megalakult a cseh ellenállás közös szerve — Csehszlovákia Központi Nemzeti Forradalmi Bizottsága, tagjai a CSKP és a nem kommunista ellenállási szervezetek képviselői voltak. Feladatul adta, hogy mindenütt alakítsák meg a nemzeti forradalmi bizottságokat a közös fasisztaellenes harc megszervezésére. Náci terror Ez az ígéretesen kibontakozó mozgalom aggasztotta a nácikat. 1941. szeptember 27-én Hitler Prágába küldte Reinhard Heydrichet, mint a birodalmi helytartó helyettesét. Megérkezése után azonnal szükségállapotot hirdetett és rögtön- bíráskodást vezetett be. Két hónap alatt 2800 személyt tartóztattak le, közülük 342 embert halálra Ítéltek. Amikor 1942. május 27-én a londoni kormány által kiküldött ejtőernyősök merényletet követtek el Heydrich ellen, a nácik másodszor is rendkívüli állapotot hirdettek. Ennek során 3188 személyt tartoztattak le, közülük 1357-et kivégeztek. A többieket koncentrációs táborokba hurcolták. Keserű sors jutott két csehországi községnek, Lidicének és Lezákynak. Ezeket a földdel tették egyenlővé, férfilakosait kivégezték, a nőket és a gyermekeket koncentrációs táborokba szállították. A statárium nagyon érzékenyen érintette a cseh ellenállást. Az eredetileg nem kommunista ellenállási szervezetek feloszlottak, mivel vezetőik többségét letartóztatták. A nácik az illegális CSKP struktúráját is megbontották. A második illegális vezetőséget és a legközelebbi munkatársaikat letartóztatták. Csak kevés tisztségviselőnek sikerült megmenekülnie, köztük Josef Moláknak, a második központi bizottság instruktorának, akik körül kialakult a párt harmadik illegális központi vezetősége. Első lépésként újból kiadták az illegális Rudé právót, amely Így ismét a párt fontos propagáto- rává és szervezőjévé vált. A központi illegális hálózaton kívül számos olyan illegális csoport is működött, amely nem állt közvetlen kapcsolatban a harmadik illegális vezetőséggel. Molák megértette, hogy el kell mélyíteni az illegalitást és fokozni kell a decentralizációt. Az újonnan alakult csoportokat már nem vonták (Folytatás a 4. oldalon) 1945 májusa - a prágaiak a Vencel téren üdvözlik a felszabadító Vörös Hadsereget (Foto: CTK, archívum)
