Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
Athén volt a színhelye az 1982-es szabadtéri atlétikai Eu- rópa-bajnokságnak. Két és fél év elteltével újra a görög főváros ad otthont a vén kontinens legjobbjai vetélkedőjének. Szombaton és vasárnap az eseményre készült új csarnokban mérik össze erejüket a sportok királynőjének alattvalói, akik közül természetesen nem hiányoznak majd a csehszlovák atléták sem. Szerepük nem lesz könnyű: a tavalyi göteborgi kontinensbajnokságon az országok nem hivatalos éremtáblázatán 6 arany-, 2 ezüst- és 2 bronzéremmel az első helyen végeztek (hogy reálisan lássuk a dolgokat: a szovjet és az NDK- beli csapat erősen foghíjas volt ezen a rendezvényen). Dalibor Trpík, a Csehszlovák Atlétikai Szövetség elnöke, az athéni küldöttség vezetője a jabloneci fedettpályás bajnokság befejeztével józanul mérte fel az esélyeket: „Az első hely az erőviszonyokat tekintve nem bennünket illet. De az országos bajnokság eredményei alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy az európai élvonalban a helyünk Ennek igazolása lesz küldetésünk fő célja az athéni tető alatt.“ Legsikeresebb futónőnk, Jarmila Kra- tochvílová kihagyja a fedettpályás idényt, Tat'ána Kocembová néhány társával együtt Moszkvában versenyzett a bajnokság idején, kitűnő hármasugróink, Ján Cado és Vlastimil Marinec sérüléssel bajlódtak, de éremesélyeseink közül így is voltak jelen Jablonec nad Nisouban. A velük folytatott beszélgetés fő témája természetesen az eddigi EB-szereplés, • Jan Leitner hihEni mtt alatt • Zuzana Moravcíková (103-as) a közelgő athéni csata, az ottani kilátások. JAN LEITNER: Eddig négyszer indultam fedettpályás Európa-bajnokságon, első ízben Bécsben, s ott ötödik lettem. Három év múlva Milánóban is csak dobogóközeibe jutottam, igaz, időközben soksok sérüléssel bajlódtam, a budapesti viadalt ki is kellett hagynom. Aztán végre tavaly elképzeléseim szerint sikerült minden: Göteborgban aranyérmet szereztem, s az idén a párizsi világjátékokon is első lettem. • Az esély terhe nem nehezíti majd dolgát Athénban?- Nem hiszem, hogy Párizs valamiben is befolyásolná az athéni verseny kimenetelét. A pillanatnyi forma dönt majd a legjobb javára. Szerintem nyolc méter körül kell ugrani a győzelemhez, erre pedig a két magyar fiú, Szalma és Páló- czi, az olasz Evangelisti, az NDK-beli Koch, valamint a szovjet versenyzők képesek. Tehát a mezőny népesebb lesz a párizsinál. Visszatérve a világjátékokon elért sikerhez: inkább jónak tartom, hogy végre egyszer igazából elkaptam a kezdetet, mert az elmúlt években mindig a mélypontról igyekeztem centiméterekkel előbbre jutni. ZUZANA MORAVCÍKOVÁ: Négy rajtom közül a budapesti volt a legszebb, ezüstöt ért. Athéntól viszont félek egy kicsit. Valahogy az idén nem vagyok a bőrömben. Nem volt edzéskiesésem, mégsem igazi a formám, nem eléggé csiszolt. Az önbizalmam szinte a nullával egyenlő, nem érzem jól magam, minden rajtom vereséggel végződött eddig. Itt ugyan nyertem, de milyen idővel!? • Ezek szerint az EB-re nem túl optimistán utazik?- Remélem, addig visszazökkenek a normális kerékvágásba. Ennek pedig legfőbb ideje, hiszen Athénban nagyobb mezőny lesz a párizsinál, öt-hat futónő is beleszólhat az érmek sorsába. S szeretnék azért én is közéjük tartozni! ÉVA MURKOVÁ: Én is a budapesti rendezvényre emlékszem legszívesebben a két kontinensbajnokság közül. Ott ugrottam be magam az európai élvonalba, nemcsak az aranyéremmel, de jó teljesítményemmel is, legyőzvén örök ellenfelemet, Heike Daute-Drechslert. • A bajnokság előtt egy héttel Jablo- necben kétszer javított csúcsot, három centiméternyire megközelítvén a hétméteres határt... • Éva Murková • Remigius Machura- Igen, s aztán a bajnokságon mindenki csalódott volt, várta a hét métert. De ez nem szemrehányás, higyje el, én magam is hittem benne, hogy megugróm. Rettentő gyors vagyok (a hatvanméteres csúcs a bizonyítéka), villámgyors a rohamom, de közben technikai hibákat vétek. Ez egyébként azért van (mármint a gyorsaság), mert a felkészülésem okosabb, intenzívebb volt az előző évinél, pedig mennyiségileg nem volt nagyobb. Sajnos, közbejött egy sérülés, s a formacsiszolásra nem maradt idő. A szlovák bajnokságon is teljes edzésből ugrottam, s ez meg is látszott a technikámon. Annál a bizonyos rekordugrásnál, a hatszázkilencvenhétnél is voltak apróbb hibák, a homorítás után jobban meg nyújthattam volna a lábam, s akkor megvan a hét méter. Most az a legfontosabb, hogy tartani tudjam formámat, mert az éremre hatszáznyolcvan körül kell majd ugrani, az aranyra talán hét méteren felül is. REMIGIUS MACHURA: Helénát leszámítva én tartom az indulási csúcsot e kis társaságban, már ötször rajtoltam. A gyűjteményem: egy arany Göteborgból és egy ezüst Milánóból. S természetesen van még egy aranyérmem csarnokból, a párizsi világjátékokról. • A csúcs után (A jabloneci bajnokság után pár nappal még két centit toldott eiz ottani 21,77-hez.) a világranglista 3. helyére jött föl, s Athénban az egyik nagy- nagy esélyesünk lesz...- Nézze, általában megbízható a formám, de sohasem lehet tudni. Erről inkább ne beszéljünk. Hiszen ott lesz az NDK-beli Timmermann és Beyer is. , Éremesélyeseink Hét arany és három ezüst Helena Fibingerová gyűjteményében „Imádom a csarnokot, különleges varázsa van!“- Sajnálom azt az első dobást, ha nem megy el a kezem, nem huszonegy negyvenhét, de vagy harminc centivel több lett volna. De ne siránkozzak, még azt hiszik, mentséget keresek. Pedig nem. Aki már annyit nyert, mint én, olyan hosszú idő óta van ott a legjobbak között, az már megengedheti magának, hogy egy ilyen dobással is elégedetlen legyen. Egyébként, rettentő dühösen álltam be a dobókörbe. A verseny előtt kértem a rendezőket, hozzák közelebb a paravánt a huszonkét méteres határhoz, mert még így is van mögötte egy méter huszonhárom. S ez elég. De ók nem voltak hajlandók, s így optikailag nagyon hosszúnak tűnt a pálya, lélektanilag nem hatott jól. Minden bosszúságom beleadtam az első dobásba, s el is repült a súly. Sohasem volt ilyen belépőm, egyetlen egyet kivéve, az ezerkilencszázhetvenhetes bajnokságot, amikor a huszonkettő ötvenes világcsúccsal kezdtem. Tavaly decemberben, amikor megjöttem a gyógykezelésről - ahol a fájó jobb váltamat gyógyíttattam -, tizenkilenc métert dobtam edzésen. Azelőtt hónapokig kellett várnom, hogy ennyit dobjak, s ebből aztán a versenyen biztosan teljesítsem a huszonegy métert. Nem értettem az egészet. Aztán rájöttem, hogy az évek mégis adtak valamit, megtanítottak sok mindenre. Például arra, hogy nem kell többet edzenem, de ügyesebben. S nemcsak erre. Arra is, hogyan versenyezzek. Hogy egyetlen kísérletbe beleadjak apait-anyait, mindent, amire az adott pillanatban képes vagyok. Ha mindezt mondjuk hét évvel ezelőtt tudtam volna, ha úgy viszonyultam volna a dolgokhoz, mint ma, akkor most még több lenne gyűjteményemben a legértékesebb fémből vert érmek száma. De úgy tűnik, az eltelt időre szükségem volt, hogy igazán éretté váljak minden téren, sportban és a magánéletben is. Én egyedül, edző nélkül kezdtem a sportolást. Falun születtem, ott nőttem fel. Volt egy futballpálya, ott kezdtem dobálni az édesapámtól kapott súlygolyóval. A hiányzó súlyzót egy vasrúd helyettesítette. Mindenben magamra voltam utalva, semmit nem tudtam a sportágról, csak annyit, hogy csinálni akarom. Az Atlétika folyóiratot vásároltam, s abból csentem el néhány módszertani tanácsot. Aztán elkezdtem franciául és olaszul tanulni, hogy minél több információt szerezzek. S a tanulás iránti kedv még ma is megvan bennem. S amíg kedv, amíg akarat van, megy minden. Az az érzésem, hogy a mai fiatalokból ez hiányzik. Készen kapnak mindent a sportközpontokban (nem mintha ezt irigyelném, mert a fejlődéshez hozzátartozik), kényelmesek, nem képesek áldozatokra. Pedig a súlylökés áldozatot követel. Ezért nem akarok edző lenni. Pedig jövőre abbahagyom az atlétikát, s bevallom, rettegek a nélküle töltött percektől, nem tudom elképzelni a további életem súlylökés nélkül. Ne csodálkozzanak, huszonkét éve csinálom, sok-sok munka van a sikereim. mögött. De nekem nem jelentett áldozatot, ez volt életem értelme. Úgy érzem, megtettem mindent, s boldog vagyok, gyönyörű pillanatokat éltem meg a sportban. Imádom a csarnokot, imádok versenyezni tető alatt. Lehet, hogy furcsán hangzik ez egy szabadtéri világbajnoktól, de számomra a csarnoknak különleges varázsa, légköre van. Biztosabbnak érzem magam, tudom, hogy meleg lesz, nem eshet az eső. A VB-t esőben nyertem, mégis viszolygok a rossz időtől. Igaz, ez az aranyérem még több kedvet adott, lelkileg kiegyensúlyozottabbá tett. Azelőtt összefutottak szemem előtt a métereket jelző vonalak, most nyugodtan, felszabadultan állok be a dobókörbe. Az athéni lesz a tizennegyedik fedettpályás Európa- bajnokságom. Mit is kívánhatnék mást, mint aranyérmet. Azelőtt inkább nagy eredményre törtem, most fontosabb nekem a cím. No persze, ehhez a mezőnyt ismerve nem lesz elég akármilyen teljesítmény. Az oldalt írta: URBÁN KLÁRA • Vajon milyen fénnyel csillog majd kapitányunk gyűjteményében a következő érem? (Alexander Tóth felvételei) Huj szú vasárnapi kiadAs Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252. 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823. 337-825 Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kös 13,- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
